Holly Black: White Cat (Fehér Macska)

2010. május 31., hétfő

Hogy akadtam rá: Holly Black a nagyon kedvenc íróim listáján szerepel, így el sem tudom mondani mennyire megörültem, mikor meghallottam, hogy a Modern Tündérmese sorozat után újabb tinédzser fantasy könyvbe vág.

Várható magyar megjelenés: A Könyvmolyképző kiadónál vannak a jogok. Pontos megjelenési dátum még nincs.

Úgy általában az egészről: Cassel Sharpe nem jó ember, ezt tudja is magáról és nyíltan hangoztatja. Lop, csal, hazudik, maffiózó családból származik és nem mellesleg három évvel ezelőtt megölte a legjobb barátnőjét, akibe persze szerelmes is volt. De az nem számított, így is megölte, és ráadásul élvezte is.

Valamennyire fel kell, hogy vázoljam a világot. Van néhány ember, elvileg tényleg csak kis százalék, akik képesek dolgokra pusztán az érintésükkel, mivel ez illegális javarészt maffia családoknak dolgoznak, vagy csak szabadúszó bűnözők. Ők a Curse Workerek (mint a sorozat címe is mutatja), vagyis az Átok Munkások. Van pár fajta átok munkás (fizikai - nagyobb erejük van, emlék - ki tudják cserélni bárki emlékeit, vagy olvasnak az emlékekben, álom - rémálmot avagy bármilyen álmot elő tudnak idézni, szerencse - jó vagy balszerencsét hoznak, érzelem - bárkit meg tudnak győzni arról, hogy ő épp aktuálisan szerelmes, vagy barátként tekint valakire, avagy gyűlöli, halál - egyetlen érintésével öl, átváltoztató - bármit és bárkit átváltoztat bármivé és bárkivé, ez a legerősebb fajta munkás), és mivel mindenki tart attól, hogy munkás megérinti, ezért mindenki kesztyűt hord, de persze, mivel Black imádnivalóan kidolgozta a világot van ám a mágiának hátulütője is, egy bizonyos visszahatás, azaz, ha valamelyik munkás használja az erejét, az ugyanolyan mennyiségben vissza is üt rá. (Aki jó szerencsét ad, az jó szerencsét kap, aki rosszat, az rosszat, aki megöl valakit, annak elszenesedik a keze, de akár meg is halhat, stb.)

Szóval Casselnak nincs semmilyen ereje, ezért kilóg a családból (kicsit ismerősen cseng, nem? A Once a Witch is pont így kezdődött), és a Wallingford suliba jár, ahol ő a helyi bukméker, ezért állnak szóba vele. Bármire lehet fogadni nála, így szerzi Cassel a pénzt. De nem róhatjuk fel neki, hiszen apja halott, anyja pedig börtönben csücsül, mert imádja a szélhámos munkákat, és nem mellesleg érzelem munkás, így általában gazdag fickókat bolondít magába.

Cassel örül, hogy éli átlagosnak mondható életét, ám egyik este a tetőn ébred, miközben alvajárt. Sokan azt hiszik, öngyilkos akart lenni, ezért felfüggesztik az iskolából, amíg egy orvos azt nem mondja, hogy minden rendben. Cassel így hazamegy, de ám otthon is várják a furcsaságok. Mit titkolnak előle a testvérei? Miért hall a testvérének a felesége angyali zenét? Talán Casselt meg akarták ölni és egy álom munkással kényszerítették arra, hogy alvajárjon? És mi van a titokzatos fehér macskával, ami mindig követi még álmaiban is?

A könyv csodálatos, nem is tudom, hol kezdjem a dicséretet. Igazi Holly Black munka, az írónő neve szinte már garancia egy bizonyos fajta történetre, amit jómagam imádok. A cselekmény fordulatos (bár én mindent kitaláltam, de ez az én bajom), viszont ahogy nekem megvilágosodott valami, miközben figyeltem az apró jelekre, úgy Casselnek is, tehát Black nem rejtegette tovább a szálakat, és ehhez aztán tehetség kell.

A karakterek mind valósak, csak úgy mint Cassandra Clare, Holly Black is istenien bánik a karakterekkel, mindenkinek van motivációja, mindenkinek van jó és rossz oldala, lásd a főhőst, hiszen gyilkos. Emellett a karakterek mindig leleményesek, legalábbis a főhősök biztosan. Szinte a nagy semmiből (nem a különleges képességükre alapozva) állnak elő tervvel, és általában csak a logikájukat és az eszüket használják (akár Kaye a Modern Tündérmesékben).

Humor, az is van, de mégsem annyi, mint Clare-nél, mégis néha fel-felröhögtem a könyvön. Pl. a híres/hírhedt Jace Waylandes utaláson (a két írónő barátnő és beleírogatják egymás karaktereit a könyvbe), amikor szegény Jace befüvezett, bezárkózott a fürdőbe, és Elveszett Paradicsomot kellett neki olvasni, hogy kijöjjön. (Aki nem értené, ez a főkulcs a Végzet Ereklyéiben, ez a könyv.) Bár ahogy mondták, Jace utána is eléggé paranoid volt, és félt az angyaloktól. :)

Az írásmódról is essen szó: nem csak a főhőst látjuk a jelenben, aki persze meglepően fiú, főleg, hogy a YA fantasyknak nem éppen fiúk szoktak a főhősei lenni. Ott vannak még a főhős, Cassel visszaemlékezései, így megtudunk mindent a családjáról, és persze a gyilkosságról, hogyan ölte meg Lilát és milyen kapcsolat is fűzte hozzá. Nem utolsó sorban ezt nyomozzuk ki mi magunk, az olvasók. A könyv gyönyörűen van megírva/megszerkesztve, biztos, hogy mindenki leszögez a fotelbe/székre/ágyra, és fel nem kell addig, amíg el nem olvasta végig.

Amit még feltétlenül meg kell említeni, az a vége. Már azt hinné az ember, hogy leleményes karaktereink kapnak valami happy endet, a gonosz a megérdemelt büntetését. Áh, dehogy. Az egyik "gonosz" karakter sorsát le se tudom írni, annyira tetszett, és nem akarok spoilerezni, de igazán megható és megragadó. Mellesleg pedig szegény Casselnek sem lesz minden csupa cukor és nyalóka. Ezt szeretem Blackben, be tudja bizonyítani, hogy nem minden mese vége jó, hogy hiába győzik le a gonoszt, az még nem jelent végtelen boldogságot és soha több gondot. A vége kifejezetten zártnak tűnik, szomorúnak, de zártnak, így nem is tudom, miről fog szólni a jövőre megjelenő Red Glove. Talán új szereplők? Talán Cassel?

Kedvenc karakter: Cassel Sharpe

Ami kifejezetten tetszett: A világ kidolgozottsága (végre egy normális, tehetséges író), a vége, leírhatatlan, hogy mennyire tetszett, az iszonyatosan valós karakterek, A JACE-es utalás (igen, a Végzet Ereklyéis Jace Wayland)

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból (órákig el tudom nézni)

Júniusi olvasólista

2010. május 30., vasárnap

Laurell K. Hamilton: Fekete Vér (Anita Blake 16.) - Megjelenik június 3-án - Agave kiadó - Miért? Mert Anita Blake mániás vagyok.

Neil Gaiman: Temető Könyve - Megjelenik június 3-án - Agave kiadó - Miért? Mert Gaiman mániás vagyok. :D

Richelle Mead: A Halál Csókja (Vámpírakadémia 3.) - Megjelenik június 3-án - Miért? Mert eddig tetszik a sorozat.

Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt (Csitt 1.) - Megjelenik június 3-án - Miért? Mert érdekesnek hangzik. És az angyalok a gyengéim.

Stephenie Meyer: The second short life of Bree Tanner (Alkonyat kiegészítő regény) - Megjelenik angolul június 6-án - Miért? Mert ha már az Alkonyatot olvastam, ezt is el fogom.

P. C. Cast és Kristin Cast: Elárulva (Az Éjszaka Háza 2.) - Megjelent - Kelly Kft. - Miért? Ha már elkezdtem a sorozatot és erre volt a legnagyobb igény szavazáson, akkor be is fejezem.

Jeaniene Forst: Félúton a sírhoz (Cat és Bones 1.) - Megjelent - Ulpius ház kiadó - Miért? Mert ez is a tömeg-vámpíros kategória, és azért mégiscsak adok neki egy esélyt.

Karen Chance: Megérint a sötétség (Casssandra Palmer 1.) - Megjelent - Kelly Kft. - Miért? Mert már régóta szemezek a könyvvel és végre kiadják magyarul.

Levy L. Smith: A Leszármazott (Dark love 1.) - Megjelent - Egmont Hunary - Miért? Mert sokat hallok róla, meg kéne néznem magam is.

L. J. Smith: Shadow Souls - Árnylelkek (Vámpírnaplók 6. vagy Vámpírnaplók - A Visszatérés - 2.) - Csak angolul jelent meg - Miért? Mert egyszerűen imádom a tévésorozatot.

Meredith Anne Pierce - The Darkangel (Darkangel 1.) - A Sötétangyal - Csak angolul jelent meg - Miért? Mert szemeztem vele angolul.

Melissa Marr - Radiant Shadow (Tatto Faries/Wicked Lovely 4.) - Ragyogó Sötétség - Csak angolul jelent meg - Miért? Mert olvasom a sorozatot és szeretem.

Ellen Hopkins - Tricks - Trükkök - Csak angolul jelent meg - Miért? Mert imádom Hopkinst.

Beth Fantaskey - Jekyl Loves Hyde - Csak angolul jelent meg - Miért mert imádom Fantaskeyt.

John Ney Rieber & Neil Gaiman - Books of Magic 3. - Reckonings - Megjelent réges rég, megvenni szinte lehetetlen - Miért? Mert nosztalgia alkalmából képregényekkel árasztom el a blogot.

Kelley Armstrong - Stolen (Women of the Otherworld 2.) - Elrabolva - Csak angolul jelent meg - Mert Armstrongot imádom.

Carolyn MacCullough: Once a Witch (Egyszer boszorkány)

2010. május 18., kedd

Hogy akadtam rá: Cassandra Clare (kedvenc íróm) ajánlása található a könyvborítón. :) Azt hiszem, ez mindent megmagyaráz.

Várható magyar megjelenés: Nem tudok róla, hogy megjelenne magyarul.

Úgy általában az egészről: Adott nekünk Tamsin Greene, aki köszöni szépen tökéletesen elvan a bentlakásos suliban Manhattanben és örül, hogy szobatársával és barátjával lehet, Agathával, és a legfőbb, hogy minél távolabb legyen az otthonától, amit ő csak "Hellcraternek," azaz Pokollyuknak hív. Hogy miért is olyan rossz főhősünknek ott? Van egy elbűvölően gyönyörű nővére, aki szőke hajú, stb, és mindenki imádja. Mellesleg pedig, mindenki boszorkány a családban, mindenkinek megvan a maga Képessége (fagyasztás, tűzlabdák, gyors mozgás, időjárás irányítás, az emberek befolyásolása), és a család dolgot épp ezért nagyon komolyan veszik. A nagymama irányítja ezt az egész családi boszorkányság ügyet, ő hozza a döntéseket, és Tamsin nagyon Tehetséges nővére, Rowena a várományos a családvezetési szerepre. A lényeg, hogy nagyi bizony jövőbe lát és megjósolja Tamsin születésekor, hogy ő lesz a legerősebb az egész családban. Mindenki izgatottan várja a 8. születésnapját főhősünknek, ugyanis ekkor mutatkozna meg a képessége... Érkezik a nagy nap és nyomtalanul el is múlik, a család pedig próbál nem beszélni róla. Akik eddig jóban voltak Tamsinnal, főleg unokatestvérei, elhúzódnak tőle, hiszen ő a csodabogár, a család szégyene, akinek nincs semmilyen ereje. Nah, pont ezért szereti a nyüzsgő várost, a boszorkányságtól jó távol.

Sajnos viszont hétvégére és ünnepekre haza kell látogatni és nem mellesleg most lesz a nővére eljegyzési partija is. Tamsin átvette nagyanyjától egy időre a család könyvesboltot, legalábbis ezt a munkát azért még rábízzák, és Tamsin szerencséjére (vagy nem) betéved egy helyes, fiatal professzor az egyik egyetemről, hogy neki bizony segítség kéne. Meg kellene keresni egy családi örökséget, egy órát, amit 1887-ben vesztett el a családja szerencsejátékon. A professzor, Alastair, csak annyit tud, hogy egy bizonyos Rowena Greene tudna neki segíteni, mert azt hallotta, neki van tehetsége az ilyen dolgokhoz. Mivel Tamsin végre úgy érzi, hogy bizonyíthat a családjának elvállalja a feladatot, és újonnan hazaérkezett régi legjobb barátjával, Gabriellel neki vág az időutazásos kincsvadászatnak.

A könyv megérdemli az öt pöttyöt bőven. Szép, összeszedett, megszerkesztett kis sztoriról van szó. Az időutazás miatt a paradox kis problémák felvetődnek, amiket én eleve külön szeretek. A humor is kifogástalan, és a karakterek is szerethetőek, főleg a mindent tudó nagyi. :) Amit kiemelnék, hogy reálisan ábrázolja a világot (a háttérben elfut egy-két hajléktalan, a főhősöknek hamis személyijük van, hogy be tudjanak menni szórakozni, a főhős iszik és dohányzik, no persze mértékkel). Tetszettek a jóslatok, a meghatározott dolgok, ilyesmi.

Viszont a történetnek nagy potenciálja van, hogy valami szomorúbb vége legyen, illetve, hogy nagyobb szomorú esemény, nagyobb döntés legyen benne, hiszen ezt is sulykolják, hogy a főhős borzalmas választás előtt áll. Az epilógus pedig nem zárt, ott gyülekeznek a sötét felhők. Remélem, hogy ennek lesz folytatása, bár eddig csak egyke regényként van fent adatbázisokban, mert mindenképpen megérne egy második részt. Sőt! Akár többet is. :)

Kedvenc karakter: A Nagyi. :D

Ami kifejezetten tetszett: Időutazás.

Ami nem tetszett: én azért kijátszottam volna a szomorú kártyát

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Szavazás, avagy tessék kommentben válaszolni

2010. május 16., vasárnap

Tudom, tudom nincs évvége, nincs semmi alkalom, amire ezt igazán kinevezhetném, de annyira szeretnék tudni pár dolgot. Amire csak ti, kedves olvasóim tudjátok a választ. Kíváncsi lennék rá ti nektek mi a kedvencetek, mit szerettek, és bár az évvégi szemlének nem volt nagy sikere, most akkor is megpróbálkozok egy jelölést indítani. Most itt, ennél a posztnál lehet kommentálni, hogy kit/mit jelöltök X kategóriában, és aztán lenne egy nagy szavazás, és végül kihirdetnénk a győztest.

Június 16. lesz a jelölési és július 16. a szavazási határidő. Ez csak amolyan felmérés, és nem tudom, én kíváncsi vagyok rá. :) Hogy ne legyen félreértés, hova mit lehet nevezni (karaktert, könyvet, lényt, helyszínt, jelenetet), én is kitöltöm a saját jelöltjeimmel. Nem köteles, mindenki minden kategóriában jelölni, csak amit szeretnétek.

Tehát, a szabályok: Bárki írhat ide kommentet, de légy szíves, ha nem vagy regisztrálva, akkor ha "Névtelen kommentet" írsz, egy nevet biggyessz oda a végére, elejére, valahova, hogy el tudjam különíteni a nevezéseket. Mindenki csak egy kategóriában, egyszer jelölhet. A határidő végén a legtöbb jelölést kapó 3 jut tovább szavazásra. Tessék, hát jelöljétek fiktív kedvenceiteket, mutassátok meg mennyire szeretitek őket!

Utólagos javítás: A KARAKTER FELTÉTLEN KÖNYVBEN/NOVELLÁBAN/KÉPREGÉNYBEN/MANGÁBAN SZEREPELJEN! Film és sorozat szereplők kilőve.

És akkor a kategóriák:

1. Legjobb gonosz: Valentine Morgenstern (Végzet Ereklyéi)
2. Legjobb gonosz búvóhely: Wayland kúria (Végzet Ereklyéi)
3. A legtehetetlenebb karakter: Bianca (Evernight)
4. A legjobb páros: Derek/Chloe (Darkest Powers) (megjegyzés: imádom Jace/Clart, de az annyira igazságtalan lenne, ha őket jelölném)
5. A legjobb csókjelenet: Sebastian/Clary, amikor a Fairchild kúriánál vannak. (Végzet Ereklyéi)(a személyes kedvencem)
6. A legtöbbet panaszkodó karakter: Rose Hathaway (Vámpírakadémia)
7. A legjobb csatajelenet: A City of Glass Peniel című fejezete (Végzet Ereklyéi)
8. A legjobb erővel rendelkező karakter: Timothy Hunter, ő a Nyitó, gyakorlatilag bármit meg tud csinálni, mégsem ezen van hangsúly (Books of Magic)
9. A legviccesebb karakter: Timothy Hunter (Books of Magic)
10. A legkeményebb karakter, avagy badass angolul: Jace Wayland (Végzet Ereklyéi)
11. A legnagyobb áruló karakter: Rae (Darkest Powers)
12. A legjobb szülő/mentor: Lucifer (Lucifer)
13. A legjobb kitalált lény: Vámpírok (Anita Blake)
14. A legnagyobb baj mágnes: Claire Denvers (Morgenville-i vámpírok)
15. A legjobb mellékszereplő (fiú/férfi): Derek Souza (Darkest Powers)
16. A legjobb mellékszereplő (lány/nő): Elaine Belloc (Lucifer)
17. A legjobb főszereplő (fiú/férfi): Timothy Hunter (Books of Magic)
18. A legjobb főszereplő (lány/nő): Anita Blake (Anita Blake sorozat)
19. A legjobb új szereplő sorozatban: Sebastian Verlac (Végzet Ereklyéi)
20. A legjobb csapat: Anita Blake és kis háreme (Anita Blake)
21. A leghiúbb szereplő: Rose Hathaway (Vámpírakadémia)
22. A legjobb szöveggel rendelkező karakterek: Cal Leandros (Cal és Niko Leandros sorozat)
23. Akit a legjobban sajnálsz, hogy meghalt: *spoiler* Valentine Morgenstern (Végzet Ereklyéi)
24. Akit a legjobba sajnálsz, hogy nem valós: Sebastian Verlac (Végzet Ereklyéi)

Lisa Jane Smith: A visszatérés: Leszáll az éj


Hogy akadtam rá: A sorozat (Vámpírnaplók) megtetszett, és gondoltam nosza olvassuk el a könyveket is. Sok helyen olvastam, hogy hasonlít az Alkonyatra, csakhogy ezt 1991-ben adták ki. Így egészen biztosan ez volt előbb.

Várható magyar megjelenés: ???

Úgy általában az egészről: Hol is kezdjem ezt a kritikát? A Vámpírnaplók kedvelői megfognak engem utálni... az biztos. Aki látta a sorozatot és arra kíváncsi húha, mi lesz a folytatás, hátha a könyvből megtudja, az ne, ismétlem NE OLVASSA EL a könyveket. A sorozat és a könyv ég és föld.

Ha már elkezdtem a Vámpírnaplók sorozatot, akkor be is fejezem. Ehhez pedig a kezembe kellett vennem a Return, az az Visszatérés köteteket, amit Smith gyanúsan az után írt, hogy megvették a sorozat jogokat. Hiszen 10 év után folytatta a történetét, ami nagy gond. Hogy miért is? Mert Smith időközben elhagyta a jegyzeteit, és maga sem tudta mit írt az előtte lévő négy részben. No, de, kezdjük a történettel.

Elena megint él, már ki tudja hányadszorra tért vissza az élők közé. Igen, ám, akadt egy kis gond. Bár a negyedik kötet végén, tökéletesen beszélt, járt és ember volt. Eltelt azóta két hét, és Elena nem tud beszélni, olvasni, semmi. Csak telepatikusan tud kommunikálni, spirituális gyereknek hívják, így Stefan nem akarja kihasználni. Elena nem hord alsóneműt, nem érti, miért zavar mindenkit a meztelenség, szeret repülni, és smárolással ismer fel akárkit (ahogy a prérikutyák, amit szépen kifejtenek a könyvben.)

Ezek mellett persze, a főhősünk inkább Damon lesz. Nem is értem miért. Mármint oké, szerettem őt, de Smith váratlanul őt hozta előre. Csak éppen ezzel a Damon fanok se nyernek semmit, mindjárt el is mondom miért. Damont valami Caroline házához húzza. Ugyanis a lány démonokkal szórakozik. Igen, Caroline, akit megmentettek a negyedik kötet végén Tylertől és Klaustól, az a Caroline tervez visszavágni nekik, alkut köt egy démonnal. És közben Damon pedig elveszti az uralmát teste felett, majdnem megöli Caroline-t, sőt meg is csípi egy szúnyog (vámpírt, baszki, vámpírt (!)), és mi már innen tudjuk, hogy Damont megszállták a démonok, nyíltan le van írva. Vicc: ez az egész 600 oldalas könyv csattanója.

Szóval Caroline tervezget, jönnek a démonok, Damon pedig egyre több ember vért iszik, mert ez a vámpíroknál jelzi a betegséget, Elena pedig rájön, hogy Caroline-t megszállták, megpróbálja kiűzni belőle a gonoszt, és hopp szárnyat növeszt. De csak kis időre. Caroline persze nyíltan ellenük lép fel, nem is játssza tovább a jó kislány szerepét.

Na, de jöjjön a velős kritika része, hogy miért érdemel két pontot csak ez a könyv. A történet unalmas, mindent tudunk előre. SZÓ SZERINT le van írva a NAGY REJTÉLY a legelején, nyílt jelek is mutatnak rá, amiből a karaktereknek is leeshet, sokszor ki is mondják magukban, de csak a 450. oldalon jönnek rá. Egyszóval: borzalmas. A felépítés L. J. Smith-es: nincs tetőpont, nincs bevezetés, semmilyen alap tagolás. Feszültség? Semmi. Izgalom? Semmi. Érzelem? Az sincs. Csak 600 oldalnyi kínszenvedés.

Jöjjenek a hibák:

A történet 1992-ben játszódik, a negyedik kötet után PONTOSAN két héttel, Smith elhagyta a jegyzeteit, és elkezdte a mai korban írni, de kiemelte, hogy 1992. van. Ergo, mindenkinek kamerás mobilja van, laptopja, videó kamerája, és meg is jegyzi Damon is, mennyit fejlődött a technika. Sőt!!! Bonnie elkezd könyörögni Stefannak hajért és vérért (hiszen ezzel tudja elérni őt varázslattal), erre Stefan feltartja a mobilját: "Most már van ilyen!" Két hét alatt rohadt sokat fejődött a technika! Gratulálok L. J. Smith! És a vicc? A fele cselekményt a technikai kütyükre alapozza: vámpíroknak szóló weblap, szellemek, amik kamerás mobilra beszélnek, stb. ILYEN NAGY BAKIVAL, HOGY LEHETETT KIADNI? Fanfictionökben is utálom, ha valaki nem tudja, hogy milyen korban, mi volt. Idegesítő, hogy ennyire hülyének nézik az ember.

Csináltam magamnak egy kis hibajegyzéket, ezekből merítek, lehet, hogy valami kimarad, hiszen annyi hiba van ebben a könyvben, hogy csoda lenne összeszedni őket:

Elena halott. Mindenki tudja. De, amikor nyomozni kell, nem marad egyedül, őt is viszik. Hogyan? Felvesz egy baseball sapit, egy farmer gatyát, és azt mondják, hogy emiatt nem ismerik fel. Mert hogy a régi Elena Gilbert túlságosan divatos volt, így már rá sem ismernének. NE! Ilyet ne írjunk, ez szimplán rossz felfogás.

Mrs. Flowersnél laknak, aki nyíltan tud Elenáról. Na, már most akkor miért lepődnek meg, ha tudják, hogy Flowers micsoda, miért lepődnek meg, hogy tudja, hogy Stefan vámpír? Ha Flowers természetfeletti még szép hogy tud a természetfeletti létezéséről. De mindegy, ez Smith-t nem érdekli, csak próbált valami random jelentet írni. És ez a baj Smith csak próbálkozik írni. Próbált vicces dolgokat írni bele: amikor a legnagyobb feszültség van, elkezdenek vihogni, mikor bármikor megölhetnék őket. És tényleg nem vicces dolgon röhögnek. A másik, a nagy szarkasztikus beszólások. Elenának megpróbált a szájába adni valami nagyon "cool" szöveget, de olyan bénán jött ki a nagy csatában, hogy csak fojtogattam magam közben a párnával. (Tekintve, hogy Elena egy fenyővel harcolt, azt hiszem ez érthető.)

Az ellenségek: nos, itt nem vámpírok, nem vérfarkasok, hanem... FÁK. Egyszeri fenyőkkel küzdenek (ezek harapós fenyők ám, embereket esznek), ami szimplán nevetséges és unalmas volt. Leginkább úgy éreztem, hogy Smith-nek fenyőfóbiája van. A bónusz, hogy az erdőt, melynek neve RÉGI ERDŐ, épp most tette bele, eddig semmi ilyesmi nem volt ott. Nem baj, újítsunk.

Ha már újításról van szó: Smith elfelejti mit írt. És ez iszonyatosan nagy hiba. Oké, elnézte a naptárat és 1992-es és 2009-es crossovert írt, de elfelejti a saját sztoriját is? Leírta, hogy Elena félt attól, hogy vért igyon. Mikor félt? Szimplán bármikor benyakalta Stefan vérét. És ugye ami a Fell's Churchbe vonzó erő volt eddig, az a "nagy vérontás a polgárháború alatt." Most ez átváltott abba, hogy LEY VONALAK. *marokszám tépi a haját* Fogalmam sincs, hogy lehetett ilyen megszerkesztetlen könyvet kiadni.

Úristen, annyi logikai baki van, fel nem tudom sorolni. De pár szemet szúró példa: Van XY ember, aki előtt Bonnie random elkezdi megbeszélni a természetfeletti probléma megoldását. Azért pont ez lenne a lényeg, hogy ha összetalálkozik a két világ, akkor kelljen egy kicsit a szereplőknek manőverezni, hogy mindkét világbeli problémát megoldják. Itt? Szimplán XY azt mondja: "Oké." Semmi megkérdőjelezés, direkt úgy tesz, mintha nem hallotta volna. Majd szimplán a következő mondatnál már teljes mértékben hisz nekik, hogy létezik természetfeletti, hogy ezeket a lányokat démonok szállták meg. Mi ez kérem? Értelem? Logika?

Másik ilyen példa: Bent van egy démon szállta gonosz, erre fogják, beviszik az összeesett emberkét, hogy letegyék az ágyra. Ami alatt ott a démon... Ennek mi értelme? Egy halom ilyen értelmetlen karaktermozgatás van benne. Ott a veszély... nem menekülnek, nem. Hanem csak állnak, körbenéznek, és olyan dolgokat csinálnak, ami nem reális. Miközben egy éles tűvel támadnak Meredithre Bonnie felmegy a telóján a netre google-ozni. MINEK? MIÉRT?

A szereplőknek pedig végtelen vérfolyamuk van. Vámpír sorozat értem én, kell ide a vér. De Mattből annyi vért kivesznek, amennyi után minimum 3 napig a kórházban feküdne. Erre mit csinál? Fogja felkel és lefutja az egész könyvet. Ugyanez Elenára is vonatkozik. Sőt, az írónő a gonoszokat iszonyat erősnek festi le, erre Elena csak fogja és egy kézzel felemeli az egyiket, pedig nincs szuper ereje, legalábbis nem fizikai.

Óh, az erők. Ugyebár Smith ezt a jegyzetfüzetét is elhagyta. Bonnie-ról tudtuk, hogy megtudják szállni, transzba tud esni és tud varázsolni. Most már telepatikusan kommunikálni, aurát látni is tud. De mindezt varázsütésre, a két kötet között fejlesztette ki. Elenánál is így tűnik fel a képessége, egyik percben nincs, másikban úgy használja az író, mintha már meglett volna eddig is. "Látta a Ley vonalakat eddig is, nem lehetett őket nem észre venni, világítottak..." Csak akkor említ meg valamit Smith, ha eszébe jut, aztán visszautal, ami ismét csak bizonyítja, hogy nem csak suta, esetlen, kezdő író, hanem rémes.

Még egy kis értelmetlenkedés: Nincs térerő a NAGYON FÉLELMETES ERDŐBEN. Vágom, ők is tudják. De Matt felhív három számot, ismétlem, felhív (!), majd utána elkönyveli, hogy nincs térerő... Csak én érzek itt logikai bakit?

Smith több karakter szemszögéből ír most, leginkább Damon, Elena, Bonnie és olykor Stefan. A vicc az, hogy olyan információval gondolkozott Bonnie, amit csak Damon és Elena tudhatott... Smith! Könyörgöm, ne írj felváltott nézőpontból, ha nem tartod számon, melyik szereplő kit ismer.

Azt hiszem, már csak három nagyobb hibát emelnék ki.

Első: A gyermeteg kivitelezés még mindig megvan. Próbál humort írni, nem megy neki. Nyomozás? Nincs is. És megint: előtérbe helyezi a pletykálást, mint a "világmegmentést." Egyszerűen nem értem, hogy "hányhatott" össze ilyen sztorit Smith. A főhősök előtt van minden. Elmondják a tényeket, levonják a következtetést, igen, Damont démon szállta meg, kb 10 millió okot felsorolnak. Ki is mondják. De nem tudatosul bennük az információ és kb. a 30. fejezetnél tesznek ezügyben valamit.

Második: Elena képessége. Ne. Ne. Ne. Elena visszatért és valami félig angyal félig szellem izé. Eleve nem is kérdezik meg, miért jött vissza. Eleve nem is lényeg ez a könyvben, fel sem merül. A lényeg az, hogy Elenának minimum 3 pár szárnya van. Mind persze más színű és másra való. Ez annyira nevetséges, hogy egy Mary-Sue fanfiction író is megirigyelné.

Három: Damon karaktere. Egyszerűen nevetséges. Nem is karakter az ilyen, őszintén. Meglátja Bonnie-t és megöleli, csak mert él. DAMON? MEGÖLELI? És Smith leírja, hogyan olvasztja fel ez Damon lelkét. Majd gyorsan a visszautasítás miatt vissza is pakolja. Egyszerűen mint egy rossz 12 éves által írt valami. (Kb. az én akkori könyveim voltak ilyenek. "És nagyon jó barátok lettek onnantól kezdve.") Istenit, Damon még sír is, csak azért, mert rájön, hogy ő volt a gonosz! És még csak ki sincs fejtve, meg sincs rendesen írva.

És még, ami baki. Smith nem tud rendesen, következetesen írni. Gratulálok neki, megtanult összetett mondatokat írni. De nagyon sokszor elkalandozik, hogy egy hős áll és néz, miközben zajlana valami, és addig meg nem hiszem el, hogy minden megáll és nem mozdul tovább.. Pedig itt így van. Néhol olyan képzavaros a leírása, hogy az ember csak fogja a fejét. Lehetetlen ebbe a sztoriba beleélni magad.

Van egy teljesen olyan fejezet, ahol nem lehet tudni melyik világban vannak a főhősök, vannak olyan dolgok, amiket úgy említenek meg a szereplők, hogy előtte nem is beszéltek róla. Mintha lapok hiányoznának a könyvből. (Nem, nem hiányzik semmi a könyvemből.) Összefüggéstelen néhol a szöveg.

Összességében egy nagyon gyatra folytatása, az amúgy sem éppen kitűnő sorozatnak. A történet ötlet is rémesen rossz és nevetséges itt. Nincs titok, rejtély, nyomozás. Minden nyíltan ki van mondva, és mivel nem is szórakoztató, ez a 600 oldalas saláta (mert ez nem könyv) iszonyatos és rémes. Emellett pedig minden klisés, a horrorfilmes kifordult testes járástól kezdve, a Coraline-féle "pókháló" világon át, a Seelie Tündéres (Hamuváros) csókon keresztül, az Elveszett Szobás kulcsig minden. Nem, nem zavarnak a klisék, de itt csak minden össze van dobva. Ezt a démonbogarak is jól mutatják, szinte követhetetlenül vannak leírva, akár a Kafka Átváltozásában: nem lehet tudni, pontosan mekkorák. Egy jelenetben többféleképpen is le van írva. Csak csodálkozom, hogy ez a valami best seller tudott lenni.

Apró és egyetlen pozitívum: VAN INCEST A KÖNYVBEN. Azaz vérfertőzés, testvér-testvér közötti kapcsolat. Ez az egy, ami miatt kettest kap.

Kedvenc karakter: Damon, Meredith, Schinchi, Misao

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: az érzelmek hiánya, a sok filmes klisé, a felépítés, az iszonyatos logikai bakik, a merő hülyeség

A történet: 2/5 pontból

A karakterek: 3/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Melissa Marr: Challenge (Kihívás)

2010. május 5., szerda

Hogy akadtam rá: Melissa Marr Wicked Lovely könyvsorozata után, úgy gondoltam, nosza vegyük meg ezt is.

Úgy általában az egészről: Manga. Sosem voltam manga olvasó. Nincs ellene kifogásom, de nem voltam az a típus, most viszont Melissa Marr és a YA fantasy könyvek népszerűsége képregényesítési szempontból rávettek, hogy olvassak ilyet is. Ez pedig lészen a második rész.

Az egész rész izgalmasan kezdődik Shy és Maili éppen verekednek, amolyan igazi véresen. És mivel Shy a kedvencem, nagyon is sajnáltam szegényt, hogy ő maradt alul. De amit mondott utalás lehet arra, hogy bizony ő ezt így tervezte, hogy majd a mi főhősünk, Rika jól megbosszulja.

Mindenesetre vágás, és látjuk, hogy Rika és Jayce jól elvannak és szerelmesek. Nekem kicsit meghökkentő volt, hogy te jó ég, ezek máris ilyen őszintén-nagyon szerelmesek, de aztán volt egy apró utalás, ami arra enged következtetni, hogy a két kötet között bizony hónapok teltek el és így ez már reális.

Összességében ez a rész izgalmasabb volt, tele verekedéssel és politikai csavarokkal, meg persze hát a tündérek kavarásával. Imádom, ahogy ezt Melissa Marr le tudja vezetni, minden szereplő kétes nála, mindenkinek megvan a maga indítéka, és mindenkinek megvan a rossz oldala is. Igazi, vérbeli szereplők, furcsa, hogy az első részben (nem a mangában, a könyvben) pont ezt találtam hihetetlennek, azóta fejlődött az írónő és nem is kicsit. Örülök, hogy felkaptam ezt a kis mangát, és tovább láthatjuk, hogy a könyvbéli első részbeli történések mit és hogyan változtatnak meg egy egyszeri önálló tündér számára.

Kedvenc karakter: Shy

Ami kifejezetten tetszett: Hogy milyen szép kis mellékszál az eredeti sztorihoz.

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból
Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.