Suzanne Collins: Az Éhezők Viadala

2010. január 30., szombat


Hogy akadtam rá: Már régóta az elolvasandó könyvek között hevert, amikor még angol volt. Aztán hopp, mire észbe kaptam, kiadta az Agave.

Figyelmeztetés: A beszámoló részletesen kifejti a világot és a főhős háttértörténetét. Csak akkor olvass tovább, hogy ha ez nem zavar.

Úgy általában az egészről: Azt se tudom, hova soroljam ezt a könyvet. Kicsit sci-fi, hiszen valamikor a jövőben játszódik, vagy alternatív univerzumban, de kicsit ez is, kicsit az is. Nehéz besorolni. Sokan mondták nekem, hogy a Battle Royale-hoz hasonlít, amihez még nem volt szerencsém. De mondjuk ki, az alapötlet bizony egy sablon, sok ember egy helyen, öldöklik egymást, és aki életben marad az az egy nyer. De a könyv mégis magával ragadó és jó olvasni.

Főhősünk Katniss a Tizenkettik körzetben lakik, mondhatjuk úgy is, hogy ez a legszegényebb körzet. Észak-Amerika területén van egy ország, Panem, amit a fényes és csillogó, luxusban élő Kapitólium irányít. És körülöttük ugye a körzetek. Mindegyik körzetnek megvan a maga dolga, ipari körzet, mezőgazdasági, a Tizenkettes, ahonnan főhősünk származik a szénbányász körzet. Katniss apját egy bányaomlás közben vesztette el, így hamar ő lett a családfő, mivel édesanyja depresszióba vonult, neki pedig gondoskodnia kellett kishúgáról, Primről. Mivel alig van étel és a többi, ezért Katniss barátjával, Gale-lel vadászni jár az erdőbe, ami persze büntetendő dolog. De így tudjuk róla, hogy bizony jól bánik az íjjal. Aztán, amit levadászott elcseréli a Zugban, ahol az ilyen fekete kereskedések már csak zajlanak.

Viszont a csavar az, hogy van ez az Éhezők Viadala. Anno régen a körzetek lázadást szerveztek a Kapitólium kegyetlen uralma ellen, persze a Kapitólium nyert, a Tizenharmadik Körzetet teljesen eltörölték a föld színéről, és megalapították az Éhezők Viadalát. Vagyis minden körzetnek minden évben adnia kell egy fiút és egy lányt 12 és 18 év között, hogy részt vegyenek egy tévében közvetített túlélő show-n. Minden évben minden gyereknek eggyel több cetlit kell bedobni a nevével a gömbbe, amiből ki sorsolják, ki legyen a "szerencsés." Még egy csavar: egy évi olajért és gabonáért fel lehet iratkozni családtagonként egyszer. Így szegény főhősünknek és Gale-nek bizony jó sok cetlije van a gömbben és mindenki izgul, hogy csak ő ne legyen a kiválasztott.

Bár egyből úgy hinnénk, hogy óh, úgy is Katnisst választják, de nem! A testvérét, Primet, akinek csak egyszer szerepelt a neve a gömbben, így Katniss bár nem akart jelentkezni, mégis önként felvállalja a húga szerepét. A körzetéből pedig a fiú, akit kisorolnak, Peeta, a pék fia, aki egyszer régen segített Katnissnak, mikor a lány elveszítette apját és minden összeomlott körülötte. Peeta volt az egyetlen, aki segített neki, és még egy kiadós verés árán is kenyeret adott a lánynak és persze reményt.

Hogy főhőseinknek még nehezebb legyen a dolga, a mentoruk, a régi nyertes, eléggé részeges bizonyul. Bár azért Haymitch (a mentor) egész jó figura.

A könyv maga izgalmas, tényleg egy letehetetlen darab. Az írás gyönyörű, teljesen beleéli magát az ember ebbe a másfajta világba, semmi nem okoz gondot, hogy megértsük és/vagy megjegyezzük. Ráadásul akad romantika is a könyvben, bár nem az a túl nyálas fajta, és nem is az a lényeg. A karakterek mind szerethetőek, senki sem csak egy odabökött figura. Egyszerűen nem lehet rosszat mondani a könyvre, alig várom a folytatást.

Kedvenc karakter: Peeta

Ami kifejezetten tetszett: Az egész világ leírás

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Monika Feth: Eperszedő

2010. január 24., vasárnap


Hogy akadtam rá: A Könyvmolyképző kiadó könyveit szemmel tartom, mivel sok kedvencemre tették rá a kezüket, elolvastam a fülszöveget, és mivel oda vagyok a gonoszokért, és itt egy sorozatgyilkos az egyik főszereplő, gondoltam, nosza, olvassuk el.

Úgy általában az egészről: Talán az a legjobb, ha felvázoljuk az alaptörténetet. A fülszöveg elárulja nekünk, hogy van Jette, akinek a barátnőjét, Carót megölik, és ő nyilvánosan bosszút esküszik, a gyilkos pedig ezért elkezd neki udvarolni, Jette pedig beleszeret. És elvileg ez egy thriller lenne.

A történetünk úgy indul, hogy a gyilkos fejében ülünk és megismerjük a karakterét, ő egy szezonmunkás eperszedő. Szerintem abszolút jó ötlet volt vele kezdeni, én ezért is szerettem bele a könyvbe először, amikor mintát olvastam belőle. Aztán megismerjük a főhősünket, Jettét, akinek gazdag, krimiíró anyucija van, elvált szülei és a barátnőivel lakik (Merlével, a lelkes állatbaráttal és Caróval, aki magát vagdossa és rossz családból származik).

A történet innentől elég egyszerű. Caróhoz eleve nem fűzünk sok reményt, hiszen tudjuk, amikor az elején egy titokzatos pasival kezd el randevúzni, hogy bizony ő a gyilkos, és bizony Caró meghal jó pár fejezeten belül. Mi pedig olvassuk tovább és várjuk a fejleményeket. Viszont Caro még mindig él, mi pedig csak olvasunk, és Caro csak nem hal meg. Persze elérkezik a pillanat, hogy említett hősünk meghal, temetés, és a drámai bejelentés Jette részéről, hogy elkapja a gyilkost.

Az írásmóddal nincs bajom, az elején kicsit zavartak még a tőmondatok, valahogy angol fordításban (mert fel vagyok iratkozva egy ilyen mintákat adó angol oldalra, ahol olvastam az első fejezetet) nem zavartak a tőmondatok, nem tűntek fel, viszont magyarban szemet szúrt. Óh, nem, nem a fordítót hibáztatom, csak gondolom magyar nyelvben ez előbb feltűnik nekem. Amúgy a fordítás isteni, gratulálok a fordítónak, egy elgépelést sem láttam a könyvben, a kiadó kitett ezért a kötetért.

A történetvezetéssel sincs bajom. (Fogadott húgomnak ez okozott gondot.) Mivel sok szereplő szemén át látjuk a történetet, ezzel az szokott a baj lenni, hogy az egyik vonal érdekesebb, mint a másik, és csak igen kevés író bánik jól ezzel a fonal megosztással. Itt a végén kicsit unalmas és elhúzott volt, hogy mi az akciót akarjuk olvasni, de azt látjuk, hogy a szereplő anyja, hogyan izgul a lányáért. Megjegyzem nem is egyszer vált át erre a képre. Olyan, mintha film lenne. És itt jön a következő probléma. A szöveg eleve szét van vagdosva, minden egyes jelnél más szereplőt látunk (a rendőrt, az anyukát, a nagyit, az anyuka barátját, a főhős barátnőjét, a másik barátnőjét, a gyilkost, a gyilkos barátját és persze E/1-ben a főhőst), ez igazán nem zavaró, számomra élvezhető volt. No, de egyes ilyen bekezdéseknél is hirtelen ugrások vannak. Beszélgetnek, főznek, zsupsz már aközben beszélgetnek, hogy esznek, zsupsz már utána. És ez nem logikusan, érthetően van leírva, hogy "Megebédeltünk és utána kávéztunk és beszélgettünk." Hanem a beszéd jel után van írva. "- mondtam, mikor már eltelt egy nap." Ez eléggé zavaró tudott lenni.

A rendőr karaktere abszolút nem is kellett volna bele. Én szeretem a krimit (Agatha Christie-t pl.) és nézek nyomozós sorozatokat (imádom a Különleges Ügyosztályt), szóval nem kell nagy lövöldözéseknek lennie, sem egyéb túlzásoknak, hogy érdekeljen egy nyomozó/rendőr munkája. Itt viszont semmi nyomozás nincs. Abszolúte. Rendőr fogja magát, megérzés, és tudja ki a gyilkos. Persze, mi is tudjuk az első mondattól kezdve, de a rendőr erőlködhetett volna egy kicsit jobban. Szinte a semmire adott ki körözést. A nyomozási szál nagy paffja még, amikor fejeltem, hogy a lányok találtak egy virágot. Ami köthető a gyilkoshoz. Epertermesztő kisvárosban élnek (én epertermesztő faluban). ÉS NEM ISMERNEK FEL EGY EPERNÖVÉNYT??? Nem vagyok egy nagy szakértő, de ha epret látok, felismerem, így elég súlyosnak éreztem, hogy az írónő erre vezeti vissza a nagy felfedezést. Mellesleg, amikor Jette találkozik a gyilkossal először, meg is jegyzi "A gyilkos kb. úgy nézhet ki, mint maga." Kérdem én, akkor ez hogyhogy nem esett le neki? Ha az epernövény és versek lehetnek indítékok, akkor a leírás is.

Bár a nyomozás részt eléggé kritizáltam, mégis megfogott a könyv. Nem, érzelmileg sem volt kidolgozva, amit hiányolok, több gyilkos/Jette romantikus pillanatot láttam volna szívesen. Több érzelmet, több kidolgozást. Az sajnos itt nem volt, bár lehet azért is, mert nem olyan stílusú könyvnek szánták.

Idézet magamtól egy másik oldalról: "Én ettől vártam a világmegváltást. Valami sötét romantikus katyvaszt." Vagyis tényleg reméltem, hogy ha a fülszövegben ellövik a poént, akkor azon lesz a hangsúly. Sajnos nem így lett, és tényleg már abszolút késztetést érzek, hogy egy fanfictionben kijavítsam ezt. Magában a könyvben akad egy-két szép mondat és gondolat, amiért megérdemli a 4 pontot. Ha jelenne meg Monika Feth-től könyv, biztos megvenném. Általában véve szerintem ez a könyv inkább szólt a beteges romantikus kapcsolatokról, a kiegyensúlyozatlan, elcseszett párkapcsolatokról, mint a nyomozásról. De épp ezért egy kicsit a szívembe zártam. :)

A szereplőkről: Én abszolúte Georg (gyilkos) párti vagyok, egyszerűen imádtam, és tényleg úgy érzem, hogy hihető, mint pszichopata gyilkos. Jettét ezzel szemben megutáltam a végén. Mondjuk úgy, hogy amikor csalódást okozott a gyilkosnak, akkor nekem is. (Dehogy vagyok elfogult.) A többi karakterrel nem tudok mit kezdeni. A rendőr, Bert hihetetlen figura, mert zsaru, de mégsem elpuhult, mindenkivel együtt érez, és mégis úgy érzem, mint egy nagy összekötő figurát, aki bárkivel tud azonosulni. (Caróval a rossz múltja miatt, Imkével a munkája és a hozzáállása miatt). Egyszerűen úgy kilóg és annyira nem hihető, ahogy elő van írva. Egyszer ezt gondolja, másszor azt, és persze mindig igaza van a nyomozás terén. (Egy kicsit úgy érzem, hogy mintha ő lenne az írónő karaktere, aki piszkálja a szálakat, és nagyon természetellenesen hat.) Imkével, mint íróval, abszolút együtt tudtam érezni, és ez is csak egy jó pont, hogy beleírt egy írót. No meg még az ilyen apró kis plusz pontok: a falusi/kisvárosi életábrázolás (főleg a trágyaszagos mondaton nevettem, hogy de hasonlít az én kis lakhelyemre), hogy állandóan epret ettek (hiszen az a főtéma) és Rudi, a spániel, mert imádok őket.

Összességében: Kicsit csalódtam benne, de mégis ajánlani tudnám a könyvet, mert érdekes. De biztosan nem mondanám rá, hogy izgalmas thriller.

Kedvenc karakter: Georg, Rudi

Ami kifejezetten tetszett: Rudi -egyszerűen a gyengém, Georg - szintén :D

Alex Flinn: Beastly - A szörnyszívű

2010. január 12., kedd


Hogy akadtam rá: Egyik kedvenc színészem Alex Pettyfer, a filmjeit nyomon követem, láttam, hogy lesz egy Beastly című. Aztán tovább böngésztem és megtaláltam ezt a könyvet. Bele tellett egy kis időbe, mire rájöttem, hogy a kettő egy és ugyanaz.

Úgy általában az egészről: Szépség és a Szörnyeteg, ezt a mesét, mindenki ismeri, mást nem nagyjából tudjuk miről szól. Na, ez a könyv egy modernizált Szépség és a Szörnyeteg. Szóval történetileg nem várhatunk nagy újításokat, hiszen egy ilyesfajta sztorinak megvannak a kötöttségei, és ezt az írónő szépen teljesíti.

De akkor a történet felvázolása: Adott nekünk Kyle, aki a nagymenő csávó, E/1-ben követjük őt, ami fura, mert egy romantikus könyvnél, amit lányoknak írtak, megszoktuk, hogy nem éppen a fiú van előtérben. Hát itt igen. A könyv maga egy chat beszélgetéssel kezdődik, ismert mesehősök beszélgetnek, ez amolyan terápiás csoport, ahol az átváltozás nehézségeivel küszködnek. (Froggie - Békuci, Grizzlyguy - Grizzlysrác, SilentMaid - NémaLány (ő Ariel, a kis hableány) és BeastNYC - SzörnyetegNYC (ő a főhős)) Ez máris viccesen indítja a történetet és ez meg is marad benne, mivel a könyv részekre van osztva, és mindegyik rész előtt találunk egy apró chat beszélgetést.

Szóval a történet (csak eljutok oda is): Kyle éli világát, épp bál királynak akarják választani, tökéletes élete van, gazdag, híres, épp csak az apja nem figyel rá, aki munkamániás (és nem mellesleg híres emberke). Egy lány felszólal Kyle ellen, hogy miért külső alapján ítélik meg ezt a bálkirályos/királynős dolgot, persze Kyle egyből visszavág. Később pedig poénból elhívja a bálba a lányt, aki persze igent mond, és kéri, hogy virágcsokorként fehér rózsát vigyen neki a fiú. Amit persze Kyle nem maga venne meg, hanem a bejárónőjük, Magda. Aki persze ténylegesen csak egy fehér rózsát vesz, nem pedig azt a lila orchideát, amit Kyle igazi partnere rendelt. Kyle csaja, Sloane persze ezen bedühödik, de végül is semmi vész lesz nem. Kyle pedig az enyhén megviselt rózsát az egyik jegyszedő lánynak adja, aki ennek persze nagyon örül, merthogy milyen szép virág. Egy szó, mint száz, a lány, akit Kyle elhívott, megjelenik, mindenki jól kiröhögi, aztán viszont megkeresi főhősünket otthonában és megátkozza, merthogy ő boszorkány.

Így szőrös bestiaként kell Kyle-nak megtalálni az igaz szerelmet két éven belül, vagy örökre ilyen marad. Kap egy tükröt segítségnek, amivel bárkit megnézhet. Kb. ennyi lenne. Innentől szerintem bárki kitalálhatja mi történik.

Az írásmód jó, nincs kifogásom ellene, bár néha hiányoltam egy kicsit a leírásokat (táj, stb.), de az írónő bebizonyította, hogy ezekre olyan nagy szükség nincs, ha az érzelmeket, a lelki vívódást jól ábrázolja. A könyv első felében közel sincsen szerelem, a második felében tűnik fel csak A Lány. Romantikus könyv igen, semmi akció, nyomozás és vér, hiszen, mint említettem egy mese átírása, de mégis a gondolatok mélyebbek, mint egy átlagos tiniregényben. Nem csak oda van bökve egy mondat, hogy "rosszul érezte magát." A végét kicsit sziruposnak éreztem, de mint mondtam ez csak egy mese, el lehet fogadni.

Bárkinek ajánlani tudom csak. A mai sok nyálas és/vagy értelmetlen romantikus regények között igazi felüdítő csemege.

Kedvenc karakter: Will, Adrian, Magda

Ami kifejezetten tetszett: a chates megoldás, átírás, a gondolatok

Ami nem tetszett:

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Könyvek és sorozatok, amikkel szemezek - Part I

2010. január 8., péntek

Jártam-keltem interneten és csomó regénnyel/sorozattal találkoztam. Ezek között van angol is, magyar is. Tudom, így is sok a listám, de hát a könyvolvasás nálam nem csak hobbi és életforma, már-már inkább betegség. :D Ezért felsorolok itt egy szép hosszú listát, és bátran kommentezzektek, ki mit olvasott, ki mit ajánl. Vagy esetleg melyik tetszett meg így fülszövegből. (Angolokhoz saját magam fordítom le a fülszöveget.) Lássuk a listát:

Carolyn MacCullough: Once a Witch (Egyszer egy boszorkány):
Tamsin Greene hosszú boszorkányok sorából származik, és neki kellett volna a Legtehetségesebbnek lennie. Most tizenhét évesen Tamsin egy Manhattani bentlakásos iskolába jár, távol a családjától. De amikor egy jóképű, fiatal professzor összetéveszti a nagyon Tehetséges nővérével, Tamsin beleegyezik, hogy a férfi számára megkeressen egy elveszett családi ékszert. A kutatás - és az ismeretlen - sokkal baljósabbnak bizonyul, mint ahogy először látszik, végül pedig Tamsint a kincsvadászat időn át vezeti, amivel kideríti igazi valójának titkát, felfedezi a családja bűneit, és szabadon ereszt egy olyan bosszúszomjas erőt, ami mindannyiukat elpusztíthatja. Ez a lenyűgöző történet felvidít, elbűvöl és teljesen elvarázsol.

Lauren Myracle: Bliss (Bliss = boldogság, de a főszereplő neve is ez):
Annyi megjegyzést ehhez hozzáfűznék, hogy ő bizony az a Lauren Myracle, aki írt a Pokoli Báléjszakák kötetbe. Szóval a fülszöveg:

A New York Times bestseller írója, Lauren Myracle egy idegborzoló, elfelejthetetlen történetet ajánl nekünk barátságról, ami nagyon, nagyon rossz útra tért.
Lauren Myracle beleviszi az éles megértését a tinédzser drámákról egy hipnotikus horror sztoriba, ami egy csavaros barátságról szól.
Amikor Bliss hippi szülei elhagyják a kommunát és lányukat a zárkózott, elegáns Atlantai környéken élő nagymamához száműzik, olyan, mintha egy idegen bolygóra szállna. A naiv Bliss egyetlen útmutatója az új környezetében, amit Az Andy Griffith Showban lát. De Mayberry elég szegényes felkészítő a Crestview Akadémiéba, egy elit iskolába, ahol a jelen feszültsége és a múlt sötét titkai erőszakkal fenyegetnek. A nyitott szívű Bliss elkeseredetten vágyik új barátokra, így tökéletes áldozata lesz egy olyan bajos lánynak, akinek a mániája egy régi halálesettel Blisst és mindenkit, akihez kedves halálos veszélybe sodorja.
Lauren Myracle a mindenütt előforduló barátságot ebben a regényében egy új, sötét helyre helyezi.

Meredith Ann Pierce: The Darkangel (A sötét angyal) - trilógia:
Aeriel szolgálólánynak választania kell aközött, hogy vagy elpusztítja vámpír mesterét a gonosz cselekedetei miatt, vagy megmenti őt szépségéért és egy kevés kis jóságért, amit benne látott.

Margaret Mahy: Az Átváltozás: (Megjelent magyarul)
A tizennégy éves Laura Chant a serdülő lányok hétköznapi életét éli valahol Új-Zélandon. Szülei elváltak, ő és hároméves öccse anyjukkal élnek, aki egy nem túl jól fizető könyvesboltban dolgozik. Laura jól tanul, vigyáz a kisöccsére amikor anyja délutános, s persze mint nagylány, érdeklődik a fiúk iránt. Ugyanakkor van Laurában valami különös is: előre megérzi az életében bekövetkező eseményeket. Így történik akkor is, amikor kisöccsét hatalmába keríti egy magát régiségboltosnak kiadó, a távoli múltból érkező szellem, s elkezdi felélni a kisfiú életerejét. Laura jól látja, mi történik, de tehetetlen. Elkeseredésében egy felsőbbéves iskolatársához, Sorensenhez fordul, aki a lány gyanúja szerint mágikus képességekkel rendelkezik.

Cynthia Leitich Smith: Tantalize (Kínzás):
Quincie Morris sosem érezte magát ennél magányosabbnak. Szülei meghaltak és a hibrid vérfarkas első szerelme azzal fenyegeti, hogy olyan útat választ, ami örökre elválasztja őket. Aztán, ahogy épp készülne megnyitni a menő vámpír témájú éttermet bácsikájával, egy brutális gyilkosság miatt újabb séf után kell nézniük. Vajon Quincie át tudja változtatni az új alkalmazottukat egy kulináris Sötét Nagyúrrá még a megnyitás estéje előtt? Vajon nagy sikert tud aratni a tömeg körében az álagyarakkal, olcsó köpenyével és a vörös kontaktlencséivel - vagy ez a komoly arc többet rejt? Ahogy az emberi és a természetfeletti erők összecsapnak, egy halálos szerelmi háromszög alakul ki, és a vonal ragadozó és áldozat között kezd elmosódni. Ki játszik kit? És meddig képes Quincie játszani, mielőtt elveszít mindent? A TANTALIZE Cynthia Leitich Smith finom debütáló regénye, ami bebizonyítja, hogy kiemelkedő sötét fantasy író.


Cynthia Leitich Smith: Eternal (Örök):
Miranda legalább a buli lelke: csak annyit kellett tennie, hogy meghalt. Miután nem más karolta fel és fogadta örökbe, mint az éppen uralkodó Drakula Királya, Miranda középiskolás színésznőnek készülő életét lecseréli a csillogó, királyi és pokoli éjszakákra. Eközben a vakmerő és szerető őrangyalának, akit lefokoztak emberi külsővel, hogy a hercegnő személyi asszisztense legyen, meg kell oldania a feladatát, mielőtt a Mester Halálnapjakor rendezett gála elérkezik, ami elég gyorsan közeleg. Vajon Zachary meg tudja menteni a lány lelkét és vissza tudja magát váltani, mielőtt minden pokol lakója megérkezik, szó szerint, a kastély küszöbére? A váltakozó nézetekből a vámpír Miranda és az angyal Zachary vezet minket végig a gyilkos örök arisztokrácia között, ahogy veszedelmes - és sokszor sötéten fergeteges - szerelmi történetet játszanak éveken át.

Scott Westerfeld: Midnighters (Éjféljárók) sorozat:
(A sorozat részei: The Secret Hour - Titkos óra, Touching Darkness - A sötétség érintése, Blue Noon - Kék dél)
Az első rész fülszövege:

Miután a tizenöt éves Jessica Day Bixbybe, Oklahomába költözik rájön, hogy tagja egy olyan emberek csoportjának, akiknek megvan az a különleges képessége, hogy ősi lényeg ellen harcoljon, akik egy órán át rejtve élnek éjfélkor; olyan lények ezek, akik úgy tűnik, eldöntötték, hogy elpusztítják Jesst.

Justine Larbalestier: Liar (Hazug):
Micah őszintén elismeri, hogy megrögzött hazudozó. És talán ez az egyetlen igaz dolog, amit elmondhat neked. Évekig szívatta osztálytársait, tanárait, sőt még szüleit is. De mikor fiúja, Zach brutális körülmények között meghal, talán a sokk elég ahhoz, hogy helyrehozza őt. Vagy talán nem. Főleg, amikor olyan természetesen hazudik, mint ahogy a levegőt veszi. Tényleg Micah randizott Zach-kel? Vagy igazából Sarah volt az igazi barátnője Zach-nek? És vajon a történetek, amit Micah mond arról, hogy örökölt egy "családi gént," igazak vagy csak a fejében léteznek?
Lélegzetelállító a cselekményvezetés, és a pszichológiailag legösszetettebb fiatal nő narrálja, a Liar egy olyan hullámvasút, amitől az olvasók mindenáron az igazságra vágynak. Őszintén.

Justine Musk: Uninvited (Hivatlan):
Kelly Ruland világa darabokra zuhan, mikor bátyja, Jasper elsétál egy autóbaleset egyetlen túlélője mellett... és egészen addig meg sem áll, míg el nem hagyja a várost. A lány nem akarja elhinni, hogy tényleg Jasper volt a hibás - de akkor miért szökött el? Hogy hagyhatta el Kellyt és a szüleit? Most pedig az eddig kitűnő tanuló és atléta Kelly küszködik, hogy érdekelje őt bármi is, alva járva kószál az iskolában, és veszélyes magatartással kísérletezik, hogy megpróbálja betölteni az űrt magában.

Aztán egy este Jasper visszatér... de nem egyedül. Valaki követte őt hazáig. Valaki, aki az igazság mögött rejtőzik, aki a tudás és a nem tudás között lebeg. A neve Archie, és ő az az idegen, akit sosem akartak ismerni, a vendég, akit sosem hívtak meg. És épp arra készül, hogy kihívja Kellyt és Jaspert egy olyan játékra, ami olyan árat követel, amit talán nem akarnak megfizetni...

Annette Curtis-Klaus: Blood and Chocolate (Vér és csokoládé): (Ha jól sejtem, ebből készült az azonos című film is):
Hogy egy ember fiúba esett bele, egy gyönyörű tinédzser vérfarkasnak muszáj megküzdenie mind a falka társaival, mind a városiak félelmével, hogy eldöntse, hova tartozik és kivel.

Annette Curtis-Klaus: Silver Kiss (Ezüst csók):
Egy rejtélyes tinédzser fiú, aki sötét titkot rejteget segít Zoénak, hogy szembenézzen édesanyja halálos betegségével.

Megan Whalen Turner: The Thief (A tolvaj) - sorozat:
A Király mágusa azt hiszi, tudja, hogy hol van egy ősi kincs - a Hamiathe Ajándéka. Hogy megszerezze, szüksége van egy tehetséges tolvajra és Gent választja a Király börtönéből. A mágust csak a tolvaj képességei érdeklik, hogy Gent mit érdekel, azt bárki kitalálhatja. Egy kedvelhető szélhámos, Gen sok panaszkodással és kevés kellemmel viseli el a nehéz utazást, de megmutatkozik vérmérséklete mikor kétszer is ellopja az Ajándékot és kockára teszi életét a társaiért.

Robin Wasserman: Skinned (Megnyúzva) - sorozat:
Lia Kahn tökéletes volt: gazdag, gyönyörű, népszerű. A balesetig, ami majdnem megölte. Most egy új testbe töltötték, ami csak embernek látszik. Lia sosem érez többé fájdalmat, sosem fog öregedni, és igazán sosem halhat meg. De a barátai elfordultak tőle, fiúja elárulta, és elidegendett a régi életétől.

A társadalom szélére szorítva, Lia csatlakozik a többiekhez, akik olyanok, mint ő. Csodabogaraknak nézik őket. Utálják őket... és félnek tőlük. Mindennek számítanak, csak embernek nem, és a legtöbb ember szerint, ez a legnagyobb bűn - amiért nagy árat kell fizetniük.
Carrie Ryan: The Forest of Hands and Theet (Kezek és fogak erdeje):
Mary világában egyszerű igazságok vannak. A Testvériség mindig jobban tudja. Az Őrzők megvédenek és szolgálnak. A Szentségtelenek sosem engednek. És mindig maradj a kerítésen belül, ami a falut veszi körbe, a kerítés, ami megvédi a falut, a Kezek és Fogak Erdejétől. De Mary igazságai lassan cserben hagyják őt. Olyan dolgokat tud meg, amiket sosem akart tudni a Testvériségről és a titkaikról, az Őrzőkről és az erejükről, a Szentségtelenekről és a könyörtelenségükről. Amikor a kerítés csődöt mond és a világa káoszba borul, választania kell a faluja és a jövője között - és aközött, akit ő szeret és aki őt szereti. És el kell fogadnia az igazat a Kezek és Fogak Erdejéről. Vajon lehet élet egy olyan világban, amit oly sok halál övez?
Sarah Rees Brennan: The Demon's Lexicon (Démon Lexikon) - sorozat:
Nick és testvére, Alan egész életüket azzal töltötték, hogy menekültek a mágia elől. Apjukat megölték, édesanyjukat őrületbe kergették a mágusok és a démonok, akik erőt adtak nekik. A mágusok egy olyan bűbájért vadásszák a Ryves családot, amit Nick édesanyja loptt el - egy bűbájért, ami életben tartja őt - és annyira akarják vissza, hogy még ölni is képesek érte.

A veszély még nagyobb lesz, amikor egy fiú és a lány testvér keresi fel a Ryves családot segítségért. A fiú a démonok jelét viseli, a halál jelét, amit szinte semmi sem tud eltüntetni... és amikor Alant szintén megjelöli egy démon, Nick is kétségbeesetten akarja őt megmenteni. Az egyetlen mód, hogy ezt megtegyék, hogy megöljék az egyik mágust, akik elől olyan régóta bujkáltak.

A halálos macska-egér játékba csábulva, Nick gyanakodni kezd testvérére, hogy hazugságot mond hazugság után múltjukról. Ahogy a mágusok Köre utoléri családjukat, Nick rájön egy titokra, ami mindannyiukat elpusztíthat.
Francesca Lia Block: Pretty Dead (Szép halott):

Charlotte egy gyönyörű kúriában él, ami a Csendes-Óceánra néz. Régi, gyönyörű dolgok veszi körbe a lányt, és régi, gyönyörű ruhák, de Charlotte egyedül éli meg, az irigység tárgya. Az emberek azt hiszik, hogy a szülei mindig vakációznak Európában. Azt hiszik, hogy tökéletes élete van. De annyira magányos. És már majdnem egy évszázada halott. De amikor a legjobb barátja meghal, egy új románc és az első szerelem hirtelen megjelenik, Charlotte egy sötét alku alanyává válik, ami talán megadhatja neki az egyetlen dolgot, amire vágyott - az esélyt, hogy ismét ember lehessen.

Januári olvasólista

Kicsi lista, de tegyük hozzá, hogy ezeket még mindig nem sikerült beszereznem. De januárban van a névnapom. :D

Suzanne Collins: Az éhezők viadala - Megjelent - Agave

P. C. Cast és Kristin Cast: Elárulva (Az Éjszaka Háza 2.) - Megjelent - Kelly Kft.

Monika Feth: Eperszedő - Megjelent - Könyvmolyképző

Jeaniene Forst: Félúton a sírhoz - Megjelent - Ulpius ház kiadó
Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.