Buék meg miegyéb

2010. december 31., péntek

Először is minden kedves olvasómnak Boldog Újévet, no meg könyvekben gazdag 2011-et. :D Másodszor pedig láthatjátok fent a 2010-es könyvek címszót. Ott meg lehet találni a 2010-ben általam olvasott könyvek trailerét. Nem akartam mindet visszakeresni és a bejegyzésekbe beszúrni, ezért külön lesz traileres oldal ezentúl a blogon, ahova pakolgatom majd a videókat. :D Jó mazsolázást!

Ally Condie: Matched (Egymáshoz rendelve)

2010. december 30., csütörtök

Hogy akadtam rá: Csak úgy mazsoláztam angol könyvek között és beleszerettem a borítójába.

Várható magyar megjelenés: 2011. október - Ciceró

Úgy általában az egészről: A Globális Felmelegedés után a rendszer összeomlott, és ennek a helyén létrejött a Társadalom, akik a tökéletes életre törekednek, mindent megadva a polgároknak. Nincsenek betegségek, nincs éhezés, nincs bűnözés. Helyette van egyforma ruha, csak tápláló étel, amit mindenkinek külön kiszámolnak odafent, hogy hány kalóriát tartalmazhat. A kultúra, hogy ne legyen túl bonyolult, csak száz versből, száz történetből, száz festményből és száz dalból áll, hiszen ki tudná minden értékelni, ha több lenne? A környezet is "idomított," nincsenek gazok, vadnövények, ami nem hasznos, vagy nem egyformán nő, attól a Társadalom megszabadul.

A Társadalom dönt mindenről, mi a munkád, kit szeretsz és mikor halsz meg. Mindenkit csak egy valamiben képeznek ki, miért kéne bárkinek is több mindenhez értenie? És általában 17 éves korban már mindenki megkapja a végső munkáját, 80 évesen pedig mindenki meghal.

A tökéletes genetika és a normális boldog családi élet biztosítása érdekében a Társadalom garantálja, hogy mindenkinek megtalálja a tökéletes Párját. Mint mindenki, főszereplőnk Cassia is alig várja, hogy 17. születésnapján elhívják a Párválasztó Bankettre, ahol megtudja, hogy az elkövetkezendő 5 évben kivel kell randiznia, kibe kell beszeretnie, és kivel kell ezek után összeházasodnia. És megtörténik a szinte csodának számító dolog: Cassiának egy ismerőse a Párja, mindenki megdöbben, de főszereplőnk örül, hiszen a legjobb barátja, a helyes, szőke Xander lett élete Párja. Ám mikor hazamegy, és megnézné az adatokat, amit a jövendőbeli férjéről kapott, megdöbbenve tapasztalja, hogy nem Xander van ott, hanem egy másik fiú. Mi történt? Két Párja lenne? De hiszen a Társadalom sosem hibázik, nem igaz?

Nos kezdjük azzal, hogy nagyon nagy izgalmas cselekmény itt nincs. Ez nem olyan, mint az Éhezők Viadala, hogy véres-háborús kegyetlen, de mégis magával ragad, ahogy felvázolja ezt a disztópiás világot. Ally Condie teljes részletességgel, és nem unalmasan, mutatja be a Társadalmat és a szabályait, és mindenre rácsodálkozik az olvasó vagy éppen elborzad. Mint minden disztópiás regény, ez is társadalom kritika. De más témákat is feszeget. Feldolgozza a halált, hiszen hiába 80. születésnapján elvárható, hogy mindenki meghaljon, de vajon tényleg fair ez? Másfelől ott van, hogy mi mindenről mondanánk le csak a tökéletesség kedvéért? Hiszen a regényben lévő szereplőknek mindenük megvan, nem kínozzák, nem éheztetik őket, nem betegek, szabadidejük is van (bár betáblázott), mégis valami hiányzik, az pedig a szabad akarat, a döntés lehetősége. De vajon hiányolnánk ezt? Pont ezért másabb, mint az Éhezők Viadala, ahol Katnissnak könnyű fellázadnia, hiszen éheztetik őket, büntetik őket, de itt, ahol látszólag minden tökéletes? Ugyan ki merne fellázadni? Úgy gondolom, hogy ebben rejlik a könyv varázsa, hogy ilyen rafináltan megoldott hazugságok hálóján átlátni, mennyire is nehéz. (Ezt akár átvetíthetjük másra is az életünkben.)

Cassia gyenge karakterként kezdi. Hiszen hisz abban, hogy a Társadalom tökéletes, a Társadalom sosem téved, a Társadalom jót akar, de szép lassan rájön, hogy ez mégsem igaz, amikor megismerkedik Ky-jal, aki a másik, véletlen Párja lett volna. Bár minden karakter tanul egymástól, Cassia fejében ülünk és őt látjuk a legjobban fejlődni. Hogyan lesz egy vakon hívő lányból az, aki hisz a változásban? És vajon mennyit ér egy ember boldogsága (ezen Cassia is töpreng), lenne-e joga rá, hogy fellázadjon a rendszer ellen, csak mert ő nem boldog, de mindenki más igen?

Minden karakter szép és egész a könyvben, bár Cassia lány barátnőit ritkán látjuk, de nincs is nagy szerepük. Minden karakternek vannak hibái, gyengeségei, de erősségei is. Meglepetten tapasztaltam, hogy végre a felnőtt karaktereket is a szívembe tudom zárni, ugyanis Cassia szülei nemcsak háttérbábuk, igenis nekik is megvan a maguk gondja a Társadalommal.

A szerelmi háromszög szép és jó, bár eléggé látszik, hogy kit fog választani Cassia, mégis mindkét fiú karakter szerethető és reális. És megnyugtatásként mondom nem rózsaszín cukros, és bár a szerelem lenne a főszál, hiszen amiatt kezd el kételkedni Cassia a Társadalomban, mégsem nyálas, és mégsem éreztem annyira előtérben.

Összességében csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek nem feltétlen kell robbanás, meg vér, meg akció, sem "szeretlek," "nem, én jobban" mondatok. Kicsit komor, kicsit elgondolkodtató, de mindenképpen kikapcsoló első regény ez egy trilógiából. Az utolsó 20 oldalon vannak nagyobb csavarok, és a vége nyitott, természetesen, utal arra, hogy jóval izgalmasabb 2. és 3. rész elé nézünk. Gratulálni tudok csak Ally Condie-nak, amiért ilyen gyorsan meg tudott magának venni, messze még november 1-e, amikor megjelenik a 2. rész.

Kedvenc karakter: Cassia, Ky

Ami kifejezetten tetszett: a világ leírása

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Ellen Hopkins: Identical (Azonosak)

2010. december 28., kedd

Hogy akadtam rá: Megláttam egy trailert. Elolvastam a témáját. Beleszerettem.

Úgy általában az egészről: Kaeleigh és Reanne Gardella élete tökéletesnek tűnik. Édesapjuk bíró, édesanyjuk pedig épp most indul a kongresszusi választásokon, és nagyon is esélyes, hogy ő nyer. Kaeleigh-nek ott a hihetetlenül helyes és rendes srác, Ian, akit még az sem tántorít el, hogy az iskola szőke lánya, Madison nem épp szép dolgokat terjeszt a lányról. De miért nem fogadja el Kaeleigh Ian szerelmét? Mi az, ami a tökéletes fehérkerítéses ház falai mögött rejtőzik?

Nyolc évvel ezelőtt a Gardella család autóbalesetet szenvedett, és ennek következtében édesanyjuk frigid lett, munkába temetkezett, és édesapjukat arra kényszerítette, hogy a szeretet máshol keresse… Kaeleigh-nél. Míg Kaeleigh próbálja feldolgozni, hogy édesapja rendszeresen molesztálja, rá kell jönnie, hogy csak úgy tudja magát normálisnak érezni, ha vagdossa magát, ha túl sokat eszik, és ha itallal tompítja a fájdalmát.

Eközben Raenne féltékeny az ikertestvérére, hiszen ő még annyi szeretet sem kap, amennyit Kaeleigh, így különböző férfiak társaságába menekül, lehetőleg olyanokéba, akiknek vannak kapcsolatai és tudnak neki egy kis drogot szerezni. Emellett pedig, hogy bebizonyítsa mennyire is ura a saját testének, gyakorta hánytatja magát.

A könyv története elborzasztó, és nem is ajánlom a rózsaszín lelkűeknek. Ellen Hopkins ugyanúgy, mint eddig szabad (néha kép) versekben olyan szavakat válogat és úgy, hogy az ember mindent átérez, mindent megért. Szívfacsaró a két lány története, ahogy megpróbálnak ismét normális, egész személlyé válni, ahogy megpróbálnak kitörni édesapjuk vasmarkából. Ahogy eltöprengenek azon, hogy az édesanyjuk, miért nem veszi észre, miért nem segít nekik. Megkönnyezi az olvasó, hogy senki másra nem számíthat a két testvér, csak egymásra. Ráébreszt minket arra, hogy igenis bárkivel megtörténhet ilyesmi, akár a mi ismerőseinkkel is, és Hopkins ismét megmutatja, mi kell ahhoz, hogy valaki öngyilkos legyen, és mi kell ahhoz, hogy valaki ráébredjen, hogy mégse tegye, hogy mennyit számít egy-két ember segítsége, és hogy igenis álljunk ki a problémákkal küzdők mellett, mert talán mi lehetünk számukra az utolsó szalmaszál.

Nem történik sok minden a kötetben, a két testvér váltott nézőpontjain át követjük az életüket és vissza-visszaemlékszünk, hogyan is kezdődött ez az egész. Mégis teljesen sodor magával a könyv, magával ragad, és eléri a hatást, egy picit felébreszt minket, hogy ilyen szörnyűség is van a világban.

Bár ifjúsági irodalom, nem ajánlom azoknak, akik komolytalanok. Sokan használnak ilyen témát, mint Hopkins, pl. a nemi erőszakot, csakhogy eldramatizálják a buta tini sztorijukat, ez nem arra készült. Hopkins lánya egy segítő központban dolgozik, az írónő rengeteg olyan emberrel beszélt, akit az apja molesztált, és pszichológussal, aki ilyen tinédzserekkel dolgozott. Őszintén, teljesen hitelesen van felépítve a történet, és az adott problémát mutatja meg, és hogy abból is van kiút. Nem részletesen írja le a nemi erőszakot, de a gyengébb idegzetűeket zavarhatja, ráadásul apa-lány viszonyról van szó. Bár én szeretem a komor, valós sztorikat, mégis megülte a gyomromat néha, annyira borzasztó hangulatot tud kelteni. A feldolgozott téma főleg a családon belüli nemi erőszak, de ugyanakkor van itt mentális betegség, fokozott szexuális viselkedés, drog- és gyógyszerfüggőség, alkoholizmus, bulémia, anorexia. Nem könnyed esti olvasmány, így azoknak nem is ajánlom, akik nem bírják. Akik szeretik a komoly, megdöbbentő történeteket, vagy hasonlón mentek keresztül és szeretnék feldolgozni, azoknak tökéletes.

Csak azért, hogy a végéről is szó essen. Volt már reális Hopkins végünk, volt már nyitott Hopkins végünk, az írónőben itt sem csalódunk, a vége lehet másoknak megdöbbentő és sokkoló (én nem tudom, véletlen elolvastam a spoileres tartalmát), egy dolgot viszont biztosan állíthatok: szívbemarkoló és én őket is megsirattam, mint minden Hopkins hőst.

Egy kis ízelítő, gyenge saját fordításban:

Tükör, Tükör.
Amikor tükörbe nézek, az ő arcát látom.
Az ő jobb oldala, az én balom, ugyanolyan
anyajegy, arcgödör és minden más.
Az én jobb oldalam az ő balja, szeplőtlen.

Teljes ellentétek vagyunk, ellentétek
Kaeleigh és én.
Tükörkép egypetéjű
ikrek. Egy petesejt, egy sperma, egy zigóta, kettéválva, ugyanazon
a genetikai készleten osztozva.

Kívülről egyformák vagyunk. De nem
belül. Szerintem ő a petesejt, annyira hasonlít anyánkra, hogy attól rosszul vagyok.
Rideg.
Szabályozott.
Akkor én lennék a sperma,
azt hiszem. Minden apánktól örököltem.
Tiszta apu, ez vagyok én.
Társfüggő.
Gyáva.

Jó, rossz. Jobb, bal.
Kaeleigh és Raeanne.
Egy petesejt, egy sperma.
Egy lény, kettévágva.
De hány lélek?

Érdekes Kérdés

Nem gondoljátok?
Mármint, hogy ha a Mindenható
Lény egyetlen lelket illeszt be
a fogantatás pillanatában,
akkor az az esszencia
kettéválik? Az a két rész
küzd, hogy ismét
egy egész lehessen, mint egy tengericsillag
vagy egy földigiliszta?

Vagy a lélek klónozza magát,
létrehozza egy tökéletes mását,
valaminek, ami
még meghatározatlan? És ha igen,
ez a tükörkép megváltozhat?

Vagy az Alkotó
tényleg két
külön álló
lelket illeszt
egyetlen sejtbe, olyan csatát
előidézve, ami
ilyen lehetetlen szakadáshoz vezet?

Az ikrek a méhben jönnek létre?
Vagy egy jobb helyen?

Kedvenc karakter: Kaeleigh, Raenne, Ian

Ami kifejezetten tetszett: a téma, a megvalósítás

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból - még mindig nem tetszik ez a túl egyszerű stílus

Nalini Singh: Angyalvér

2010. december 26., vasárnap

Hogy akadtam rá: Ivett beszélt rá. :D

Úgy általában az egészről: Elena Deveraux a legjobb vámpírvadász, ezt ő is tudja, éppen ezért béreli fel őt az egyik világot irányító arkangyal, Raphael egy lehetetlen küldetésre, nem vámpírt kell főhősünknek levadásznia, hanem egy rossz útra tért angyalt. De Raphael sem egy átlagos angyal, persze, hogy vonzó, veszélyes és kegyetlen is.

Kicsit gondban vagyok, hol is kezdjem a kritikámat. Legszívesebben mindenkinek ajánlanám a kötetet, hiszen tényleg jól megírt fantasyval van dolgunk, de ugyanakkor ez a tipikus 18 karikás történet.

Kezdjük ott, hogy ami magával ragadott, az a világ felépítése, nagyon tetszett az egész kidolgozottsága, és tényleg nem csak összedobott valami hülyeséget Singh, amit láthatunk néhány fantasyban. Volt olyan könyv, ahol utáltam az angyalok-vámpírok közötti viszonyt, hiszen gyerekesen/bénán volt megmagyarázva, és ebben rejlik Singh sikere, hogy sikerül ezt úgy elénk raknia, hogy egyből elfogadjuk és elhisszük.

Valahol említették, hogy a szereplő idegesítő, és nem szerethető, és ennyiben volt előnyöm, hogy nekem teljesen szimpatikus volt Elena és Raphael karaktere is, és mivel az ő szemszögükből látjuk a történet nagy részét, ezért tudtam élvezni. Elena a tipikus kemény csaj, amolyan Anita Blake, nem éppen jó családi múlttal és az ilyen karakterek mindig is vonzottak, és Singh szépen, kereken megformáz mindenkit.

Az, ami esetleg levonhat a könyv értékéből az az, hogy a fülszöveg megtévesztő, ez nem nyomozós könyv, nem akciódús, ez erotikus fantasy. Ha megnézi az ember Singh másik sorozatának borítóit (igen, félmeztelen pasik), akkor láthatjuk, milyen stílusban ír az írónő. Tehát a főszál inkább az erotika, mintsem a nyomozás, és ez az első felében még nem is zavart, csak amikor már a háromnegyede eltelt és még mindig nem történt számomra semmi lényeges. Viszont a gyilkosságok és az erotika miatt teljesen 18-as a történet, így aki ezeket nem szereti, az kerülje el a kötetet.

Kérdezhetitek, hogy ha szeretem az Anita Blake-et, az erotikus fantasyt, akkor miért adtam csak négy pontot rá? Szerintem a történet felépítésével van egy pici gond, mármint, hogy nekem például jobban tetszett volna, ha a szexes huzavona közben is történik valami, ami a nyomozást elősegíti, így olyan aránytalannak éreztem a felépítést. Plusz a világfelépítésében egyetlen egy apró mozzanat nem tetszett, és az az angyalpor. De hát ennyi legyen a legnagyobb gondja, attól függetlenül élvezhető erotikus fantasy történet. Csak... csak én hirtelennek éreztem a két főszereplő között a szerelem kinyilatkoztatását, ha azt mondják, hogy ez csak testi vonzódás, és mindenáron össze akarnak feküdni, és az egész erről szól, valami fékezhetetlen vágyról, aláírom, elfogadom. De nem kellett volna bele szerintem még a szerelem szál, ez az én személyes ízlésemnek sok. (Vagyis másnak tetszhet, de én szeretem, ha jobban megismerik egymást a szereplők, ez van, ilyen vagyok romantika és szerelem téren.)

Röviden, aki Anita Blake után vágyik valamire, vagy egy kis angyalos erotikára, azoknak tökéletes ez a könyv, mert Singh rendkívül jól bánik a szavakkal. Aki nyomozós, vámpírölős könyvre vágyik, azok csalódhatnak. Mindenesetre a történet még nyitott, és jóval akciódúsabb részek elé nézhetünk a kellemes szereplőgárdával, amit nagyon várok.

Kedvenc karakter: Illium, Méreg, Raphael, Elena

Ami kifejezetten tetszett: a világ felépítése

Ami nem tetszett: angyalpor, a szerelem

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Év végi Könyvszemle

2010. december 24., péntek

Mivel tényleg nem tudom, hogy a kedves T-Home mikor köti ki a netet, és már elolvastam az ez évre tervezett könyveket, ezért gondoltam, most karácsony alkalmából lesz Év végi könyvszemle. Kommentbe bepötyöghetitek, hogy nálatok melyik kategóriában ki a nyertes, kíváncsi lennék rá. :D Az egyetlen követelmény, hogy 2010-ben elolvasott könyv legyen.

1. A legjobb regény: Ellen Hopkins: Impulse - Miért? Mert őszintén beszél az öngyilkosság miértjéről, hogy mi vesz rá valakit arra, hogy feladja az életét, és mi vesz rá valakit arra, hogy rájöjjön, hogy van miért élni. Komoly regény persze, és szívszorongatóan mutatja be három tinédzser életét (akik közül kettő nemi erőszak áldozata), és semmi nyálas nincs benne, ahogy igenis bebizonyítja, hogy a barátok, a család, az elfogadás mennyit segíthet egy-egy emberen. Nem mondom, hogy sokan elbírnák olvasni ezt, de rám idén ez volt a legnagyobb hatással.

2. Legjobb író: Ezzel mindig gondban vagyok, mert valaki olyat kéne kiemelnem, aki a legnagyobb hatással volt rám, de nem mondhatom mindig Neil Gaimant meg a többieket. :D Gaimannek is voltak idén nagy történetei, tekintve, hogy a Sandmant és a Books of Magicet idénre időzítettem, akkor ott lenne Ellen Hopkins is, akivel megismerkedtem, mint rettenetes témákat boncolgató író, de valahogy úgy érzem, hogy idén a legelsöprőbb hatást Tonya Hurley gyakorolta rám a Szellemlány trilógiájával. Morbid humorral fűszerezve, egyszerű történettel olyan szívszorítóan mesél, mint Ellen Hopkins, de kevésbé nyers és véres valósággal dolgozik, és egy olyan témát nyújt, ami mindenkinek az életében benne van.

3. Legjobb női főszereplő: Ez évben is akadtak iszonyat buta és idegesítő főszereplők és olyanok, akik kemények, és olyanok is, akik bár átlagos lányok, nehéz helyzetben összeszedik a bátorságukat, és helyt állnak. Éppen ezért választanék az utóbbi kategóriából egy lányt, akivel teljesen azonosulni tudok, ő nem más, mint Charlotte Usher a Szellemlányból.

4. Legjobb férfi főszereplő: Kevés férfi főszereplő van, (én azt tekintem annak, akinek a szemszögéből látunk eseményeket), de idén egy igazán szerethető karakterrel sikerült szembetalálnom magam, és megmentett attól, hogy ismét Tim Huntert jelöljem. :D Szóval az idei év győztese, akivel teljesen tudtam azonosulni, akiért ugyanúgy izgultam, mint egy szívemhez nőtt női karakterért, nem más, mint Cassel Sharpe (Holly Black: Curse Workers sorozat).

5. Legjobb női (mellék)szereplő: Ezzel megint szenvedek, mert a legtöbb mellékszereplő annyira egybeolvad a többivel, hogy hiába szerettem egy könyvet nem merem kiemelni azt a szereplőt, akit akkor megszerettem, mert már el is felejtem egy adott idő után. Leginkább Scarlet Kensingtont jelölném a Szellemlányból, bár rám lehet fogni, hogy ő főszereplő. Ő az a tipikus átlagos lány karakter, akinek nincs semmilyen ereje, aki nem arról híres, hogy szép és okos, csak egy mezei gimnazista, mégis hogy megmentse a nővérét, akivel nem felhőtlen a kapcsolata, bármit megtesz, és ugyanezt a barátaiért is.

6. Legjobb férfi (mellék)szereplő: Idén bárki bármit mond, nekem ő akkor sem főszereplő, ezért a győztes Derek Souza (Darkest Powers). Igen, leverte nálam Will Herondale-t és Jem Carstairs-t is, bár mind tudjuk, hogy imádom Cassandra Clare fiú figuráit, mégis Derek az, akit végre megemlíthetek. Sajnálom, hogy ez a trilógia nem került be Magyarországra, mivel nem sablonos, vicces, teljesen jól felépített, és van olyan jó világ benne, mint a Csontvárosban, és ahogy Clare-nél Armstrongnál is a karakterek az egyik legnagyobb erősség a könyvben. :D És igen, Derek van olyan édes számomra, mint Jace még a Csontváros elején

7. Legjobb gonosz karakter: Az idei évben siralmas volt a gonosz felhozatal. Akadtak itt vérszomjas fenyők, vérfertőző démon testvérek, átlátszó gonoszsággal rendelkező trollok és vámpírok, sőt még szőke ribancok is. Bár Cassandra Clare-nél is egyből ki lehetett találni, ki a gonosz, mégis azt mondanám, hogy ő volt az egyetlen elbűvölő személyiség, aki cseles volt és átvágta a szereplőket, már ha minket nem is, így a nyertes a Magister a Clockwork Angelből.

8. Legjobb vége-harcolós jelenet: Idén ebből is kevés akadt, vagy elmélyülős, emberi problémákkal foglalkozó könyvet olvastam, ahol nincs is, vagy rossz fantasyt, ahol untam. Clare sem nyújtott idén ide illő teljesítményt, Gaiman sosem annyira a nagy csata híve, ezért az idei győztes a Darkest Powers befejező kötetének vége: The Reckoningban, amikor visszamennek az Edison csoport főhadiszállására, és ott aztán démonoktól kezdve zombikig minden van.

9. Legjobb romantikus jelenet: A jó könyvekből is idén, szinte sehol nem volt ütős romantika. Az Éhezők Viadalában tudjuk, hogy nem az a lényeg, és bármennyire akarjátok mondani, hogy Rose és Dimitrij istentelenül jó páros a Vámpírakadémiában, én őket nem szeretem. (Mármint a párost, a könyveket igen.) Így ismételten csak a The Reckoning győzőtt, ahol végre a romantikán is van hangsúly, mivel ez a befejező kötet, és mindkét fiúval akadnak romantikus helyzetek Ezek közül nekem a Derek/Chloe és az a bizonyos pohár jelenet lett a kedvencem.

10. A legviccesebb jelenet: Amin idén a legtöbbet nevettem, engem is meglepett, Ally Carter: Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kellene öljelek című könyve. Igazából az egész tele van humorral, de a végén, amikor bejön a képbe a főszereplő szerelme, akkor igazán könnyesre nevettem magam. :D Bárki bármit mondhat, idén ő a nyertes.

11. A jelenet, amin a legtöbbet bőgtem: Bár Ellen Hopkins mindkét könyvén úgy sírtam, mint egy kisgyerek, mégis a Lovesick győz, a Szellemlány trilógia vége, amikor Charlotte és Scarlet elbúcsúznak, mert arra, ha rágondolok már elsírom magam. (Hozzáteszem, lehet azért mert ennyire érint személyesen is.:))

12. Az a hely, ahova szívesen elmennék: Igazából ez morbid lesz, de szerintem a legpofásabban kitalált hely a Túlvilág a Szellemlányban. Ha ilyen a túlvilág, akkor nem is annyira zavarná az embert, ha vége az itteni életnek. (Mondtam, hogy morbid vagyok.)

13. A legjobb párosítás: Mind szeretjük a romantikus párosokat, akiknek lehet szurkolni, hogy jöjjenek össze. Vagy ha nem, hát ott vannak a fanficek rá. Idén a legtöbb romantikus könyvnél elfogadtam, hogy oké, ezek szeretik egymást, legyenek együtt. Sehol semmi olyan nem volt, ahol igazán arra vártam, hogy mikor jönnek össze, kivétel persze... kitaláltátok. :D Darkest Powers: Derek/Chloe. Mert igenis a mogorva, geek fiúnak szurkoltam egész végig.

14. A legcsavarosabb történet: Ez már nálam nagyon no comment lesz, mivel az összes történet, amit olvastam, szinte egyszerűen kitalálható. (Kivétel az Unwritten, de az meg képregény.) Szóval unalmas lesz, de igen, The Reckoning hozta azt, amit tavaly az Üvegváros. Ugyanolyan jó, ugyanolyan izgalmas, humoros, érzelmi hullámvasút az egész, ezért nem csoda, hogy majdnem minden kategóriában tarolt.

15. A legszebb borító: Igazságtalan a többi könyvvel szemben, de Tonya Hurley: Szellemlány. Nem kell magyarázni. :D


A Legrosszabbak

1. A legrosszabb regény: Aprilynne Pike: Wings - Szárnyak - Miért? Mert nem jelölhetek mást, és mert olyan, mint egy kezdő 14 éves író fogalmazásilag, kidolgozásilag, minden. A történet egyszerű, és még ki sincs dolgozva úgy, hogy élvezhető legyen. Azt hittem, hogy a Vámpírnaplók időzavaránál nagyobb bakit nem lehet írni, de igen.

2. Legrosszabb író: Bár Pike-ot nem szeretem, hiszen bebizonyította számomra, hogy csak Meyer ajánlása miatt bestseller, mégis mást fogok jelölni ebbe a kategóriába. Olyat, akinek a kéziratát szerkesztő át se nézi, mert híres, írt vagy 20 könyvet és ugyanúgy nem tanult belőle semmit. Ő nem más, mint Lisa Jane Smith.

3. Legrosszabb női főszereplő: Sokat töprengtem, hogy ki legyen, ugyanis ide jöhetne Elena Gilbert, hiszen egy csitri, aki buta, és mindenkit kihasznál, de nem. Aprylinne Pike karakter nélküli váza ide tökéletesen megfelel. Laurel, akiről nem tudunk semmit, csak hogy szép és szereti a Sprite-ot.

4. Legrosszabb férfi főszereplő: Bár a sírós, csökött agyú Damon Salvatore lett volna az első gondolatom, mégsem ő lesz. Kami Garcia és Margaret Stohl bebizonyították, hogy hiába akarnak valami újat mutatni (a férfi főszereplős E/1-et), képtelenek akár tinédzser fiú helyébe beleképzelni magukat, ezért olyan, mintha szerencsétlen Ethan Wate lány lenne.

5. Legrosszabb női (mellék)szereplő: Aprilynne Pike Szárnyak könyvéből Chelsea, akinek semmi szerepe nincs, mint kb. egy-két mondat, csak azért, mert kell női barát is. Semmit nem ér el vele az írónő, és ennél üresebb karaktert is rég láttam.

6. Legrosszabb férfi (mellék)szereplő: David Lawson, a Szárnyakból. Davidről szintén annyit tudunk, mint Chelsea-ről, csak pluszban, hogy van mikroszkópja. Minden különösebb ok nélkül szerelmes a csajba, és ha a csaj éteri szépségét nézzük, akkor a többi pasinak is meg kellett volna környékeznie, de persze ők nem tették, mert... mert nem tudom miért.

7. Legrosszabb gonosz karakter: Meglepő lenne, ha azt írnám, hogy a Szárnyak gonoszai? Semmi karakterük nincsen, és ráadásul még ha iszonyat erősek és okosak is lennének, valami nagyon nagyon egyszerű dolgot néznek félre, így menekül meg a főhős. Ráadásul Vörös és Sebhelyes totál Mr. Croup és Vandermar koppintás, valami fájdalmasan gyermeteg módon.

8. Legrosszabb vége-harcolós jelenet: Lisa Jane Smith nem hazudtolta meg magát idén sem, és próbált valami nagy eksönt a végére behúzni. A Leszáll az éj kötetben Elena harcol a fenyőkkel... "A rossz fenyők a pokolra jutnak" felkiáltással. Nos... Karácsonyra ideális, amúgy iszonyat nevetséges.

9. Legrosszabb romantikus jelenet: Elena és Damon kapcsolata a sorozatban valami fenomenális, a könyvben nem létező. Mivel a sorozatjogait megvették és szerelmi háromszöget hirdettek, ahogy eddig minden előző könyvkötet is, Lisa Jane Smith fogta magát és végre beleírta eme háromszöget. Na, már most amikor a két szereplő se tudja, melyik világban vannak, de azért Damon masszírozza Elenát, azt én éreztem, hogy romantikus akarna lenni, de az volt a világ legrosszabb jelenete ilyen szempontból számomra. Ez is a Leszáll az éj kötetben van.

10. A legrosszabb vicces jelenet: Leszáll az éj kötetben van néhány ilyen, amikor életveszélyes helyzetben nevetnek a gyakorlatilag semmin, és nem azért mert idegesek...

11. A rosszabb drámai jelenet: A Sötét Szövetség című Vámpírnaplók 4. rész vége. Én már sírtam, de nem a meghatódottságtól.

12. A legrosszabb kitalált hely: Lisa Jane Smith találmánya az üveggömb világ, ami a démonoknál van. Olyan átláthatatlanul van megírva és annyira olyan hatást kelt, mintha a Coraline-ból lenne, hogy nagyon nem tetszik. Ez is a Leszáll az éj kötet érdeme.

13. A legrosszabb párosítás: Lenyűgöző Teremtmények: Ethan/Lena. Mert nincs ott semmi vonzódás, pedig az ötlet marha jó lett volna.

14. A legátlátszóbb történet: Nem tudom eldönteni, hogy ki kapja, mert a Leszáll az éj és a Szárnyak egyaránt rémes történetileg, és a Lenyűgöző Teremtmények se sokkal marad le. Míg a Lenyűgöző Teremtményekben van potenciál, a Szárnyak egy elcseszett történet, addig a Leszáll az éjben az első 10 oldalon elmesélnek mindent, és nem jönnek rá a szereplők, pedig sokszor ki is mondják. És 600 oldalon keresztül képes ezt húzni Smith, nem csak 400-on. Úgyhogy Lisa Jane Smith újabb díja ez is a Leszáll az éjjel.

15. A legrosszabb borító: Meglepő, de sajnos ezt kell mondjam. Richelle Mead: Véreskü. Nem vagyok képes elfogadni a borítót, még ha a kiadót imádom, és a tartalmat is szeretem. :(

Aprilynne Pike: Wings - Szárnyak

2010. december 22., szerda

Hogy akadtam rá: Stephenie Meyer ajánlotta, és régen még nagy Meyer rajongó voltam. Aztán hopp, megjelent magyarul, mire észbe kaptam.

Úgy általában az egészről: Laurelt eddig otthon tanították a szülei, így a szőke bombázó főhős, aki szeret minél vékonyabb ruhákat hordani, csak zöldséget és gyümölcsöt eszik, nem mos hajat samponnal, és nem szereti a tenger sós vízét, kicsit kellemetlenül érzi magát, mikor elköltöznek a régi házukból és végre gimnáziumba kell járnia a többi emberrel együtt. Ám persze, hogy megjelenik David, az iskola legszupibb pasija, és felajánlja, hogy majd lesz a főhősünk barátja, aki ezt el is fogadja. De nem sejti Laurel, hogy örökre megváltozik az élete, mikor kinyílik egy virág a hátán.

Kezdjük azzal, hogy ez a könyv több sebből vérzik, és nem tudom, hogy fogom megfogalmazni, hogy szép egybefüggő legyen. Először is ott van nekünk, hogy Meyer azt mondja rá, egy kezdő író briliáns könyve. Igen, ez a lényeg, egy kezdő író. Nem kicsit látszik a köteten, hogy első könyves, és az a baj, hogy Pike nem tudja ezt semmivel sem kompenzálni. Már a történet elején szétesik az egész, mivel az egész tele van tőmondatokkal, (őszintén, nincs is benne többszörösen összetett mondat.), szóismétlésekkel, néhány helyen még kétszer le is írta ugyanazt két sor különbséggel, mintha a kézirat életében nem látott volna szerkesztőt. Érzelmek, tájleírás nulla, javarészt párbeszéd az egész, meg közbetűzdelt "mosolygott, sóhajtott, idement, odament."

Az elején látjuk, hogy David se szó, se beszéd nélkül odamegy a főhőshöz és már csak úgy nyálazik, ahogy ránéz Laurelre, hogy legyenek barátok. Értem én, éteri szépségről van szó, aki után mindenki megfordul, de azért mégis. És az ember azt hinné, hogy fontos lenne az, hogyan is alakul ki Laurel kapcsolata Daviddel, ehelyett egy mondatban le van rendezve: "És barátok lettek." Az a baj ezzel, hogy nem érzem át, hogy David mennyire barátja, mennyi mindent tenne meg Laurel iránt, így az úgynevezett szerelmet sem tudom felfogni, átérezni, hiszen semmit nem ír le Pike. Fog egy-két mozzanatot, jelenetet, kiemeli, de mindezt olyan ügyetlenül, hogy semmit nem tudunk meg a karakterekről, és nem tudunk hozzájuk kötődni, pláne nem átérezni a nagy problémájukat.

Az érzelmek hiánya nagyot levon a kötet értékelhetőségéből, hiszen cselekmény gyakorlatilag nulla van benne. Egész végig azon megy a huzavona, hogy most virág vagyok vagy sem, aztán 100 oldal után már, hogy tündér vagyok-e vagy sem. Ha legalább a karakterek vagy az érzelem feldobta volna, még élvezhető is lenne, de nem.

Nemhogy cselekmény nincs, de karakterizálás sem. Mindegyik karakter papírmasé figura, az elején kicsit zavart, hogy semmit nem tudunk meg Laurelről, se Davidről, se a többiekről, és sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem is fogunk. Igen, Laurel tud gitározni, Davidnek van mikroszkópja, Chelsea meg a kötelező lány karakter. ÉS? Ezen kívül semmit nem tudunk meg róluk. Minden karaktert csak úgy odabök, hogy valamilyen sablon szerepet betöltsön. Sőt! Pike nem is foglalkozik azzal, hogy David és Chelsea barátainak nevet adjon, csak annyit mond, és a többiek, egész végig a könyvben.

Chelsea lenne a nagy lány barátnője Laurelnek, de őszintén az "és barátok lettek" mondaton kívül erre nem sok más utalást látok. Amikor a cselekményszerű valami úgy kívánja, akkor bejön Chelsea és elmond két mondatot. Egyszerűen értelmetlen, hogy miért pont tündérmániája van Chelsea-nek (tudom, mert arról szól a könyv), és ha ő is szerelmes Davidbe, és őt előbb ismerte, miért engedi át Laurelnek?

Sehol nincs semmi konfliktus a karakterek között, Chelsea a féltékenységét egy jóízű mosollyal lerendezi (pedig pár hete barátok), és ez lehetett volna egy potenciális szál. A szülők tesznek arra, hogy a gyerekek nem alszanak otthon, ha éppen hágnak a sarokban a szobában, mert ugye ez a természetes dolog a szülőknél? Tipikus példája a "szülök semmire sem valók" klisének a fantasy irodalomban, nem lehet rájuk támaszkodni és csak azért kellenek, hogy legyen valaki, aki kocsival hordozza a szereplőket.

És pont ez a baj, hogy se a szülőket nem lehet felnőttnek nézni, se a tiniket tininek. Sokan írták külföldi kritikában, hogy ez a könyv 10-13 éves korosztálynak tökéletes, és ezt váltig állítom, hogy nekik tökéletes esti mese, hiszen a szereplők 12 éves aggyal gondolkoznak. (15 évesen, ha egy gumilabda nagyságú dudor van a hátadon azt hiszed, hogy gerinc rákos vagy? Avagy ha megjelenik egy virág a hátadon, akkor azt várod, hogy elmúljon és minden megint rendben lesz?) Ráadásul a kiadó honlapján 18-as körkarikával van ellátva...

A párbeszédek sem hatnak természetesen és ez is egy nagy "seb," ami gyengíti a kötetet, hiszen csak párbeszéd van benne. Annyira dráma és érzelem nélkül fapofával ülnek és beszélnek, hogy az olvasó is fapofával ül és nézi. Mesének lehet, jó, de említettem, hogy ez nem az. Egyszerűen bűzlik az írói erőltetéstől a párbeszéd is, és minden magyarázat is, ami a cselekményt illeti. Annyi véletlen van benne, és annyira nevetséges, hogy tényleg csak esti mesének megy el.

Emellett ott vannak még a logikátlan dolgok. A Kafka-féle virág, ahogy az Átváltozásban a bogárról nem tudtuk mekkora, itt a főhős virágáról nem tudjuk. Egyszer hátranéz nem látja, majd már karnagyságú az egész. Aztán meg, felhajtja a pólója hátulját, hogy az egész nagy virág látszódjon, de persze a melle az nem esik ki. (Meg ugye meg se említjük, hogy bár szuper nagy melle van a főhősnek, mert tökéletesen szép, attól még nem hord melltartót, mert ugye a virág cselekményszál meg se történhetne.) A másik ilyen szép példa, hogy egy cselekményszálat úgy akar előrevetíteni, hogy leírja, hogyan néz az egyik pasi a csajra, ja, csak épp előtte írta le, hogy a csaj nem nézett rá...

A főgonoszról egyből tudjuk, hogy kicsoda és mit akar, hiszen Laurelnek megérzése van, és Laurel szép és okos. A főgonoszokat nevetségesen iktatják ki, és az utolsó pár oldalban felvetett NAGY KONFLIKTUST sem a főhősnek kell megoldania, hanem egy öreg, ám de bölcs vén megszánja, és Mikulás módjára mindent elmond, és mindent megold, amit csak lehet, így Laurelnek semmit sem kell tennie, és Laurel nem karakter fejlődik. (Már ha egyáltalán lenne karaktere.)

A mitológiáról is legyen szó: Aki az Alkonyatot utálta, mert szétbarmolta a vámpírmitológiát, az ezt is utálni fogja, mert szétszedi a tündérmitológiát. Persze, persze, mindig jó, ha saját mitológiát csinál az ember, nem az zavar. Hanem egyszerűen logikátlan, olyan, mintha csak összehányt volna pár darabkát (egy görög istennő, egy Arthur király, egy Excalibur) és hozzáadott volna egy adag biológiát. Ugyanis az evolúcióval magyarázza, hogyan alakultak ki a tündérek, mint lélegző, járkáló növények. Miért fotoszintetizálnak, miért termelnek oxigént, és a többi. Mindezt megfejeli pár olyan ötlettel, amivel azt hitte, egyedi lesz, de én kínomban nevettem rajta. (Pasi szeme azért zöld, mert mohát eszik, csaj haja azért szőke, mert Sprite-ot iszik.)

Összességében a 14 év alatti Alkonyat rajongóknak ajánlom, vagy akik meseként olvassák. Ne várjon ettől senki nagy romantikus ifjúsági fantasyt, ez nem az.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: Ez a könyv tipikus példa a kezdő írópalánták gyártmányára, így semmi sem tetszett...

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 1/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Játékszabály

2010. december 21., kedd

Mivel egyre több nem blog kompatibilis dolgot látok itten, a szerény kis kuckómban, úgy gondoltam, ideje összeírni a játékszabályokat.

1. Miért törölted a hozzászólásomat?


Azért, mert valószínűleg nem illett a témához. Nem szeretem, ha nem a könyvhöz kapcsolódó hozzászólások vannak. Kérdezni nyugodtan lehet tőlem bármikor, erre van kettő darab e-mail címem, egy msn címem, sőt skype-om is. (gyiag@freemail.hu, voldemortsangel@hotmail.com és voldemortsangel) Nos, ha még el akartok érni van formspirngem is, amire ha kapok értesítőt, hogy kérdeztetek, válaszolok. Itt bármilyen könyves kérdést feltehettek: http://www.formspring.me/voldemortsangel Twitteren, ha van felhasználó fiókotok, akkor ott is elérhető vagyok. AgnesCornel néven. Sajnos az atrocitások miatt zárolt/lakatos csiripfolyamom van, de általában bárkit felengedek.

2. De én témába illőt szóltam hozzá, miért töröltél?

Törlök minden olyan hozzászólást, ami kalózfordítást kér és ajánl. Ne keverjétek ezt az oldalt letöltős fórummal, ez nem az. Olvasok én is e-bookot igen, de csak olyan könyvekét, amit életembe nem vennék meg, csak kikölcsönöznék a könyvtárból, már ha ott lenne angol. Van, amit már nem nyomtatnak és hiába akarom megvenni, nem lehet kapni, ezeket is e-bookban olvasom bevállalom. De a kalózfordításokat nem pártolom: 1) mert kevés az igényes fordítás 2) mert nem akarom, hogy letöltős oldal legyen ebből az oldalból.

Ezen felül TÖRLÖK MINDEN SPOILERES HOZZÁSZÓLÁST, AKI NEM ÍRJA ODA FIGYELMEZTETÉSBE, HOGY SPOILERES! Ezért nagyon harapok. Emberek, ha te nem olvastad az Üvegváros végét, de kitaláltad, baromi jó neked, de ez nem tippelgetős, beszélgetős fórum. Valaki nem kíváncsi a teóriáidra.

Ezen felül, ha FANATIKUS, SÉRTŐ dolgot írsz, törlöm. Pl. káromkodsz, szidsz engem, mert idézem "Naon jó könyv, nemtom mi bajdo vele." Az ilyeneket törlöm. Magyarázd meg kulturáltan, mi tetszik neked benne. A hangsúly a KULTURÁLT szón van.

3. Csúnya kritikát írtál valakiről, ha én nem szidhatlak téged, te miért szidatsz másokat?

Mer' ez az én blogom. Az én szubjektív véleményem, és én SOSEM SÉRTETTEM MEG ÍRÓT. A könyvüket nem szeretem, igen, de az emberekkel sosincs bajom.

4. Kérhetek tőled e-bookot?

NEM! NINCS MAGYAR E-BOOKOM MÉG MINDIG. NEM TUDOM HONNAN LEHET LETÖLTENI. NEM SZOKÁSOM!

5. Ha akarok valamelyik könyvről beszélgetni, teóriázni, amit te olvastál, akkor felvehetlek msn-re, írhatok neked e-mailt?

Persze. De valószínűleg megkérdezem, honnan vettél fel msn-re, mert sok helyen kint van a címem. Ilyenkor nem paraszt vagyok, csak érdeklődöm.

6. Ajánlhatok neked könyvet?

Persze, de olyan hosszú a listám, hogy nem ígérem, hogy azonnal elolvasom.

7. Megkérdezhetem, hogy mi a vége egy könyvnek? (GYAKORI KÉRDÉS EZ AZ ÜVEGVÁROSNÁL)

Írj e-mailt a címemre, hogy mit szeretnél tudni és leírom. Ne fáraszd magad, kommentben úgy sem válaszolok erre a kérdésre, e-mailben mindenkinek válaszoltam.

8. Megkérdezhetem honnan vetted XY könyvet?

Bookline.hu, Prospero, ennyi. Máshonnan nem veszek.

9. Biztos azért vagy irigy a magyar írókra és írsz róluk csúnyát, mert téged nem adtak ki! ÍRJÁL JOBBAT!!!

Köszönöm, írtam. Nem mondom, hogy jobbat. Nem, nem adták ki, mert mit tudom én miért. Biztos tehetségtelen szar vagyok, és irigy. Nem, nem ez a helyzet. Ahhoz, hogy igényes olvasó legyen az ember, nem kell írónak lenni. Ez téves összefüggés. Ennyi erővel, akik ezt a sort hangoztatják, azok véleménye sem számít, hiszen ők se írnak kiadható könyvet.

10. Elkérhetem a könyvedet?

Nem. Fent van az első 5 fejezet neten, meg lehet találni a blogon Akasztják a hóhért bejegyzésnél. Szívesen várom arra a véleményeket, de nem adom ki az egészet, mert tervezem átdolgozni és kiadót keresni.

11. Nincs diplomád, nem kritizálhatsz!

Már elnézést, de én nem szépirodalmat olvasok, nem mögöttes tartalmakról diskurálok. Ehhez nem kell diploma, sőt még érettségi sem. Én azt tudom elmondani, hogy az én mércémen mi üti meg a jó fogalmazás, a jó történetvezetés és a jó karakterizálás szintjét. Ennyi erővel ismét, ha neked nincs diplomád és neked tetszik a könyv, az sem számít. Hagyjuk egymást a hülye kifogásokkal.

12. Miért írsz sértő, szarkasztikus kritikákat, ha nem tetszik valami?

Mert indulatos vagyok és felidegesít, hogy számomra szinten aluli könyv bestseller és van rá igény. De ilyenen nem szoktam összeveszni senkivel. Nancy imádja a Csitt, Csittet, szerintem meg ki se kéne adni ilyet. Nyilván van rá igény, és nem az én véleményem a mérvadó. A blog azért van, hogy aki ismer engem, ismeri a mércém, tudja az ő ízlését ahhoz viszonyítani, és leszűri, hogy neki tetszik-e vagy sem. Hogy miért írtam meg azt az ominózus kritikát, amin mindenki besértődött? Nem akartam megírni őszintén, mert tudtam mi lesz belőle. Azért kellett állást foglalnom a témában, mert molyon elindult egy olyan panasz áradat, amit nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Valaki elkezdte megmásítani a moly.hu oldalon az arányokat, és a moly.hu független oldal, ott látod, hogy átlagban a molyosok melyik könyvet mire tartják. A 4-es átlag jó könyv, a 3-as átlag tömegmegosztó (pl. a fentebb említett Csitt, Csitt), tehát szélsőséges reakciókat vált ki, a 2-es könyv valószínű, hogy rossz, stb... És feldühített az a tény, hogy megmásíthatják, mint marketing fogás a moly.hu átlagát, és bár nem számít csalásnak, azért mégiscsak oda az a függetlenség, amit szeretünk az oldalban. EZÉRT LETTEM DÜHÖS! EZÉRT ÍRTAM INGERÜLT KRITIKÁT! Nem azért, mert irigy vagyok, vagy "lejárató hadjáratot indítottam." Mert igenis a molyon is felhördültek ezen az emberek, hogy ilyet minek csinálni... Utólag is bocsánatkéréssel tartozom, ha valaki magára vette.

13. Miért nem fogadsz el díjakat az oldalon?

Annyira imádom azokat, akik díjakat adnak nekem, de ha mindet kipakolnám, nem kritika oldal, hanem díjoldal lenne. :D Így most már sajnos nem fogadom el őket. Könyves körkérdéseket, játékokat viszont igen.

14. Köszönöm, hogy csinálod az oldalt és sok könyvet miattad ismertem meg!

Az ilyen kommentek éltetnek. :)

15. Elolvasod az írásomat/kéziratomat, és mondasz róla véleményt?

Igen, de lusta paraszt vagyok, és sok kézirattal lógok így is az embereknek. Annyit elmondok, hogy egy fejezet után eldöntöm, hogy a fogalmazásod tetszik-e vagy sem. ŐSZINTE, ÉPÍTŐ KRITIKÁT ÍROK, AMIT A TÖRPÉIMNEK (olyanok, akik írópalánták és a kritikacsoportban vannak) IS! Senkit nem akarok megsérteni, de rámutatok arra, amit amúgy észrevennék kiadott könyvben. A véleményem nem mérvadó, de csak ezt tudom adni, csak az én véleményemet. Ha nem tetszik ahogy írsz, sajnálom, de nem tudom végigolvasni.

16. Kiadok egy könyvet, írnál róla kritikát?

Igen. Még ha magánkiadás akkor is. :D De persze a fentebb említett feltételekkel. Ha nem bírom elolvasni, és eleve könyvként 1-3 pontot adnék rá, mindketten jobban járunk, ha nem írok róla kritikát.

Kristin Cashore: Graceling - A garabonc

2010. december 19., vasárnap


Hogy akadtam rá: Szemeztem vele már angolul, aztán kiadta a Könyvmolyképző.

Úgy általában az egészről: Olyan világról van szó, ahol mágikus képességekkel rendelkezhetnek az emberek, ezt hívják garabonciának. Ezt az jelzi, ha valakinek a két szeme két különböző színű és az ilyen gyerekeket a királynak kell küldeni, aki majd eldönti, ha jelentkezik az erejük, hogy hasznos-e vagy sem. Ugyanis szinte bármi lehet garaboncia: úszás, visszafelé beszélés, táncolás, mesemondás, zsonglőrködés, főzés, jövőbe látás, gondolatolvasás, de vannak a veszélyesebbek is, például, aki jobban bánik a karddal vagy jobban tud harcolni. Főhősünk, Katsa, a hét király egyikének unokahúga is garabonciával megáldott, az ő képessége az ölés. Így a király afféle megfélemlítő eszközként használja őt. Ám a hét király közül sokuk kegyetlen és nem törődik a népével, ez ellen is lép fel Katsa, amikor megszervezi a titkos Tanácsot, amivel segítenek az embereken.

Először is, tudom, mindenki, aki olvassa, ránéz a borítóra észreveszi, hogy ez nem urban fantasy (nem mai korban játszódik), de a bizarr Alkonyatos utalás a hátulján engem megtévesztett. Ugyanis ez közel sem romantikus (annyira), és az az igazi középkori fantasy lovakkal, kardokkal és kalandokkal.

Ritkán olvasok ilyen stílusú könyvet, mert nem annyira szeretem a monoton leírásokat, hogy most merre hány mérföldet lovagoltak, de A garabonc más, és bebizonyította, hogy még egy fafejű urban fantasy rajongó is élvezheti az ilyesfajta könyveket. Egyből magába szippantott a történet, a világ, és bár az elején nehézségeim voltak azzal, hogy megjegyzem melyik királyság merre van, a végén belejöttem. Főleg az segített, hogy Katsa igazi, vérbeli kemény, badass női főhős, amit persze az adottságának is köszönhet, ahogy megjegyeztem Nancynek, amolyan Anita Blake lovon. Sokat segített a történet kedvelhetőségén, hogy egyből a szívembe zártam Katsát, mert annyira idegennek érzi a középkori női szerepet, mint én, és azért lázad is ellene. A másik nagy piros pont, hogy a kötet nem mellőzi a humort sem, és ez párosítva Katsa személyiségével igazi kellemes olvasmányt alkot.

A történet nem valami nagy cseles dolog, én már mérföldekkel előtte tudtam, hogy mi fog történni. A gonoszt túl egyszerűen legyőzik, és vannak benne picit vontatott részek, ahol csak lovagolunk, lovagolunk, de még ezeket is élvezet volt olvasni, egyáltalán nem zavartak. Az utolsó pár fejezet kicsit szintén felborította az általam normálisnak tartott történetvezetést, mert jó pár fejezeten keresztül már csak elhúzzák azt, amit én egy epilógusban lerendeztem volna, de mint említettem, ez nem vesz le a könyv értékéből.

A karakterek imádni valóak, Katsát már kielemeztem fentebb a lázadásával, és a saját küzdelmeivel, hogy végre szabad legyen, ezért is vannak olyan nézetei, amit bárki furának tarthat, főleg középkori viszonylatban. Akkor ott van nekünk Po herceg, aki kedves, megértő, és szerethető férfi karakter. A kisebb mellékszereplők is vidám, kidolgozott társaság, akikről örömmel olvasnék még. (Bár ha jól láttam a folytatásban más szereplők lesznek.)

Van egy olyan jelenet, amit muszáj vagyok kiemelni, mert a külföldi kritikák egy részét is ez képezi, ez pedig az, hogy hiába ifjúsági könyv, van benne szexjelenet. Nem, nem részletes. (Emlékezzünk rá, az Alkonyatban is van szex.) Azon borultak ki talán, ahogyan le van írva. Ahogy Nancy említette (bemásoltam neki a szöveget, mert erről vitatkoztunk) neki nem elég lírai, és tényleg nem az érzelmek leírásáról szól, hanem kicsit nyersebb, de környezetből kiragadva tényleg furcsának tűnhet a leírás, viszont ismerve Katsát, a természetét és az ő karakterének dilemmáját, szerintem tökéletesen oda illett.

Összességében megérdemli az öt pontot, bár nem lepett meg, mégis kikapcsolt, öröm volt olvasni, és várom a 2. részt, bárkik is szerepeljenek benne.

Megjegyzés: Nem tudom, miért kellett az Alkonyathoz hasonlítani, akiknek ez veszi el a kedvét, ne hagyja! A romantika nem a főszál itt, és az sem cukros, rózsaszín benne. Sehol semmilyen közegben nem lehetne ezt az Alkonyathoz viszonyítani, hiszen nem is egy stílust képviselnek.

Kedvenc karakter: Katsa, Po, Bitterblue

Ami kifejezetten tetszett: Katsa személyisége

Ami nem tetszett: Picit egyszerű történet

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

A jövő évi lista

2010. december 15., szerda

fHogy ne kelljen havonta pötyögnöm, ezért most ide leírom, jövőre mit tervezek elolvasni, és mindig ezt a posztot fogom szerkesztgetni, ha jön egy új könyv. Nos, előre megjegyzem, hogy ha minden igaz, december-május időintervallumban nem lesz áram (az év vicce, tudom, higgyétek el én röhögök rajta a legjobban), de legalábbis december valamikortól márciusig biztosan... Utána szerencse kérdése, tehát a blog addig halódni fog, és nem tudom, hogy tudok-e kritikákat írni. DE! Akkor sem adom fel, nézem az élet pozitív oldalát és megcsinálom a listát, hogy miket is akarok olvasni. (Próbálok nem lehetetlen mennyiséget felírni.) Nagyjából sorrendbe írom, hogyan tervezem, és aztán a lista végére kerülnek azok a kötetek, amik majd becsúsznak valamikor.

KIEGÉSZÍTETTEM A LISTÁT A LEHETSÉGES MEGJELENÉSI DÁTUMOKKAL, DE CSAK HÓNAPOKRA, VAGY ÉVSZAKRA PONTOSAN, AMENNYIT KÖZÖLT A KIADÓ. HA EGY OLYAN SOROZATRÓL VAN SZÓ, AMINEK NEM OLVASTAM AZ ELŐZŐ RÉSZEIT, A LEGÚJABB RÉSZ MEGJELENÉSÉHEZ IGAZÍTOM AZ OLVASÁST!

JANUÁR
Nalini Singh - Angyalvér (Angyali vadász 1.) (Egmont) - ELOLVASVA
Lisa Jane Smith - Bloodlust (Stefan Naplói 2.) (HarperTeen) - ELOLVASVA
Sarah Blakley-Cartwright és David Leslie Johnson - Red Riding Hood (A farkas és a lány - ez lesz a film címe elvileg) (Poppy, majd Könyvmolyképző kiadó magyarul) - ELOLVASVA
Nalini Singh - Angyalcsók (Angyali vadász 2.) (Egmont) - ELOLVASVA
Bree DeSpain - The Dark Divine - Sötét erők (Sötét erők 1.) (Könyvmolyképző) - ELKEZDVE
FEBRUÁR
Nalini Singh - Vonzódás (Psy-Changelings 1.) (Egmont) - ELOLVASVA
Lauren Oliver - Mielőtt Elmegyek (Ciceró)
Lauren Oliver - Delirium (HarperCollins, talán Ciceró magyarul?) - ELOLVASVA
MÁRCIUS
Melissa Marr - Wicked Lovely: Desert Tales, Volume 3: Resolve (HarperCollins)
Mike Carey - Dead Man's Knock (The Unwritten 3.) (Vertigo) - ELKEZDVE
P. C. Cast és Kristin Cast - Elárulva (Éjszaka Háza 2.) (Kelly) - ELOLVASVA
P. C. Cast és Kristin Cast - A kiválasztott (Éjszaka Háza 3.) (Kelly) - ELOLVASVA
P. C. Cast és Kristin Cast - A vad (Éjszaka Háza 4.) (Kelly) - ELOLVASVA
P. C. Cast és Kristin Cast - A préda (Éjszaka Háza 5.) (Kelly)
P. C. Cast és Kristin Cast - Megkísértve (Éjszaka Háza 6.) (Kelly)
P. C. Cast és Kristin Cast - Megperzselve (Éjszaka Háza 7.) (Kelly)
P. C. Cast és Kristin Cast - Awakened (Éjszaka Háza 8.) (Kelly)
Richelle Mead: Örök Kötelék (Vámpírakadémia 5.) (Agave) - ELOLVASVA
ÁPRILIS
Cassandra Clare - City of Fallen Angels (Végzet Ereklyéi 4.) (Margaret K. McElderry) - ELOLVASVA
Holly Black - Red Glove (Curse Work 2.) (Margaret K. McElderry) - ELOLVASVA
Kelley Armstrong - The Gathering (Darkness Rising 1.) (HarperCollins) - ELOLVASVA
Rachel Caine - Élőhalottak bálja - Morganville-i vámpírok 2. része (Agave) - ELOLVASVA
Lisa Jane Smith: A visszatérés - Árnyéklelkek (Vámpírnaplók 6.) (Könyvmolyképző) - ELOLVASVA
Sarwat Chadda: Az ördög csókja (Az ördög csókja 1.) (Könyvmolyképző) - ELOLASVA
MÁJUS
Jenna Black - Káprázat (Bűbájösvény 1.) (Kelly) - ELOLVASVA
Melissa Marr - Törékeny Örökkévalóság (Tündérvilág 3.) (Kelly) - ELOLVASVA
Ally Carter: Görbüljek meg, ha igazat mondok (Gallagher lányok 2.) (Kelly) - ELOLVASVA
Lisa Jane Smith - The Craving (Stefan Naplói 3.) (HaperTeen) - ELOLVASVA
Kerstin Gier - Rubinvörös (Rubinvörös 1.) (Könyvmolyképző)
Neil Gaiman: Farkasok a falban (Agave)
Melissa Marr - Graveminder (William Morrow)
Kim Harrison - Early to Death, Early to Rise (Madison Avery 2.) (HarperCollins) - ELOLVASVA
Kim Harrison - Something Deadly This Way Comes (Madison Avery 3.) (HarperCollins)
JÚNIUS
Melissa De La Cruz - Rettegés (Kékvérűek 1.) (Kelly)
Melissa De La Cruz - Álarcban (Kékvérűek 2.) (Kelly)
Melissa De La Cruz - Rossz Hold Kelt Fel (Kékvérűek 3.) (Kelly)
Claudia Gray - Homokóra (Örökéj 3.) (Könyvmolyképző) - ELOLVASVA
Claudia Gray - Afterlife (Örökéj 4.) (Könyvmolyképző)
Bosnyák Viktória - Lepkelány (Könyvmolyképző)
Libba Bray - Távoli, édes dolog (Gemma Doyle trilógia 3.) (Könyvmolyképző)
Kristin Cashore - Zsarát (Hét Királyság trilógia 2.) (Könyvmolyképző)
Lauren Kate - Kitaszítva (Kitaszítva 1.) (Könyvmolyképző)
Alyson Noel: Dark Flame (Halhatatlanok 4.) (Könyvmolyképző)
Laurell K. Hamilton - Fekete Vér (Anita Blake 16.) (Agave)
Laurell K. Hamiton - Skin Trade (Anita Blake 17.) (Agave)
Laurell K. Hamilton - Nightseer (Roc Trade)
Nalini Singh: Látomás (Egy világ - két faj 2.) (Egmont)
JÚLIUS
Kelley Armstrong - Bitten (Otherworld 1.)
Kelley Armstrong - Stolen (Otherworld 2.)
Kelley Armstrong - Dime Store Magic (Otherworld 3.)
Kelley Armstrong - Industrial Magic (Otherworld 4.)
Kelley Armstrong - Haunted (Otherworld 5.)
Kelley Armstrong - Broken (Otherworld 6.)
Kelley Armstrong - No Humans Involved (Otherworld 7.)
Kelley Armstrong - Personal Demon (Otherworld 8.)
Kelley Armstrong - Living with the Dead (Otherworld 9.)
Kelley Armstrong - Frost Bitten (Otherworld 10.)
Kelley Armstrong - Waking the Witch (Otherworld 11.)
Kelley Armstrong - Spellbound (Otherworld 12.)
AUGUSZTUS
Carolyn MacCullough - Always a Witch (Witch 2.) (Clarion Books)
SZEPTEMBER
Ellen Hopkins - Perfect
Jessica Verday: The Hidden (Hollow 3.) (Simon Pulse)
Becca Fitzpatrick: Csitt, Csitt (Csitt 1.) (Könyvmolyképző)
Becca Fitzpatrick: Crescendo (Csitt 2.) (Könyvmolyképző)
Sophie Jordan: Firelight (Firelight 1.) (Könyvmolyképző)
Aprilynne Pike: Spells (Laurel sorozat 2.) (Könyvmolyképző)
OKTÓBER
Nina Malkin - Swear (Swoon 2.) (Simon Pulse)
Alex Flinn: Kiss in Time (Könyvmolyképző)
Mary Janice Davidson: Undead and Uneasy (The Queen Betsy 1.) (Könyvmolyképző)
Rachel Hawkins: Hex Hall (Hex Hall 1.) (Könyvmolyképző)
NOVEMBER
Ally Condie - Crossed (Matched 2.) (Dutton Juvenile)
Richelle Mead: Last Sacrifice (Vámpírakadémia 6.) (Agave)
Rachel Vincent: My Soul to Take (Soul Screamers 1.)
ŐSZ
Beth Fantaskey: Jessica Rules the Darkside (Jessica 2.) (Harcourt Children's Books)
Suzanne Collins: Mockingjay (Éhezők Viadala 3.) (Agave)
Laurell K. Hamilton - Lick of Frost (Merry Gentry 6.) (Agave)
DECEMBER
Cassandra Clare - Clockwork Prince (Infernal Devices 2.) (Margaret K. McElderry)

Ami pedig nem sorban van:
Jay Asher - 13 okom volt (Könyvmolyképző) - Tudom, hogy azt mondtam, decemberben olvasom, de húgomnak megígértem, hogy vele együtt párhuzamosan olvasom.
Karen Chance - Megérint a sötétség (Cassandra Palmer 1.) (Kelly)
Karen Chance - Árnyak vonzásában (Cassandra Palmer 2.) (Kelly)
Karen Chance - Átölel az éjszaka (Cassandra Palmer 3.) (Kelly)
Karen Chance - Curse the Dawn (Cassandra Palmer 4.) (Kelly)
Melissa De La Cruz - The Van Alen Legacy (Kékvérűek 4.) (Kelly)
Melissa De La Cruz - Misguided Angel (Kékvérűek 5.) (Kelly)
V. C. Andrews: Virágszirmok a szélben - ELKEZDVE
V. C. Andrews: Ha szúr a tövis
V. C. Andrews: A Tegnap magvai
V. C. Andrews: Árnyak kertje
Carrie Ryan: Kezek és Fogak Erdeje (Kezek és Fogak Erdeje 1.) (Athenaeum 2000)
Carrie Ryan: The Dead-Tossed Waves (Kezek és Fogak Erdeje 2.) (Athenaeum 2000)
Kami Garcia & Margaret Stohl: Beautiful Darkness (Igéző Krónikák 2.) (Könyvmolyképző)
Alyson Noel: Night Star (Halhatatlanok 5.) (Könyvmolyképző)
Alyson Noel: Everlasting (Halhatatlanok 6.) (Könyvmolyképző)
Richelle Mead: Bloodlines
Nalini Singh: Archangel's Consort (Angyali vadász 3.) (Egmont)
Nalini Singh: Archangel's Blade (Angyali vadász 4.) (Egmont)
Jenna Black: Shadowspell (Fariewalker 2.) (Kelly)
Jenna Black: Sirensong (Fariewalker 3.) (Kelly)
Melissa Marr: Radiant Shadow (Tündérvilág 4.) (Kelly)
Melissa Marr: Darkest Mercy (Tündérvilág 5.) (Kelly)
Ally Carter: Don't Judge a Girl by Her Cover (Gallagher lányok 3.) (Kelly)
Ally Carter: Only the Good Spy Young (Gallagher lányok 4.) (Kelly)
Nalini Singh: Caressed by Ice (Egy világ - két faj 3.) (Egmont)
Nalini Singh: Mine to possess (Egy világ - két faj 4.) (Egmont)
Diana Rowland: A démon jele (Kelly) - ELOLVASVA
Dia Reeves: Slice of Cherry (Simon Pulse) - ELOLVASVA
Lisa McMann: Wake (Dream Catcher 1.) (Simon Pulse)
Lisa Schroeder: Chasing Brooklyn (Simon Pulse)
Jessica Verday: The Hollow (Hollow 1.) (Simon Pulse) - ELOLVASVA
Jessica Verday: The Haunted (Hollow 2.) (Simon Pulse)
Nina Malkin: Swoon (Simon Pulse) - ELOLVASVA
Karen Marie Moning: Keserű Ébredés (Tündérkrónikák 1.) (Kelly)
Karen Marie Moning: Álom és valóság (Tündérkrónikák 2.) (Kelly)
Karen Marie Moning: Faefever (Tündérkrónikák 3.) (Kelly)
Jennifer Murgia: Lemniscate (Angyalcsillag 2.) (IPC könyvek)
Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz (Cat és Bones 1.) (Ulpius)
Jeaniene Frost: Karó és sírhant (Cat és Bones 2.) (Ulpius)
Jeaniene Frost: Síri csendben (Cat és Bones 3.) (Ulpius)
Jeaniene Frost: Sírig hű szerelmed (Cat és Bones 4.) (Ulpius)

Kami Garcia & Margaret Stohl: Beautiful Creatures - Lenyűgöző Teremtmények

2010. december 14., kedd

Hogy akadtam rá: Már régóta szemeztem vele, imádtam a trailereit.

Várható magyar megjelenés: 2010. december ??? - Könyvmolyképző kiadó (Aztán lehet, hogy csúsztattak, de valahol dec. 10-et láttam.)

Úgy általában az egészről: Gatlin az átlagos amerikai kisváros. Minden változatlan, semmi nem történik, egy unalmas kis porfészek. Ethan Wate pedig alig várja, hogy eltűnhessen innen, ám a kisváros életét felkavarja az újonnan érkező titokzatos lány. Ha ez nem lenne elég Ethan pedig folyamatosan vele álmodott, hónapokkal azelőtt, hogy találkoztak volna. Mi a kettejük között lévő titokzatos kapcsolat? Mi az a titok, ami felbolygatja az egész város életét?

Őszintén, kezdjük az elején, nekem ez a könyv nem tetszett. Nem akarok senkit sem eltántorítani tőle, mert lehet, hogy csak én vártam túl sokat a trailerek alapján, de annyi mondok, hogy attól nagyon messze jár, mint amit beígértek.

Kezdjük a pozitívval, mert abból kevesebb van. Az alaptörténet ötletes, és ezért is érdekes olvasni esetleg, mert van ez az átok, amivel úgy reklámozzák ezt a könyvet. Felmerül a polgárháború ideje is, és azok a részek voltak egyedül olyanok, amikre rámondanám, hogy érdekesek.

A történet eleje vontatott, kb. az első 50 oldalon semmi nem történik, ami nem is lenne baj, hiszen el lehet húzni a történést, nem hiába vastag a könyv, de ilyenkor illene feldobni valamivel, ami sodorja az olvasót, esetleg szép mondatok, szép gondolatok, vagy humor. Egy darab poén van az egész könyvben, és aki azzal jön, hogy ez dark regény, nem, ez nem az. Átlag YA fantasy ez és hiányoltam belőle azt a valamit, ami tovább lendítene az olvasásban. (Féltem letenni, hogy akkor nem fogom felvenni ismét.) A fogalmazás darabos, annyira rövidek a mondatok, hogy még angolban is zavart, annyi a szóismétlés, hogy már csillagokat láttam, és néhol drámai mondatokat akar megfogalmazni a két író, ehelyett azt érik el, hogy kínomban felkacagjak. ("Érezte a kést a gyomrában. Az igazi kést az igazi gyomrában.") És mielőtt észbe kaptam, rájöttem, hogy az első 450 oldalon sem történik semmi, jelentéktelen jeleneteket nyújtanak el (az öreg nénik találtak vad mókusokat, és erről hat oldalon keresztül beszélnek).

Akkor ott van a romantika része, amire gondolnánk, ha hosszú a regény, szép lassan bontakozik ki, vagy legalább valamiért akarjuk, hogy egymással legyenek. Az első 50 oldalon már halálosan szerelmesek egymásba, és a legrosszabb, hogy ez a tipikus "nem is beszélgettünk, de meghalnék érted" fantasy szerelem, amihez hozzácsapódik, hogy semmi szikra nincs köztük, nulla chemistry (angol szóval élve), és egyszerűen nem is akartam őket együtt látni.

A történet jó oldaláról már szóltam, jöjjön a rossz. Két főpoén van talán, az egyik a félrevezető átok dolog, amivel reklámoznak, és garantálom, hogy semmi köze ahhoz, amire pl. én gondoltam, és ezért csalódtam. A másik csattanó klisé, de már láttam olyan könyvben, ahol jól használták. Itt a reakció rá annyira hihetetlen, és annyira gyengén megírt a jelenet, hogy csak fogtam a fejem. Mellesleg mérföldekről ki lehet szagolni az összes fordulatot, amit a két írónő cselességgel a regény végén vissza is von, mintha érezték volna, hogy nem elég, amit írtak, és bedobják azt: "Bocsi, kb. az egész regény mozgatórugója nem igaz, hazudtunk!"

Próbálnak több szálon futó eseményt írni, hogy abból kerekedjen egy sztori, de számomra azt az érzetet keltette, hogy ez első könyv, és a történet darabkái széthullottak a kezeim között.

Az összes karakter papírmasé figura, senkinek nincsen semmi személyisége, ezért senkit nem tudtam megkedvelni. Ethan, aki meglepően a narrátorunk, (mert ugye lányoknak írt regényben, ritkán a fiú a főhős) először igazán butus, és nem is mutat nagyon nagy karakterfejlődést. Ami rossz, hogy nem találták el a fiúk gondolatait rendesen, ezért kár volt E/1-ben fiúról írni. Jajj, meg akarja érinteni a kezét, a haját. Igen, először igen, de X hónap után, nem hiszem el, hogy egy fiú gondolatai nem terjednek ennél tovább. A két főhős ráadásul vígan smárolgatnak, meg mindig együtt vannak, mégis a 400. oldalon is azon agonizálnak, hogy járnak-e vagy sem. (Minden napot együtt töltenek...) És a könyvben van egy hirtelen nézőpont váltás is, amit semmi nem jelöl, se új szakasz, se új fejezet, csak úgy az utolsó előtti fejezetben, a "nagy csatánál" hirtelen átváltunk Lenára, kb. 10 oldal erejéig, aminek nem láttam értelmét, mert igazán ki lehetett volna hagyni.

Innen jön a második probléma. A végén merték használni Lenát, mint nézőpontot, akkor előtte miért nem? Egy halom helyzetben Ethan csak véletlen ott állt a háttérben, amikor Lena vitatkozott valakivel és azt nekünk az olvasónak hallanunk kellett, ezért odarakták kényelmesen a narrátorunkat. Most találják ki akkor milyen nézőpontot akarnak.

A szereplők pedig néha teljesen figyelmen kívül hagynak pár égető problémát. Van egy főgonosz, és a főszereplőnk hagyja, hogy a legjobb barátja azzal lógjon. Nem tesz semmi, mert azt gondolja, hogy ...? Pontosan nem is gondol semmit, mert Garcia és Stohl egyszerűen kivágják azt a szálat, és ugyanilyen suta megoldás van a végén is. Lena életveszélyben van, de azért elengedik partizni, mert hadd élvezze már az életet. Értem én, mivel indokolták, csak egyszerűen ez a túlerőltettet dolog, ami csak úgy bűzlik az írói akarattól.

Összességében a témának lenne nagy potenciálja, ezért gondolom, hogy valakinek tetszene, engem az Alkonyatos párbeszédekkel ("Jajj veszélyes vagyok hagyj békén." "De szeretlek, nem érdekel."), és főleg a stílustalan írásmódjával nagyon elkeserített. Nagy csalódás volt.

Update: És a cím, hogy mire utal, garantáltan előidézi a fej a falba effektust.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: A látomások

Ami nem tetszett: Az apró bakik, a karakterek, vontatott stílus, a tőmondatok

A történet: 2/5 pontból

A karakterek: 3/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Csökkentsd a várólistádat 2011

2010. december 13., hétfő

Lobo meghirdetett egy ilyen játékfélét, hogy csökkentsük 12 könyvvel a várólistánkat. A bejegyzés itt található. Szóval 2011-ben ezt a 12 könyvet mindenképpen elolvasom. Főleg olyanokat tettem fel, amiket nagyon régóta tologatok és amúgy lehet nem venném rá magam, ha nem lenne ez a kis játék. A lista:

Lisa Jane Smith: The Vampire Diaries – The Return – Shadow Souls (Vámpírnaplók 6.)
Claudia Gray: Hourglass – Homokóra (Örökéj 3.)
Alyson Noël: Dark flame (Halhatatlanok 4.)
Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt (Csitt 1.)
Melissa Marr: Törékeny örökkévalóság (Tündérvilág 3.)
Melissa De La Cruz: Rettegés (Kékvérűek 1.)
Melissa De La Cruz: Álarcban (Kékvérűek 2.)
P. C. Cast – Kristin Cast: Elárulva (Éjszaka háza 2.)
P. C. Cast – Kristin Cast: A kiválasztott (Éjszaka háza 3.)
P. C. Cast – Kristin Cast: A vad (Éjszaka háza 4.)
Karen Chance: Megérint a sötétség (Cassandra Palmer 1.)
Karen Chance: Árnyak vonzásában (Cassandra Palmer 2.)

Suzanne Collins: Futótűz

2010. december 12., vasárnap

Hogy akadtam rá: Már régóta az elolvasandó könyvek között hevert, amikor még angol volt. Aztán hopp, mire észbe kaptam, kiadta az Agave.

Úgy általában az egészről: Peeta és Katniss túlélték az Éhezők Viadalát, élhetnének örökre békében, hiszen a nyerteseknek ez jár. Ám Katnissnek hamar rá kell jönnie, hogy a Győzelmi Körúton ismét a kamerák elé kerül, és hogy a tetteinek akadnak súlyos következményei is, ugyanis a Kapitólium dühös és bosszút akar.

Valahogy úgy éreztem, hogy az Éhezők Viadala, az első rész az egész Viadal körül forgott, és magával is sodort a történet, mégsem tudtam volna akkor elképzelni, hogy ez miért trilógia, mit kell még ehhez hozzátenni. Megkapjuk rá a választ, hiszen láthatjuk, hogy mit okozott Katniss tette, hogy kiharcolta, hogy ketten maradjanak életben, amire még nem volt példa, és eléggé rossz fényt vet a Kapitóliumra. Ezért a történet kb. a közepéig apróbb eseményekről szól, ami persze élvezetes írásmóddal párosul, ezért az olvasó nem unja, de mégis többet vártam ettől a kötettől.

Értem én, hogy miért kellett ezt leírni, és ahogyan, amit, mert minden összefüggésben van mindennel, és az Éhezők Viadala indította el azt a szikrát, ami kell a harmadik kötet cselekményéhez, viszont így a második rész szemben találja magát azzal a problémával, ami a trilógiáknál mindig fennáll, hogy ez a kötet lesz a sorozatban az átvezető rész, ami nem kifejezetten kiemelkedő cselekményileg, de mégis élvezet olvasni.

Sokan kiemelték a romantikus szálat, ezért én is megemlítem. Szerintem nem csöpög, és nem is suta, és szerintem azért illik ide, mert a szereplők motivációját ezzel indokolja Collins. Röviden nem a romantikára vágyóknak való ez a könyv, hiszen sokkal sötétebb annál az alap téma, de bebizonyítja a könyv, hogy bármilyen kétségbeesett is az ember helyzete, a szerelemnek mindig akad helye. Megjegyzem: Katniss belső vívódásai az érzelmeivel, amit nem visz túlzásba az írónő, pont a helyén van, úgyhogy engem cseppet sem zavart ez a szál.

Összességében a világ, amit az Éhezők Viadala trilógia leír, egy társadalom kritikának is felfogható. Hiszen látjuk a Kapitóliumban, luxusban élő embereket, akiket könnyedén tudunk azonosítani a mai világ gazdagjaival (akár celebeivel), és hogy mennyire lekezelik a többieket. Pont ezért lesz az egésznek sötét hangulata, és még mindig nem lehet ezt elhelyezni, hogy sci-fi-e, ifjúsági regény-e, de egy biztos kellemes olvasmány, és csak ajánlani tudom, még ha csak 4 pontot kapott ez a rész.

Kedvenc karakter: Peeta, Finnick

Ami kifejezetten tetszett: A világ leírása

Ami nem tetszett: A történet szerkezete

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Decemberi olvasólista

2010. december 10., péntek

Amíg van áram és internet (ami ki tudja, meddig lesz), addig várhattok tőlem kritikákat. Még hozzá az alábbi könyvekről. Megjegyzés, ezeket ilyen sorrendben is tervezem elolvasni.

Suzanne Collins: Futótűz (Éhezők Viadala 2.) - Agave - ELOLVASVA
Kami Garcia, Margaret Stohl: Beautiful Creatures - Lenyűgöző teremtmények - Könyvmolyképző - ELOLVASVA
Kristin Cashore: Graceling - A garabonc (Hét Királyság trilógia 1.) - Könyvmolyképző - ELOLASVA
Aprilynne Pike: Wings - Szárnyak (Laurel sorozat 1.) - Könyvmolyképző - ELOVASVA

Ami, ha esetleg belefér, várható:

Jay Asher: 13 okom volt - Könyvmolyképző
Carrie Ryan: Kezek és Fogak Erdeje (Kezek és Fogak Erdeje 1.) - Athenaeum 2000 Kiadó


Esetleg észrevehettétek, hogy az olvasólistáról eltűnt pár könyv (Csitt, Csitt, például), nem olvastam el, hanem végleg leraktam. Nyáron, amikor szép, jó idő van, akkor tervezem újra elővenni. Mindegy, csak jóóóó messze legyen az a jövőbeli időpont.

Akasztják a hóhért

2010. december 9., csütörtök

Most eljön az alkalom, hogy visszafizethessetek nekem, mert lehúztam a kedvenc könyveiteket. :D Nem, konkrétan nem akaszthattok fel, hanem ehelyett feltettem a regényem (amit oly' féltve őrzök, mert már kiadókat zaklatok vele) első öt fejezetét, 58 oldalát, nem tudom hány szavát. Annyi kérésem lenne, hogy ha elolvassátok, (már ugyebár ha érdekel bárkit is), vagy kommentbe ide írjatok róla valamit, hogy tetszett, ha megjelenne (persze szerkesztett, szépen kijavított verzióban, mert még én is el-elgépelek), akkor megvennétek-e? Ha esetleg túl hosszú lenne a szidás és/vagy kritika az e-mail címem változatlan: gyiag@freemail.hu vagy voldemortsangel@hotmail.com. Most rajtatok a sor, hogy kíméletlenek legyetek! :D

A poszt már érvényét veszítette, így a linket leszedtem. :)

Ally Carter: Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kellene öljelek

2010. december 8., szerda

Hogy akadtam rá: Először Timi, kedves előolvasóm próbált rábeszélni, de megláttam a borítót és becsuktam az oldalt. :D Aztán a molyon Vivienne meglepően jó kritikát írt, és muszáj voltam elolvasni.

Úgy általában az egészről: Ne a történettel kezdjük, hanem a fellépő téveszmékkel, amik első ránézésre köszöntenek minket. Először is molyon úgy láttam, hogy a kiadó elrontotta a borítót (helyesírásilag), de később javították (!), nem úgy mint egy másik kiadó, akit nem vagyok hajlandó megnevezni. Második probléma... MI EZ A BORÍTÓ? Ilyen tinipics*s izé, amit Amerikában el lehet adni, ráadásul ilyen rózsaszín betűvel, meg fura címmel. A harmadik a fülszöveg, elénk tárja, hogy kémsulis, tinis valami. Hát nem győzött meg. De mindez teljesen alaptalan dolog, tessék kérem félretenni.

A történet Cammie Morganről szól, aki a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiára jár, ami persze egy átlagos embernek normális, elit iskolának tűnhet, ahova csak sznobok járnak, de igazából a CIA volt ügynökei képeznek ki tinédzsereket. Liz, Cammie és Bex legjobb barátnők és szobatársak (Liz az agy, Cammie a kaméleon, azaz bármikor láthatatlanná tud válni - nem szupererő, mielőtt valaki félreérti és Bex a keménycsaj), ám sajnos az idilli képbe belecsöppen Macey, az új lány, aki tényleg gazdag és sznob.

Hadd kezdjem ott, hogy ez egy nagyon kényes téma, amit Ally Carter választott. Kémek. (A barátaim már fogják a fejüket, fantasy mellett a kémregényekkel lehet totálisan lekötni.) Az a baj, hogy tinédzser könyves kémregények általában arról szólnak, hogy jajj mindenféle fegyver nélkül megmenti a világot ilyen nevetséges gonoszok elől. (Lásd a rajzfilmsorozatot: Született Kémek - jól van na, még szoktam nézni. :D) De könyvben ez nem igazán működik, az ember nem tudja elképzelni, hogy nincs a kémek életében semmi veszély, csak szuperkütyük, amik rúzsra meg púderre hasonlítanak. ÉS ITT JÖN CARTER ZSENIALITÁSA! NEM EZ VAN A KÖNYVBEN! Halál komoly kiképzés van, nem, persze, hogy nem adnak 15 évesek kezébe fegyvert, de közelharcot tanítanak nekik, különféle dialektusokat, hogy bárhova be tudjanak illeszkedni, bombahatástalanítás, kihallgatási módszereknek való ellenállást, persze mindezt még alapfokon.

Jó, mondhatnátok, oké, tanulnak verekedni, de biztos felfedeznek valami drog kartellt egy night clubban (ALIAS UTALÁS) és leleplezik őket. NEM! TÉVES! Az egész kötet egy egyszerű sulis regény, ami tényleg visszahozza a régi ifjúsági könyvek hangulatát. Cammie nem kiválasztott, csak az igazgatónő lánya, mégsem kivételesen jó mindenben, nem kerül a bolygó veszélybe, amit csak ő tud megállítani. Egyszerűen a tinédzser lányok értetlenkedését mutatja be a fiúk iránt, miközben mi, olvasók Cammie bajlódásán nevetünk. Ugyanis lehet, hogy tizennégy nyelven tud beszélni, de fiúul nem.

Nem, a történet nem világmegváltó, de teljesen élvezhető, könnyed, kikapcsolódásra tökéletes. Cammie E/1-es közvetítésén szinte sírva nevettem, amint az ügynökök nyelvezetével próbálja leírni, hogy éppen mi is történik egy-egy randin. Nem kell aggódni, csak néha van egy-egy ilyen "munkanapló" közbeszúrva, de hát, ahogy Cammie mondaná, ebben nőtt fel, logikus, hogy így gondolkodik.

És az iskola! Teljesen átéli és élvezi az ember az órákat, hogy ebéd közben mindig más nyelven kell beszélniük, más akcentussal, hogy gyakoroljanak. Lehet, hogy a bentlakásos iskola Harry Potter hatását keltheti, de könyörgöm, előtt volt már bentlakásos iskola! És nem, nem olyan erőltetett az órarend kialakítás és az egész, mint az Éjszaka Házában, élvezhető, és alig vártam, hogy vajon, mi lehet a következő óra anyaga.

A kötet mondjuk egész zárt, hagynak egy szálat, ami talán megoldódik a következő részben, amit kíváncsian várok! Ide nekem a Gallagher lányokat!

Kedvenc karakter: Cammie

Ami kifejezetten tetszett: Szórakoztató, vicces, és KÉMEK!

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Játék könyvcímekkel

01 – A múlt év legjobb könyve
Cassandra Clare: Üvegváros (SEBASTIAN *fansikoly*)

02 – Több, mint 3 alkalommal olvastad
Harry Potter és a Bölcsek Köve
Harry Potter és a Titkok Kamrája
Harry Potter és az Azkabani Fogoly
Harry Potter és a Tűz Serlege
Harry Potter és a Félvér Herceg
Laurell K. Hamilton - Bűnös Vágyak
Laurell K. Hamilton - A Nevető Holttest
Laurell K. Hamilton - A Kárhozottak Cirkusza
Laurell K. Hamilton - Telihold Kávézó
Laurell K. Hamilton - Véres Csontok
Neil Gaiman - Csillagpor
Neil Gaiman - Sosehol
Neil Gaiman - Tükör és Füst
Neil Gaiman - Coraline
Stephenie Meyer - Alkonyat
Stephenie Meyer - Újhold
Cassandra Clare - Csontváros
Cassandra Clare - Hamuváros
Cassandra Clare - Üvegváros
Kelley Armstrong - The Summoning
Beth Fantaskey - Jessica's Guide to Dating on the Dark Side

03 – Kedvenc könyvsorozat
Cassandra Clare - Végzet Ereklyéi
Laurell K. Hamilton - Anita Blake, a vámpírvadász
Laurell K. Hamilton - Merry Gentry
J. K. Rowling - Harry Potter
Kelley Armstrong - Darkest Powers
És itt csalok nem érdekel. :D
Neil Gaiman: The Books of Magic 1.
John Ney Rieber és Peter Gross: The Books of Magic 2.
Mike Carey: Lucifer
Mike Carey: The Unwritten
Neil Gaiman: Sandman - Az álmok fejedelme
(Nekem ez sorozat, ha valaki bele mer kötni, ráuszítom Lucifert. :D)

04 – A sorozat kedvenc része
Üvegváros
Obszidián Pillangó
Az Alkony Ölelése
A Titkok Kamrája
The Reckoning

Képregények pedig:
The Shadow World
Death After Death
Evensong
Inside Man
Season of Mists

05 – Boldog leszel ettől a könyvtől
Cassandra Clare: Üvegváros

06 – Szomorúvá tesz
Neil Gaiman: Tükör és Füst
Neil Gaiman: A Temető Könyve

07 – Leginkább alulértékelt könyv
Tonya Hurley: Szellemlány - Leginkább azért, mert tényleg szép gondolatok vannak benne, és gyönyörű a könyv kivitelezése is, mégis azért sokan kétkednek benne, mert talán túl tinis. (Meg most jelent még csak meg tudom én... de akkor is.)

08 – Túlértékelt könyv
*húzza a száját*
L. J. Smith - Vámpírnaplók - Hadd ne mondjak példát, de olvasni/írni nem tudó fanok sikongatnak rajta, mert Ian Somerholdert képzelik oda...

09 – Amiről azt hitted nem fogod szeretni, de végül mégis
Melissa Marr - Veszélyes Álmok - Az első rész túl cukros volt, kiszámítható, és első írós könyv látszott rajta. A második rész... Minden, csak az nem.

10 – Kedvenc klasszikus
Oscar Wilde - Dorian Gray arcképe

11 – Ami nagyon nem tetszett
Melissa de la Cruz - Rettegés
Claudia Gray - Nézz az égre!
Becca Fitzpatrick - Csitt, Csitt
Spirit Bliss - Árnyékvilág

12 – Amit valaha szerettél, de most már nem
J. K. Rowling Harry Pottere és Meyer Twilight sagája... A Harry Potter hetedik részén túlságosan látszik, hogy az írónő túlerőltette... És kiszerettem belőle, (az meg, hogy a Books of Magic emiatt nem lett film, az ad hozzá egy lapáttal.) Meyer Alkonyatát szeretem, de nem tudnám megint elolvasni. Szerintem egy beteges kapcsolatot ábrázol, amit át tudok érezni, de elég volt ötször elolvasni...

13 – Kedvenc író
Neil Gaiman, Kelley Armstrong, Cassandra Clare, Laurell K. Hamilton, Ellen Hopkins

14 – Kedvenc könyv az írótól
Neil Gaiman - Tükör és Füst
Kelley Armstrong - The Reckoning
Cassandra Clare - Üvegváros
Laurell K. Hamilton - Obszidián Pillangó
Ellen Hopkins - Impulse

15 – Kedvenc férfi karakter
Sebastian Verlac (Üvegváros)
Derek Souza (Darkest Powers)
Lucifer (Lucifer, vagy, ha kötitek az ebet a karóhoz, ez ugyanaz a Lucifer, mint a Tükör és Füstben, tehát én nyertem. :D)
Tim Hunter (Ha akarjátok a könyv, ha akarjátok a képregény szereplő)

16 – Kedvenc női karakter
Scarlet, Charlotte (Szellemlány)
Chloe Saunders (Darkest Powers)

17 – Kedvenc idézet a könyvből
Az összes fejezet előtti szöveg a Szellemlány trilógiában.

18 – Csalódtál benne
Becca Fitzpatrick: Csitt, Csitt

19 – Legjobb adaptáció
Csillagpor
Coraline

20 – Kedvenc romantikus
William Shakespeare: Romeo és Júlia (Igazán nincs kedvenc romantikus... nem tudom...)

21 – Gyerekkori kedvenc
Kántor Zsuzsa: Csalánba nem üt a mennykő

22 – Kedvenc saját könyved
xD Most poénból írnám, hogy Testvériség...

23 – Régóta el akarod olvasni, de még mindig nem került sorra
Hogy hívják... a Cat és Bones sorozat.

24 - A könyv, amit bárcsak többen olvasnának
NEIL GAIMAN BOOKS OF MAGIC! :D Végre nem csak én pörögnék itt rajta. Amúgy meg... Kelley Armstrong könyvei.

25 - A karakter, akivel leginkább tudsz azonosulni
Sebastian Verlac? :D Amúgy meg Charlotte Usher Szellemlány, Chloe Saunders Darkest Powers

26 - A könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásodat valamiben
Neil Gaiman összes, Ellen Hopkins: Impulse

27 – Legmeglepőbb befejezés vagy csavar a történetben
Amikor a Soseholt olvastam, ott meglepődtem, hogy ki a gonosz. Amúgy meg ismétlem magam Amerikai Istenek Loki... Ennyi. :D Aki olvasta, érti.

28 – Kedvenc könyvcím
Törékeny Holmik

29 – Mindenki utálta, kivéve te
Ilyen nincs. :D Inkább olyan kéne, mindenki szereti, csak te utálod. xD

30 – Abszolút kedvenc könyv
Neil Gaiman: Tükör és Füst - Létszükséglet. :)

És továbbadnám IVETTNEK! :D Végre találtam valakit, akinek továbbadhatom.

Tonya Hurley: Lovesick - Vágyakozás

Hogy akadtam rá: A Pongrác kiadónak köszönhetem, hogy felfigyeltem erre a trilógiára.

Úgy általában az egészről: Ez a Szellemlány harmadik, elvileg befejező része. Azért mondom, hogy elvileg, mert a végén ott szerepel a "Vége?" felirat és őszintén remélem, hogy nem lesz itt vége, bár kerek, egész a történet.

A cím fordításomról: Mivel egyszavasak a címek, nem tudtam, mit kitalálni a Lovesick-re, ami visszaadná az angol kifejezést. De essünk neki a kritikának:

Valentin nap köszönt Hawthorne gimire és Scarlet pedig rájön, hogy mennyit változott. Nem hordja már a régi ruháit, máshogy néz ki a szobája, és egyszerűen nem találja önmagát. Azzal a problémával néz szembe, amivel sok tinédzser, próbál rájönni, hogy ki is ő, és miközben változik, vajon feladta-e vele az egész lényét. Mellesleg pedig Damennel sem mennek jól a dolgok.

Charlotte eközben megtalálta álmai pasiját, Elektronikus Ericet, aki az igazi kemény rocker srác. Pam és Prue nem igazán díjazzák ezt az utóéleti kapcsolatot, és felírják annak, hogy Charlotte csak ennyire reménytelenül romantikus, hiszen Damen megszállottja volt, és ezért halt meg főhősünk. A jól ismert Halott Ismeretes csapat ismét egy munka végéhez ért, végre nem kell gyakornokként lelkiismeretet játszaniuk, és bár remélnék, hogy végre bejutnak a Mennyországba, ez koránt sincs így. Újabb, lehetőleg az utolsó, feladat vár rájuk: Őrangyalt kell játszaniuk. Vagyis mindenki kap egy-egy tinédzsert, akire vigyáznia kell, és megoldani a problémájukat.

De ismét három szálon fut a cselekmény: Petulának rá kell jönnie, hogy a halál közeli élmény megváltoztatta, és furcsán úgy érzi, hogy nem neki való az eddigi élete. Vajon mit fog tenni, ami sokkolja az egész iskolát?

A Lovesick, mint neve is mutatja, inkább a szerelemről és a kapcsolatokról szól. Scarletben felötlik, hogy talán mégsem elég jó Damennek, és öntudatlanul is változtat magán, ami persze eleve a tinédzserkorral és a felnövéssel is jár. Szóval a változás, amin Petula is keresztül megy, a másik fő téma. Úgy érezzük néha, hogy magunk sem tudjuk, kik vagyunk, mit akarunk tenni az életben, és ezen mennek át főhőseink.

Charlotte, aki végre azt hiszi, hogy megtalálta a szerelmet, szintén nehéz dolgok elé áll. Megtanulja, hogy mit jelent feláldozni valamit a legjobb barátjáért, és ez is még rendkívül szívbemarkoló a történetben: Scarlet és Charlotte barátsága. Hurley nem követi el a hibát, hogy a főhős lányoknak a szerelem lesz a világ középpontja, szinte jobban érződik a két lány barátsága, hogy bármit megtennének egymásért, mint a szerelem. Kiemeli, hogy a barátok ugyanolyan fontosak, mint egy lelki társ, és igazából a könyv Scarletet hívja Charlotte lelki társának. Ezt díjazom a mostani kissé felelőtlen ifjúsági olvasmányok között, ahol a főhős lány csak a fiúra tud összpontosítani.

Kapunk pár új szereplőt, hiszen most is van Halott Ismeret, bár most csak három lányt "látunk," hogy miként haltak meg és annyira nem is túlvilági már ez a rész, ezért a rémmese stílus kicsit lekopott, vagy csak én szoktam meg a szellemeket, és inkább egy szívmelengető történet a barátságról.

Meglepett viszont, hogy van benne egy olyan fordulat, amire nem számítottam, hiszen semmi utalás nem volt rá. Nem is vártam nagy történetet, hiszen eddig is semmi nagy nem volt, csak a tinédzserek átlagos kis dolgai, amik azért az életben sokat számítanak, de most mégis sikerült egy apró csavart beletenni, ami feldobta a könyv értékét egy hatosra. Akinek tetszett az első két rész, annak ez is fog. Ugyanazt a színvonalat hozza, mint a Szellemlány, és annyira nem akarom elfogadni, hogy ez legyen a sorozat vége. Tudom, hogy trilógia, és lezárt is a történet, és keserédes is a vége (legalábbis számomra), de annyira hozzánőttem Scarlethez és Charlotte-hoz, hogy nem akarom őket elengedni. :)

Apró megjegyzés, a könyv trailerében elhangzó számot a történetben az egyik szereplő írta. :) Úgyhogy tökéletes közben hallgatni: [LINK]

Kedvenc karakter: Charlotte, Scarlet, Damen, Pam, Eric

Ami kifejezetten tetszett: A csodálatos gondolatok, idézetek, az egész történetötlet

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Találka írókkal

2010. december 6., hétfő

Kedves Nancy dobott meg ezzel a körkérdéssel, hogy kivel találkoznék és beszélnék írók közül. Azaz igazság, hogy nem lesz nagyon meglepő a válaszom. :D Gondolom, mindenki a kedvenc íróit jelöli meg, akikkel elbeszélgetne ihletről, írásról és az élet nagy dolgairól. Szóval itt a kis listám:

Neil Gaiman (Meglepődtetek, mi? :D)
Cassandra Clare
Kelley Armstrong
Ellen Hopkins

Nekik azért meg is köszönhetném személyesen, hogy sikerült a könyveikkel sokszor életben tartaniuk. :) Főleg Gaimanre és Hopkinsra igaz ez.

Mike Carey
John Ney Rieber
Peter Gross

Ők a képregényíró csoport, akik szinték teljesen el tudnak képeszteni a fantáziájukkal, és igenis nagy hatással voltak az írásomra. És akkor pár klasszikus:

Madách Imre
Dante Alighieri
Oscar Wilde

Nem tudom tovább adni, mert mindenkit lelőttek már. :D

Tonya Hurley: Homecoming (Hazatérés)


Hogy akadtam rá: A Pongrác kiadónak köszönhetem, hogy felfigyeltem erre a trilógiára.

Úgy általában az egészről: Ez a Szellemlány második része, az első kötet után nem bírtam ki, egyből el kellett ezt is olvasnom. A gyenge címfordítási kísérletemet nézzétek el (átírom, ha kijön a hivatalos cím), mert tudom, hogy a Homecoming ilyen bálféle, királnyőkoronázós dolog, de végül is mindegyik rész egy-egy bálról szól... Szóval maradtam ennél.

A történet ott folytatódik, hogy Charlotte végre átkelt, és ott van a Mennyországban... vagy mégsem. Előtte ugyanis gyakornoki munkát kell végezniük, ami abból áll, hogy telefonon keresztül a gondterhelt tiniknek segítenek, mint az adott személy lelkiismerete. Mindenki ismét találkozik a szeretteivel... mindenki kivétel Charlotte-ot. Így marad neki a külön lakás, ami a család nélkülieknek van, és így találkozik Maddyvel, az új szereplőnkkel.

Charlotte kénytelen rájönni, hogy barátai, akiknek segített átkelni, magasról tesznek rá, mert túlságosan elfoglaltak, így csak Maddy marad neki, aki kiáll mellette. Eközben a földön, az élők világában Scarletnek is megvannak a maga gondjai, először is bizonytalan a Damennel való kapcsolatában, aki egyetemre ment, és alig látják egymást, másfelől Petula, az iskola legnépszerűbb lánya és nővére egyben, rejtélyes kómába kerül. Scarlet pedig nem bírja ezt tétlenül nézni, így elhatározza, hogy segít testvérén.

A történet leírásból lehet azt gondoljuk, hogy ez egy nagy kalandokkal teli kötet, de nem. Igazából csendes, nyugodt cselekménye van, és a nagy részét inkább belső monológok teszik ki. Egyszerre látjuk Scarlet, Charlotte, Damen, sőt még Petula gondolatait is. Ez részben segít megérteni a karaktereket, és pontosan ebben rejlik a könyv lényege, a tinédzser életproblémák boncolgatásában. De megint tiltakoznom kell, szerintem a halál feldolgozása, a barátság, a féltékenység és az önzőség mindenkire jellemző dolog nemre és korra való tekintet nélkül, és szerintem bárki át tudja élni Charlotte és Scarlet helyzetét.

Mint említettem Petulát is megismerhetjük és bár nem szerettem meg, de elmeséli, hogy ő hogyan látja a világot, egy picit megértjük, habár semmi tragikus nem történt vele, egyszerűen ez is csak egy életfelfogás, de azért a mi főgonoszunk is megmutatja, hogy neki is van lelke és szíve. Kíváncsi vagyok, hogyan fog ez a kis kaland rá hatni a következő részben.

A karakterekben az a szép, hogy mindegyik kidolgozott, és tele vannak hibákkal, hiszen emberek. A főhősünk, Charlotte, aki tudjuk mennyire elesett volt, de az első rész végére "gerincet növesztett" (ahogy Scarlet mondaná), ezt meg is tartja, de mégis kísértésbe esik, hiszen annyira reménytelennek látja a jövőjét és a magány rossz dolgokra veheti rá az embert. Scarletnek is fel kell fedeznie a saját karakterhibáit, és meg kell vele küzdenie, nem mellesleg a bűntudatával, amit afelett érez, hogy ellopta a nővére fiúját.

Emellett megismerkedünk Maddyvel, mint új karakterrel, aki egy kicsit lehet idegesítő, de legalább Charlotte mellett áll, és nem utolsó sorban egy egész új Halott Ismeretes (nem tudom a magyar kifejezést, nem magyarul olvastam) osztályt kapunk, amin elmosolyoghat az ember, hogy ki, hogyan és miért halt meg.

A könyv ugyanazt adja, mint az első részt, ugyanazt a kis, tinédzser történetet (nincs gonosz vs. jó harc a világért), szívbemarkoló idézetekkel és gondolatokkal, könnyed, ámbár néha morbid humorral. Aki az első részt élvezte, ezt is fogja. Bár meg kell jegyeznem, hogy mikor a 180. oldalon nem történt semmi nagyobb csavar, kaland, stb egy kicsit elszomorodtam, de ugyanúgy lehet élvezni, és a vége mindenért kárpótolt, így megérdemli az öt pöttyöt. És azonnal is kezdem a 3. részt. :)

Kedvenc karakter: Charlotte, Scarlet, Damen, Pam

Ami kifejezetten tetszett: A csodálatos gondolatok, idézetek, az egész történetötlet

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból
Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.