David Levithan: Hold Me Closer - Engedj közelebb!

2015. június 3., szerda

Hogy akadtam rá: LMBT irodalmat kerestem.

Sorozat: A Will & Will kiegészítő kötete.

Úgy általában az egészről: A Will & Willből már jól ismert Tiny Cooper musicaljéhez való rendezői utasításokat tartod a kezedben, dalszövegekkel és jó tanácsokkal. Ez a darab Tiny életét dolgozza fel a születése pillanatától kezdve és azt, hogyan boldogult ebben a világban így "nagy csontozatú," harsány, meleg tiniként.

Közel négy éve, hogy olvastam a magyarul éppen most megjelenő Will & Willt, és bár most visszaolvastam és Tiny Coopert kedvenc szereplőmként jelöltem ott meg, mégis úgy vagyok vele, hogy így visszanézve, annyira nem kedveltem őt, mint a többiek. Bárhol néztem értékeléseket, mindenhol azt láttam, hogy Tiny a szupersztár, ő az olvasók kedvence, míg hozzám depressziós Will állt közelebb. És bár sosem érdekelt annyira Tiny egész musicalje, azért mégis úgy döntöttem, hogy elolvasom ezt a kis könyvet.

Igazából ez nem több, mint az egész musical leírása, a dalszövegekkel és néhol egy-két tanáccsal vagy magyarázattal Tinytól, amivel mi olvasók − főleg, ha olvastuk a Will & Willt − már tisztában vagyunk, így semmi belsős vagy új információt nem kapunk. És bár alapvetően úgy vagyok vele, hogy egy szövegkönyv is lehet érdekes, mégis nekem ez nem az a kaliberű történet, ami megkövetelne egy önálló könyvet magának, így zenék és koreográfia és minden nélkül, ez nem ad sok mindent.

Noha akad itt humor, mégis inkább azok fogják értékelni, akiknek abszolút Tiny volt a főregény központja. Valamennyire látunk belőle többet, de azért így sem sikerült annyira megkedvelnem, noha megértem a kapcsolatokkal való küzdelmeit és teljesen reális, mégis úgy érzem, hogy Tiny egyszerűen csak túl melodrámai, hát ezért is nyúlt a musicalhez. És bár tudom, hogy Tiny kezdő szerző, mégis úgy érzem, hogy ez a nagy musical így mégsem olyan "nagy," habár a dalszövegek egész frappánsak. Inkább csak az elismerésre méltó, hogy valaki írt dalszöveget az életéről, mintsem maga a dalszövegek tartalma.

Persze, amit szerettem a regényben, az itt is megvan: Van itt szó a családról, és Tiny mázlijáról, hogy elfogadó környezetbe született. Rácsodálkozhatunk, hogy bár az apjának nehéz elfogadnia, hogy a fia homoszexuális, mégis viszonylag könnyedén veszi és hamar feldolgozza, mert feltétel nélkül szereti. És igen, erről is szól ez a kis szösszenet, hogy a családi szeretetnek ilyennek kéne lennie, és persze, felmerül az is, hogy elsősorban mindenki be akar illeszkedni, és legfőképpen a családjába szeretne.

Látjuk, hogy Tinyt mi inspirálta az életben − a családja lelkesedése, a bébiszittere életfelfogása −, és ebből látjuk, hogyan is inspirálják egymást az emberek jóra és fejlődésre. Noha Tinynak még van mit tanulnia az életben, azért valamennyit fejlődik.

Az első felvonás Tiny énkereséséről szól, és azt mutatja be, hogy mennyire fontos önmagukkal rendben lenni,  elfogadni saját magunkat úgy, ahogy vagyunk és hogy bármennyire is van egy olyan társadalmi nyomás, hogy csak párban érnek az emberek valamit, ez nem igaz, és minden kapcsolat előfeltétele, hogy magunkkal legyünk jóban.

Tiny feszegeti a szexualitás kérdését is − milyen a homoszexuális szex, honnan tudja, mikor jön el az első szexuális kapcsolat ideje −, de igazából csak egy érzéseivel küszködő fiatalt látunk, aki teljesen el van veszve a romantika és a párkapcsolatok világában. Olyannyira is, hogy exnek nevez olyat is, aki csak szimplán nemet mondott neki, és igazából mind a 17 exe csak valamiféle önfelfedezés volt, és nem igazán tartott egyik kapcsolat sem pár napnál tovább.

A Hold Me Closer igazából nem nyújt semmi különlegeset, csak egy kellemes kis kiegészítő azoknak, akik szeretnék látni Tiny összes dalszövegét.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a mondanivaló, néhol humoros

Ami nem tetszett: nem működik ez igazán könyvformában

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Dutton Books for Young Readers

Kiadás dátuma: 2015. március 17.

Oldalszám: 208 oldal

Honnan: saját, e-book

K. M. Walton: Cracked (Megtört)

2015. június 2., kedd

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Úgy általában az egészről: Victor utálja az életét: Az iskolában senki nem veszi észre, csak Bull, aki megveri és megalázza. A szülei elvárják, hogy a fiú tökéletes legyen, és soha semmi nem elég jó nekik, még az sem, hogy Victor matekzseni. Így amikor csak matekon ér el tökéletes SAT pontszámot, az édesanyja úgy dönt, hogy nem viszi magukkal a fiút vakációra, és akkor minden olyan lesz, mint régen, végre élhetnek a fiúk nélkül egy kicsit.

Bull utálja az életét: A nagyapjával és anyjával él együtt, akik mindketten alkoholisták és mindent a fiún vezetnek le, a nagyapja általában az öklével, míg jó esetben az anyja csak éles szavakkal. Bull nem gyenge, ezt bizonyítja be mindig, amikor az iskolában másokat bánt.

Már eltelt pár nap, hogy befejeztem ezt a könyvet és még mindig tanácstalan vagyok, hogy mit is írjak róla. Valamiért olyan furcsa ez a könyv, abstractelffel is beszéltem róla, hogy ő is képtelen volt erről posztot összehozni. A regény maga tetszett, ajánlanám is bárkinek, mégis most, hogy valamit írnom kéne róla, egyszerűen nehéz megtalálni a megfelelő szavakat.

A fülszöveg enyhén félrevezetett, mert egy kicsit más történetet kaptam, mint képzeltem. Egyrészt a reklámok azt ígérték, hogy a középpontban az iskolai zaklatás lesz, és igen, ez kap is szerepet, mégis a főtéma a családon belüli erőszak és bántalmazás.

Ezt a kérdést, persze, Walton remekül kezeli és a könyv első fele, ami ezt mutatja be kellemetlen és nyomasztó. Végigkísérjük a két fiatal útját a kilátástalanságban és kétségbeesésben és együtt éreztem velük, hogy milyen borzalmas dolgokon kell keresztülmenniük. Bull és Victor története itt egyáltalán nem függ össze, viszont annál inkább tükörképei egymásnak. Bull szegénységben él, alkoholista, fizikálisan bántalmazó felnőttekkel, míg Victor ellentétként egy gazdag, ámde rideg, nagy nyomással és elvárásokkal járó környezetben, és noha nem verik, mégis érzelmileg bántalmazzák és semmibe veszik.

Mindkét fiú története arról szól, hogy milyen lehetetlen és kibírhatatlan olyan helyzetben élni, amikor senki nem törődik az emberrel és senki nem szereti. Kettejük anyagi hátterének különbsége pedig csak még jobban kiemeli, hogy bár a pénzre szükség van egy biztos élet megteremtéséhez, az nem pótol mindent, és ugyanakkora károkat tud okozni szimplán a szeretet hiánya is.

Victorban és Bullban az is közös, hogy nem ismertek sose igazi szeretetet, és ezért a saját bántalmazó rokonaikat is képesek szeretni, és maguknak is hazudni, hogy igazából normális az, ahogyan élnek. Ezeket a maguknak magyarázkodásokat felettébb szívszorító volt olvasni. Ebből a hiányukból pedig érthetően következik, hogy ahogy találkoznak az első őket észrevevő, kedves lánnyal, akkor képesek azt mondani, hogy egyből beleszerettek. Noha nem nyálas a romantika, mégis erős kifejezésnek tűnhet, hogy öt nap − illetve Victor esetében kicsit kevesebb idő − alatt már igaz szerelmet fogadnak a hőseink, de úgy éreztem, hogy ez a szeretetéhségükkel egyértelműen jól magyarázható, és nem is ez volt a történet középpontjában, hanem hogy a két fiú megtalálja önmagát.

Noha csak öt napig vannak távol a szörnyű helyzetüktől, mindkét fiú rájön, hogy létezik saját életük, saját sorsuk, és igenis néha a szülők nem tudják jobban és nem feltétlen jó emberek. A főhőseinknek gyorsabban kell felnőni és leválni a szüleikről, mint a kortársaiknak, de erről szól ez a regény, hogy nem lehetetlen ilyen helyzetekből kilábalni.

Mégis… Bár a történet több helyen játszik a véletlennel és hogy minden okkal történik, úgy érzem, hogy Victor és Bull története nem lett eléggé kihasználva. A két fiú csak egyszer, ha szót vált, és a fülszövegből abszolút nem erre gondoltam. Mennyire jó lett volna, ha zaklató és zaklatott rájönnek, milyen a másik élete, rájönnek, hogy a másik is csak ember, noha nem hibátlan, és esetleg még meg is kedvelik egymást, hiszen annyi közös van bennük, és nem csak az, hogy mindkettőjüket bántalmazzák. De ezt az egész szálat Walton átugorja, és csak annyi a szerepe a dolognak, hogy Victort beleerőltette egy olyan helyzetbe, ahol ki kell állnia magáért, és nem tud elfutni.

A történet vége teljesen reményteli, inkább már tündérmesébe illő, mert az epilógus mindent elmond, minden akadályt eloszlat a két karakter előtt, és valahogy túl gyorsan oldódnak meg a problémák, az érzelmi katarzis így egy kicsit elmaradt.

Viszont a Cracked a maga nemében egy tökéletes regény arról, hogy nem szabad sosem feladni, hogy a nehéz helyzetekből is van kiút, és hogy még ha nem is látszik, lehet, hogy vár ránk valaki az életben, akiknek fontosak vagyunk.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a téma, a komor hangulat

Ami nem tetszett: a vége tündérmesébe illik, kihagyott potenciál a szereplőkkel

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2013. január 1. (eredeti: 2012. január 3.)

Oldalszám: 312 oldal

Honnan: saját, papírpéldány, születésnapi ajándék
Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.