Neil Gaiman: Amerikai Istenek

2009. április 24., péntek


Hogy akadtam rá: Egyik barátnőm elküldte (bevallom ebookban olvastam először) mondván, hogy tetszene nekem. Vannak benne modern istenek és jól megírt. Félig elolvastam, majd abbahagytam, mert a barátommal olvastam együtt, aztán már nem volt időnk rá. Végül is levadásztam egy könyvesboltban és úgy olvastam el.
















A kritikában/értékelésben/mondókámban (bárminek is nevezzük) valószínűsíthetően spoiler van. Aki még nem olvasta a könyvet, az csak a maga felelősségére olvasson bele.


Úgy általában az egészről: Végre itt van a sokak által várt nagyobb lélegzetű (összesen 373 oldalas) Neil Gaiman regény. Sokan panaszkodtak, hogy Gaiman nem tud rendes leírást készíteni, hogy nem elég kidolgozottak a művei. Nos, a jópár sikerszerző ír hasonlóan, de mindegy. Nekem elég volt az eddigi leírás mennyisége is. De itt van a Nagy Regény.

Adott nekünk egy börtönből épp szabaduló férfi, aki pénzérme trükköket tanul unalmában. Szimpatikus figura, a felesége várja otthon haza. Közben pedig rabtársai beszélnek a "viharról." Árnyékot (főhősünket) előbb kiengedik, de kiderül, hogy felesége meghalt, ahogy legjobb barátja is. (Éppenséggel együtt voltak - igen úgy -, amikor autóbalesetet szenvedtek.) Így még épp kapóra is jön egy bizonyos Szerda úr ajánlata, hogy dolgozzon neki.

Régen olvastam már nem emlékszem mindenre pontosan. A cselekmény kicsit lassúcska nekem, de nagyon is élvezhető. Fel-felbukkannak különböző istenek, akiket a hívő emberek "vittek magukkal" az Újvilágba, majd elfelejtették a régi hitüket, így az istenek kénytelenek az emberi világhoz alkalmazkodni. Régi egyiptomi halálistenek temetkezési vállalkozóként, akiknek Árnyék is dolgozik egy időre, más istennő utcalányként keresi a kenyerét, és nyer egy kis erőt. Eastern istennő pedig a húsvét elfeledett istene lenne. Nagyon tetszett, hogy Gaiman nem csak a híresebb isteneket szedte elő, hanem minden népnél kutakodott. Előkerülnek még indián legendabeli mennydörgésmadarak is, amikről eddig soha életemben nem hallottam, pedig szeretem a mitológiát nagyon is. Sőt híresebb alakokat is elővesz, mindenféle mítikus lényt.

A modern idők istenei is frappánsak (a technikus gyerek szövegein mindig jót derültem): van itt internet, hitelkártya meg tévé istene. Amiket az emberek mostanság "istenítenek." És akkor ez a két csoport ellentétben van természetesen, harcolnak egymással. Szerda pedig meggyőzi a régi isteneket, hogy le kell győzni az újakat, harcoljanak. Szerda ugye valójában Odin, germán isten, mert róla nevezték el a szerda napot, bár ez nem annyira köztudott, vagy legalábbis az én generációmban nem. :D Szerda pedig előszerettel űzi a különböző csalásokat, ezeket is jó olvasni.

A nagy "vihar", a háború végül nem is lesz olyan nagyon látványos, de ez pont így jó. Van egy-két nagyobb csavar a végén, névjátékok, és persze kiderül, hogy Árnyék sem egy átlagos ember. A történet közben olvashatunk egy-két történetet más ember/isten szemszögéből. Ezeket Gaiman a maga stílusában, szívszorítóan írt meg. Imádtam őket, ahogy bemutatta az "áthozott" istenek sorsát.

És akkor feltűnik még egy kisváros, talán Lakeside, ha jól emlékszem. Ahonnan tűnnek el a fiatal gyerekek, ráadásul a kisvároskában Árnyékot egyetlen isten sem találta meg, felesége (aki zombiféleségként járkált utána) szintén nyomát vesztette, tehát valahogy védve van ez a kis közösség. Plusz elég furcsa, hogy alig akad ott probléma, alacsony a munkanélküliség, ilyesmi, és van egy kedves kis öregember, aki ott lakik, Hinzelmann. Igen, ő is isten, ő alapította magának ezt a kisvárost, és szerette eljátszani a bohókás öregembert. Azért sajnáltam őt is.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a mitológiát. ^^

Kedvenc karakter: Árnyék, Hinzelmann

Ami kifejezetten tetszett: Hogy minden fajta mitológiát/istent egy világban elképzelhetőnek tart. És hogy van benne magyarok istene :D

Ami nem tetszett: Olyan nem volt. :)

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Laurell K. Hamilton: Anita Blake 7-14

2009. április 19., vasárnap

Elég sok Anita Blake kötet van, így azt hiszem, lemondok arról, hogy egyenként mindről írjak. A sorozat első kötetei még szépen megmaradtak nekem is, de kb. a 7-es résztől egybeolvadtak. Sajnálom az AB fanokat, akiket ezzel megbántok. Fogjuk egyszerűen a memóriámra, és tisztázzuk, én AB fan vagyok, bár nem teljesen elfogult, de imádom LKH világát.

Szóval, akkor egy rövid szösszenet Anita Blake világáról. Mint ahogy említettem, imádom LKH világát, írásmódját, Anitát mint karaktert (az elején legalábbis). Volt oka, hogy megszerettem a könyvet. Szerintem ez volt életem első 18-as könyve, amit kezembe vettem. Szerettem, hogy reális (viszonylag), Anita sem volt mindenható és igenis kifogyhat a lőszere a fegyveréből. Az elején még nem teljesen állta a vámpírok tekintetét, és mindig emlékeztette magát, hogy ne nézzen közvetlen egy vámpír szemébe. És ő maga így is a rettegett vámpírhóhér volt. De telt az idő, szerelmek jöttek-mentek (vagy inkább már szeretők), és Anita egyre erősebb lesz, és kezd egy igazi Mary-Sue-ra hasonlítani (Mary-Sue = a fanfictionökben a legtöbbször az íróról mintázott felettébb erős, szép, okos stb. karakter, akibe mindenki szerelmes, és persze ő a legtökéletesebb).

A történet tényleg a hatodik résznél egy stílus váltáson megy át. Most már inkább Anita magánéletén van a hangsúly. Akit az izgalmas nyomozások érdekeltek csak ebben a sorozatban, az lehet, nemsokára leteszi ezt a könyvet. Ismerek pár ilyen embert is, habár én kitartok a mi kis halottkeltőnk mellett, és végigkísérem életét, amíg Laurell K. Hamilton írja.

Valamelyik régebbi bejegyzésemben írtam, hogy előnye a sorozatnak, hogy megszerettük a szereplőket. Hát igen, itt jön ez elő. A 7. részt még kedvelem, bár látszik, hogy Anitának már feletébb különös és erős képességei lesznek, de ezt a részt még mindig szerettem, és nagyon is jónak tartom, sőt a 8-at is. A 9. pedig nekem maga volt a mennyország, ugyanis LKH külön az Edward fanoknak írta *előkapja az Edwardos zászlóját*. Ráadásul az Obszidián Pillangóban Anita maga mögött hagyja a pasijait, így ezen sem kell aggódnunk, és a történet azt hiszem, a csúcspontja az egész sorozatnak. Magát a főgonoszt is nagyon megkedveltem benne, ez azért pozitív pont LKH-nál. (Ugyanis imádom a "gonosz" karaktereket, de valahogy a hamiltoni világban egyik sem fogott meg annyira, hogy megszeressem.)

Ami a 9. rész után jön, az maga a nagy visszaesés, vagy inkább szint süllyedés. A 10. rész rettenetesen unalmas volt, és csak a vége, az utolsó pár izgalmas rész (a skizo főgonosz) dobta nálam az "elmegy" kategóriába. A 11. rész szerintem borzalmas volt (bár tudok olyat, akinek nagyon tetszett, szóval ennyit az én ízlésvilágomról). A 12. rész pedig már tényleg nem szólt másról (legalábbis nekem) hogy a szex micsoda hatalom is ebben a sorozatban/világban. Ez a rész azért már valamivel jobban tetszett, legalább a gyilkosságok miatt. A 13. részt nem adták ki magyarul, én pedig eddig nem voltam olyan jó angolos, hogy nekiálljak, de már csak idő kérdése. A 14. rész volt az első olyan Anita Blake könyv... amit nem tudtam elolvasni egyből. Általában azért egyszerre elolvastam, ezt kénytelen voltam letenni, és közben elolvastam két másik könyvet is, míg rávettem magam a folytatásra. Romlott a színvonal, vagy csak én nem bírom az ennyire erotikus könyveket. És hogy Anita magában hordoz ilyen-olyan vérállat típus, de persze ő kivételes nem változik át... végleg elvette a kedvemet. De nem adom fel, reménykedem még...

Nos akkor a kötetek, amit egy kalap alá vontam, egy kis ízelítő fülszöveggel és pont(y)ozással:

Anita Blake napjai eddig sem voltak eseménytelenek, de mióta kifejezetten szoros szálak fűzik Jean-Claude-hoz - St. Louis vámpírmesteréhez -, az élete bonyolultabb és veszélyesebb, mint valaha. Anitának rá kell döbbennie, hogy vannak dolgok, melyektől még Jean-Claude is fél. Ilyen például az öreg és hatalmas vámpírokból álló Tanács, melynek tagjai most eljöttek, hogy kielégítő magyarázatot kapjanak társuk halálára.
Amikor egy romantikus vacsorát a Jean-Claude titokzatos múltjából felbukkanó vámpírok zavarnak meg, Anita már sejti, hogy a dolgok hamarosan még rosszabbra fordulnak. Miközben a vámpírvadász a vérfarkasok falkájával is összetűzésbe keveredik, a város vérszívóit egy paranormális képességekkel rendelkező gyújtogató veszi célba, és ha Anita nem vigyáz, ez a tűz mindent elemészthet, ami fontos az életében.
A történet: 5/5 pontból


Amikor Anita megtudja, hogy volt szeretőjét, Richardot nemi erőszak vádjával letartóztatták Tennessee-ben, összehívja a csapatot. Egy ügyvéd és számos vámpír, no meg vérfarkas kíséretében érkezik meg a városba, hogy kiszabadítsa őt. Anita tudja, hogy a vérfarkas egy szörnyeteg, de abban is biztos, hogy nem követhette el a bűnt, amivel vádolják.
A zsaruk Myertonban korruptak, a trollok pedig, akiket Richard tanulmányozott, rettegnek. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ha Anita sokáig szimatol, akkor a városka vámpírmestere megtámadja őt és barátait. A helyi vérfarkasok sem látják szívesen az általa vezetett társaságot. Az idő szorít: a holdtölte előtt kell kiszabadítania Richardot, különben a bajok megállíthatatlanul sokasodni kezdenek...
A történet: 5/5 pontból


Hivatását tekintve Edward fejvadász. Mindegy, hogy milyen szörnyről van szó, neki csak az a fontos, hogy a hajsza minél hosszabb és véresebb legyen.
Edward most Új-Mexikóba viszi Anitát, hogy segítsen neki egy problémás ügy felderítésében. Valami ismeretlen és titokzatos szörnyeteg vérszomjas zombikat gyárt az áldozataiból, ez pedig nem jelent túl sok jót a helyiek számára.
Új-Mexikó kietlen, sivatagos világába csöppenve Anita hamarosan az események sűrűjében találja magát. A rejtélyes gyilkosságok, ősi azték szertartások, vámpírok és farkasemberek között Anita már nemcsak az életéért küzd, hanem a józan eszéért is, hogy belőle ne válhasson olyan könyörtelen gyilkológép, mint Edward.
A történet: 6/5 pontból (igen, ilyet is lehet :))

Hat hónap telt el azóta, hogy Anita utoljára találkozott Richarddal és Jean Claude-dal. Hat hónap férfiak nélkül. Hat hónap döntések nélkül. Hat hónap tele veszéllyel. Mert Anita a testén viseli mind a vámpír, mind a vérfarkas jelét, és amíg a triumvirátus újra össze nem áll, addig mindhárman sebezhetők.
De aztán egy emberrabló olyan ártatlanokat vesz célba, akiknek védelmére Anita felesküdött, így a vámpírvadásznak minden segítségre szüksége lesz, hogy megküzdjön vele. A triumvirátus tehát újra eggyé válik, és Anita képes lesz használni Richard és Jean-Claude emberfeletti erejét. Hallja a szívdobbanásukat. Ismeri a gondolataikat. érzi az éhségüket. Anitának most a saját testében lakozó szörnyeteggel is fel kell vennie a harcot, mert nem engedheti, hogy a mindennél erősebb vérszomj és vágy birtokba vegye az elméjét, eleméssze a lelkét.
A történet: 4/5 pontból


Hogy változik a világ. Anita Blake egykoron minden vámpír esküdt ellensége volt, most azonban társa Jean-Claude-nak, a vámpírúrnak és Micah-nak, az alakváltó leopárdnak. A szerelmi élete azonban nem áll meg itt. Nem is állhat. Anitát ugyanis - aki már korántsem annyira emberi, mint régen - egyszerre emészti a vámpírok vágya és a vérleopárdok éhsége. A vágyakat pedig ki kell elégíteni. Újra és újra.
Most azonban Jean-Claude-nak van szüksége rá. Legősibb leszármazottja elküldte gonosz és hatalmas követét St. Louis-ba, így Jean-Claude-nak és a klánjának védekeznie kell. Anita nem tudja, hogyan viszonyuljon a betolakodóhoz, ám hamarosan olyan próbákat kell kiállnia, amilyenekről nem is álmodott. Szenvedélye minden sötét erejére szüksége van ahhoz, hogy megmentse azokat, akiket szeret.
A történet: 3/5 pontból

St. Louis-ban sorra halnak meg a sztriptíztáncosnők, a bizonyítékok pedig nem egy, hanem hét sorozatgyilkos felé mutatnak, egészen pontosan hét vámpír felé, akik élén egy renegát vámpírúr áll. Anitát is bevonják a nyomozásba, és neki is lát a tettesek kézrekerítésének, ám egyre inkább úgy tűnik, hogy egyedül nem fog boldogulni. Könnyen lehet, hogy Jean-Claude, a város vámpírura és a vérleopárd Micah mellett még keserű exszeretője, Richard segítségét is igénybe kell vennie. Anita nyomozását állandó gyanakvás kíséri, ráadásul közben meg kell küzdenie erőteljes, pusztító vágyaival, valamint vámpírokkal, vérfarkasokkal és alakváltókkal, aminek eredményeként a vámpírvadász új és eleddig saját maga előtt is ismeretlen magasságokat és mélységeket fedez fel.

A történet: 4/5 pontból

St. Louis-ban fellép a világhíres vámpír balett-társulat. A nagy eseményre rengeteg vámpírúr érkezik, pomme de sang jelölteket hozva magukkal Anitának, akinek energiaháztartása az ardeur miatt egyre csökken. És ha ez még nem lenne elég, úgy tűnik, teherbe is esett, a teszt pozitív. A lehetséges apák száma viszont majdnem ugyanannyi, mint a pomme de sang jelölteké. Ezzel egy időben a triumvirátus hatalma véletlen események során megerősödik, Anitát pedig több ízben is meglátogatja Minden Vámpírok Öreganyja, a sötét Marée Noire, aki minden jel szerint ébredezik…

A történet: 4/5 pontból





Természetesen a karakterekről a véleményem ugyanaz. Kedvenceim: Edward, Jean-Claude.
A borítókra panasz nem érkezhet, az Agave csodálatos munkát végez, bár az Obszidián Pillangó és a Lidérces Álmok színe kicsit meredek számomra.

Laurell K. Hamilton: Gyilkos Tánc


Anita Blake, profi halottszakértő és vámpírvadász. De ez alkalommal rá vadászna. Valaki 500 000 dolláros vérdíjat tűzött ki a fejére, így bujkálnia kell, és az sem át, ha közben kideríti, ki haragszik rá ennyire. Vajon ember vagy szörnyeteg akarja őt eltenni láb alól?
Hogy ne legyen túl egyszerű a dolga, Anitának nem csak a saját életét kell megmenteni. Richard élete is veszélybe kerül, akárcsak pozíciója a falkában, mivel nem hajlandó ölni saját vérfarkasaiért. Anita viszont öl helyette is. Jean-Claude pedig, a város vámpírmestere csak a megfelelő alkalomra vár, hogy belebújhasson Anita elméjébe, a szívébe... és talán az ágyába is.

Hogy akadtam rá: Gimnáziumban az egyik barátnőm mutatta. Aztán elolvastam az első részt, és egyből mentem megvenni mind az ötöt, ami addig megjelent.

A kritikában/értékelésben/mondókámban (bárminek is nevezzük) valószínűsíthetően spoiler van. Aki még nem olvasta a könyvet, az csak a maga felelősségére olvasson bele.

Úgy általában az egészről: Az Anita Blake hatodik kötete. Régen olvastam már ezt (viszonylag), így innentől szerintem a halomnyi AB-khez a történetről nem sokat mondanék. Elég lesz ide szerény véleményem :D elvégre ezért készült eme oldal. Ez az a rész, ahol meghúzódik a határ. Eddig volt akció-nyomozás-sok-sok-vér és némi romantika. Kedvenc írónőnk itt fordít egyet, és inkább a szerelmi viszonyokra helyezi a hangsúlyt. Ez a kötet még annyira nem szevedi ezt meg. Bár sosem szívleltem a részletesen leírt szexjeleneteket, itt még elmegy.


Kedvenc karakter: Jean-Claude, Edward.

Ami kifejezetten tetszett: A karakterek kidolgozottsága, a jól felvázolt világ.

Ami nem tetszett: A szexjelenet.

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból. A magyar Anita Blake borítók szerintem a legszebbek.

Laurell K. Hamilton: Véres Csontok


Ez az ügy már első hallásra is rázósnak tűnik, és aztán csak egyre bonyolultabb, véresebb és veszélyesebb lesz.
Anitának egy ősrégi temető halottait kellene feltámasztania, hogy a segítségükkel elsimíthassanak egy egyre élesebb vitát. A megbízók ugyanis luxusszállodát készülnek építeni a hegyek közé, de a Bouvier család azt állítja, az őseik abban a földben nyugszanak, tehát a terület őket illeti. Anita úgy érzi, nincs a birtokában minden információ. Mintha elhallgatnának előle bizonyos dolgokat.
Aztán itt vannak a brutális gyilkosságok, melyeknek meg kellene találnia az elkövetőjét. Úgy tűnik, egy vérszomjas vámpír garázdálkodik a környéken, ezért Jean-Claude is a helyszínre siet, és az ő rivalizálása egy másik nagyhatalmú vámpírmesterrel csak tovább bonyolítja a helyzetet. Titokzatos halálesetek, egy temetőnyi zombi, egy fogságából kitürni készülő szörnyeteg - de a vámőírvadász lelkére mégsem ezek a dolgok jelentik a legnagyobb veszélty. Talán Anita ezúttal túl közel engedi magához Jean-Claude-ot. Talán...

Hogy akadtam rá: Gimnáziumban az egyik barátnőm mutatta. Aztán elolvastam az első részt, és egyből mentem megvenni mind az ötöt, ami addig megjelent.

A kritikában/értékelésben/mondókámban (bárminek is nevezzük) valószínűsíthetően spoiler van. Aki még nem olvasta a könyvet, az csak a maga felelősségére olvasson bele.

Úgy általában az egészről: Az Anita Blake ötödik kötete. Végre Anita nem St. Louisban tevékenykedik, így mennek el halottkeltő ügyben Larryvel. Közben LKH megcsillogtatja írói tehetségét, már nem csak vámpírok és vérállatok szállják meg a könyvet. :) Tündérek és még egy mumus is életre kel. Ez a kötet is egy remekül sikerült AB rész.


Kedvenc karakter: Jean-Claude

Ami kifejezetten tetszett: A karakterek kidolgozottsága, a jól felvázolt világ, a történet.

Ami nem tetszett: Olyan nem volt. :)

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból. A magyar Anita Blake borítók szerintem a legszebbek.

Laurell K. Hamilton: Telihold Kávézó


Az ember nem szeret bele csak úgy egy vérfarkasba. Rossz hatással lehet a munkájára, főleg ha egy olyan természetfölötti szakértőről van szó, mint Anita Blake. Anita hamar rádöbben, hogy ez a szerelem az életébe kerülhet. Nyolc alakváltó tűnt el nyomtalanul a városban, és a vérfarkasok falkavezére azzal bízza meg a város első számú vámpírvadászát, hogy adottságait kihasználva járjon a végére az ügynek. Az eset önmagbán sem látszik egyszerűnek, de Anita életét tovább bonyolítja új szerelme, Richard rivalizálása a falkavezérrel, valamint a színen feltűnő Jean-Claude, aki még mindig nem mondott le Anitáról. Néhány gyilkosság, a vérszomjas fejvadász, Edward, egy titokzatos pornófilm és a Telihold Kávézó egyre türelmetlenebb vérfarkasi gondoskodnak arról, hogy ezt a decembert Anita Blake ne tudja könnyen elfelejteni. Ha egyáltalán túléli.

Hogy akadtam rá: Gimnáziumban az egyik barátnőm mutatta. Aztán elolvastam az első részt, és egyből mentem megvenni mind az ötöt, ami addig megjelent.

A kritikában/értékelésben/mondókámban (bárminek is nevezzük) valószínűsíthetően spoiler van. Aki még nem olvasta a könyvet, az csak a maga felelősségére olvasson bele.

Úgy általában az egészről: Az Anita Blake negyedik kötete. Most már egyre jobban kiéleződik a "szerelmi háromszög." Hmm... A nyomozási rész ismét jó, bár a pornófilmen csak nagyokat néztem. Már kezdte előrevetíteni, hogy miről is fog szólni a sorozat. :D Visszatérve erre a részre, ismét van Edwardunk, ami nagyon is jó dolog. A vérfarkas pornó és a többi kicsit már erős volt nekem (akkoriban), azóta megedződtem.


Kedvenc karakter: Jean-Claude, Edward.

Ami kifejezetten tetszett: A karakterek kidolgozottsága, a jól felvázolt világ, a történet.

Ami nem tetszett: Richard.

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból. A magyar Anita Blake borítók szerintem a legszebbek.

Laurell K. Hamilton: A Kárhozottak Cirkusza


Elég csak rápillantania az első áldozatra, és Anita Blake számára rögtön nyilvánvalóvá válik: vérszomjas vámpírok falkája szabadult rá St. Louisra, akik egy gyilkosságnál nem fognak megállni.
De azt ő sem sejti, hogy hamarosan egy hatalmi harc kellős közepén találja magát, melyben a tét a város feletti uralom megszerzése. Az események egyre gyorsabban bonyolódnak, az áldozatok száma pedig rohamosan nő.
Vajon elég erős lesz-e Jean-Claude - a város jelenlegi ura - ahhoz, hogy megvédje a hatalmát? És kicsoda valójában Richard, Anita titokzatos, új hódolója? Anitának minél gyorsabban cselekednie kell, és nagyon úgy tűnik, csak rosszul választhat, ha életben akar maradni. A Kárhozottak Cirkuszában pedig már minden készen áll a nagy, soha nem látott összecsapásra. A végső leszámolásra.

Hogy akadtam rá: Gimnáziumban az egyik barátnőm mutatta. Aztán elolvastam az első részt, és egyből mentem megvenni mind az ötöt, ami addig megjelent.

A kritikában/értékelésben/mondókámban (bárminek is nevezzük) valószínűsíthetően spoiler van. Aki még nem olvasta a könyvet, az csak a maga felelősségére olvasson bele.

Úgy általában az egészről: Az Anita Blake harmadik kötete. Anita ismét visszatér, és még mindig ellenáll Jean-Claude-nak, miközben új hódolója is akad, Richard személyében. (Itt megjegyezném, hogy TEAM JEAN-CLAUDE-os vagyok.) Szóval Richardtól engem kb. a hányinger kerülget, de az ő fanjai ne verjenek meg ezért. :)

De hálisten a történet ismét mindent visz: a titokzatos másik vámpír, aki kiderül, hogy valami nagyon ősi vámpírka, a másik vámpír, aki Anitára teszi a jeleket, a végső csata, és a sok-sok kígyós lény (szeretem a kígyókat), nagy plusz pontot tesz ennek a könyvnek az értékelésére. Ismét egy jól sikerült AB kötettel állunk szemben.


Kedvenc karakter: Jean-Claude, Edward.

Ami kifejezetten tetszett: A karakterek kidolgozottsága, a jól felvázolt világ, a történet.

Ami nem tetszett: Richard.

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból. A magyar Anita Blake borítók szerintem a legszebbek.

Laurell K. Hamilton: A Nevető Holttest


Anita Blake visszatér!
A város legdögösebb vámpírvadászának és halottkeltőjének még mindig nincs pasija, de problémája annál több. Először visszautasítja egy gazdag és befolyásos üzletember felkérését, hogy támasszon fel egy háromszáz éves holttestet. Nagy hiba. Aztán magára haragítja a valaha élt egyik leghatalmasabb vudu papnőt. Ez még nagyobb hibának bizonyul. Ha mindez nem lenne elég, Anita belekeveredik egy véres gyilkosságsorozatba is, melynek titokzatos elkövetője a békés kertvárosokban lakó családokat veszi célba. Lehet, hogy minden mindennel összefügg? Anitának minél előbb meg kell oldania a rejtélyt, ha nem akar újabb ártatlan áldozatokat. És kénytelen ellenállni a város új vámpírura, Jean-Claude csábításának is, különben mindörökre búcsút mondhat a lelkének.

Hogy akadtam rá: Gimnáziumban az egyik barátnőm mutatta. Aztán elolvastam az első részt, és egyből mentem megvenni mind az ötöt, ami addig megjelent.

A kritikában/értékelésben/mondókámban (bárminek is nevezzük) valószínűsíthetően spoiler van. Aki még nem olvasta a könyvet, az csak a maga felelősségére olvasson bele.

Úgy általában az egészről: Az Anita Blake második kötete. Azt hiszem, a Harry Potter után ez volt az első sorozat, amit olvastam. Jó tulajdonsága ennek a könyveknek, hogy lehet ragaszkodni a szereplőkhöz, ez előnyére vált a későbbi köteteknél. De maradjunk még csak a második résznél.

Mivel szerintem a könyvborítós leírás nagyjából mindent elmond a cselekményről, ezért most azt hiszem, kihagyom. Meg persze, ez volt az a rész, amit annyira nem kedveltem. Mások szerint ez már kidolgozottabb, jobb rész lett. Szerintem... nagyon rossz. De ez a saját véleményem. A karakterek, Anita beszólásai még mindig tetszettek. De maga a történet szerintem nagyon előre megjósolható volt, mármint, hogy ki a gyilkos. Volt pár gyanúsított és jéé tényleg azok lettek. Inkább erről többet nem írok. :)


Kedvenc karakter: Jean-Claude

Ami kifejezetten tetszett: A karakterek kidolgozottsága, a jól felvázolt világ.

Ami nem tetszett: Aaaa... történettel itt alapjaiban voltak gondjaim.

A történet: 3/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból. A magyar Anita Blake borítók szerintem a legszebbek.

Laurell K. Hamilton: Bűnös Vágyak


Olyan világban élünk, ahol a legfelsőbb bíróság döntése alapján a vámpírizmus megengedett. Ahol halottkeltőnek lenni hétköznapi foglalkozás. Ahol a természetfeletti ügyeket a rendőrség különleges osztaga kezeli. Ahol mindennapos dolog, ha az ember zombikba vagy patkányemberekbe botlik. St. Louis-ban valaki vagy valami gyilkolni kezdi a város legerősebb, leghatalmasabb vámpírjait. A rejtély felderítéséhez a vérszívók kénytelenek külső segítséghez fordulni. Õ Anita Blake. A legdögösebb halottkeltő és vámpírvadász a városban. Azt hitte már mindent látott, de ez az ügy még neki is okoz meglepetéseket.

Hogy akadtam rá: Gimnáziumban az egyik barátnőm mutatta. Aztán elolvastam az első részt, és egyből mentem megvenni mind az ötöt, ami addig megjelent.

A kritikában/értékelésben/mondókámban (bárminek is nevezzük) valószínűsíthetően spoiler van. Aki még nem olvasta a könyvet, az csak a maga felelősségére olvasson bele.

Úgy általában az egészről: A világban a vámpírok és egyéb lények mind legálisan élnek, és ezt Laurell K. Hamilton nagyon szépen ki is dolgozta (törvények, ilyen-olyan tüntető csoportok, sőt még egyház is van, ami vámpírokból áll).

Ebben a részben megismerkedünk Anita Blake-kel, a nagydumás halottkeltő vámpírvadásszal, Jean-Claude-dal, aki az előbbit szeretné elbűvölni és nem mellesleg egy nagyon szexi francia vámpír. Főbb szereplőnk még Edward, a tökéletes bérgyilkos, mellesleg ő a top favorit karakterem.

A történetről: Anitát felkérik, hogy nyomozza ki, ki állhat a vámpírgyilkosságok mögött, természetesen nemet mond. Mert ő ugyebár nem dolgozik vámpíroknak. Majd jól rákényszerítik, hogy mégis egyezzen bele. Azután pedig kezdetét veszi a számomra nagyon is izgalmas és jól megírt nyomozás. Minden tekintetben az Anita Blake sorozat megedzett :D szóval már bírom a véresebb leírásokat. Ez a maga fordulataival, cseleményével szerintem az egyik legjobb Anita Blake kötet.


Kedvenc karakter: Edward, Phillip, Jean-Claude, Zachary, Theresa

Ami kifejezetten tetszett: A karakterek kidolgozottsága, az izgalmas történet, a jól felvázolt világ.

Ami nem tetszett: Két kedvencem is meghalt. :D

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, az Agave ezzel nagyot alkotott. A magyar Anita Blake borítók szerintem a legszebbek.

Neil Gaiman: Tükör és Füst


Az első magyar nyelven megjelent Neil Gaiman novelláskötet. (Legalábbis én így tudom.)

Hogy akadtam rá: Neil Gaiman kutatásba kezdtem, és megtaláltam ezt a kötetet. Kíváncsian vettem üldözőbe, és sok-sok antikváriumos kutatás után meg is lett. Megérte.

A kritikában/értékelésben/mondókámban (bárminek is nevezzük) valószínűsíthetően spoiler van. Aki még nem olvasta a könyvet, az csak a maga felelősségére olvasson bele.

Úgy általában az egészről: Sosem voltam valami nagy novella rajongó, na ezen Neil Gaiman változtatott. Már a bevezetőben is elrejtett novella is tetszett, a maga bizarr módján. Nem egy vidám történet volt, bár Neil Gaimannél hol várjunk ilyet? Ezek után érdeklődve ugrottam bele a kötetbe. Nem mindegyik novelláról írok. Tessék elolvasni. :)

Küldetés: Ez még az aranyosabb novellák közé tartozik, öreg néni, aki megtalálja a Szent Grált egy kis boltban, majd megjelenik érte egy lovag, és mindenféle kincset ígér neki. Kifejezetten kedves kis történet. :)

Az ajándék: Ismét egy aranyosabb történet, legalábbis számomra. A védelmező/angyal macska nagyon kedves kis gondolat. De mégis az, hogy valószínű nem örök időkig tart ki szegény, egy kicsit komorabbá teszi a történetet.

Troll: Elgondolkodtató novella, nekem leginkább az emberi önzőséget juttatja eszembe.

Az aranyhalas medence és más történetek: Bár nem fantasy, mégis lekötött (nálam ez nagy teljesítmény.) Ez a történet ténylegesen megríkatott. Szép történet a felejtésről, mást nem tudok hozzászólni. :)

Változások: Egy nagyon furcsa sci-fi történet.

Vírus: Kifejezetten a kocka mivolta miatt tetszett. :)

Leszállítjuk, nagykeráron: Szinte a kedvenc novellám, mit tesz az emberrel, ha szereti az akciókat :)

Egy élet, korai Moorcock-stílusban: A kedvencem, egyértelműen. Annyira megragadott az álmodozó, könyvekbe temetkező fiú karaktere. És a vége... "És a két gyerek egyedül ücsörgött egymás mellett a szürke alkonyatban, és várták, hogy elkezdődjön a jövő." Igazából szívem szerint, az egészet bemásolnám. :)

Az egér: egy nagyon is brutális novella... Ez a teljesen elborzasztó kategória.

A gyilkosság misztériuma: Ez a másik nagy kedvencem. A szeretet szépen "meg van fogalmazva" benne, és ráadásul az angyalos történetek mindig is vonzottak.

Hó, tükör, almák: Avagy Hófehérke másképpen. Való igaz, azóta az eredeti mesére képtelen vagyok ugyanúgy tekinteti. De erről még eszembe jut az is, hogy amit az irodalom tanárnőm mondott, mindig csak egy irányból nézzük a mesét, sosem a "főgonosz" szempontjából. Hát ez valami olyasmi. :)

Ami kifejezetten tetszett: Sokféle érzelmet keltettek bennem a novellák, ha sorban elolvasom, mintha egy hullámvasúton ülnék. Mind elgondolkodtató.

Ami nem tetszett: A versek annyira nem tetszettek. És volt egy-két számomra túl rövid novella. Pl.: Ne kérdezd a krampuszt!

Az egész: 5/5 pontból

A borító: 1/5 pontból, nem tudom ezt hova tenni... tényleg.

Neil Gaiman: Sosehol


Richard Mayhew egy fiatal üzletember jó úton a fényes karrier, szép feleség és kellemes élet felé… ami mind semmivé lesz, amikor egy bajba jutott lány segítségére siet. Jótette jutalmául a hétköznapi Fenti Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idôk, elveszett helyek és elveszett emberek bizarr világába. Különös társaságba csöppen: Ajtó – a lány, akin segített – nemesi származású és szülei gyilkosát keresi; de Carabas márki kétes szívességeket behajtva éli még kétesebb életét; Vadász a világ legnagyobb szörnyeit hajszolja. A csatornák és metróalagutak labirintusában velük kell boldogulnia Richardnak, hogy segíthessen másokon és így segíthessen magán is. Vajon megleli-e azt az életet, amelyet már jóval korábban elveszített, mint hitte?

Hogy akadtam rá: Már Neil Gaiman fanatikusként vártam a következő könyvét, és nagy örömmel láttam, az Agave ismét megörvendeztet vele. Járkáltam az összes környékemen lévő könyvesboltba, de sehol sem volt. (Sosehol, jó kis vicc. :)) Aztán végül is megrendeltem az egyik könyvesboltban, bár elég furcsán néztek rám, ahogy győzködtem őket, tényleg ez a címe, de végül elhitték. :)

A kritikában/értékelésben/mondókámban (bárminek is nevezzük) valószínűsíthetően spoiler van. Aki még nem olvasta a könyvet, az csak a maga felelősségére olvasson bele.

Úgy általában az egészről: Ez a Neil Gaiman mű már a modern időkben játszódik, pontosan Londonban. Persze, az egész a metró állomásokra épül, és mi magyarok lehet, ezzel nem sokat tudunk kezdeni, de azóta, hogy olvastam, kifejezetten nagy örömmel utazok metrón (bár halálosan rettegtem eddig tőle, ki lehet nevetni :D).

Adott nekünk egy átlagos életet élő emberke (mondjuk így kezdődik jó pár fantasy), Richard, akinek (szerintem) rettenetes barátnője van, bár ő tökéletesen megvan elégdve vele. Sőt élete is jól alakul, úgy érzi, megvan mindene.

Ám egy napon egy vérző lányt talál az utcán, akinek segít, bár Jessica (az említett barátnő, vagyis jegyese, ha minden igaz) nagyon nincs oda a dologért, mert fontos vacsorára tartanak épp a főnökéhez. Richardot valamilyen oknál fogva nem érdekli, és haza viszi a lányt, miután az megkérte, hogy vigyék kórházba.

Majd két különös alak kezdi keresni a titokzatos lányt (Ajtót), Richard pedig segít neki, hogy megkeressen egy bizonyos de Carabas márkit. Miután ezt sikeresen végrehajtja, kezdődnek csak az igazi gondok. Richardot úgy tűnik, senki sem látja, se a taxisok, se a munkatársai, lakását pedig ki akarják adni. Egyszerűen mindenki elfeledkezett róla.

Ezt pedig Ajtó nagyon is jól tudta, ugyanis bocsánatot is kért előre Richardtól. Mert ugyebár Ajtó a Lenti London lakója, akit mi, átlag emberek elvileg nem láthatunk, vagy csak nagyon nehezen vesszük észre. Richard pedig elindul Ajtó után, hogy visszakaphassa életét, eközben pedig találkozik egy sor nagyon szerethető karakterrel: Anesztézia, A Vadász. Majd miután megtalálta Ajtóékat, csatlakozik hozzájuk, ugyanis a lány a szülei gyilkosát keresi. Ajtó édesapja naplójában pedig utalást talál Islingtonra, az angyalra, hogy őt kell megkeresni.

Lehet, hogy én olvastam keveset, ez előfordulhat, de engem kifejezetten meglepetésként ért a gyilkos kiléte. A könyv letehetetlen, szinte egy huzamban olvastam el (ahogy az iskola engedte:)). Imádtam a karaktereket, a mindig üzletelő de Carabas márkit és Mr. Croup és Mr. Vandemar figuráit is.

Kedvenc karakter: Richard, de Carabas márki, Mr. Croup és Mr. Vandemar

Ami kifejezetten tetszett: Az egész világ, az elfeledett dolgok helye a Lenti London, egyszerűen beleszerettem, ha lehet ilyet mondani. :) Amit még szerettem: a karakterek.

Ami nem tetszett: Olyan nem volt. :)

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, bár picit rózsaszín. Viszont az eredeti sorozatban is minden mindig rózsaszínben van megvilágítva, az egy kicsit zavaróbb.

Neil Gaiman: Csillagpor


Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be.

Hogy akadtam rá: Elég régen volt már, de erre tisztán emlékszem. Nézelődtem interneten, és mindig beleakadtam egy Csillagpor nevezetű filmbe. Elolvastam a leírását, és abszolút nem tetszett, elgondolkoztam rajta "miféle hülyeség ez már megint." Aztán megláttam, hogy könyv alapján készült, és máris felcsillant a szemem. (Tudniillik inkább azokat a filmeket szeretem, amik valami alapján készülnek.) Majd utánanéztem a könyvnek, ráadásul pont az egyik kedvenc kiadóm, az Agave gondozásában jelent meg. Elolvastam, azóta pedig Neil Gaiman fanatikus vagyok.

A kritikában/értékelésben/mondókámban (bárminek is nevezzük) valószínűsíthetően spoiler van. Aki még nem olvasta a könyvet, az csak a maga felelősségére olvasson bele.

Úgy általában az egészről: Az első fejezetben megismerkedünk Dunstan Thornnal és szíve választottjával, Falva Falvával és az ott rendezett vásárral. Megtudjuk, hogy egy fal választja el "normális világot" a tündérvilágtól, és hogy e két nép csak a kilencévente megrendezett vásáron találkozik. Az érdekesség benne, legalábbis szerintem, hogy nem Dunstan lesz a főszereplőnk, hanem fia, Tristran. (Édesanyja egy boszorkány által fogva tartott tündér, akivel Dunstan a vásáron ismerkedik meg.)

Tristran a következő fejezetben már kamaszként láthatjuk, és a falu szépébe Victoria Forresterbe szerelmes. Mikor együtt sétálva meglátnak egy hullócsillagot, megígéri, hogy szerelme zálogaként elhozza neki. Csakhogy a csillag a tündevilágban (ahova lezuhant) nem egy kődarab, hanem egy igenis élő és harcias lány.

De persze, nem csak Tristan keresi őt, hanem még boszorkányok is, hogy kivágják szívét, és fiatalok lehessenek ismét. Plusz Viharvára királya úgy akarja eldönteni, kié legyen a trón, hogy melyik fia szerzi meg elsőként Viharvára erejét szimbolizáló topázt. Ami természetesen a csillagnál van, mivel amiatt esett le.

A történet maga lebilicselő, szórakoztató, és ebben a könyvben ismerkedtem meg Neil Gaiman stílusával. Nem is tudom, leírni mekkora hatással volt rám. :) A történetben az ilyen apróságok is nagyon tetszettek: a vers, ami Tristran világában semmit sem jelent, de a másik világban nagy jelentősége van (gyertyafény, unikornis és oroszlán csatája).

Kedvenc karakter: Tristran a szerencsétlenkedésével az elején, a morcos csillag, Primus herceg, és gonoszokból természetesen a boszorkány királynő.

Ami kifejezetten tetszett: Hogy felnőtteknek szóló tündérmese. Bár régiesen van megírva a csillag első szava miután leesett: "basszus". A boszorkánykirálynő nem halt meg a végén, sőt semmiféle nagyobb csata nem is volt (lásd. film), a csillag szívét Tristrannak adta, ezért nem lehet már másé. A végén nem volt boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Kifejezetten számomra (habár fantasy) mégis ezért lett reálisabb. Nem éltek örökkön örökké, nem mentek fel csillagnak (lásd. film). Bár csak az epilógusban pár mondat erejéig volt leírva, hogy a csillag örökké élt, miután Tristran meghalt, és gyakran nézte a beomlott tetejű toronyból a csillagokat, mégis nagy hatással volt rám.

Ami nem tetszett: Olyan nem volt. :)

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, eleve imádom az Agave borítóit, legtöbbször nagyon szépeket alkotnak.
Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.