Amit a Kaktusz is olvasni akar #33

2012. december 29., szombat


A jövő heti könyvekből, amik felkeltették az érdeklődésemet:
6 angol nyelvű
6 ifjúsági-tinédzser könyv,
2 fantasy
1 sci-fi
3 komoly, realisztikus.


Kim Harrington: The Dead and Buried – megjelenés: január 1.

Jade imádja a házat, amibe most költözött a családjával. Azt sem bánja, hogy ő az új lány a gimiben: Tiszta lappal kezdhet, és ott van az a srác, imádni való kék szemmel… De aztán fura események történnek. Különös, másvilági dolgok. Jade öccse váltig állítja, hogy egy csillogó lányt látott a szobájában. Jade ékszerei elmozdulnak a helyükről, mintha egy láthatatlan kéz mozgatná őket. A gyerekek a suliban a háta mögött sutyorognak, mintha tudnának valamit, amit ő nem.

Hamarosan Jade-nek szembe kell néznie a lehetetlen ténnyel: a tökéletes házat szellem kísérti. Egy olyan szellem, ami nem csak bosszúra vágyik, de igazságra is. Annak a lánynak a szelleme, aki Jade iskolájában a legmenőbb volt – egészen a tavalyi haláláig. Most Jade-en áll, hogy összerakja a nyomokat, mielőtt az ő élete is veszélybe kerül. Ahogy Jade a rejtélyt nyomozza, rájön, hogy az új barátai sok sötét titkot rejtegetnek. De vajon gyilkos az egyikük?

Nyelv: angol
Korosztály: tinédzser
Műfaj, téma: kísértet járta házak, szellemek, középiskola, gyilkosság, nyomozós
Mennyire várom: 5/3
Vonzó tényezők: a nyomozás
Taszító tényezők: instant romantika lehetséges, az írónő már írt nem éppen jó hírrel rendelkező könyvet

April Lindner: Catherine – megjelenés: január 2.

Catherine unja már, hogy feltörekvő zenészek állandóan megkörnyékezik, csakhogy felléphessenek az apja híres manhattani klubjában, az Undergroundban. Aztán találkozik a rejtélyes Hence-szel, aki hihetetlenül szenvedélyes és tehetséges zenész, aki a siker szélén áll. Ahogy a kapcsolatuk elmélyül, mindkettőjüket magával ragadja a heves romantika. De amikor a szerelmüket próbára teszi a kegyetlen sors, vajon a büszkeség szétválasztja őket?

Chelsea mindig is azt hitte, hogy édesanyja váratlan betegség miatt halt meg, amíg nem talál egy levelet, amit az édesapja évek óta rejtegetett előle – egy levelet az anyjától, Catherine-től, aki nem halt meg: Hanem eltűnt. Mivel hajtják a megválaszolatlan kérdések, Chelsea nekiáll megkeresni az anyját – és a feladó címével kezdi: az Undergroundnál.

Két nézőponttal, húsz év különbséggel elmesélt történet, a Catherine összevonja az időtlen tiltott szerelmet egy magával ragadó modern nyomozós történettel.

Nyelv: angol
Korosztály: tinédzser
Műfaj, téma: anya-lánya kapcsolat, romantikus
Mennyire várom: 5/5
Vonzó tényezők: Üvöltő szelek újramesélés, kritikaíró szerint elkeserítő vége van, lehetséges vérfertőzés
Taszító tényezők: talán lebutított tiniverzió is lehet


Hannah Moskowitz: Teeth – megjelenés: január 1.

Rudy élete fenekestül felfordul, amikor a családja egy távoli szigetre költözik végső elkeseredésükben, hogy megmentsék a beteges öccsét. Mivel nem tud mit tenni, csak aggódni, Rudy egyre mélyebbre süllyed a magányosságban, és éjszakánként éberen fekszik, az óceán hangjait hallgatva, ami a rozoga házuk mellett terül el.

Aztán találkozik Dianával, akitől elgondolkozik azon, hogy mit tud egyáltalán a szerelemről, és Teeth-tel, akitől megkérdőjelez mindent, amit tudott. Rudy nem emlékszik, mikor érezte magát ennyire közel valakihez magát, de Teeth barátjának lenni több mint bonyolult. Hamarosan rájön, hogy Teeth szörnyű titkot rejteget. Erőszakos titkokat. Titkokat, amik arra kényszerítik Rudyt, hogy a saját boldogsága és az öccse élete között válasszon.

Nyelv: angol
Korosztály: tinédzser
Műfaj, téma: sellős, cisztás fibrózis, testvérek, magány, szigetvilág
Mennyire várom: 5/5
Vonzó tényezők: jó kritikákat kapott, előreláthatólag szomorú vége van, glbt-nek is sorolják
Taszító tényezők: -

Jennifer Rush: Altered (Altered 1.) – megjelenés: január 1.

Anna életében minden titkok körül forog. Az apja a Részlegnek dolgozik a legújabb projektjükön: megfigyeli és vezeti a kezelését a négy genetikailag módosított fiúnak a laboratóriumban, ami a farmházuk alatt rejtőzik. Nick, Cas, Trev… és Sam, aki elrabolta Anna szívét. Amikor a Részleg úgy dönt, hogy itt az ideje a fiúkat elvinni, Sam szökést szervez, miközben megöli az ügynököket, akiket értük küldtek.

Anna nem tud dönteni, hogy kövesse-e Samet, vagy maradjon a mindennapi élete biztonságában. De az édesapja azt akarja, hogy szökjön meg, és megígérteti Sammel, hogy távol marad a Részlegtől bármi áron. Csak egy probléma van. Sam és a fiúk semmire nem emlékeznek a laboratórium előtti életükből – még az igazi személyazonosságukra se.

Most, hogy menekülnek, Anna hamarosan rájön, hogy ő és Sam között olyan kapcsolat van, amire egyikük se számított. És ha mindketten életben akarnak maradni, össze kell rakniuk a múltjaik darabkáit, mielőtt a Részleg utoléri őket és mindent elvesz tőlük.

Nyelv: angol
Korosztály: tinédzser
Műfaj, téma: szökés, genetikai módosítás, emlékezet, identitás, apa-lánya kapcsolat, sci-fi
Mennyire várom: 5/3
Vonzó tényezők: amnézia, genetikai módosítás, kísérletezés gyerekeken, reménybeli vérfertőzés?
Taszító tényezők: instant romantika lehetséges

Lisa Schroeder: Falling For You – megjelenés: január 1.

Rae mindig is arról álmodott, hogy olyan sráccal fog randizni, mint Nathan. Semmiben nem hasonlít a lány abuzív mostohaapjára – vagyis a fiú aranyos. De ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Nathan annál többet akar a lány idejéből, szeretetéből és belőle… és egyre kevesebbet akar így Rae adni.

Ahogy Rae szeretete félelemmé alakul Nathan iránt, Leóhoz, a barátjához fordul támogatásért. Leóval könnyedebbnek és boldogabbnak érzi magát. És a birtoklási vággyal küzdő Nathan féltékeny lesz.

Aztán egy tragédia miatt Rae a sürgősségin köt ki. Most pedig, hogy élet és halál között lebeg, Rae-nek meg kell találnia a fényt a sötétségben… és az erőt, hogy küzdjön az életért és a szeretetért, amit megérdemel.

Nyelv: angol
Korosztály: tinédzser
Műfaj, téma: családi problémák, romantikus, középiskola, versek, mostohaszülők, virágárusok :D (tartalom szerint tényleg)
Mennyire várom: 5/5
Vonzó tényezők: abuzív kapcsolat, családon belüli erőszak, komoly hangulat
Taszító tényezők: -

K. M. Walton: Empty – megjelenés: január 1.

Dell már hozzászokott a csalódáshoz. Mióta az apja elhagyta őket, csak az egyik sorscsapás jön a másik után. De senki – még a legjobb barátja sem – érti meg a fájdalmat, amin keresztül megy. Szóval Dell önalázó viccek és erőltetett mosolyok mögé bújik.

Az egyetlen ember, akiben bízik, elárulja. Dell teljesen összeomlik. Mivel senkihez nem fordulhat segítségért, a depressziója és az öngyűlölete kezelhetetlenné válik. De meddig képes elmenni, hogy véget vessen a szívfájdalmának és a gúnyolódásnak?

Nyelv: angol
Korosztály: tinédzser
Műfaj, téma: túlsúlyosság, középiskola, önbecsülés, családi problémák, érzelmi problémák, nemi erőszak
Mennyire várom: 5/5
Vonzó tényezők: komoly témák, depresszió, nemi erőszak, bántalmazás
Taszító tényezők: -

2012-es tévésorozatos toplisták

2012. december 26., szerda

Mivel volt igény rá, ezért úgy gondoltam, hogy legyen, idén ismét csinálok 2012-es tévésorozatos posztot, szintén a kedvenceimmel és néhány legrosszabb megnevezéssel is. (Véletlen sem helykitöltő poszt. :D) Visszanéztem a tavalyi listáimat és teljesen ledöbbentem, mivel kb. szerintem már egyik sem igaz, és elcsodálkoztam, hogy egy-egy sorozat mennyit változott írásilag, és az én ízlésem is hogyan alakult egy év folyamán. Meg kell jegyeznem, hogy nem minden sorozatot tudtam szintre hozni technikai okok miatt, ezért néhányan kiesnek az értékelésből, úgy mint a Rejtély és a Merlin, mindkettő a záró évadjával, a Különleges Ügyosztály pedig a témája miatt nem fog szerepelni, mert az egy külön kategória, még a szívemben is, és nem érzem úgy, hogy bármihez is hozzá tudnám mérni. Szóval, kezdjük a TOP 5-ös listákat.

TERMÉSZETESEN A BEJEGYZÉS SPOILERES A 666 PARK AVENUE, A REVOLUTION, A SHERLOCK, A SUPERNATURAL, A THE VAMPIRE DIARIES, A ONCE UPON A TIME, AZ ARROW ÖSSZES EDDIG KÜLFÖLDÖN LEVETÍTETT RÉSZEIRE.

KEDVENC SOROZAT

5. Revolution: Két kedvenc íróm (Kripke és Abrams) gyermeke, és hát az Odaát és az Alias a mindenem, akkor nekem ezt alapjáraton kötelező volt nézni. Aztán megláttam az első részt, és sírógörcsöt kaptam, hogy ez milyen rossz és mekkora hülyeség, majd sokkal később folytattam. Nos, míg a sorozat nem egy kasszasiker, főleg az elején, vannak jó pontjai. A világkidolgozásba kötnek bele a legtöbben, és állítólag meg is mutatták a végső magyarázatot tudósoknak, akik leokézták, szóval ebben még bízok, de ami még inkább negatív dolog: a történet hiánya és a felesleges mellékkarakterek. Én vagyok az a lány, aki utálja, ha karakterközpontúak a részek és közben nem halad előre semmi, és igen, ez a sorozat nagyon arra hajaz az elején, szimpla unalomból tudtam csak nézni. Egyedül a főhős pasink, Miles Matheson, a megtört, kiégett, teszek-a-világra katona az, akinek a sorait értékelni tudtam, és aztán csoda történt. Pár karakter teljesen erős lett, és a drámájuk az, ami viszi a sorozatot a hátán, még ha a történet nem is egy nagy szám.

4. Sherlock: Meglepő, de már Magyarországon is lefutott a sorozat, egész hamar. Nem lehet mit hozzátenni, hiába modern Sherlock Holmes feldolgozás, ami abszurdnak hangzik, a humora és a karakterek kidolgozása teljesen leköt, még ha az adott megoldandó ügy nem egy nagy durranás. Na és a dráma, a színészek játéka (milyen színészek, te jó ég!), no meg Moriarty az, ami igazán kiválóvá teszi a sorozatot.

3. Odaát (Supernatural): Immár a nyolcadik évadát koptató természetfeletti horror dráma, ami inkább dráma, mint horror. Bár lehet, hogy ugyanazokat a témákat nyúzzák, főleg Sam és Dean karakterdrámájával, még mindig az egyik legjobb sorozataim egyike. Pont azért szeretem, mert családközpontú, a testvéri szeretetről szól, és néha még érdekes mitológiai lények is akadnak benne. Habár a 7. évadbeli kedvenc szörnyeimet biztosan nem körözi le az idei évad, attól még nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy alakul tovább.

2. Arrow: Az egyik újonc sorozat a CW tv-n, és mivel eleve DC lány vagyok és a szuperhősös korszakomat élem, ezért úgy gondoltam bepróbálom, bár a Smallville-lel ki lehet kergetni a világból. (A kedvenc szereplőmet is elcseszték!) Aztán meglepődve tapasztaltam, hogy mennyire élvezem ezt a sorozatot, és nem a híres félmeztelen jelenetek miatt (szinte már nevetséges, hogy mennyi mindent csinál félmeztelenül a főhős), hanem a kellemes, kikapcsoló akciójelenetekért, és a karakterek drámájáért. Bár nagyon sokan panaszkodnak, hogy ugyan minek bele a főhős családja, én pont azt szeretem, ahogy egy szétesett próbálja összerakni magát, és ahogy a főhős – aki öt évet töltött egy lakatlan szigeten – próbál visszailleszkedni az emberek közé, de a megpróbáltatásai miatt teljesen rideg lett, és hiába próbál bárkivel is újra kapcsolatot teremteni, eleve hazudnia kell mindenkinek. Ami nagyon csillagos ötös a sorozatnak, nincs egy darab tengő-lengő karakter se, mindenki kidolgozott, még ha nem is mindenki érdekes. Az egyetlen unalmas karakter sajnos pont a főhősnek végjátékra beállított örök szerelme…

1. Egyszer volt, hol nem volt (Once Upon a Time): Ez a sorozat annyira, de annyira jó! Alapjában véve az esti mesék átdolgozása, hogy mindannyian léteztek egy másik világban és ide került a mi világunkba. Azért kezdtem el nézni, mert hát az ilyen újramesélésekért élek-halok. És igen, az első évadban a jelen idejű szálán a cselekmény leginkább a Született Feleségek mélységét kapargatta, a visszaemlékezéseket imádtam, és jó volt látni, hogy hiába hangzik el többször az, hogy majd Emma, a főhősünk, a kiválasztott, aki megtörheti az átkot, visszahozza a boldog befejezéseket, nem igazán voltak eleve boldog befejezések. Szóval, míg persze szól Hófehérke és a hercege végtelenül nyálas szerelméről, a többi karakternek sokkal jobban meg kell küzdenie az életéért, és nekik nem igazán jutott ki a boldogságból, és én erre fókuszálok. A meséket új, felnőtt köntösbe bújtatják, és bár családi dráma, bárki nézheti, mégis azért felfedezhetőek nemi erőszakra utalások is, és egyéb ilyen dolgok, röviden: van benne potenciál, hogy akár az Odaátféle sötétséget is elérje, persze sosem fog odamenni. Ami a sorozat erőssége ezen kívül, hogy minden karakter szintén kidolgozott, és a főpároson kívül nagyjából mindenkit szeretni lehet, ÉS A GONOSZOKAT PEDIG IMÁDNI! Az egész sorozat arra épül, hogy bemutatják a gonosz szereplők is voltak jók, csak éppen nem jött össze nekik a boldog befejezés, amire annyira vágytak, és ritka az, aki nem érez egy picit is együtt a Gonosz Királynővel. Még egy jó pont: hogy bár Hófehérkéék összekenik a képernyőt bőségesen rózsaszín cukormázzal, az igazán főhősünknek, Emmának nem erőltetik a romantikát, és az egész inkább a családi kapcsolatokra összpontosít, ami nagyon szívhez szóló tud lenni.

KEDVENC SZEREPLŐK

Leginkább itt látszik már, hogy mennyit változtak a tévésorozatok, ugyanis a tavalyi kedvenceim közül, egy se jutott be. :D

5. Sebastian „Bass” Monroe (Revolution): Valljuk be, hogy azóta jobb a sorozat, amióta ő, mint főgonosz színre került. Nem csak a nevébe szerettem bele, hanem a kis szociopata énjébe, és a legutóbbi rész után, még inkább meggyőződésem, hogy igazán érdemes lesz rá odafigyelni. Nem egy egyszerű, „én akarok uralkodni” alkat, hanem csak a jóindulatú terve siklott félre, amit nem is ő akart először, és végül nem maradt neki más csak ez. Imádom az ilyen sérült karaktereket!


4. Miles Matheson (Revolution): Míg nem jelent meg Bass, addig ő tartotta a frontot, mint feljebb is említettem. Imádom, hogy ő volt az, aki az egész diktatúrát be akarta vezetni, aztán rájött, hogy ez mégse működik, és innentől kezdve egy rideg, érzéketlen alakká formálta magát a bűntudata miatt, amit csak az igen makacs és néha picit idegesítő unokahúga tud felolvasztani. Tökéletes anti-hős karakter, és még a humora is jó.

3. Hook (Once Upon a Time): Az elején azért nem szerettem szegényt, mert a fanbázis mindenáron megjelenése előtt vele akarta összehozni a főhőst, én pedig, mint említettem, szerettem, hogy nincs romantika benne – és én más párost részesítek előnyben –, aztán az első részében ráadásul bántotta Rumplestiltskint, és azt hogy meri! Aztán a 2x06-ban teljesen elbűvölt és kész végem volt.

2. Rumplestiltskin/Mr. Gold (Once Upon a Time): A sorozat eleve ezzel vett meg magának, hogy őt és Reginát szerethető gonoszoknak állították be, rengeteg érzelemmel és karakterdrámával. Arról nem is beszélve, hogy a kedvenc párosításom, a Szépség és a Szörnyeteg egyik fele (nem, nem a Szépség), és imádom, ahogy nagyjából ő kavarta az egész szálat, és mindenkivel kapcsolatban áll.

1. Gonosz Királynő/Regina Mills (Once Upon a Time): Már az 1x02-ben teljesen beleszerettem, amikor bemutatták, hogy ő csak szeretetre, elismerésre vágyott, de a bosszúvágy az, ami életben tartja, mert nem tud mit kezdeni a negatív érzelmeivel. Nagyon összeomlott karakter, mégis tud belevaló lenni és kegyetlenkedni, ugyanakkor a következő pillanatban pedig csak azt szeretné, ha a fia szeretné. Tipikus példája a meg nem értett karaktereknek, de akkor is van benne, ahogy írják, amitől kiemelkedik a sablonok közül.

KEDVENC RÉSZEK

5. Southern Comfort (8x06) Supernatural: Igazából maga az ügy nem nagy szám, és egy picit könnyedebb is a hangulata, de talán azért is ez az egyik kedvencem a 8. évadból. Nem utolsósorban pedig GARTH! Akit persze imádok, és szívesen látnám Bobby helyett állandó szereplőnek.

4. Kashmir (1x09) Revolution: Nem igazán tudják, de én, ha olvasok, ha filmet nézek, képes vagyok fangörcsöt kapni (amikor irtózatosan rajong az ember valamiért), és sikoltozni szó szerint. Na, a Kashmir ezt adta. Maga a rész, lehet, hogy nem volt izgalmas, de a hallucinációk belátást engedtek a karakterek fejébe, főleg Miles-éba. És aztán ott van az a Miles/Charlie jelenet, és Charlie első megnyilvánulása arra, hogy mennyire belefáradt már ebbe az életbe.

3. Year’s End (1x09) Arrow: Karácsonyi epizód, mert idén a CW megerőltette magát, és kb. mindenből csinált ünnepi részt. Itt ez azért működött jól, mert egy megtört családról van szó, akik azt hitték meghalt a fiuk és az apa is, ezért már rég nincs ünnepi hangulatuk. Ebben a részben főleg a karakterek közötti súrlódásokat látjuk, ahogy a főhős megpróbál érzelmi színvonalon is mozogni, bármennyire nem megy neki, és a többi karakter is küzd az életének sötétebb dolgaival.

2. The Doctor (2x05) Once Upon a Time: Nem csak, hogy Dr. Whale-ről szól, akinek a színészéért szerintem 11 éves korom óta oda meg vissza vagyok, de ismét látjuk Regina múltjának egy igen szívszaggató darabkáját, és a kedvenc trióm is szerepel együtt (Jeffeson-Whale-Rumple), és ezek mellett Regina végre-valahára feldolgozza Daniel halálát, legalábbis úgy tűnik, hogy elindul azon az úton.

1. Queen of Hearts (2x09) Once Upon a Time: Leginkább csak összevissza betűket tudnék nyomogatni a billentyűzetemen, hogy bemutassam, mennyire lázba hoz ez a rész. Tökéletesen bemutatja, hogy merre is fejlődik ez a sorozat, egy megtört karakterekkel teli kis világ, volt itt akció, humor, dráma, sok-sok subtext, és lezártunk pár sztoriszálat is.

KEDVENC KÁNON PÁROSÍTÁS

Ebből idén még rosszabbul állok, mint tavaly:

1. Rumplestiltskin/Belle (Once Upon a Time): Mivel a Szépség és a Szörnyeteg az egyik kedvenc mesém, elkerülhetetlen volt, hogy imádjam a sorozatban, az csak bónusz, hogy Rumple a Szörnyeteg, akit önmagában is nagyon kedvelek.

KEDVENC NEM-KÁNON PÁROSÍTÁS

Az az olyan párosítások, amire talán nyúlfarknyi utalás sincs, talán nem is tervezik az írók, hogy összejönnek, de a rajongók szeretik/látják/akarják. Kéretik nem leszólni, nem fújjolni, ezzel nem rontom el senkinek se a sorozatot, ezzel magamat boldogítom. Ennyi.

5. Miles/Bass (Revolution): Először nem nagyon értettem, de a legutolsó két rész után… azt hiszem, ez nem nagyon meglepő. Elég intenzív barátságuk volt, annyi biztos, követték egymást, meghaltak volna egymásért, etc.

4. Hook/Emma (Once Upon a Time): Szintén, amikor még csak kép volt Hookról, már akkor elkezdték a veszett rajongók shippelni, én megvártam a 2x06 részt, azóta pedig folyton reménykedem, hogy talán Hook megváltáshoz való útja Emma lesz, ugyanis őt, mint pasi karaktert jobban el tudom képzelni a főhősünk mellé, mint Nealt vagy esetleg Augustot.

3. Miles/Charlie (Revolution): Igen, innentől már kezd eldurvulni a lista. :D Igazság szerint ez valamelyik országban nem is tabu, és hagyjuk meg a jogi vitákat máshova. A lényeg, azért szeretem ezt a párost, mert szerencsétlen Charlie-nak vele van vonzódása (meg Sebastiannal, jesszus), de azzal a sráccal, akit belógattak elé, abszolút nincs, szerintem nem is beszélgetnek. Ellenben az egész sorozat arra fókuszál, hogy Charlie és Miles hogyan szeretik meg egymást (családi viszonylatban, ha úgy tetszik), Miles talál valamit, amiért érdemes élni, Charlie kirángatja a csigaházából, és míg Miles megvédi és felkészíti a tényleges nagyvilágra, ami kegyetlen, Charlie folyton meglepi, hogy mennyire képes még olyan értékeket képviselni, amik talán a régi világban lehettek csak elfogadottak.

2. Oliver/Thea (Arrow): Lehet, hogy a színészi játék és a színészek jó viszonya teszi, de Olivernek csak a saját húgával van kémiája a képernyőn. A többi nő Oliver karakterizálásának kellékei: Laurel a bűntudat megtestesítője, minden, amit eldobott, a kellemes, normális, ami már soha nem lehet az övé. Helen pedig az a sötét kép, ami belőle is lehet, ha nem keres valakit, aki segít neki ismét emberként viselkedni és érezni. És Thea meg… Hát ő az, aki tényleg érdeklődik Oliver iránt, és a testvéri kapcsolatuk, hát, kicsit annyira függő, mint a Winchestereké.

1. Regina/Emma (Once Upon a Time): Tudom, hogy névben rokonok (Emma nagyanyja lenne, ha-ha), és tudom, hogy megpróbálta Emmát nyolcmilliószor megölni Regina, de nem itt ez a lényeg. Nem csak kémia van a két karakter között, hanem mindketten végül is sérültek, és meg tudnák egymást érteni, és úgy érzem, Emma az egyetlen, aki tényleg nem feltételezi mindenről, hogy biztos Regina tette. És van egy gyerekük! :D

KARAKTEREK, AKIKRE NAGYON RÁFÉRNE EGY BUSZ

Mert mindig vannak olyanok, akiket nem csak közömbösnek találunk, vagy imádunk utálni, hanem egyenesen várjuk a kínhalálukat. Hát, íme, az én listám:

5. Helena Bertinelli (Arrow): Először megörültem, hogy lesz egy női álarcos igazságtevő is a sorozatban, hátha tökösebb, mint Laurel és lesz karaktere. Azon felül, hogy az írók rémes szövegeket adtak a szájába – szó szerint visszhangozta Olivert, a gyengék kedvéért –, egyszerűen egy nagy sírós tinilányra emlékeztet. Értem, meghalt a vőlegénye, értem, hogy sajnálnom kéne, de Theának hitelesebb a karakterdrámája, mint az övé. Arról ne is beszéljünk, amikor a vacsoránál csak úgy kiakadt, és eldöntötte, hogy ő már gonosz lesz és kész, mert az exeddel vacsiztunk. Hát jó.

4. Laurel Lance (Arrow): Értem mit akar a karakter képviselni, de nem bírom. Olyan, mint egy szürke folt, akibe mindenki szerelmes, és se egy értelmes mondata, se szerepe a bálványon kívül. Tommy állandóan fényezi, hogy mennyire erős nő, de még nem láttam, az egyetlen egy verekedős jelenetén kívül. Nem feltétlen kell bunyózni tudnia, de nem, nem látom, miért olyan tökéletes.

3. Neal Cassidy (Once Upon a Time): Eddig csak sejtettük, hogy nem egy jó szereplő lesz Henry apja, de ez az egy karakter, akit szívesen megölnék a sorozatban, legalább dráma lenne a halálából. Tudom, hogy Emma örült, hogy bárki felfigyel rá, mert szüksége volt bármilyen szeretetre, de a kis pitiáner tolvaj az én szívembe nem lopta be magát. Olyan kis nyámnyilának tűnik, és nem akarom, hogy arra építsenek az írók, hogy Emma vele jön össze. Kérem azt a buszt neki!

2. Alexis Blume (666 Park Avenue): Ha csak megjelenik a képernyőn, sikoltva elmenekülök. A Brian-Alexis szál az, ami egyáltalán nem kéne ebbe a sorozatba… (Megjegyzés: tök nehéz volt a karakterről olyan képet találni, amikor ruhát hord, ez a bajom…)

1. Jason Neville (Revolution): Szegény gyerek, első részben is az ő szerepétől kaptam igazán hányingert, mert a megszokott, elcsépelt tiltott szerelmeseket vetítette előre. És bár Charlie nagyon jól bánik a helyzettel – sehogy –, addig Jason állandóan meresztgeti a szemét, mint valami hősszerelmes, amit nem értek, mert konkrétan nem is beszéltek soha semmiről. Nem, hogy karaktere, még szövege sincs, pedig főhős lenne. (?)

RÉSZEK, AMIHEZ AGYTISZTÍTÓ HIPÓ KÉNE, MERT SOHA NEM AKAROK RÁJUK GONDOLNI

Minden sorozat követ el hibákat, ritka az, ahol egyetlen rossz rész sincs, bár létezik ilyen mitikus lény.

5. Citizen Fang (8x09) Supernatural: Mindig is utáltam a vámpíros részeket ebben a sorozatban. Nem azért, mert nem szeretem a vámpírjaik ábrázolását, egyszerűen, ha vámpírok kerülnek itt elő, akkor az biztos, hogy egy rossz rész előjele. Nem történt semmi, és nem értem, hogy Bennyt minek erőltetik, ha még drámát se hozott magával. Az egésznek gyenge Interjú a vámpírral beütése volt, és ennyi. Borzalmas.

4. Memorial (4x02) The Vampire Diaries: A sorozat nem nyitott valami jól, de mindig kell nekik pár rész, hogy belejöjjenek. Idén ez nem sikerült, lassan ott tartok, hogy kaszálom a sorozatot. A 2. rész azért került be ide, még annál is jobban nem történt benne semmi, és csak kínlódás volt az egész. És nem Elena átváltozásával van a bajom, de a kis Terminátor vadásztól is csak ideggörcsöt kaptam.

3. We’ll Always Have Bourbon Street (4x08) The Vampire Diaries: Tehát végre Delena van, erre bejön ez a hülye, értelmetlen szolgai kapcsolat, ami vámpíroknál extra ritka, de Damonnal kétszer is megesett, mégse veszi észre Elenán a változást, de Charlotte-on, akit nem is szeretett, igen. Gratulálok, írók, így kell Damont ellenszenvessé tenni! Másfelől meg Damon elment onnan, anélkül, hogy megnézte, hogy megtörték a kapcsolatot? Áh, logikai baki logikai baki hátán, és inkább tépném ki a szemem, minthogy ezt újranézzem.

2. Bitten (8x04) Supernatural: Néha csinálnak olyan részt, amit Jensen Ackles rendez, ami nem lenne baj, ha mondjuk, olyan érdekes karakterre összpontosítanának, mint Garth vagy Charlie vagy Becky, fene, még Kevint is bevállaltam volna… De ez a rész pusztán egy kézi kamerás, rángatózós, tucat horror, ami se nem vicces, se nem izgalmas, és ennél rosszabb Odaát részt én még nem láttam.

1. Pilot (1x01) Revolution: Ha van valami, ami iszonyatosan unalmas és semmilyen, és tele van logikai bakival, és iszonyatosan nagy csalódás, az a Revolution 1. része. Nem is értem, hogy fejlődhetett ekkorát a sorozat, és ha jól néztem, ráadásul az első részt Kripke írta? Mai napig nem tudom, mi volt ez.

Kommentben természetesen szívesen látom a ti kedvenc sorozataitokat, karaktereiteket, és felettébb érdekelne, hogy van-e valaki, aki a nem-kánon párosok rabja, mint én. :)

2012 legjobbjai (és persze a legrosszabbjai is)

2012. december 24., hétfő


Ismét évvége, és bár idén nagyon-nagyon-nagyon sok negatív könyvet fogtam ki, olyannyira, hogy nyolc ifjúsági regényből egyhuzamban hét minősíthetetlen volt, mégis avattam új kedvenc írókat, és nagy könyves szerelmeket. Szóval, íme, a már megszokott nagy poszt, és ahogy tavaly bevezettem, idén is lesznek, amiket kategória szerint megemlítek, amik a műfajukban a legjobban tetszettek, de talán mégse tudok belőlük kiemelni se szereplőt, se jelenetet, vagy voltak náluk jobbak is.

Még mindig megkapom azt, minek olvasom romantikus könyveket, hiszen csak kritizálok mindent, és nem lehet mindenhol vér meg nemi erőszak. Bár népszerű hiedelem ez, én azóta is szeretem a kellemes, szívmelengető és reális romantikát, és bár tavaly sajnos sokkal több jó romantikus regényt olvastam, itt az idei top, összesen tizenketten, amiből kettő ráadásul klasszikus is. De a többi csakis kizárólag ifjúsági regény, és ezek közül csak négy szomorú. :D

But I Love Him, Every You, Every Me, Káosz, Where It Began, Black Heart, Thumped, Szerelem a kolera idején, Üvöltő szelek, Surrender, Tilt, The Blessed, A boszorka városa

A következő kategória a komoly témákat érintő regények, amikből egyre többet találok, és sajnos ez is áldozata lett egy kicsit a tömeggyártásnak – igen, rád nézek, The ButterflyClues –, vagyis attól még, hogy valami sötét, reális való világot ígér, még nem biztos, hogy teljesít is, de hát ez minden műfajban így van. Idén meglepően ebből többet olvastam, mint tavaly, pedig nem éreztem elégnek. Ebből egy darab klasszikus, a többi kortárs ifjúsági regény, ráadásul egy magyar szerző tollából is származik. :)

Jégviráglányok, But I Love Him, Every You, Every Me, Rage, Where It Began, Az üvegbura, Living Dead Girl, Holnap más leszek, Loss, Never Enough, Tilt, A kör

Végre a disztópiákat is elkezdték itthonra is behozni, főleg az Éhezők Viadala átütő sikere miatt, és ezért ebből is többet olvastam, mint tavaly, de ebből sem eleget. Ebből kettő klasszikus, a kortársakból pedig kettő felnőtt regény, a többi ifjúsági.

Tiszták, Fever, Káosz, A lázadó, Burn Bright, Surrender, Az útvesztő, 1984, Állatfarm, Csodák kora, Ragyogás, Partials - Részben ember

Meglepetésként ért, hogy fantasyból ismét 23 kiemelkedő könyvet olvastam, ami egyrészt jó, mert tartom a szintet, másrészt viszont aggasztó, mert ebből 6 gyerekmese, és 132 könyvhöz volt szerencsém idén. (Annyira rémes ez az arány.) De a mesekönyvek mellett 9 felnőtt könyv van, így ifjúsági regény összesen csak 8, az említett száz felettiből. Siralmasnak érzem ezt, főleg, hogy az ifjúsági fantasy lenne a fő asztalom, a molyvacsorám és a mennyei mannám. Na, de majd jövőre!

The Society of S, Rage, Discount Armageddon, A szukkubusz dala, The Calling, The Year of Disappearances, City of Lost Souls, Silence, Így neveld a sárkányodat, Így lehetsz kalóz, Így tanulj sárkányul, Loss, Darkness Devours, How to Cheat a Dragon's Curse, How to Twist a Dragon's Tale, The Season of Risks, The Blessed, A boszorka városa, How to Train Your Viking, A kör, A szukkubusz éjszakája, Elnyel a sötétség, Darkness Hunts 

Na, de térjünk át a Nagy Listára, és idén azt hiszem, mert mazochista évem van, a legrosszabbakkal kezdenék.

A Legrosszabbak avagy az Arany Kaktusz díj győztesei

1. A legrosszabb regény: Megszámoltam, összesen erre a címre 13 regény pályázhatott idén, ami nem az összes mazochista, rémes regényt jelenti, amit olvastam. (Mondom én, hogy idén nem volt szerencsém.) Szóval kb. havonta olvastam egy olyat, ami tucatjával csökkentette az IQ-mat, voltak itt lábkörmöt festő angyalok és nemi erőszakoló, pedofil, ám de romantikus tündérek is, és Alkonyat vámpíroknak öltöző görög istenek is. MÉGIS, azt kell, hogy mondjam, hogy kettő könyv az, ami a szerkesztési hibák miatt a döntőbe jutott a fejemben. Persze, a szerkesztő is ember, de mégis, amikor a mondatokon is vígan kacag az olvasó, az már elég rossz. Míg az egyik egy nagyon híres kiadó szülöttje (és trollokat vonzó kijelentés lenne megneveznem a könyvet, ezért meghagyom tippelésnek, segítek: nagy és fekete), a másik egy fizetős kiadóé. Aki olvassa a blogomat, az tudja, hogy állok én az ilyenekhez, mert hiába mondogatja a kiadó, hogy nem merik pénz nélkül bevállalni a magyarokat, mégis… ez olyan hülyeség. Mert bevallom, amit fizetősen láttam, arra volt elég ok, hogy ne adják ki.

A győztes könyvben van lila tűz szex közben, sok-sok érvágás, megcsalás, majdnem vérfertőzés, ÉS JOSÉ ARMANDO, no meg az álszent kék barátunk, akiébe vésődünk. :DDD Igen, az idén is Dora Craiban nyert, most a Szabadeséssel.


2. Legrosszabb író: Idén új győztest avatunk! Végre sikerült valakinek Lisa Jane Smith-t is alulmúlnia és ez ám nagy szó. Az ő alkotása a lábkörmöt festő, GPS nélkül eltévedő angyalok, akik nem tudják, hogy a vámpírok élőhalottak. Fel nem lehet sorolni az egetverő bolondságait, ő nem más, mint Cynthia Leitich Smith, (ő is Smith ám, kár, hogy nem rokonok a másikkal :D), aki elvileg gótikus regényeket ír, de a véroposszumjai és a fokhagymás gyertyái a vámpírok ellen úgy megnevetettek, hogy bármit ír, elolvasom, mert annyira abszurd.

3. Legrosszabb női főszereplő: Itt is bőven akad jelentkező, és mikor a sorokat írom, még mindig töprengek, hogy ugyan ki legyen a győztes. Sokan annyira különlegesek, világ megmentőek, és gyönyörűek, még a gonosz is őket akarja, röviden ezt angolul Mary-Sue-nak szokták hívni, ami a legidegesítőbb dolog a világon. Mindegyik lány szereplő, akinek a nevét felírtam iszonyatosan sötét, nem látják, ami előttük van, és persze, bármennyire is rossz dolgot tesznek, mindenki isteníti őket. Igazából bárki nevét beírhatnám, ugyanaz lenne, hiszen akkora karakterekkel rendelkeznek, de talán a Baljós Csillagok főhősét emelném ki mégis, Helent, aki nem elég, hogy a legerősebb, legszexibb isteni eredetű csodalény, de minden elképzelhető erőt birtokol. Ja, és hát a világvége is hozzá van kötve. És még ezen kívül a szerelmi élete is csodás példája annak, hogy ha ver a pasi, azt szeretetből teszi… vagy a fúriák miatt. Arról se feledkezzünk meg, hogy ő az, aki nem mer még önvédelemből sem harcolni, inkább csak sír és szenved. Ilyen példát kell ám a fiataloknak mutatni!

4. Legrosszabb férfi főszereplő: Nem olvasok túl sok férfi főszereplős könyvet, vagy ha igen, akkor is klasszikusokat, amik ritkán üldöznek ki a világból. Persze, sokan mondják, hogy ellentétes nemet nehéz írni, mégis van, akinek sikerül. De nem is ez a problémám inkább, hanem a hősök butasága, és egyetlen férfi főszereplőre emlékszem, aki a lehető legrosszabb dolgot tette, de elvileg ez romantika: Ő pedig Ruben Mack – lehet fújjolni engem, nem igazán érdekel – A napszemű Pippa Kennből.*SPOILERÉRT JELÖLD KI A SZÖVEGET* Szimplán nem mondta el élete szerelmének, hogy él a lány családja, mert nem akarja, hogy a csaj tudja. Mert akkor nem ő lesz az egyetlen személy az életében. Gratulálok! Ezek után nem csoda, hogy a zombival párosítom össze a főhősnőt. *SPOILER VÉGE*

5. Legrosszabb női (mellék)szereplő: Szenvedő, önsajnáló, értelmetlen, sötét, sötét, sötét: Ő nem más, mint Lena a Lenyűgöző Sötétségből. Őszintén remélem, hogy a lány halálával végződik a könyv. :D

6. Legrosszabb férfi (mellék)szereplő: Daniel Grigori, ami töketlen angyalunk a Tormentből és a Passionből, aki képtelen elmondani élete szerelmének az élettörténetét, de megszabja, hogyan hordhatja a haját, mert az az igazi szerelem. Ja, meg elfelejti direkt az összes fontos emlékét arról, hogy visszautazott az időben és magával beszélgetett.

7. Legrosszabb gonosz karakter: A szerencsecsillagból, vagyis a Halhatatlanok sorozatból Haven, akinek a legfélelmetesebb jelenete, hogy a mosdóban ordibál és a wc ajtókat rugdossa. Ezenfelül a legnagyobb ambíciója a pomponlányok csapatába való bekerülés.

8. Legrosszabb vége-harcolós jelenet: A Night World első részének vége, melyben kb. semmi nem történik, csak megbeszélik, hogy jó, akkor mégse.

9. Legrosszabb romantikus jelenet: Talán a Balthazarból a szerelmetes órán való sms-ezéseket emelném ki, ahol Balthazar éppen tanárt játszik, Skye pedig diákot. Kb. órán annyiból áll a tanítás, hogy kiad nekik valami könyvet olvasni, míg telefonszexel egy diákkal. Hihető és szívmelengető.

10. A legrosszabb vicces jelenet: A tévésorozathoz készült Vámpírnaplók sorozat 6. részében a nagy gonosz ellen verbénás sütivel készülnek fel. Egy perc szünet, hogy elképzeljétek. Többször megemlítik, hogy Stefan nem bírja a verbéna illatát se, majd megjegyzi, milyen finom a sütik illata, mindezt egy nagyon béna humoros jelenet közepette. Remek.

11. A rosszabb drámai jelenet: Az Article 5 elejétől tud az olvasó egy dolgot, amit Embernek, a főhősünknek a végén mondanak el. Annyira hihetetlenül nevetségesen oldotta ezt meg az írónő, hogy hiába lenne szomorú, inkább kínomban nevettem rajta.

12. A legrosszabb kitalált hely: A So Close to You csodás időutazós regény, ahol abszolút nincsenek szabályok. Példának okáért, ha valaki időutazik, akkor az nem tudja magát meg nem születetté tenni, csak átírja, hogy mások lesznek a szülei, de mindenre fog emlékezni a régi életéből. Oooké.

13. A legrosszabb párosítás: A Jóslatok hálójában főhősünk Ada nem ismeri fel a régi srácot, akit nagyon utált, de beleszeret a hátába, mert az aztán izmos és szexi és akinek ilyen háta van, azzal az egész életét le kell töltenie. Aztán rájön, hogy hopsz, ez a régi ismerőse, aztán mivel elölről is szexi, még jobban beleszeret. A könyv üzenete, hogy ne ítéljünk külsőre. Nem jött át.

14. A legátlátszóbb történet: Nincs is annál rosszabb, mikor az első említésre az olvasó kitalálja, hogy igen, ez a gyilkos, mindezt azelőtt, hogy a főhőst érdekelni kezdené a nyomozás. Sok átlátszó, sablonos könyv volt idén az olvasólistámon, de ezt is a Jóslatok hálójában nyeri, mert annyira átlátszó jelzőt használ a gyilkosra az írónő, hogy képtelenség nem rá jönni, hogy ő az.

15. A legrosszabb borító: Tudom, hogy kicsi könyv, tudom, hogy rossz és valószínűleg csak a fanatikusok nyomása miatt adja ki a kiadó, ezért nem akar pénzt beleölni, de ez az egész sorozat rémes borítóval büszkélkedhet. A legrosszabb azért mégis a Night World 3. részéé.

16. Legrosszabb idézet:Jeremy kékje frissen köszöntött, amint belém vésődött.” - :DDDDDD Dora Craiban: Szabadesés.

És jöjjön a Kedvencek Listája is

1. A legjobb regény: Karen Thompson Walker: Csodák kora. Egyszerűen gyönyörű minden szava, és az elejétől kezdve a végéig a szívemet facsarta. Egyszerre poszt-apokaliptikus regény, a felnövés dolgairól szóló regény, ugyanakkor tragédia is. Az emberek sorsa és a világ egyszerre süllyed lejjebb és lejjebb a sötétségbe, az olvasót pedig magával rángatja lefelé a semmibe.

2. Legjobb író: Volt pár idei nagy felfedezettem és ezek közül az egyik legmeglepőbb Susan Hubbard. Az Ethical Vampires trilógiáját olvastam, és hiába tűnik fülszövegből egy tini vámpíros könyvnek, egy többrétegű, mindenféle szociális problémával foglalkozó regény, ami inkább filozófiai kérdéseket feszeget, mint romantikázik. A romantika is csak szívtépésnek van benne, hiába csak pár oldalakat tesznek ki. Remélem, a közeljövőben folytatja a regények írását, mert két éve nem igazán jelent meg tőle semmi.

3. Legjobb női főszereplő: Végre idén annyi belevaló női főhőssel ismerkedtem meg, hogy egyszerűen nem tudok választani! NEM ÉS KÉSZ! *melodráma kikapcsol* Nagyon szoros a verseny tényleg két igazán aktív, okos, leleményes és szarkasztikus szereplő között, de végül a választásom Waverlyre esik a Ragyogásból, mert tényleg mindenféle borzalmon átesik, de akkor sem hagyja, hogy szétessen, amíg másokról gondoskodnia kell.

4. Legjobb férfi főszereplő: Hát ez igazságtalan küzdelem, mert teljesen elbűvölt a karakter, és másnak szerintem jó ideig esélye nem lesz, erre a címre, szóval: Hablaty, az Így neveld a sárkányodat sorozatból. Valaki nagyon szépen megfogalmazta egy internetes fórumon, hadd idézzek tőle nem éppen szó szerint: „Hablaty az a fajta fiú, akibe végtelenül szerelmes lettem volna 11 évesen.”

5. Legjobb női (mellék)szereplő: Míg Elena Johnson Possessionjében Vi főszereplő volt, akit nagyon szerettem, a Surrenderben egy nagyon megtört karakter a háttérben, aki keresi önmagát. De így is ugyanúgy imádtam, ugyanaz a belevaló női szereplő, aki nem csak kartonpapír figura.

6. Legjobb férfi (mellék)szereplő: Idén végre ebből is rengeteg volt és olvadozhattam a sok pasi után – igen, én is sekélyes vagyok –, de meglepően a győztes, Samm, a Partials – Részben ember regényből. Azért meglepően, mert utálom a robotokat, még ha félig biocucc is, mégis Samm kb. két mondatból magába bolondított.

7. Legjobb gonosz karakter: Idén pedig volt új Végzet Ereklyéi rész, és megrögzötten Sebastian mániás vagyok, de nem csak hogy a legjobb férfi főhős kategóriáról csúszott le, még erről is. Alma Katsu Halhatatlanjában hiába van egy leheletnyi fantasy, mégis a főgonosz karaktere az emberi lélek sötét oldalának sűrítménye: hátborzongató, mégis lenyűgöző és elbűvölő: Ő Adair, aki kicsit még magyar is.

8. Legjobb vége-harcolós jelenet: Idén ebből megint nem volt sok, valahogy úgy látszik, hogy ami történetközpontú, az általában rossz, és a karakterközpontú regényekben meg nincs ilyen extrém, izgalmas vége jelenet. Azért győztes persze akad: Marianne de Pierres: Burn Brightja, ami végig pörgős, izgalmas, hát még az utolsó jelenetek!

9. Legjobb romantikus jelenet:
“Don’t die,” she says. “Promise me that.”
“I promise that I’ll try not to,” he says.

„– Ne halj meg – mondja. – Ígérd ezt meg.
– Megígérem, hogy megpróbálom – feleli.”

Julianna Bagott: Tiszták. Igazából a jelenet lehet, hogy nem valami extrém nyálas, de abban a helyzetben annyira szép és kifejező volt, hogy egyedül talán arra vágyhatnak, hogy életben maradnak, nem az, hogy együtt boldogan. És annyi érzelem volt ebben az egy árva mondatban!

10. A legviccesebb jelenet: Idén ezt a Discount Armageddon érdemli ki, ami egy pörgős urban fantasy, de közben még is végig lehet nevetni, főleg az édes, beszélő egereken, akik kannibál törzsszerűen élnek a főhős konyhájában, és istenként tisztelik a főhőst. Többek között a gumimaci feláldozós és a "Megcsókolom a következő embert, aki belép az ajtón nap" jeleneteiket emelném ki.

11. A jelenet, amin a legtöbbet bőgtem: Akadt pár könyv, ami ismét megríkatott, persze többek között a nemi erőszakról szóló könyvek, de mégis a díjat a Csodák korának adnám, ahol mindent szépen lassan lerombol az írónő, majd egy halálesettel döf tőrt a szívünkbe, végül pedig egy abszolút keserédes apró történettel zárja és ezzel az idézettel: „Néha a legszomorúbb történeteket lehet a legrövidebben elmondani.”

12. Az a hely, ahova szívesen elmennék: Ixion szigete a Burn Brightból. Eleve annyi, de annyi részletesen kidolgozott hely van, amit nem ismerhettünk meg, és nagyon érdekelnének azok is, de a sziget hiába valószínű, hogy egy mészárszék mégis elbűvölt a gótikus templom menedékházaival, az ösvényeivel és az Éjlényekkel együtt.

13. A legjobb párosítás: Annyira ritka, hogy én bárkinek is szurkolok, de ismét csak sikerült valakinek megvennie, és ez a könyv egyre többet szerepel ezen a listán: a Burn Brightból Lenoir/Retra, akiknek perzselő kémiájuk van, és mindkét karaktert imádom is, alig várom, hogy még többet olvashassak róluk.

14. A legcsavarosabb történet: Keri Arthur a Dark Angels sorozatával ezt még tavaly óta folyamatosan vezeti. Idén még két rész jelent meg, és azóta se lehet tudni pontosan, hogy ki kinek az oldalán áll.

15. A legszebb borító: Julianna Baggott:Tiszták – remekül illik a történethez is, és amellett is olyan komor, mégis gyönyörű.

16. A legszebb idézet: Emlékszem, hogy a Tisztákban rengeteg idézet van, de azt hiszem, szövegkörnyezet nélkül, nem lehetne annyira értékelni, ezért maradok a The Society of S alapmondatánál:

„Life is all about people leaving.” – „Az élet arról szól, hogy folyton elhagynak.”

Hát íme, a 2012-es lista, ha van kedvetek, kommentben leírhatjátok, hogy nektek idén mi volt a kedvencetek – akár kategória szerint, akár nem –, és mi volt az év legnagyobb csalódása. Továbbra is mindenkinek kellemes könyvmolykodást 2013-ra is, ha már megint túléltünk egy világvégét. :)
Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.