Könyves játék

2010. július 22., csütörtök

Nancy vidításként küldte ezt a kis fejtörőt nekem. :D Köszönet érte. :)

Feladat:Írj fel 10 könyvet, amiket te már olvastál, de ajánlanád a többieknek. Nevezz meg 5 bloggert, akiknek kíváncsi vagy a véleményére, linkeld be őket, és hagyj nekik üzenetet a blogjukban. Jó olvasást!

Ebben csak az a nehéz, hogy nem tudom kinek adjam tovább. És mivel ma nem vagyok jó passzban, lehet utólagosan megnevezek valakit, de most akkor lássuk azt a 10 könyvet, amire azt mondanám bárkinek, hogy "nesze olvasd, muszáj!"

1. Neil Gaiman & John Ney Rieber & Peter Gross - Books of Magic - Ez egy szinte kötelező darab azoknak, akik szeretik a Harry Potter, hiszen ugyanaz az alapfelállás. Szemüveges, sötét hajú fiú, aki rossz körülmények között él és van egy baglya, majd egy pár idegen közli vele, hogy ő lehet a világ leghatalmasabb varázslója. Ez a történet képregény és kezdődik a Books of Magic 4 részes minisorozattal, amit Gaiman mester írt, majd utána utóbbi két úriember vette át tőle a történet szálat. Ehhez tartozik még a Children's Crusade, a Name of Magic és az Age of Magic történet is. Minden megvan benne, ami kell: keserédes dolgok, elgondolkoztató dolgok, nagy sztoricsavarok, szerethető karakterek. Többet nyújt, mint a legtöbb regény.

2. Neil Gaiman & Mike Carey - Lucifer - Szintén képregény, a Sandman külön spin-off sorozata, de nem kell feltétlenül azt olvasni hozzá, hogy érthető legyen. Minden igaz rá, ami az előzőre, csak itt ugye főszereplők Lucifer, aki lenyűgöző egy karakter. Mindenkit manipulál, mindig van terve, és a melléktörténetek szintén meghatóak.

3. Neil Gaiman - Tükör és Füst (Nem, nem fogom az összes Gaimant felsorolni, bár mindegyiket imádom, de ez az a novelláskötet, amit ha végigolvasok, teljesen rendben érzem magam, mindig segít rajtam.)

4. Cassandra Clare - Csontváros - Mert imádom, és a világ magával ragad. Bár Clare YA fantasyt ír és romantikus, mégis leköti az embert a rejtély, a világ felépítése, a karakterek, és nem minden olyan sablonos.

5. Kelley Armstrong - The Summoning - A Darkest Powers első kötete. Letehetetlen, izgalmas regény, ami szintén magával sodor. Minden tökéletes benne, mintaregény nálam. :)

6. Laurell K. Hamilton - Bűnös Vágyak - Mert Anita Blake rajongó vagyok, és bárki bármit mond, ez egy JÓ vámpíros regény.

7. Holly Black - White Cat - Holly Black tündéres sorozatát imádtam, nem egy átlag regény, a rejtélyen van inkább a hangsúly és imádom az emberi karaktereit. Míg a tündéres sorozatban akadtak kifogásolnivalók, a Curse Workersnél már nincs.

8. Ellen Hopkins - Impulse - Személyesen a kedvenc témámat, az öngyilkosságot dolgozza fel. Teljesen komoly könyv, éretleneknek még a kezébe sem való. A legszebb szerelmi háromszög, amit valaha olvastam, bár nem, nem ezen van a hangsúly, én mégis értékeltem.

9. Neil Gaiman - A Temető Könyve - Megígértem, hogy nem Gaiman lesz a többi, de egyszerűen annyira nagy hatással volt ez rám, mint minden Gaiman mű és pont tegnap olvastam el. Gyönyörű, mást nem lehet rá mondani.

10. Oscar Wilde - Dorian Gray Arcképe - Az a könyv, ami megszerettette velem ezt a kort. Nem mellesleg pedig tele van gyönyörű gondolatokkal, összetett szereplőkkel, és ki ne imádná Doriant? :)

John Ney Rieber: The Books of Magic - Summonings (A Mágia Könyvei - Megidézések)

2010. július 8., csütörtök

Hogy akadtam rá: Neil Gaiman fanatikus lettem, és eljutottam odáig, hogy megnézem milyen képregényeket alkotott a Mester. Mivel nem voltam egy nagy képregény őrült ezért először a tizenéves fiúról szóló Books of Magicet olvastam el.

Úgy általában az egészről: Nézzük csak mi is lapul ebben a kötetben. Bizony ez már nem egy történetszálat, hanem egyből ötöt foglal magában. Van ám itt mit olvasni és szeretni. :)

Először is megismerkedünk a jövőbeli Tim Hunterrel, aki bizony alkut kötött egy démonnal, Barbatossal, és nem lehet éppen jónak nevezni. Legfőbb foglalatossága, hogy Mollykat nevel, különböző korokból szedi őket össze. Persze, egyik Molly sem lesz tökéletes feleség, de vajon azért, mert Tim maga se tudja mit vár el? Eközben Mr. Timothy Hunter nem igazán érzi jól magát, és sajnos rá kell jönnie, hogy a múlt sincs kőbe vésve. (Érdekes időfeltevés van itt, ha megjegyezhetem.) Így nincs más lehetősége, mint visszamenni a múltba, hogy biztosítsa, hogy igenis ő márpedig gonosz lesz.

Természetesen a képben megjelenik valaki, aki a háttérből segíti Timet, ő pedig nem más, mint Araquel, Tim őrangyala, aki sajnálatosan le van láncolva, így még nem jelent nagy segítséget. (Azért bukott el, mert démonnal lett gyermeke.) Igazán aranyos a kis Nikki, a féldémon, félangyal, aki imádja a galambokat, mert "tollasak, mint apu." Szóval amíg apuci a Pokol és a Menny között lóg, addig a démon anyuci és a kislány segítenek a mi Timünknek, még úgy is, hogy ifjú főhősünk nem is tud róla.

Aztán jönnek itt még a problémák: A Hideg Láng utolsó megmaradt tagja, Martin beköltözik a szomszédba, hogy átcsábítsa Timet a gonosz oldalra. És többek között ezt mivel akarja elérni? Egy Leah nevű szukkubussal, aki mint új diák pózol Tim iskolájában és persze Molly féltékenység lesz. (Érződik ám a szerelmi háromszög, ami minden történetbe kell.) Nem mellesleg pedig Martin nagy varázsló és sikerül elérnie, hogy Tim apja spontán felgyulladjon...

Egy apró kis miniatűr, rövid részben megtudjuk, hogy Timnek bizony csínján kell bánnia a kívánságaival, mivel minden, amit kiskorában hitt, az most életre kelt. Így kénytelen szembenézni a következményekkel: régi barátait a saját kitalált képzeletbeli karaktere gyilkolássza.

A mesterséges szív című részekben előkerül ismét Daniel és Marya. Daniel mivel elég indulatos a gyerekkori kínzásai miatt, megöli az egyik barátját, így Szabad Ország (a gyerekek menhelye) kiküldi őt vissza a Földre. Daniel ezt arra használja, hogy megkeresse Maryát, ám régi mesterével találkozik, (aki fura, már százakárhányéve halott kéne, hogy legyen) persze nem stimmel ám minden vele, de mivel barátságos Daniellel, ezért az ostoba gyerek segít neki Tim életére törni.

A Kis Üveg Világok történetben pedig Auberon, a tündérek királya kap mellékszálat, mivel sikerült eladnia a lelkét. :)

Nos, hogy alapjában véve mit nyújt nekünk ez az öt történet? Vidám perceket, hiszen Timothy hozzá a szokásos szarkasztikus humorát, egyszerűen csak imádni lehet. Akkor persze ott vannak a sírós részek: Timothy még mindig küszködik azzal, hogy kik az igazi szülei, és igen, meglepő csavarok várhatóak ISMÉTELTEN ezen a fronton, az írók úgy tűnik szerették ezt a témát. És természetesen ott van a mögöttes tartalom is. Mi a szerelem? Mi a boldogság? Mennyit ér a lelkünk, a szabadságunk? Meg kell dolgozni az álmainkért? Az egész annyira összetett és olyan jó látni a milliónyi szereplőt ahogy összefut, de nem, mégsem túl bonyolult.

Az egészet talán a karakterek dobják fel a leginkább. Mindegyik annyira életszerű, annyira megfogható, mint sehol máshol. Sikerült egy képregénynek visszaadnia azt, amit a könyveknek alig, és ez nagy szó, tekintve, hogy itt leírás, belső monológ annyi nincs. Kevesebb eszközzel többet adtak vissza, és ehhez csak gratulálni lehet. Ott van nekünk Timothy Hunter, aki próbál jó lenni, bármilyen szörnyűek is a körülményei, de mégis emberből van, és kiakad, fél, dühös, és ennek megfelelően cselekszik. (Az egész képregény Tim érzelmeire irányul, lesz ám a történetben ennek ám még fontos szerepe.) Ott van Leah, a szukkubus, akit rabszolgaként tartottak és utálta a férfiakat (vajon miért?), de találkozik Timmel, és talán lát egy apró reménysugarat a szabadságra. Ott van Molly, a legnagyobb badass 13 éves női karakter, akit életemben láttam, hiszen teljesen kemény kiscsaj, és ő tartja meg emberként a mi Timünket. :) Ott van Daniel, akit szívből utálok, de nem az ő hibája. Kínozták, rossz sorsa volt, és annyira szüksége van a szeretetre/szerelemre, hogy a másik embert fojtja meg vele... aki pedig Marya, aki fel akar nőni, hiszen 150 évnyi gyerekkor elég volt neki.

11-13 éves szereplőkről van szó, de a történet jogosan 18 karikás. Túl felnőtt, túl komoly tartalom van itt, amit sokan nem értékelnének. De nekem még mindig ez a történet viszi a pálmát. :)


Kedvenc karakter: Tim Hunter

Ami kifejezetten tetszett: Hogy nem egy vidám történet

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

A lelketlen kritikus véleménye a könyvekről

2010. július 4., vasárnap

aMegint rám jött ez a véletlenszerű írhatnék, hogy muszáj vagyok valami olyat kifejtenem, amin régóta gondolkozom és mostanában sokat rágódom. A mai téma nem más, mint hogyan osztályozom a könyveket, miért kap valami 1-2-3 pontot pedig mások szerint "MARHA JÓ, ISTENI, JOBB, MINT A HARRY POTTER," és miért istenítek más, itthon meg sem jelent könyveket?

Először is a vélemény szubjektív, mindenkinek joga van hozzá, ezért nekem is. A következő írásom néhol szarkasztikus lesz (nem, nem tudom finomítani és őszintén nem is akarom), néhol valaki sértőnek fogja találni, de nem szánom annak. Én tökéletesen megértem, hogy valakinek az tetszik, ami nekem nem, maximum rákérdezek a miértjére, hátha megértem az ő véleményét is. Van, amikor ez sem sikerül, túl makacs vagyok. De hát eleve a könyvesblognak az a lényege, hogy a személyes tapasztalataim alapján segítsem a könyv után érdeklődőket, és sajnos nem mindenkivel egyezhet a véleményem. Nos akkor térjünk a lényegre, skizofrén állatfajta lévén, jöjjön egy magam által készített interjú magammal:

1. Milyen történetet részesítesz előnyben? Mi alapján válogatod, hogy mit olvasol el?

Azt olvasom el, ami érdekel téma szerint. Nem, nem fogok a True Bloodot elolvasni, mert nem fogott meg a fülszöveg és kismilliónyi érdekesebbnek tűnő könyvet találok. Mi alapján választok? Borító, fülszöveg, és persze az ajánlások. A borítónak és a fülszövegnek eleve marketing fogási alapja van, szóval ez nem meglepő. Viszont néhol nem értem, hogy valaki a fülszöveget sem olvassa el, mert idézem: "túl sokat elárul a könyvből." Akkor mégis mi alapján olvassák el? Minimum én szeretem tudni, melyik korban játszódik a történet? Fantasy-e? Romantikára számítsak? Vagy humoros, esetleg sírós könyv?

Miket szeretek? Röviden: az urban fantasykat. Nem tudom pontosan miért, de engem csak ez vonz. A régi korral, mint valamelyik kritikámban (Gemma Doyle trilógia, Dorian Gray arcképe) említettem, nekem bajom van. Nem élem úgy bele magam, de később rájöttem a Dorian Gray olvasása közben, hogy az 1800-as évek tetszenek, és micsoda mázli, Cassandra Clare, személyes kedvenc íróm is éppen készül egy ilyen trilógiát írni. Mi másról álmodhatnék még? De visszatérve a lényegre, hogy tartalmilag mit szeretek:

A könyv ragadjon magával, élvezzem minden sorát, higgyem el, hogy az a világ létezik. Ennek alapfeltétele, hogy legyen logikusan felépítve a kitalált világ. Nagyon sok bestseller kötetből ez például hiányzik. 1992-ben laptop és kamerás mobil? Nem baj, ha szexi pasi játssza a filmben a főszereplőt, úgy el lehet adni. Szóval írásilag szeretem, ha követhető a dolog, nem kell elgondolkoznom, hogy melyik szereplő éppen hol áll, mert az író maga sem tudja. (Véletlen sem utalás a Vámpírnaplók ötödik kötetére.)

Történetileg a saját ízlésem az, hogy legyen benne valami sötét dolog. (Igen, például húgom szerint túlságosan depressziós könyvek kifejezetten tetszenek.) Nem kell feltétlen sírós-öngyilkosos sztorinak lennie, de megdobogtatja a szívem, ha egy szereplőnek rossz, ha a történet úgymond keserédes ízt hagy maga után. Valahogy sokkal valósághűbb lesz tőle minden. Az ilyen például, ha fontosabb, hőn szeretett karakter hal meg, netalántán ez a főhős, de végül is a Books of Magic és a Lucifer (két képregény) a tipikusan jó példa erre, mikor a főhős(ök) a végén bár próbálnak boldognak látszani, mi tudjuk, hogy valamit fel kellett adniuk. (Tim mentora megölte Tim apját, csak azért, hogy megnyerhessék a csatát, Elaine Belloc, akinek annyi volt a bűne, hogy kinyomozta ki ölte meg a legjobb barátnőjét, és ezért meg is kellett halnia, és nem utolsó sorban, miután visszahozták, feladhatta az egész életét, Tim, akinek nem lehet normális kapcsolata, hiszen egy tipikus Harry Potter féle hős, stb.)

Szeretem, ha van agyjáték, ha icipici dolgokból kell az embernek összeraknia, és amikor végre megtudja, a homlokára csap, hogy "basszus, tényleg!" Tipikus ilyen az Amerikai Istenek, annyira egyszerű, annyira nyilvánvaló és SENKI nem jött rá. (Annyit mondok: Loki.) Szeretem, ha egy író elvonja a figyelmünket romantikával, humorral és elénk lógatja közben a rejtély megoldását, de minket annyira leköt a történet mesélése, hogy teszünk az egészre. (Lásd én és a Csontváros vége.)

2. Miért szidtad le XY karaktert? Én tök bírtam és aaannnyira, de annyira cuki!!!

Nos a kegyetlen kritizálás másik alappillére a karakterek hitelessége. Ezzel lehet a legnagyobb gond, ez ronthatja le leginkább szerintem a történet összhatását. Még ha sablon is a sztori, de élvezhetően van megírva és jó a humora, akkor is elolvassa az ember, de ha a karakterek borzalmasak, akkor az egész mehet a kukába.

Az a baj, hogy itt is vannak klisék, és a legtöbb író beleesik abba a hibába, hogy teljesen klisés karaktereket használ, amiből lehet következtetni, kivel mi történik, esetleg, ha meghal, akkor hogyan. Félreértés ne essék, nem gond, ha valaki valamilyen kasztba beleesik, pl. nálam ez a "sötét folt" kategória, avagy a "szarkasztikus, kemény külső, de van szíve." De néha annyira unalmas és semmi eredeti nincs bennük, hogy az ember csak a haját tépi. Erre tipikus példa az úgynevezett "öttagú banda" felosztás, ami az Éjszaka Házában pl. jelen van. Ez a kötet/könyvsorozat teljesen jól példázza mit értek abszolút sablonos karakterfelosztáson.

Van a rosszabbik eset, mikor az író sem veszi komolyan a karaktereit. Azaz rakosgatja őket ide-oda, érzelmeik sincsenek, és a gondolataik sem összefüggőek és logikusan, ez a szimplán rossz karakter. (Pl. Evernight)

Aztán ott a híres-neves Mary-Sue probléma. Amikor az író önmagáról mintázza a karakterét, felismerhető kívülről, iskolai végzettségről, hobbiról, kedvencekről (khm... Laurell K. Hamilton, Kristin Cast). Könnyebb így írni, az való igaz. De mennyire idegesítő, mikor tudjuk, hogy a karakternek semmi baja nem eshet, ha meg is hal valaki, akit szeret, az is csak azért, hogy fényezze a főhőst, hogy megmutathassa a főhős a gyenge oldalát, avagy, hogy vigasztalhassák. Esetünkben a különbség az, hogy Hamilton tud ezzel bánni, és teszek rá, hány férfi van oda Anitáért a történet leköt és izgalmas (már ha nem épp szexelnek), míg az Éjszaka Háza elmegy egy Harry Potteres fanfictionnek is. (Komolyan senki nem akadt ki ezen a hülye macskás dolgon? Kb. mint Harryéknél a baglyok. Nem, nem védem a HP-t, szerintem az is koppincs egy kicsit, de ebbe nem itt fogok belemenni *angyali mosoly*)

3. Kell a romantika! Abból mit szeretsz?

Nos igazán meglepődtem, hogy a mai fiatalság, mármint a 14-20 közötti lányok között nagyon ritka az olyan, aki tegyük fel Gaimant olvas. (Nem tehetek róla, Gaiman fan vagyok.) A történetek isteniek, ott a mitológia szép feldolgozása, és például én vagyok akkora gyerek, hogy A Temető Könyve végén sírtam. Minden megvan benne, ami kell, sőt, némely Gaiman könyvben romantika is van, de nem azon van a hangsúly. És meglepődve tapasztalom, hogy egy halom ember csak olyan könyvre vágyik, (nem, nem alkalomadtán és hangulatfüggőként) hogy a főhős legyen tini lány, a pasi legyen valami természetfeletti és jajj, jöjjenek össze az első kötetben és lehetőleg szexeljenek is. *merevsokk*

Értem én. *védekezően felemeli a kezét* Van, aki csak a romantikus, tini könyveket szereti, és tiszteletben is tartom, csak megjegyeztem, hogy furcsának találom. (Más meg az én ízlésem tarthatja furcsának.) Szóval ugye van ez a tinikönyv piac, aminek fent leírtam a receptjét. Ebben is szintén az írás a kulcs.

Amit sokan elrontanak szerintem az, hogy túl gyorsan össze akarják hozni a karaktereket. Ha lehet, akkor még az első részben egyből halálosan szerelmesek lesznek, ami oké, hiszen általában 15-17 évesekről van szó, akik képesek így szerelmesek lenni. *kényelmetlenül fészkelődik és gyanúsan más irányba néz* Viszont amit túlzásnak tartok, hogy nem is beszéltek egymással, nem is ismerik egymást, és SZERELMESEK. Oké, tetszhet neki, vagy ha fiú az illető akkor meg akarhatja ****ni, de örökké tartó, mindent feláldozó szerelem egyszeri találkozás után? Az ilyenektől tudom tépni marokszám a hajam. Persze, lehet az ember szerelmes úgy valakibe, hogy nem ismeri teljesen (mikor ismerünk bárkit is teljesen?), de ez a meghalok-érted attitűd nem egy szemkontaktus után alakul ki. Az írók néha összekeverik a vonzalmat és a szerelmet, és nem, nem a karakterek fejében keverednek az érzelmek, hogy ő nem tudja megkülönböztetni, az író belénk sulykolja, hogy ez A NAGYBETŰS SZERELEM.

Ezen kívül persze szeretem még, ha esetleg a szerelmesek nem jönnek össze. (Gonosz vagyok, tudom.) Hiszen hány helyen van az írva, hogy TILTOTT SZERELEM? Aztán túl hamar kiderül róluk, hogy mégse olyan tiltott az, és nem is küzdenek érte annyit, hogy elhihessem nyugodt szívvel, hogy nekik aztán tényleg nehéz dolguk volt.

Azt hiszem, mára ennyi voltam. Nem, nem fogok az írásmódra is kitérni, értem én ezalatt a tőmondatokat, amik idegesítenek és az ilyesmik. Azt meghagyom talán más alkalomra. Kommenteljetek nyugodt szívvel! :D Szidhattok és vélemény kifejthettek ti is!

Júliusi olvasólista

2010. július 1., csütörtök

Laurell K. Hamilton: Fekete Vér (Anita Blake 16.) - Megjelent - Agave kiadó - Miért? Mert Anita Blake mániás vagyok.

Stephenie Meyer: The second short life of Bree Tanner (Alkonyat kiegészítő regény) - Megjelent angolul - Miért? Mert ha már az Alkonyatot olvastam, ezt is el fogom.

P. C. Cast és Kristin Cast: Elárulva (Az Éjszaka Háza 2.) - Megjelent - Kelly Kft. - Miért? Ha már elkezdtem a sorozatot és erre volt a legnagyobb igény szavazáson, akkor be is fejezem.

L. J. Smith: Shadow Souls - Árnylelkek (Vámpírnaplók 6. vagy Vámpírnaplók - A Visszatérés - 2.) - Csak angolul jelent meg - Miért? Mert egyszerűen imádom a tévésorozatot.

Meredith Anne Pierce - The Darkangel (Darkangel 1.) - A Sötétangyal - Csak angolul jelent meg - Miért? Mert szemeztem vele angolul.

Melissa Marr - Radiant Shadow (Tatto Faries/Wicked Lovely 4.) - Ragyogó Sötétség - Csak angolul jelent meg - Miért? Mert olvasom a sorozatot és szeretem.

Ellen Hopkins - Tricks - Trükkök - Csak angolul jelent meg - Miért? Mert imádom Hopkinst.

Beth Fantaskey - Jekyl Loves Hyde - Csak angolul jelent meg - Miért mert imádom Fantaskeyt.

John Ney Rieber & Neil Gaiman - Books of Magic 3. - Reckonings - Megjelent réges rég, megvenni szinte lehetetlen - Miért? Mert nosztalgia alkalmából képregényekkel árasztom el a blogot.

Kelley Armstrong - Stolen (Women of the Otherworld 2.) - Elrabolva - Csak angolul jelent meg - Mert Armstrongot imádom.

Margit Sandemo - Varázslat (Jéghegyek Népe 1.) - Megjelent - Nem tudom milyen kiadó, majd utána nézek - Miért? Mert a kedves AB-s oldal szerkesztője a kezembe nyomta. :D (Szeretünk Zsuzsi! :))

Jeff Mariotte: Supernatural – Witch's Canyon (Supernatural 2.) - A boszorkány kanyon (Odaát 2.) - Csak angolul jelent meg - Miért? Mert imádom az Odaátot.
Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.