Carla Jablonski: Bindings - Kötelékek

2009. augusztus 28., péntek

Hogy akadtam rá: A kedvenc képregényem regényesített változata.

Úgy általában az egészről: Íme a Books of Magic 2. része. Nos, aki az első részről szóló kritikám nem látta. Igen, Harry Potterhez hasonló a főhős, és igen, előbb volt, mint a Harry Potter. Komolyan jogi vita nem lett belőle, de néhány fanatikus Books of Magic rajongó nem szereti a Harry Potter nevezetű Timothy Hunter "klónt." Nekem semmi bajom nincs vele, a két sorozat tökéletesen más, csak néhány szereplő hajaz egymásra, meg néhány apró cselekményszál. De mégis ég és föld a két sorozat.

Timothy Hunter nemrég meg tudta, hogy ő lehetne minden idők legnagyobb varázslója, de rájött, hogy ennek túl nagy az ára, és köszönte szépen nem kérte. De azóta sem tud másra gondolni. Itt kezdődik a második könyv. A prológusban látjuk, hogy Titania, a Tündérek Királynője aggódik a Tim nevezetű halandó miatt, akiben annyi erőt látott, és azt akarja, hogy hozzák Tündérföldre. Tamlint kéri meg, egykori szeretőjét, és a halandó solymászt, akit ki tudja, hány száz éve tart már Tündérföldön. Tamlin persze nemet mondd. De azért elmegy Tim Hunterhez, elrabolja, elviszi a sivatagba és leteszteli, ad neki egy kavicsot, ami a Nyitó Kő lenne, kedvenc főhősünk pedig sikeresen hazajut. De vajon mi lesz még itt?

Ugyanis a Tündérföld haldoklik. Titania önkényesen elzárta a Tündér világot az emberekétől, hogy Tamlin, a szeretője ne tudjon találkozni egy nővel... És ezért az egész Tündér birodalom haldoklik, csak hogy senki nem látja az igazat, még a királynő sem, egyedül Tamlin, amit majd jól a királynő arcába is vág. De ugyanakkor van egy jóslat egy fiúról, aki segíthet visszaállítani a birodalmat a régi formájába... Persze, hogy Tim az a fiú.

Ennyit a történetről. Áh, jó volt regényként újraolvasni, bár azért a leírórészeket kicsit hiányosnak találom. Nehéz lehetett képregényből átdolgozni, de azért mégis. Át kéne valahogy élnie az embereknek. Én sajnos nem vagyok pártatlan, engem eléggé lekötött a cselekmény ahhoz, mintsem, hogy a leírásokat annyira hiányoljam. Minden van ebben a történetben, ami csak kell, de ez ismét csak egy keserédes történet. Vajon, mi határozza meg, hogy kik is vagyunk? Főleg ez az alapkérdés.

Tamlin karaktere nagyon jó és szépen kidolgozott. Nem egy jó ember (én már csak tudom, főleg, hogy olvastam a képregényt), de mégis mindenáron rá akarja venni a Királynőt, hogy lássa az igazságot, hogy pusztulóban van a Tündérföld. Sőt, egymaga akarja megoldani a problémát.

Másik nagy kedvencem Halál. Egyszerűen imádni való karakter. :) Remélem, a többi kötetben is viszont látjuk őt. Timothy pedig... érte is megéri elolvasni ezt a könyvet. A főszereplőket valamiért nem szoktam kedvelni, főleg, ha fiúk, nehezen azonosulok velük, de egy ilyen kétbalkezes, jószívű tizenéves fiúval, ki ne azonosulna? Azért persze van nekünk karakter fejlődésünk is, hála Tamlinnak.

És bár a könyvben szerintem kicsit hiányosak a leírások, a rengeteg megható jelenet tényleg megérintett. Még így is sikerült neki, ez pedig a történet nagy érdeme. Nem egy átlag sztori, ezt nem győzöm hangsúlyozni.

Készült az alábbi képregény kötetek alapján: Szétszakadás, A Levelek Könyve, A kör bezárása, Elveszett Indokok

Kedvenc karakter: Tim Hunter, Tamlin, Halál

Ami kifejezetten tetszett: Tamlin karaktere, Halál karaktere, a vége.

Ami nem tetszett: A leíró részek kicsit hiányosak, de végül is egy képregényből átírt regény...

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Carla Jablonski: The Invitation - A meghívás

2009. augusztus 26., szerda

Hogy akadtam rá: A kedvenc képregényem regényesített változata.

Úgy általában az egészről: Kócos, fekete hajú, szemüveges, sanyarú sorsú tinédzser fiú szemüveggel és bagollyal. Nem mellesleg pedig korunk legnagyobb varázslója. Na ki ő? Harry Potter? Dehogy! Timothy Hunter! Mielőtt bárki is azt mondja, hogy ez egy Harry Potter utánzat és egyből bezárja dühében a böngészőt, hadd mondjam el, ez jóval előbb meg lett írva, mint a Harry Potter sorozat. Bizony. Habár a főhős kiköpött Harry (vagy inkább Harry egy kiköpött Tim), és még jó pár szereplő gyanúsan hasonlít egymásra, ez a sorozat teljesen más. Sokan megvádolták Rowlingot, hogy innen lopta az ötletet, és hogy JKR aratta le Neil Gaiman babérjait, de a két író tökéletesen megvan egymással. JKR hivatalosan tagadta, hogy egyáltalán tudott volna a sorozat létezéséről, Gaiman pedig annyit mondott, hogy biztos ugyanazok a művek inspirálták mindkettőjüket. Téma lezárva.

Mi köze van ennek Neil Gaimanhez? Felkérték, hogy írjon egy mini-sorozatot, valami olyasmit, ami bemutatja a múltat, jelent és jövőt a DC univerzumban. Gaiman persze rávágta, hogy hülyeség, majd rájött, hogy mégsem. :D Így hát megírta a négy részes kis képregényt, amit folytattak további 75 résszel és sok-sok más kiadvánnyal. Később pedig Carla Jablonskit kérték meg, hogy írja át regénybe.

Az első könyv az első négy, eredetileg Gaiman által írt képregény feldolgozása, pontosabban A Láthatatlan Labirintus, Az Árnyékvilág, A Nyár Alkonyának Földje és A Semmibe vezető út című részekből készült.

Lássuk a történetet: Adott egy átlagos fiú, aki a világ legerősebb varázslója lehet, bár ő a mágia létezéséről semmit sem tud. Édesapja alkoholista és egész nap otthon ül a tévé előtt. Miért? X évvel ezelőtt ő vezette a kocsit, amikor balesetet szenvedtek, így Tim édesanyja meghalt, apja pedig elveszítette egyik kezét. Nem mondhatjuk, hogy Timnek jó élete van, de legalább ott van neki Molly, az egyik osztálytársa és legjobb barátja. Mellesleg megjegyzem, hogy Molly a képregény első négy részében még nem szerepelt, de sebaj, ennyi kiegészítést megengedünk. :)

Egy napon négy úriember látogatja meg Timothy Huntert: Dr. Occult, Stranger, Mr. E és John Constantine, igen, az a Constatine. Csupa máshonnan vett képregény hősök jönnek, és nemes egyszerűséggel megkérdezik szegény fiútól, hogy hisz-e a mágiában. Aztán pedig elmondják neki, mi a helyzet. Ő bizony varázsló és választhat, akar-e a varázsló lenni vagy sem. A döntés végleges, nincs kiszállás. Ezért is mindannyiuk elviszi Timet egy-egy útra. A múltba, a jelenbe, a Tündérföldre és a jövőbe. Először a múltba megy Tim Strangerrel. Látják, hogy keletkezett a világ, majd az angyalok háborúját és Atlantisz pusztulását is. Ott egy ősi varázsló figyelmezteti Timet, hogy az egész egyáltalán nem éri meg, hogy bármit is kínál a négy figura, ne fogadja el. Majd jön Merlin, aki nagyon is jól tudja, hogy mi lesz a vége, mivel jövőbe lát, de mindent úgy tesz, ahogy kell, mert "a mágia nem hagy szabad akaratot." Ezután pedig az inkvizíciót mutatja meg Stranger Timnek, hogy ártatlanokat végeztek ki, még csak nem is mágusokat, mert a mágia hatalom, és akik nem értik, azok félnek tőle. Ezek után Tim még végigjárja Constatine-nal a jelent, megismerkedik jó pár szereplővel, bemutatkozik Titánia a Tündérek Királynője is, és meglátogatjuk Mr. E-vel a jövőt is.

Ami tetszett: az a Neil Gaimanitás, ami benne van. Fantasztikus egy könyv, és bár sokan panaszkodnak, hogy nem áll meg önálló regényként, azért mégis megéri elolvasni. Mást nem együtt a többivel, hiszen azért sorozat. Ez inkább egy elgondolkodtató rész, hogy mivel is jár a mágia, hogy hiába lesz izgalmas tőle az életünk, mindig meg kell fizetni az árát. A múlt és a jövő világa szépen ki van dolgozva. Bár egy kicsit hiányoltam a regényből a jövő részeit, ott már kicsit elkapkodta az író és a szerintem legmeghatóbb jeleneteket kiírta. Igen, a regény alapötlete jó, és Constatine humora utánozhatatlan, viszont ez egyáltalán nem Jablonski érdeme. A leírás viszont elég hiányos. Titánia királynő leírása "zöld és gyönyörű," oké, ott van a borítón, de akkor is...

Mindenesetre élveztem a könyvet, ajánlom sok mindenkinek. Miért nem mindenkinek? Mert ez nem egy könnyen emészthető darab. Szórakoztató, igen, Constantine humora jó, Tim is egy nagyon szerethető karakter (fura, ő a második főhős, akit szeretek), de végül is, mintha lenne valami mélyebb mondanivalója, illetve azért jó ez a könyv, mert elgondolkodtató. A későbbi részekben lesznek izgalmak, bonyodalmak és váratlan fordulatok, nem egy sablonos sztori az biztos (nem, a regényekhez még nem volt szerencsém, csak a képregényhez). Ez a rész csak ízelítő, ennyit elmondok, megjelenik benne maga a Halál is, hogy kiért jön, az maradjon rejtély. No meg Timothy Hunter végül mit válaszol? Akarja-e vajon a mágiát az életébe? Nem mellesleg pedig sokan akarják Timet, főleg holtan, köztük a Hideg Láng Testvériség... Hát igen, nem egyszerű az élete a világ leghatalmasabb varázslójának.

Utólagos javítás: Ami kimaradt... Bárki is volt az, aki csinálta a könyv besorolását, nem igazán lehetett magánál. 9-12 éves kategóriába rakták, mikor az alap képregény 18-as... Ez is bizonyítja, hogy ez nem egy gyerekmese, bármennyire is legyen a főhős egy 12 éves fiú.

Kedvenc karakter: Tim Hunter, John Constantine, Dr. Occult

Ami kifejezetten tetszett: A jövő elképzelése.

Ami nem tetszett: A leíró részek kicsit hiányosak, de végül is egy képregényből átírt regény...

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kérdések/memék/miegyéb

2009. augusztus 20., csütörtök

Nem bírtam magammal, úgyhogy kerestem könyves dolgokat. Szóval 3 dolgot láthattok alább: Amadea blogjából vett láncpostot. Egy nem tudom honnan vett könyves kérdést, és Alyson Noel oldaláról vett kérdéseket.

Amadea blogjából

1. Mi volt életed legrosszabb könyvélménye?

Claudia Gray: Stargazer, azaz az Evernight második része. Rettenetes volt. Számomra teljesen össze-vissza és értelmetlen. Mindig, amikor úgy éreztem, javulhat a történet, Gray leírt egy mondatot és a falba vágtam a fejem. Túlságosan amerikai nekem, vagy csak értelmetlen.

2. Mi volt az a könyv, ami eddig a legnagyobb hatással volt rád?

Cassandra Clare: City of Glass, azaz a Mortal Instruments trilógia befejező része. Egyszerűen csodálatos az a könyv, bár elvileg nagyobb tartalom nem lenne benne, csak egy romantikus/kaland regény, de mégis...

3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád és félelmet keltett benned?

Hmm... szerintem nem olvastam még olyat, amitől nagyon féltem volna. Talán Anita Blake egyszer-kétszer közel járt hozzá. A Nevető Holttest és az Obszidián pillangóban egy-két jelenet.

4. Mit használsz könyvjelzőnek?

Különböző könyvjelzőket (amit a német levelező társamtól kaptam ajándékba, amit a nagyitól kaptam születésnapomra, amit eleve a könyvekbe tesznek, egy Könyvmolyképzős reklámpapír, de csak mert rajta van Jace Wayland :D, papírcetli, számla (a City of Glasses), kártya lap (talán a treff hármas).

5. Mikor szoktál olvasni? Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt...hm?

Otthon is, ha nincs éppen áram, akkor biztos. :D Otthon, amikor tehetem, és van mit olvasnom (most elég sok van a listán, szóval csak az idő tényezővel akad gondom). Suliban mindig, régen gimiben is olvastam még órán is. Mostanában azért már gyakorlaton nem olvasok, csak néha előadáson. Sokat utazgatok suliba, szóval buszon/héven/réven/villamoson. Vagyis mindig és mindenhol.

6. Mi volt Kertész Manó elmélete a törzsi eredetű helyenevek keletkezése kapcsán? Vicceltem.

6. Mi volt az első könyved, amit olvastál?

Valami mesekönyv... az jut eszembe. Valami, amiben volt Hófehérke, Csipkerózsika, ilyesmi.

7. Puhakötésű vagy keményfedeles? (Úgy általában, nem az előző kérdéshez kapcsolódik.)

Mindegy. A keményfedelesben csak az a baj, hogy általában van rajta ilyen dísz borító is... (nem tudom, hogy hívják) és azokat le kell vennem, mert lekopik róluk az aranyfesték, meg összekarcolódnak, aztán a végén hiába is teszem el, eltűnnek.

8. Mit olvasol most?

Sok mindent. Laurell K. Hamilton: Blood Noir (Anita Blake 16.), Laurell K. Hamilton: Stroke of Midnight (Merry Gentry 4.), Melissa Marr: Fragile Eternity (Tattoo Faeries 3.), James Patterson: The Angel Experiment (Maximum Ride 1.), Anne Rice: A Testtolvaj Meséje (Vámpírkrónikák 4.), Cornelia Funke: Inkheart (Tintavilág 1.)

9. És hanyadik oldalon jársz?

Laurell K. Hamilton: Blood Noir (Anita Blake 16.) - kb. a 60. oldal környékén
Laurell K. Hamilton: Stroke of Midnight (Merry Gentry 4.) - 75. oldal
Melissa Marr: Fragile Eternity (Tattoo Faeries 3.) - 14. oldal
James Patterson: The Angel Experiment (Maximum Ride 1.) - 22. oldal
Anne Rice: A Testtolvaj Meséje (Vámpírkrónikák 4.) - 15. oldal
Cornelia Funke: Inkheart (Tintavilág 1.) - 74. oldal

10. Rajta hagyod a "kezed nyomát" a könyvön (belefirkálsz, véletlenül leeszed, leöntöd, egyéb barbárság)?

Tegyük hozzá, hogy csak véletlenül. Leenni, leönteni néha. Belefirkálni csak a HP-be szoktam. :D Aláhúzogatni a kedvenc idézeteim.

11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet?

Igen, egyértelműen. A címekben szeretem, amik engem megfognak, és a borító szintén nagyot dob rajta, hogy egyáltalán elolvasom-e a fülszöveget, aztán meg magát a könyvet.

12. És az oldalszám?

Minél több, annál jobb. :D Nem tántorít el akár az 1000 oldal sem.

13. Hátralapozol, hogy tudd, mi lesz a vége?

Csak az Anita Blake-ben szoktam az utolsó bekezdést elolvasni. :D

14. Volt olyan könyv, amit többször elolvastál?

Sok, nagyjából majdnem mindet. A HP-k, az Anita Blake-ek, a Merry Gentryk, Sosehol, Csillagpor, Coraline, City of Bones, City of Ashes, City of Glass, The Summoning.

15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?

Nem igazán, még nem ütettem el magam kocsival sem, miközben könyvvel a kezemben sétáltam.

16. Eladod-ajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk, akkor is, ha nem tetszik?

Eddig nem kaptam olyan könyvet, ami nem tetszett volna. Sőt, ritkán kapok könyveket, pedig imádom őket. Csak anyukám és a barátom szokott meglepni könyvekkel, de mindig kitalálják mire vágyom a legjobban. Egyedül az Evermore második részében csalódtam, de hát, azt sikeresen likvidálta a kutyám. :D De szerintem nem szabadulnék meg amúgy sem semmilyen könyvtől.

17. Még a budiba is magaddal viszed az aktuális olvasmányt, vagy csak otthon olvasol, esetleg más meghatározott helyen?

Igen, magammal viszem. :D Mindenhova.

18. Tényleg, olvasol a mosdóban?

Igen.

19. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod-e az elolvasott/megvett/megveendő könyveket (esetleg árukkal együtt), netán olvasónaplót (ha ideírod a blogodat, megverlek)?

Szoktam listákat írogatni papírra, néha kiragasztom őket, amin szerepel a megveendő könyvek listája árral együtt.

Alyson Noel blogjából vett kérdések

1. Melyik könyvtől érzed úgy, hogy jobb író lettél?

Hát talán a Neil Gaiman novellák és regények, Cassandra Clare Mortal Instruments trilógiája, és Kelley Armstrong Darkest Powers könyvei és Nadia Stafford sorozata

2. Melyik könyvtől sírtál?

Neil Gaiman: Amerikai Istenek, Cassandra Clare: City of Glass (a végén szegény Jace), Neil Giaman: Sosehol, Stephenie Meyer: Újhold, Stephenie Meyer: Burok.

3. Melyik könyvtől nevettél sírva?

Cassandra Clare Mortal Instruments trilógia - az egészben olyan humor van... :D
Kelley Armstrong Darkest Powers és Nadia Stafford sorozat. (Derek:"Itt ez az edény, ebbe raktározd el a pisid, amíg tisztán kell tartanod a vizeleted" *Simon jön* Simon: "Meg akartam kérdezni, mit csináltok, de azt hiszem, nem akarom tudni." Más: Nadia:"Hogy törted el a bokád, Jack?" - Jack egy nagyon komoly és profi bérgyilkos, aki munka közben eltörte a bokáját - Jack: "A munka jól ment. Kész voltam. Épp elmenni próbáltam. Erre ott volt egy kőfal. Simán meg tudtam volna állni, hogy átmásszak rajta. De nem. Én át akartam ugrani. És arccal kötöttem ki a kibaszott tulipánok között.")

4. Melyik könyvtől érezted úgy, hogy akár a világot is leigázhatod?

Hát... fogalmam sincs miért, de Stephenie Meyer Twilight saga és Cassandra Clare Mortal Instruments trilógia.

5. Melyik könyveket olvastad több, mint háromszor?

A fenti kérdéssorban már válaszoltam erre. :)

6. Melyik könyv miatt maradtál fent egész éjjel?

Harry Potterek, Anita Blake-ek, Evermore, Mortal Instrumentsek, Darkest Powersek, Nadia Staffordok

7. Mit akarsz újra elolvasni?

Most épp Kelley Armstrong Darkest Powers sorozatát, hogy felkészülhessek a versenyre. :D

Valami könyves meme

1. Végy le öt könyvet a könyvespolcodról!

2. Első könyv – első mondat
3. Második könyv – utolsó mondat az ötvenedik oldalon
4. Harmadik könyv – második mondat a századik oldalon
5. Negyedik könyv – a százötvenedik oldalon az utolsó előtti mondat
6. Ötödik könyv – a könyv utolsó mondata
7. Szerkeszd ezt az öt mondatot egy bekezdésbe.
8. És nézd meg, hogy valaki ki tudja-e találni, mely könyveket használtad.

1. "The cold snap of the previous week was over; the sun was shining brightly as Clary hurried across Luke's dusty front yard, the hood of her jacket up to keep her hair from blowing across her face" - jó, ez az egy angol, bocsánat érte. Ez nem jelent meg magyarul, de hátha valaki megfejti.

2. "Esme közben visszatért: éppen a padlót mosta föl, ott, ahová estem - a szaga után ítélve alighanem tömény hypóval."

3. Sajna a második mondat túl kevés, ezért kettőt is kimásolok: "Nem tudom. Még soha nem haltam meg."

4. "Végül is tőle tanultam a prioritásokat."

5. "Istennő, adj nekünk jó szerencsét és termékeny telet."

Na, így vároma megfejtéseket kommentbe. :D Vagy a tippeket, kíváncsi vagyok. Segítség: minden könyvről található kritika az oldalon.



Anne Rice: A Kárhozottak Királynője

2009. augusztus 17., hétfő

Hogy akadtam rá: A kedvenc vámpíros filmem az Interjú a vámpírral. Aztán sok-sok év után leesett nekem, hogy ez egy könyvsorozat első része is. :D

Úgy általában az egészről: És íme itt a Vámpírkrónikák harmadik része, ami szinte egyből a Lestat, a vámpír története után játszódik. Több szereplőn át látjuk a történetet, ezt később úgy magyarázzák, hogy Lestat mindenkiből kiszedte a történet megfelelő darabkáját, és ő írta/szerkesztette meg a könyvet, amit később kiadott, habár azért szépen megkérték rá, hogy ne tegye. :D De hát ugye Lestat és a szabályok.

Adott nekünk Akasa, minden vámpírok ősanyja, akit anno Lestat barátunk meglátogatott, sikerült felébresztenie, senki sem tudja pontosan hogyan. A lényeg a lényeg, a történetünk (Lestat, a vámpír) ott ért véget, hogy Lestatért eljött Akasa. Miközben magával viszi és felkészíti az "isteni" életre, a többiek szemszögéből (pár elkóbort vámpír, akik hamar meghalnak, plusz a szereplőgárda többi része) látjuk a történetet. Van nekünk egy öreg bácsink is, aki két ikerről álmodik, meg holttestekről, meg vadonban mászkáló nőről, sőt minden vámpír róluk álmodik. A kérdés: miért? Közben sorozatosan halnak meg a vámpírok, Akasa gyújtogatja őket, és eltökélt szándéka, hogy kiirtja a férfilakosság nagy részét, mivel szerinte ők felelnek a szörnyűségekért a világban. Igen, azt hittük Akasa a nagy megmentő, a nagy jó szereplő, hát tévedtünk. Az ikrek legendáját felgöngyölve megfejtjük ezt a könyvet.

Ami nagyon tetszett, hogy rengeteg szerethető karakter van benne. Feltűnik Armand, most már Daniellel (az újságíróval) az oldalán, akik egy pár. Igen, ebben a könyvben kevés a heteroszexualitás, de hogy mondjam, engem aztán nem érdekel. Akkor megismerkedünk az ikrekkel, Maharettel és Mekaréval, Haimannal, Pandorával. Imádnivaló karakterek tömkelege sorakozik fel. Közben pedig Akasával való vitákon azt a kérdést boncolgatjuk, hogy szükség van-e vallásra. Kicsit mélyebb, és nem mindenhol értek vele egyet. Persze, ez csak könyv, senkit nem akar meggyőzni a vallás hiábavalóságáról, de nekem mégis egy kicsit érződött benne. Anne Rice azóta már nagy keresztény és írja a Jézus Krisztusról szóló sorozatát.

A filmről: aki látta a filmet, olvassa el feltétlen a könyvet, ha nem tetszett neki a film. Őszintén a film felháborítóan rossz, kiírták az összes kedvenc karakterem, plusz mindenki heteroszexuális lett. :D Jesst összehozták Lestat-tal, amikor közük nincs egymáshoz. Az ikreket leredukálták egyre, a történetet el sem magyarázzák, a Talamascát lebutították. Mariust és Magnust egybeírták, méghogy Marius csinál vámpírt Lestatból, könyörgöm. No, meg Lestat naplója, ekkora hülyeséget. Egyszóval a filmet csak az erősidegzetűeknek ajánlom, mert ritka rossz és köze nincs a könyvhöz távolról sem, a lehető legrosszabb filmfeldolgozás.

Kedvenc karakter: Lestat, Marius, Akasa, Pandora, Haiman

Ami kifejezetten tetszett: Lestat, meg az egész történet, a megoldás, hogy mintha tényleg vámpír adta volna ki a könyvet, a kidolgozott háttértörténet

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 3/5 pontból

Anne Rice: Lestat, a vámpír

Hogy akadtam rá: A kedvenc vámpíros filmem az Interjú a vámpírral. Aztán sok-sok év után leesett nekem, hogy ez egy könyvsorozat első része is. :D

Úgy általában az egészről: A Vámpírkrónikák második része, ahol végre a kedvenc karakterem veszi át a főszerepet, Lestat, ahogy a cím is mutatja. :D Ugye, mi gonosz karakternek ismertük meg az első részben, és ezt cáfolja meg Anne Rice. Végre megismerhetjük a Lestatféle verziót is.

Szóval látjuk Lestatot, hogyan is lesz vámpír. Neki ugyan nem volt választása, egyszerűen fogták, elragadták vadászat közben, és nosza rajta vámpírrá tették. Aztán pedig készítője elégette magát. És utána pedig mindenáron fel akarja kutatni, hogyan is lettek a vámpírok, ami sikerül is neki. Legalábbis egy részét meg tudjuk. Ez a történet pedig szépen meg van kreálva, Anne Rice hagy neki időt kibontakozni, tekintve, hogy jó nagy darab ez a kötet a laza első részhez képest.

És hogyan is oldja meg ismét Anne Rice, hogy úgy adja ki a könyvet, mintha saját karakterei tennék? Lestat felkel álmából a közeli rock banda hatására, és csodálkozva tekint a 20. századra. Persze, megtetszik neki a zene, és úgy gondolja átveszi a zenekart, bemutatkozik, mint Lestat, a vámpír. Csak a bökkenő, hogy a zenészek olvasták az Interjú a vámpírral című könyvet. Így Lestat felkerekedik és megírja a saját életrajzát, ami ez a kötet lenne. Közben pedig dalszövegeket ír, és majd fergeteges koncertet is ad, hogy megkeresse a vámpírokat.

Egy bökkenő van benne, hogy a vége rettentes függővég, amit nem várnánk Anne Rice-tól, de mégis megkapjuk. Szóval, aki idáig eljutott, az mindenáron el akarja majd olvasni a Kárhozottak Királynőjét.

Kedvenc karakter: Lestat, Marius

Ami kifejezetten tetszett: Lestat, meg az egész történet, a megoldás, hogy mintha tényleg vámpír adta volna ki a könyvet

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Anne Rice: Interjú a vámpírral

Hogy akadtam rá: A kedvenc vámpíros filmem az Interjú a vámpírral. Aztán sok-sok év után leesett nekem, hogy ez egy könyvsorozat első része is. :D

Úgy általában az egészről: Végre valami normális, tényleg vámpíros könyv. Azt kell, hogy mondjam, Anne Rice vámpír téren nagyon sokakra hatott. Szinte ő is egy mérföldkő a vámpírirodalomban Bram Stroker után.

Ki ne ismerné ezt a történetet? De ha valaki mégis új lenne a vámpírok körében, hát íme egy kis ízelítő a történetből: Adott nekünk egy Louis de Pointe du Lac nevezetű emberke, aki interjút ad egy újságírónak azt állítva, hogy ő bizony vámpír. A könyv erről szól, hogy elmeséli egy "interjúban" az egész élettörténetét. Annyit elárulok, hogy a történetet a film kicsit ferdíti, szóval nem a felesége és a gyereke halt meg Louis-nak (ha jól emlékszem, ez volt a filmben), hanem a testvére. Aztán teljesen elkomorodik, nem akar élni, és megjelenik Lestat, aki vámpírt csinál belőle. Louis egy nagy szenvedő, végül is az egész történet ezzel foglalkozik, hogyan is viseli el valaki, hogy vámpír lesz, az öröklétet, stb. Itt legalább erre koncentrálnak. Végül Lestat még egy vámpírt vesz maguk mellé, a kislány, Claudiát, és egy ideig boldog "családként" élnek, majd a két vámpír, de főleg Claudia (mivel mindig gyerek marad) bosszút áll Lestat-ton.

Azok a részek lassan mentek, ahol csak Louis van. És mivel ő főszereplő... De attól még megéri elolvasni, főleg, ha valaki kedveli őt. Én mindig is Lestat párti maradok. A filmben persze lerövidítették pár snittre Claudia és Louis útját, de érdemes elolvasni, bár a film tökéletesen visszaadja a könyv hangulatát. Na, igen, viszont jól meglepődhetnek az emberek, akik csak a filmet látták, és olvassák, hogy Armand igazából hogy is néz ki. :D De attól függetlenül ez a könyv egy briliáns darab, amiben tényleg mélyebb értelem is van.

Kedvenc karakter: Lestat

Ami kifejezetten tetszett: Lestat, meg az egész történet, a megoldás, hogy mintha tényleg vámpír adta volna ki a könyvet

Ami nem tetszett: Csak a Louis-s részek.

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 3/5 pontból, az ilyet nem a borítóért vesszük :)

Claudia Gray: Stargazer - Nézz az égre!

2009. augusztus 16., vasárnap

Hogy akadtam rá: Találtam egy cikket, ami az élet a Twilight után címet viselte, valami ilyesmi. Ahol fel volt sorolva négy sorozat, amit elolvashatsz, most, hogy vége a Twilightnak. A négy sorozat: Mortal Instruments (akkor már rég kivégeztem), Wicked Lovely (szintén), Evernight és Darkest Powers. Akkor úgy gondoltam, hogy maaaajd elolvasom. Aztán megjelent magyarul, belelapoztam, és borzalmasnak találtam, mentem tovább az Evermore-ra. Így aztán ez a sorozat nem épp a kedvenceim között kötött ki, de reménykedtem, hogy javul a minőség. Hát lássuk.

Úgy általában az egészről: Óh, mókás a fülszöveg. A legtöbb fülszöveg feladata eladni a könyvet a borító mellett. Eleget, de mégsem sokat felfedni a könyvből. Nehéz megkapó fülszöveget írni, és általában, ha van angol, vagy eredeti nyelvű, akkor azt fordítják ugye tovább. Nos itt a fülszöveg is borzalmas... Röviden tömören összefoglalja az első részt. Evernight Akadémia = vámpírsuli, Fekete Keresztesek - vámpírvadászok. Bianca = vámpír, Lucas = vámpírvadász, ők ketten meg szeretik egymást. De hujjujjj az előző részben Lucasnak távoznia kellett az Evernightból, mikor rájöttek, hogy vámpírvadász. Így a két szerelmes szét van választva, Bianca meg hazugságokkal teli életet fog élni, és bármit megtesz, hogy Lucasszal legyen.

Nos erről egyből az Alias című sorozat jutott eszembe, ahol Sydney Bristow kettős ügynök a CIA-nál és az SD-6-nál. No neki tényleg hazugságokkal teli élete van. Bianca... Bianca csak hazudik össze-vissza mindenkinek. Komolyan... Nem tudom megszámolni, hány embernek hazudott... A szüleinek, Mrs. Bethanynak, Vicnek, Balthazarnak, Raquelnek, és az összes vámpírvadásznak...

De a történet, hogy arról is mondjak valamit. Azzal kezdünk, hogy félév eltelt, a két szerelmes nagyon réééég nem látta egymást. Mégis, full love van. Egy levelet sem váltottak azóta, persze, de töretlen a szerelem. Ami persze, igaz is lehetne. De később megcáfolom, hogy szerintem miért nem.

Történet: Prológusunk van megint, ismét csak minek... Nem is a vége akcióból fed fel nekünk valamit. Hanem egy nagy jeges-szellemes (tényleg szellem) jelenetet, ahol Biancára csúnyán néznek az ablak mögül, vagy egy alak az ablakról? Rejtély, rejtély, rejtély. No, az ismét nincs a könyvben, ez egy mellékes megjegyzés volt. Szóval ismét újabb év az Evernightban, akik maradtak nekünk: Raquel, Courtney, Vic, Balthazar, Ranulf. Nagyon új arc, aki fontos lenne nincs. Csak persze újabb ember gyerekek, de minek? Ez itt a kérdés, illetve ez az egyetlen cselekmény-kérdés maradt meg nekünk az előző részből. Ezt próbálja Bianca is kideríteni, az első fejezetben főhősnőnk már betör Mrs. Bethany szobájába, hogy kiderítse az igazat. Persze, semmit sem talál. Majd mindenki megérkezik, köszöntjük az ismerős arcokat. Mrs. Bethany viszont furán azt mondja, hogy az emberekkel "barátságosan" kell viselkedni. Hmmm... Miért? Mit akarhat? Elárulom, mi, olvasók előbb kitaláljuk, aztán jó pár fejezettel később IQ light főhősünk is, maaajd utána Balthazarnak is leesik a dolog. Ez csak nekem nem tetszik? Oké, oké, nincs okos főhősnőnk, de hogy Balthazarnál okosabb lett, az azt jelenti, hogy Balty barátunk jelleme/karaktere romlott... szomorú tény, egy jó karaktert leírhatunk. Bianca új szobatársa Raquel lesz, ennek persze először örül is Bianca, de aztán rájön, hogy Mrs. Bethany vámpírokkal rakta össze az embereket... arra gondol sután/bután, hogy Mrs. Bethany milyen rendes. Öhm... nah, ja a vámpíroknak így nehezebb kajálni, igen, a főhősünknek is, akinek az étvágya egyre csak nő. Vic megint kap levelet, amit odaad év elején Biancának, ismét Lucastól jött, hogy találkozzannak itt és ekkor. Merthogy a naaagy szerelem még tart, és ennek mi nagyon örülünk, és gondoljuk Bianca bizony innentől kezdve sokaknak hazudik. (lásd. fülszöveg)

Nos, a fülszöveg még bepillantást enged nyerni nekünk abba, hogy valami igazán GONOSZ erő támadja meg Evernightot, sőt nem is a sulit, hanem a Biancánkat. Mit is írtam a legelején? Nehéz jó fülszöveget írni. Hát az. Ugyanis ez talán még csavar lehetne, hogy a GONOSZ ERŐ Biancát üldözi, ugyanis mi a legvégén jönnénk rá amúgy, meg a lassú felfogású Bianca is. Na, itt Claudia Gray egyetlen jól leplezett/felépített cselekményszálát romba is döntötték.

A könyvről magáról: Ez egy olyan regény, ami össze-vissza rakosgatott valami. Van benne cselekmény, picit több akció és smárolás, mint az első részben, de logika, értelem, ráció, következetesség NINCS. Nem az a bajom, hogy fantasy, élek-halok a fantasyért. A vámpírok nem ölnek embert? Jószívűek? Nem érdekel. Az is jó lenne, ha jól lenne megírva. De ez egy nagy összevágott montázs. Jó lenne az alapötlet lehet, de ez a könyv siralmas volt számomra. Reméltem, hogy jobb lesz, mint az első rész, és az első három fejezet tényleg izgalmasan indul, látunk szellemeket, ismét feltűnik Lucas (levél formájában ugye) és tényleg mintha végre a rejtélyek felgöngyölítéséről meg Bianca életéről lenne szó. De egyszerűen elveszti a fonalat, Claudia Gray képtelen összetartani a történetet. Ahogy halvány reményfény gyúlik bennünk, hogy "igen, jó sztori lehet," az egyből el is tűnik, képes pár mondattal romba dönteni az egészet.

Nos lássuk csak ezeket a pillanatokat:

A szerelem: Nem volt meggyőző nekem ebben a történetben, mármint az első részben, ahogy egymásba szerettek. Vonzalom. Na bumm, annyi megvan Balty barátunk iránt is a főhősben, mégsem veti oda magát neki. TÉVEDÉS!!!! De, odaadná magát Balthazarnak... "Ha történt volna kettőnk között valami tegnap, nem bánnám." Ez fájt, nagyon is, egyik percben még Lucas miatt bánkódunk, másikban meg hempergünk Baltyval? Ehhez nem tudok hozzászólni, ez sokkolt. Főleg, hogy nem is bánta volna Bianca... De viszont azt akartam írni, hogy a Lucas/Bianca vonal nem egy olyan átható szerelem, mint pl Edward/Bella kapcsolat, vagy nem olyan magával ragadó, úristen de jól megírt szerelem mint a Jace/Clary vonal. Neeeeeem, itt az van, hogy nem tudta őket összeírni Gray. Fogta, vette őket, és írói kényszer hatására egyből egymásba szerettek halálosan. És mi a bajom ezzel? Érzelem, érzelem, érzelem és megint csak érzelem. Ez hiányzott a könyvből, ez is egy depressziós második rész akar lenni (ld. Twilight saga, Halhatatlanok sorozat), a különbség az, hogy Stephenie Meyer megragadta az érzelmi részt, és azt akarta bemutatni, és úgy visszaadta a szakítás minden fájdalmát, hogy csak na. Hogy el tudjuk hinni, hogy Bella NINCS Edward nélkül. Ez a probléma... itt lehetetlen elhinni. Abszolút, szinte semmi érzelem leírás nincs, mikor "zombi állapotba" kerül a csaj (igen, szó szerint ez van írva), akkor is, NULLA ÉRZELEM. Bianca jókat nevet Lucas nélkül, jól megvan nélküle, és örül annak, hogy Balthazar barátnőjének nézik, mert ő azta-de-fú-de-jóó-pasiii-és-akkor-majd-mindenki-irigykedik-rám. Ne, csak ezt ne. Ha tényleg Lucast annyira szereti, ahogy nekünk be akarja mesélni. Ilyen gondolat, így? Ennyire erőteljesen? Neeem. Kizárt. Ez egy béna/rettenetesen megírt/erőltetett szerelmi háromszög. Na és a pasi is oltári... Lucas:"Én sosem halok meg érted." Köszönjük szépen Lucas. Komolyan, legalább ha könyvet olvasunk, és tényleg a nagy lehetetlen szerelemről szeretnénk olvasni (és ez elvileg arról is szólna), akkor ilyet a főhős pasi ne mondjon.

Lucas: A nagy lelombozó mozzanatok egyike maga a főhős pasi, bizony. Na mondjuk csak ki ezt a mondatot: "Lucas minden, amiről egy lány álmodik." Húú, ez szörnyen hangzott. Nem, Lucas nem ez a kategória, és nem is azt mondom, hogy annak kéne lennie. De Lucas milyen kategória? *síri csend, tücsök ciripelés* Tegye fel a kezét, aki tudja. Lucas semmi, egy papírmasé figura. Semmit nem tudunk meg róla, abszolút. Nuku. Egy valami, amibe szerelmes Bianca. Ennyi. Kérdem én, ha mindenki a másodrangú pasiért van oda egy sorozatban (Balthazar), az milyen fényt vet a főhősre?

A Fekete Keresztesek: A mi idétlen vámpírvadászaink. Borzalom. Össze-vissza mennek, de mindig megoldják, hogy pár havonta ismét visszakerüljenek az Evernight közelébe. Ezek szerint mégsem utaznak annyit... vagy nem mennek elég messzire. Azonkívül, iszonyat könnyen át tudja őket vágni a főhős, és annyira fura, hogy minden hazugságnak, amit Lucas és Bianca kitaláltak, bedőlnek. Kész, hihetetlen egy banda.

A vérivás és a vámpírkodás: Óh, végre valami izgalmas cselekményszál. Bianca változik és több vérre van szüksége. És ugye nehéz innia vért, miközben Raquel a szobatársa. De megoldja. Claudia Gray bevezet egy nagy problémát: Bianca elmegy a vámpírvadászokhoz, az egyik megsérül, és főhősünk rég nem ivott vért, és nagyon kell neki a vér, ergó .... nem csinál semmit. Mert Bianca már csak ilyen. Egyik percben nem tudja magát uralni (amikor normálisabban evett) és megöl egy egeret, a másik percben (mikor EMBERI, FRISS VÉR van ott és éhes nagyon) fogja és elsétál a vér mellett. Ne, ismétlem, ne kreáljunk ilyen furán működő plot elemet. Ez mint az Anita Blake-ben az ardeur.

A titokzatos gondolatok: Ezek a szereplők tudnak valamit, amit mi nem. Van olyan baki, vagy legalábbis én néztem rajta, aztán lehet megvan magyarázva. Hogy Lucas még semmit sem tud, de van valami csere-alku Balthazarral, és Balthazarnak kell valami, amit akkor fognak megmondani Lucasnak, ha meglátják. Lucas meg előveszi a zsebéből azt, ami kell Balthazarnak. Hogy??? A másik ekkora értelmes dolog, hogy Bianca nyomoz, és csak úgy minden ötlet nélkül, valami az agyába ugrik. Ennyi? Hogy csinálta? Semmi logikus magyarázat nincs rá.

Nemi erőszak: Az egy kényes téma YA (fiataloknak szóló) témában. Mint mondtam, az Ink Exchange bravúrosan bánik vele. Itt a téma rosszul van kezelve szerintem. Nem illik ide és csak még inkább dramatizálni akar valamit, amire nincs szükség.

Bianca: alapvető hátráltató eleme a regénynek. Az ő szemszögéből látunk mindent, és mondtam átérezni nem lehet, mert az érzelemek szerintem rosszul vannak leírva. Nem is gondolkozik logikusan, csak össze-visszarepkednek a gondolatok, néha zavaróan eltér a tárgytól és azt sem tudjuk, mi van.

A virág és az álmok: Minden regényben eljön az a pillanat, amikor az álmokkal jósolnak meg dolgokat. A szereplő talán nem tudja, de mi imádjuk őket megfejteni. Itt értelmetlenek, akár a prológus. Ugyanaz a virágos álom, és nem jutottunk semmihez sem közelebb. Csak annyi, hogy Biancának leesett a második rész felénél, hogy ez biza jelent valamit.

Karakter kiírás: Egy karakter, akit vééégre az ember megkedvelne, vagy hogy mondjam, normális cselekmény dologknak látna. Egyből hopp, meghal.

Irodalom óra: A lehető legjobban elcseszett dolog a könyvben. Erre nem tudok mit mondani. Ha az a naaaaaaaagy rejtély, hogy vámpírok lakják a sulit, akkor egész évben Bram Strokert meg vámpírirodalmat olvasnak. Ha egész évben Bianca szerelme a lényeg, akkor meg? Igen, Rómeó és Júliát... Szerintem nyugodtan nevezzük el ezt az órát "Hogyan fejtsék meg a cselekményt még a legfigyelmetlenebb olvasók is" órának.

Összességében: Megérdemli az egypontos osztályozást. Egyszerűen nincs úgy megszerkesztve, hogy nálam elérje a regény szintet. Nem mondhatják, hogy csak lehúztam egy egyszerű vulgáris szóval. Nem. Én látom, hogy Claudia Gray próbálna írni, de nem jön össze. Minden karaktert eltorzított. Igen, Lucas és Bianca kapcsolata inkább testi, amikor beszélgetnek... beszélnek egyáltalán? Lucas karakterét meg sem ismerjük, sőt szimpatikus sem lesz. Főleg, amikor a szexmániásabb oldalát mutatja (csak hogy egy másik kommentet idézzek). A cselekmény szintén előbb kitalálható, teljesen átlátszó. Jól elrejtett kommentekbe akarja burkolni Gray, de ismét csak nem sikerült neki. Óh, és ígértem, hogy bebizonyítom, hogy miért is nem szerelmesek ám ők annyira egymásba. Irodalom óra Evernigtban: Házi feladat: Mik a hibák Shakespeare Rómeó és Júliájában. Halljuk Biancát: "Szerintem Rómeó és Júlia nem ismerték egymást eléggé, csak párszor találkoztak, mégis mindent kockáztattak egymásért, mégis meghaltak egymásért." Mrs. Bethany erre azt feleli, hogy ez nem hiba, Shakespeare ezt akarta bemutatni, hogy az első szerelemnek nem szabad teljesen a befolyása alá esni, stb. És később ezen gondolkozik Bianca, hogy mennyire ismerik egymást... És bebizonyítja magának, hogy ők nem csak felületesen, hanem tényleg halálosan szerelmesek. Amikor minden, amit felsorol tökéletesen illik rájuk. No comment innentől. De mégis... a vámpírság el van szerintem hanyagolva. Ezért is kapja ez a könyv a legrosszabb minősítést. Egyszerű lett volna, ha Montague és Capulet van, komolyan. A vámpír lét bármilyen nehézségét egy cselekmény ferdítéssel elintézi. Hogy hirtelen Biancának mégsem kell annyira vér, pedig már hogy ki volt éhezve. A vámpírok alapvetően halhatatlanok, itt is, nekem tényleg nem baj, ha napon járnak. Teszek én arra. Itt meg agyilag mostani amerikai tinédzserekként viselkednek akár a több ezer évesek is. Balthazar barátunk elmagyarázza: "Mi sosem változunk. Akik tinédzserekként haltak meg, mindig azok maradnak." Nem hiszem el, hogy ha valaki átél több ezer évet, nem lesz okosabb, csak mert 17 éves korában halt meg. Ezt már nem nyelem le. Ennek nincs értelme.

Egy utolsó dolog, amit siralmasnak találtam. Anne Rice. Mindenki ismeri őt. Ha nem, akkor az nem vámpír fan. :D Szóval Anne Rice alkotott nekünk egy igazán hihető/kidolgozott/mesés háttértörténetet a vámpírokhoz. Na ezt csökkentsük le három mondatra, butítsuk le és megkapjuk, ami itt a keletkezési legenda. Természetesen itt is vannak szellemek és vámpírok... Csak hogy értelmetlen módon. Három mondatba lerendezni az egész keletkezési mondát nem volt szép dolog. Ha nem fejti ki ezt jobban Gray... akkor tényleg nagyon eltemetem ezt a sorozatot, mint "vámpír irodalmat."


Kedvenc karakter: Vic, Charity

Ami kifejezetten tetszett: Azt egyből el is rontotta.

Ami nem tetszett: Szerintem az egész.

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 2/5 pontból

A borító: 1/5 pontból

Azt hiszem, mostanában kifejezetten rossz könyveket kapok ki. :D

Claudia Gray: Evernight - Örökéj

2009. augusztus 15., szombat

Hogy akadtam rá: Találtam egy cikket, ami az élet a Twilight után címet viselte, valami ilyesmi. Ahol fel volt sorolva négy sorozat, amit elolvashatsz, most, hogy vége a Twilightnak. A négy sorozat: Mortal Instruments (akkor már rég kivégeztem), Wicked Lovely (szintén), Evernight és Darkest Powers. Akkor úgy gondoltam, hogy maaaajd elolvasom. Aztán megjelent magyarul, belelapoztam, és borzalmasnak találtam, mentem tovább az Evermore-ra. De lássuk, mi lett belőle, hogy teljesen elolvastam.

Úgy általában az egészről: Az alaptörténetünk, hogy Bianca szökni akar, írják ezt a fülszövegen is. És hogy sötét titkok fogják a két szerelmes szétszakítani, és majd főhősünk jól kétségbe von mindent, amiben eddig hitt. No meg hogy az egész az Evernightban játszódik, egy bentlakásos suliban.

Nos lássuk igazából mi is van nekünk. Igen, adott egy ódon kastélyszerű izé, Evernight - Örökéj Akadémia (milyen ártalmatlan, semmire sem utaló neve van), ami félelmetes, rideg és sznobok járnak oda. Főhősünk, Bianca, szökni akar, de persze nem igaziból, csak megmutatni a szüleinek (akik ott tanítanak majd), hogy ő nem akar itt maradni ebben a suliban, ő haza akar menni. Ugyanis Biancát akarata ellenére idehozták, mondván ez a legjobb neki, ő pedig még szüleivel a tanítás előtt beköltözött a mi kis kastélyunkba. Mikor elindul a szobájából, hogy megszökjön... hát... már bebizonyítja, hogy az értelmi szintje egy 12 évesén rekedt. Rettenetes volt olvasni az elejét, szinte borzalmasnak mondanám, és téptem a hajam. A főszereplő ötlete, hogy ő elszökik, de nem igazán, csak egy kicsit. Nekem nem tűnt egyáltalán logikusnak és ezzel nem is tudtam mit kezdeni. Plusz úgy váltogatja Gray a jelen és az álombeli képeket, hogy roppant zavaró és idegesítő, és semmi átvezetés nincs közöttük. Oké, oké, első regény, értem én.

Szóval főhősünk sétál az erdőben, és meglát egy emberkét, aki mint kiderül, Lucas a mi főpasink, és egyből meg akarja védeni a lányt, mert azt hiszi valami elől menekül. Persze Bianca előle futott. Ismét egy szinte agyatlan helyzet. Egyszer találkoznak, Lucas elmond nekünk egy nagyon fontos mesét a családjáról, amit Gray nem akar fontosnak feltűntetni, de mégis sikerül neki. Az arcunkba vág, hogy ez bizony valamit takar. És ez a baj leginkább ezzel a könyvvel, mindent leplezni akar az írónő, de nem jön neki össze. Titokzatos akar lenni, nagy csattanót akar összehozni, de ez nem jön össze. Egyszerűen minden teljesen nyilvánvaló, a főhős szüleinek VÉLETLEN szóhasználata... a főhős, ahogy leírja a tanulókat... És a legnagyobb baki, hogy Gray úgy akart nagy meglepetést okozni nekünk, hogy az E/1-ben írt történetben a főhős titkol előlünk valamit. Ez már erőltetett szerintem. Egy-két dolgot még el lehet így ferdíteni, hogy pl. "aztán eszembe jutott, mit fogok tenni" és utána majd meglepetten látjuk, hogy mire gondolt a szereplő. De itt nevetségesen van szétszabdalva a szöveg. Ki van vágva a főhős agyának egyik része a történet feléig.

A történetről: ameddig nem jut el odáig a szereplő, hogy mindent felfedjen előttünk, addig borzalmas. Adott nekünk Bianca, aki nem tud beilleszkedni a bentlakásos suliba, de ugye találkozott egyszer Lucasszal és már az elején a tömegben úgy keresi, hogy vele akár még ezt is túlélheti. Meghogy mennyire kedveli biztos a srác. Meg csak magának akarja őt. Egy találkozás után már barátoknak nyilvánítják ki magukat... Ez... ez... ehhez nem tudok mit hozzátenni. Gyors ütemű kapcsolat? Az nem kifejezés.

Miután pár snittel már beindulnak az "események," élvezhetőbb a könyv. A cselekmény kiszámítható, ami nem is lenne baj, ha annyira jó lenne az írás, hogy magával ragadna. Szóval ez is csak egy átlagos, tipikus, amerikai tini regény. A történeten két szereplő dobott, Balthazar és Vic. Meg egy-két komikus jelenet is volt még.

Apropó komikum. Az a naaagy felfedezés, amit mondtam, ami a könyv felénél lesz, hát engem nem sokkolt, nem voltam még csak meg se lepődve. Az első fejezetben lelőttem azt a két poént, ami a könyvben van, annyira nyilvánvalóak voltak, még nekem is, pedig elég sötét tudok lenni, tényleg. Szóval a nagy felfedezésnél nevettem, vígjátékba illő jelenet volt, és utána is viccesnek találtam inkább a könyvet. Persze akció is akar benne lenni. Óh, az akció, nem kell sok egy könyvbe tényleg. Viszont a prológusról meg is feledkeztem, van nekünk az is, annyira nem ködös, mint az Alkonyatban, de kb. abban le van lőve az összes akció. És szerintem egyáltalán nem is kellett volna az a könyv elejére.

Ugyebár a prológusból tudjuk, hogy a történetben vannak/lesznek vámpírok. Na, már most ezek a vámpírok még lágyabbak, mint a Twilightosok. A Twilightban legalább az átlag, normális vámpírok a vérengző, emberölő izék voltak, itt a normális vámpírok nekem túlságosan is lágyak/szépek/aranyosak/kedvesek. De persze, mindenkinek megvan a maga vámpír képe, ami piros pont, hogy belerakta Gray a vámpírok és a folyó víz kapcsolatát. Ritka manapság ezt látni, örülök neki. Akiknek nem tetszettek az Alkonyat napon járó vámpírjai, bele se kezdjen, ebben nincs se vér, se akció, se rejtély, csak romantika. Ami nem egy rossz dolog, nem negatívumként mondom. Aki ki akar kapcsolódni egy laza tini regénnyel az egyik délután, azoknak tökéletesen megfelel ez a regény. Még maradtak megoldatlan kérdések, de egyik sem kifejezetten olyan egetverő, hogy remegve akarjam elolvasni a további részeket.

Kedvenc karakter: Balthazar, Vic

Ami kifejezetten tetszett: Öhm... egy-két vicces jelenet a modern kütyük felett szenvedő vámpírokkal, Vic karaktere

Ami nem tetszett: a rosszul megszerkesztett "titok-felfedés," ez nekem túl erőltetettnek tűnt, a két főhős szerelme az elején hihetetlen...

A történet: 3/5 pontból

A karakterek: 3/5 pontból

A borító: 1/5 pontból, a magyar szebb egy fokkal, szóval gratula a Könyvmolyosoknak, mert az tényleg jobb.

Melissa Marr: Ink Exchange - Veszélyes Álmok

2009. augusztus 12., szerda

Hogy akadtam rá: Amazon.com-on megtetszett a borítója :D

Úgy általában az egészről: Végre belevettem magam a Wicked Lovely, vagyis a Tündérvilág második részébe. Igazából ez másról szól, nem Aislinnról és Keenanról, de ők is szerepet kapnak benne. Ugye az első rész 3 pöttyöt kapott, a karakterekkel sem voltam teljesen megelégedve, meg a kidolgozással sem. De ez a könyv, ez a második rész, túlszárnyalja az elsőt. Magasan!

Az alaptörténet, hogy Leslie-nek, Aislinn (előző könyvből főhősünk és új Nyár Királynő) barátnőjének nem éppen vidám az élete. Édesanyja rég elhagyta a családot, apja részeg, csak ő dolgozik, hogy befizethesse a számlákat, és legyen mit ennie. Ren, a bátyja meg? Drogot árul, no meg persze drogos bulikat is csap odahaza, ahol a barátainak a húgát adja el. Vagyis Leslie-t megerőszkolták. Nem lehet tudni, ki és hányszor. De ez csöppett sem lényeg, nincs leírva részletesen, nem arra megy, hanem a lelkihatásra. Ami pedig igenis fontos a szereplő szempontjából. Tehát látjuk, amit az első részben nem, hogy Leslie-nek egyáltalán nincs tökéletes élete. Az első pár fejezetben szinte rettentes volt ezeket olvasni, hogy hogyan viselkednek vele.

De jöjjön a történet lényege. Mivel Leslie nem érzi magáénak a testét, elmegy a Pins and Needles nevű tetoválószalonba, amit már ismerhetünk az első részből, ahol Rabbittől kér majd egy tetoválást. Leslie ki is néz magának egyet, szép szemek meg szárnyak vannak rajta. Onnantól kezdődik a baj, ahogy rárajzolják a körvonalát, élete fenekestül felfordult. Furán érzi magát, érzelmei váltakoznak és ráadásul embereket lát szarvakkal, szárnyakkal. A lényeg a lényeg, hogy ebben a kötetben új Udvarral ismerkedünk meg, a Sötét Udvarral. Eddig annyit tudtunk róluk, hogy kegyetlenek, gyilkolnak, meg ilyesmi. Most bepillantást nyerünk a működésükbe úgymond. És megismerjük a Királyukat, Irialt. Aki bizony megbízta Rabbitot, a tetoválóst, aki mellesleg féltündér, hogy készítsen egy tinta cserét (ink exchange) egy halandóval. Azaz összeköti magát egy halandóval, hogy így táplálhassa az Udvarát. Ugyanis ők érzelmekből (harag, düh, vágy) táplálkoznak és jól jön nekik a háborúskodás, és mivel már a két udvar (Nyár és Tél) kibékült, a Sötét Udvar finoman kifejezve, nem járt jól. Gyengülnek, sőt az egyiket még meg is ölte egy normál golyó, vesztik el az erejüket, a halhatatlanságukat.

A történet eleje kicsit lassan indul, mint említettem rémes olvasni, hogyan bánnak Leslie-vel, de végül is nagyon szépen bele van dolgozva a történetbe. Így ez ellen nincs kifogásom. Aislinn mivel tudja, mi történt barátnőjével, meg akarja védeni, így Niallt küldi mellé, persze láthatatlanul, nem akarja, hogy Leslie részese legyen a tündérvilágnak. Ami persze sajnos tudtán kívül megtörténik. No, de van itt nekünk egy csodálatosan felépített szerelmi háromszögünk. Niall/Leslie/Irial. Semmi konkrétabb mély érzelem végül is, de a két bántalmazott Niall és Leslie szépen megtalálják egymást. A baj csak az, hogy Niall érintése szinte mérgezően hathat a lányra, bármelyik halandót az őrületbe kerget, megmérgez. Azt hiszem ő valamilyen ír mitológiai lényről lett mintázva, akinek a nevét nem tudom leírni/kiejteni. :D Irial pedig, a Sötét Udvar Királya, arra nem számít, hogy a tinta csere rá is hat, és nem csak hatalmasabb lesz, de bizony gyengéd érzéseket is kezd táplálni a lány iránt. Briliáns. És hozzáteszem, semmi cukros-habos-babos nincs benne. A szerelmi rész tökéletes, viszont a probléma megoldásával kicsit hadilábon állok. Arra már Melissa Marr nem fektetett időt/energiát. Illetve nem azt akarta előtérbe helyezni, hanem az érzelmeket, de mégis egy picit sántít, viszont az érzelmi része annyira elbűvölt, magával ragadott, hogy megérdemli a négy pöttyöt. Az epilógusban van egy hirtelen mozzanat, ami nekem túl elkapkodottnak tűnt, és egy picit nyitott a vége. Tudom, lesz harmadik rész, de az elvileg megint Aislinnékkal foglalkozik, vagyis a Keenan/Aislinn/Seth háromszögünkkel, ami tudjuk igazából nem is szerelmi háromszög. Szóval a lényeg, félek, hogy ez így marad, kicsit hiányosan. És a négy pötty oka még az is, hogy mi már az első részből nagyon jól tudjuk, hogy tündér mindenki, persze, nem tudhatja meg egyből a főhősünk, de sokszor az ő szemével követünk dolgokat, és a könyv háromnegyedénél tudja meg, úgy hogy Seth csak benyögi. "Ők nem emberek. Egyik sem." Amikor eddig ünnepélyesen akarták neki elmesélni, hogy most pontosan ki-kicsoda.

Viszont az apró (tényleg apró) negatívumok ellenére, briliáns történetet tár elénk Melissa Marr, sokkal, de sokkal kidolgozottabb és összetettebb karakterekkel. Öröm olvasni. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Kedvenc karakter: Niall

Ami kifejezetten tetszett: Leslie jellemének ábrázolása, sőt az itteni összes karakter ábrázolása.

Ami nem tetszett: -

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból, a borító gyönyörű, már ránézni is öröm, szinte ki sem kell nyitni.

Alyson Noel: Blue Moon - Kék hold

2009. augusztus 11., kedd

Hogy akadtam rá: Tetszett a borítója Amazon.com-on. De előbb olvastam el csomó más sorozatot, és mire észbe kaptam, a Könyvmolyképző kiadta. Gratula nekik ismét.

Úgy általában az egészről: Végre kezembe vehettem a várva várt Halhatatlanok második részét. Igen, magyarul még várhatunk rá, de akit érdekel egy spoiler mentes ismertető, az olvasson csak tovább. :)

Először is még most is a hatása alatt vagyok, ugyanis most tettem le a könyvet. Hát... Kezdjük ott a hatása alatt vagyok, ezt hogy is értem, egyértelműen nem pozitívan. De kezdjük az elején.

Vártam ezt a könyvet, alig tudtam kibírni, míg bele olvashattam. A fülszövegből kiderül, hogy Damen beteg lesz, Ever pedig Nyárföldre (már nem emlékszem, magyarul mi volt) Summerlandre utazik, közben megtanul időutazni és választania kell, hogy Dament menti meg vagy az egész családját. Izgalmasnak hangzik, tűkön ültem tényleg.

Kinyitottam a könyvet, és... az első 10 fejezet maga volt a kínszenvedés. Damen és Ever azzal vannak elfoglalva, hogy lefeküdjenek egymással. De Evernek valamiért nem megy, még szép, a csajnak kimaradt 600 év. Nem is értem Dament... mármint rendben, mindig megismerkedtek és mindig azon az estén halt meg Ever, mikor végre elvesztette volna a szüzességét. Na már most értem én, hogy ekkora felhajtás van a szex körül, mert a kapcsolat része. De a YA kategóriából mellőzni kéne szerintem, hogy ennyire lényeg legyen. Nem vagyok prűd, olvasok Anita Blake-t (:D), de az tisztán 18-as. Ha már 14 éven vagy 12 éven felülieknek adják, ne ezt kapják példának, hogy 3 hét után már baj van egy kapcsolatba, ha nem feküdtek le. Ever pedig, hiába is reinkarnálódott, csak arra a szerencsétlen három hétre emlékszik, annyit élt át. Damen meg igazán megérthetné, ha már így is ennyit várt rá.

A következő cselekmény részlet, hogy MINDENKI elfordul Evertől. Vagy ne szaladjunk ennyire előre? A 20. fejezetig maga dögunalom a könyv. Ever Victoria Secretes bugyit vesz meg melltartót, ott Stacia jól lefotózza, ahogy vergődik a földön, illetve levideózza és majd szegény felkerül a youtube-ra is. A nagy problémák. De Ever is MEGVÁLTOZOTT. Egyszerűen nem értettem, a könyv azzal kezdődik, hogy Damentől tanulja a halhatatlanok képességeit, azaz gyakorolna manifesztálni, de ő lusta, ő nem akar tanulni, oké, új még neki az élet. Meg idejük az bőven van. Aztán kiderül, hogy ő tud ám telekinézist is használni, amikor is Stacia táskáját a lány térdének vágja. Micsoda értelem... Kifejezetten zavart, hogy amikor Ever nyomozna vagy bármi olyan sötét lett, mint a vakablak. Zavaró. Az első részből nekem nem tűnt ennyire üresfejűnek.

Szóval a cselekmény ott folytatódik, hogy Damen, Haven és Miles, mindenki, plusz a tanárok is FURÁN viselkednek. De persze szigorúan azután, hogy megjelenik egy új gyerek (szőke haj, kék szem, angol akcentus), aki szintén helyes meg minden. Csöppet sem gyanús. Az ember egyből összerakja a képet, főleg, hogy Ever is érzi a gyomrában, hogy valami baj van. De mindenki szereti az új fiút, Romant. Fura volt nekem, hogy megint új diákkal hozott be Alyson nekünk egy új karaktert, de végül is ez még elnézhető. Szóval Evernek végig gyanús Roman, de hiába mindenki Ever ellen fordul. Kivéve persze Romant, aki még egyszer-kétszer randira is hívja a mi főhősünket.

Ekkor Ever felbuzdul gondolja, hogy valami baj van és neki vág megoldja. Innentől kezdve nem mondom tovább a történetet, csak véleményezek. Az eleje piszok lassan indul, szerintem jó páran leteszik majd a könyvet, vagy lapoznak benne. Hogy Ever megtanul valamit Nyárföldön? Ez túlzás a fülszövegben. Gyakorlatilag csak próbálgatja az erejét, persze, az sem jó, ha tanulás nélkül egyből mindent tudna. A történet a 20. fejezettől talán élvezhető. Egyetlen egy fejezet izgalmas benne, tekintve, hogy 50 körüli fejezetszámmal rendelkezik, ez igen csekély teljesítmény. Örültem, mikor Dament kiírták. Hogy miért? Addig nekem túl cukros volt, nem baj, tudom, romantikus regény, ezt nem róhatom fel hibának. De legalább miután Damen eltűnt, előbukkanhatott a cselekmény. Ami mint mondtam vontatott, egy idő után élvezhető, így azért sikerült végig olvasnom. :)

Everről még pár szót. Ever sötét. Ez nyilvánvaló. Összerakja végre a képet, amire mi már régebben rájöttünk, és valaki megszólal mellette, közbe vág egyetlen egy mondatot, Evernek meg MEGINT eszébe jut, hogy talán csak őt nem szereti senki... és semmi mágikus nincs a háttérben. *Fejét a falba veri* Igen, ez egy kicsit gyakori volt ennél a regénynél. A végén pedig. Ever óriási baklövést követ el, és egyszerűen hülye, hogy megbízik a főgonoszban. Pedig még csak nem is erőlködik annyira a gonosz.

A vége pedig... borzalmas... "Mi történt?" "Nem emlékszel rá?" "Nem."[...] "Most kezdődik a hétvége."

Más könyveknél nem volt zavaró a függővég, de ennél? Jó persze, gondoljuk Ever mindent elmond Damennek, a reakcióra meg várhatunk 2010 januárjáig. Amikor is, ha jól néztem Shadowland (Árnyékföld) címen megjelenik a következő rész. El fogom azt is olvasni. Ez a rész nem tántorított el annyira. De mégis. Tudom, hogy vannak a népszerű lányok, és Ever is közéjük tartozott, de az ilyen részletektől felállt a hátamon a szőr:
"Voltam manikűrösnél meg pedikűrösnél, amit elég régóta nem csináltam, hát igen, a régi életében még eljártam oda, amikor népszerű és lányos voltam, mint Stacia, a különbség az, hogy én sosem voltam ribanc."

"...és pletykálhatnék végre, mint egy normális lány."

Na, igen, kemény dolog a halhatatlanság, hogy nem pletykálhatja el az ember. Tudom, lányokról szól, de szerintem ezt a regényt lebutították. Nem hiába kapott sok negatív kritikát. Nekem is csak három pöttyöt ér meg. Óh, és még valami. Az első résznél is írtam, sőt szinte mindenki, hogy hasonlít az Alkonyatra. Hát igen, ez hasonlít a New Moonra. Depressziós második rész, ahol a főhős csaj ennek ellenére megmenti a pasit. Hát itt is fellelhetők New Moonos elemek még. Viszont itt Alyson Noel nem tudta kompenzálni ezt a történettel... Reméljük, a Shadowland érdekesebb és értelmesebb lesz.

Kedvenc karakter: Roman

Ami kifejezetten tetszett: Roman a végén

Ami nem tetszett: A karakterek megváltozása, Ever sötétsége - erre nincs jobb szó, a vége, ez egyáltalán vég volt???

A történet: 3/5 pontból

A karakterek: 3/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, a borító legalább szép, a polcon jól mutat

Augusztusi tervezett olvasó lista

2009. augusztus 10., hétfő

Most már minden hónap elején készítek egy mit akarok olvasni listát. Meglátjuk, mennyire tartom be őket. Tekintve, hogy most alig volt időm olvasni... Látszik is, hogy milyen hosszú ideje kint van már pár könyv a "Most olvasom" listánál. No, de lássuk a kiszemelteket.

Laurell K. Hamilton: Skin Trade (Bőr csere(?)) (Anita Blake 17.)

Laurell K. Hamilton: Mistral's Kiss (Mistral csókja) (Merry Gentry 5.)

Laurell K. Hamilton: Egy sötét úr halála

Laurell K. Hamilton: Nightseer (Éjlátó)

Neil Gaiman és Terry Pratchett: Elveszett Próféciák

Neil Gaiman: Anansi Boys (Anansi Fiúk)

Neil Gaiman és Michael Reaves: Interworld (Belső világ)

Neil Gaiman: The Graveyard Book (A temető könyv)

Cassandra Clare, Libba Bray, Claudia Gray és még más szerzők: Vacations From Hell (Pokoli Vakációk) (novelláskötet)

Kelley Armstrong: Bitten (Megharapva) (A Másvilág Női 1.)

Kelley Armstrong: Men of the Otherworld (A Másvilág Férfiai) (novelláskötet)

Kelley Armstrong, Kim Harrison és még más szerzők: Dates from Hell (Pokoli Randik) (novelláskötet)

Kelley Armstrong és még más szerzők: Blood Lite (Diétás vér(?)) (novelláskötet)

Kelley Armstrong, Rachel Caine és még más szerzők: My Big Fat Supernatural Honeymoon (Bazi nagy természetfeletti nászút) (novelláskötet)

Kim Harrison: Boszorkányfutam (Hollows 1.)

Anne Rice: Memnoch, a sátán (Vámpírkrónikák 5.)

C. S. Lewis: A varázsló unokaöccse (Narnia 5., de végül is 1.)

Cornelia Funke: Inkspell (Tintavilág 2.)

James Patterson: School's out - Forever (Nincs suli - soha többé) (Maximum Ride 2.)

Melissa Marr és még más szerzők: Love is Hell (A szerelem maga a pokol) (novelláskötet)

Rob Thurman: Éjvilág (Cal és Niko Leandros 1.)

L Jane Smith: The Awakening (Az ébredés) (Vámpírnaplók 1.)

Richelle Mead: Vampire Academy (Vámpír Akadémia) (Vámpír Akadémia 1.)

Libba Bray: Rettentő Gyönyörűség (Gemma Doyle trilógia 1.)

Libba Bray és más szerzők: Up All Night (Fent egész éjszaka) (novelláskötet)

Claudia Gray: Stargazer (Csillagleső) (Evernight - Örökéj 2.)

Aprilynne Pike: Wings (Szárnyak) (Laurel 1.)

Rachel Caine: Glass Houses (Üvegházak) (Morganville vámpírok 1.)

Rachel Caine: Ill Wind (Beteg szél) (Időjárás Gondok 1.)

Rachel Caine: Devil's Bargain (Az ördög üzlete) (Piros Betűs Napok 1.)

Rachel Caine és még más szerzők: My Big Fat Supernatural Wedding (Bazi nagy természetfeletti esküvő) (novelláskötet)

P. C. Cast: Megjelölve (Éj háza sorozat 1.)

P. C. Cast: Goddess of the Sea (A Tenger Istennője) (Istennő Idézés 1.)

P. C. Cast: Elphame's Choice (Elphame lehetősége) (Partholon 1.)

P. C. Cast: Divine by Mistake (Isteni véletlenül) (Isteni 1.)

P. C. Cast: Godess by Mistake (Istennő véletlenül)

P. C. Cast: Mysteria (novelláskötet)

P. C. Cast: Mysteria Lane (Mysteria Sétány) (novelláskötet)

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

2009. augusztus 7., péntek


Hogy akadtam rá: Kalandos dolog, de röviden, rábukkantam a 2009-es film előzetesére, és nagyon-nagyon-nagyon megtetszett. Szóval elolvastam

Úgy általában az egészről: Nem egy új keletű könyv, én is meglepődtem magamon, hogy ilyet is olvasok. :D De mint mondtam nagyon megragadt a film előzetes, mellesleg a film szeptemberre várható, szóval, aki még nem olvasta a könyvet, tegye meg.

Kerestem kritikákat a könyvről, és meglepően rosszakba futottam, bár nem értem miért. Adott nekünk egy fiatal fiú/férfi, Dorian Gray, aki nagyon szép. Bár ő maga ezt még a könyv elején nem tudja, teljesen átlagos kis emberke.

Ám találkozik egy festővel, akinek a múzsája lesz, úgymond. A festőt teljesen lenyűgözi Dorian kisugárzása/szépsége, és onnantól kezdve gyönyörű képeket fest még akkor is, ha Dorian csak mellette ül. A festő barátja Lord Henry, egy igazi utálni való karakter. Képes bárkit meggyőzni bármiről, és persze ezt nem jó dolgok elérésére teszi, hanem csak "kísérletezik," szórakoztatja magát.

Lord Henry felfigyel a festő Dorianről készült képére, és mindenáron találkozni akar a fiatalemberrel, a festő, Basil (ideje lenne leírnom a nevét:) ) hiába is próbálja erről lebeszélni Henryt, mert nem szeretné, ha Doriant is megrontaná, ez nem jön össze. Ugyanis az inas bejelenti, hogy Dorian itt van és megtörténik a "szerencsétlen" találkozás.

Lord Henry elkezd szónokolni Doriannak arról, hogy most még fiatal, most még szép, ez számít, utána nem lesz semmi. Dorian ezen elgondolkozik, közben pedig Basil lefesti. Mikor meglátja a teljes alakos képet magáról, ténylegesen rájön, hogy ő szép, és elkezd aggódni, mi lesz vele később. Kijelenti, hogy bármit megtenne azért, hogy a kép öregedjen és viselje minden tette következményét. Így is lesz. Mondanom se kell, hogy Dorian teljesen megváltozik, Lord Henry befolyása alá kerül. Kegyetlenül viselkedik, stb, és mindez a képen látszódik meg.

Ennyit a történetről. Nekem kifejezetten tetszett az egész. Tényleg nem értettem a negatív kritikákat. Dorian karakterét egyszerűen a szívembe zártam, szegény, hiába próbál bármikor is jót cselekedni, hogy ő most már megváltozik, Lord Henry mindig ott van, és sikeresen manipulálja, mint ahogy bárkit. Lord Henrytől a hideg is kirázott, pedig nagyon mást nem csinált, csak beszélt, és milyen meggyőzően. Sajnáltam a végét, de végül is így volt meg az összhatás.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki majd meg akarja nézni a filmet. Nem hosszú könyv, egy nap alatt ki lehet olvasni. :)

Kedvenc karakter: Dorian Gray

Ami kifejezetten tetszett: Dorian karaktere, Lord Henry beszédei a maga fura módján

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: Szerintem ezt ilyen régi kiadásnál nem firtatjuk. :D
Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.