C. L. Stone: Introductions (Bemutatkozások)

2015. szeptember 12., szombat

Hogy akadtam rá: Nancy ajánlotta.

Sorozat: A The Ghost Bird 1. része.

Úgy általában az egészről: Sang Sorenson egész életét szinte bezárva töltötte otthon, mivel az anyja annyira retteg mindentől, ezért elhatározta, hogy a lányait nem engedi sehova. Sang, hogy bebizonyítsa magának, hogy az emberek nem mind nemi erőszaktevők és gyilkosok, úgy gondolja, hogy miután új helyre költöztek, nem árthat neki, ha az utca egyik üres házában tölti az éjszakát. Ekkor találkozik Kotával, a szexi fiúval, aki megszánja a lányt, mert esik az eső és hazaviszi, és természetesen Sang nála tölti az éjszakát, mert ez már csak így megy vadidegenekkel. Persze Kota nincs egyedül, gyorsan bemutatja jó pár helyes barátjának a lányt, akik elhívják Sangot vásárolni. Az izgalom tetőfokára hág, mikor a lányt véletlen egyedül hagyják, és megtalálja őt a helyi rosszfiú, hogy szexuálisan zaklassa, de persze a szuper szexi csapat megmenti.

Ez a posztom tökéletesen jó párt alkot az előzővel, mert ugyanúgy vágybeteljesítő regény, azaz igazából tele van logikátlansággal és minőségileg nem a legjobb, mégis élvezetes olvasni. És míg az Anita Blake sorozat valahogy kifulladt és túl komolyan veszi magát, addig itt még nem akad probléma ezzel.

A sorozatot külföldön egész sokan kedvelik, pedig egy kis magánkiadásos valami (mert regénynek nem nevezném őket jó szívvel), és bár sokan azt mondják, hogy csak a kis agyatlan tini lányok tudják élvezni (ami milyen sértő megjegyzés), igazából nem ebben rejlik a sorozat sikerének titka. Olvastam az írónő írós tanácsait valahol, amikben amúgy akad egy-két fura felfogás (ne olvassunk könyveket abban a zsánerben, amiben írunk), mégis volt egy olyan, ami megfogja a lényeget: "Szeresd, amit csinálsz, és mások is szeretni fogják." Egyszerűen süt a lapokból, hogy nem csak egy adag egóval rendelkezik az írónő, mint a legtöbb írópalánta, hanem szinte szerelmes a saját karaktereibe és a helyzeteket mindenféle szégyen nélkül írja, kitálalva ezzel a legbensőbb fantáziáit. Ez persze regénynek nem , leginkább rajongói írásnak mondanám vagy egy jobb hasonlat pornónak. Mert a pornónál az ember nem várja el a logikát, az csak egy fantáziát elégít ki, és ez persze ifjúsági regény, szexi fiúkkal, de ugyanazt a célt szolgálja.

Nem próbál ez a sorozat történetet elénk tárni − legalábbis még nem, ez csak egy ingyenes bevezető rész, ahol szó szerint csak mindegyik fiúval találkozik a főhősünk, illetve úgy érzem, hogy bármiféle cselekmény is lesz, az csak egy álkeretet szolgáltat ahhoz, hogy kiélje magát az írónő. Nem próbálja ez a sorozat elhitetni velünk, hogy ez egy reális történet, egyszerűen nem veszi magát komolyan, és ezért sincs vele bajom.

Egy kicsit úgy éreztem magam közben, mint amikor a Jupiter felemelkedése filmet néztem, ami szintén ugyanez a kategória: Bár első körben lehetne erre a könyvre sikítani, hogy anti-feminista, mert a főhősnő állandóan csetlik-botlik és annyi életrevalóság szorult belé, mint Bella Swanba, és minden férfi/fiú szereplő meg akarja védeni, mégis… Ott van az, hogy igen, vannak ilyen női szereplők, akik nem fognak seggeket szétrúgni, akiknek a fő ereje az, hogy lelkileg erősek és úgymond a "szív" erejével rendelkeznek, és miért ne vágyhatnának arra, hogy valaki megmentse őket? Igazság szerint ezzel a fantáziával önmagában semmi gond nincs, amíg nem az a normális, hogy egy nő helye a konyhában van és csak másodlagos emberi lény. Valahogy bár ez a könyv néhol ügyetlenül egyensúlyozott az elfogadható női ábrázolás és a szörnyű esetlen főhős között, mégsem tudom azt mondani rá egyszerűen, hogy rossz, és így ez a fele nem is idegesített.

Sang karaktere amúgy hihetően béna, főleg szociális helyzetekben, mivel annyira el volt zárva és az anyja agymosásszerűen belé nevelte, hogy mindenkinek aljas szándékai vannak és mindenkitől rettegnie kell. Természetesen ehhez még hozzájön a tinikorban szokásos önbizalomhiány és máris kész a recept egy állandóan piruló, félszeg főhőshöz. Sang sok belső gondolata frusztrált, de végül is ezek is reálisak voltak, hiszen mindig eddig elvárták tőle, hogy bocsánatot kérjen, akár a létezéséért is, szóval amikor pitiáner dolgok miatt kezd el aggódni vagy esdekelni a fiúknak, az persze, az olvasó számára lehet idegesítő, de valahol inkább szomorú, hogy Sang mennyire nem veszi magát emberszámba. Remélem, hogy a kötetek többi részében fejlődésen fog átesni, és azért lesz ez is központi téma, hiszen a megtört emberek egymásra találása szintén egy jól bevált fantázia.

Persze, azért a "nem olyan, mint a többi lány" dolog eléggé zavart, mert bár a fiúk sem igazán tartoznak a megszokott kategóriába (és nem csak a kinézetük miatt ám), mégis úgy érzem, hogy azt kéne hangsúlyozni inkább, hogy minden ember más és más, nem pedig azt, hogy jajj, de más a főhős, mert a többi lány szereti magát sminkelni, ő pedig természetes szépség. Amihez persze jön a már filmekből is olyan jól megszokott "ha leengeded a hajad," nőiesebb és szebb vagy" elem, amit szintén gyűlölök.

Igazából ez a sorozat nem más, mint egy tinédzser álma, ahol a szürke, tömegbe beleolvadó, magát semmibe vevő főszereplő megtalálja a kiutat az otthoni rémes helyzetből, barátokat szerez, és eközben persze kilenc helyes pasi veszi körül. Csakis azoknak ajánlom, akik valami nagyon agyatlan, nagyon fanfictionszerű írásra vágynak, és persze a poli vagy szerelmi sokszög szerelmesei nagyobb előnnyel indulnak, mivel bár még itt nincs romantika, azért elég egyértelmű, mire épít ez a sorozat.

Kedvenc karakter: Silas, Mr. Blackbourne

Ami kifejezetten tetszett: a fanfic hangulat

Ami nem tetszett: írásilag nem a legjobb :D

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Arcato Publishing

Kiadás dátuma: 2012. december 23.

Oldalszám: 206 oldal

Honnan: saját, e-book

Laurell K. Hamilton: Halálcsók

2015. szeptember 5., szombat

Hogy akadtam rá: Gimnáziumban nyomták a kezembe a sorozat első kötetét.

Sorozat: Az Anita Blake 21. része.

Úgy általában az egészről: Amikor egy vámpírbanda elvisz átváltoztatni egy tizenöt éves lányt, az jog szerint emberrablásnak számít, hiszen fiatalkorú még nem egyezhet bele a harapásba. Így Anitán a sor, hogy előkerítse az áldozatot, lehetőleg még élve. A gond ott kezdődik, amikor a vámpírtársaság úgy néz ki, mint egy csapat kedves ember a közeli szomszédságból: csak fiatal gyerekek és öreg, nagyszülő korúak. Gyanúsnak tűnik a dolog, de nem tudják eldönteni, hogy ki állhat mögötte és milyen céllal. Eközben persze Anitától rettegnek a vámpírok is és az emberek is, hiszen ő teszi a dolgát és bárkit megöl, akinél fegyver van és veszélyt jelent, még ha gyerek is vagy annak néz ki.

Egy vallomással kezdeném ezt a posztot: Nagyon elfogult vagyok ezzel a sorozattal, mert bébi könyvmoly koromban kezdtem el olvasni, és Hamilton vezetett be egy másfajta világba. Egy világba, ahol a lányok/nők is lehetnek segget szétrúgó, komor, borongó, szarkasztikus hősök. Nem azt mondom, hogy ne lennének ilyen művek még, mert van azért elég, főleg mostanában, de akkor még nem igazán kerülhetett, főleg magyar nyelven ilyesféle regény a kezembe. Imádtam azt, amit ez a sorozat adott, egy kellemes álomképet: A magányos detektívet, aki semmibe veszi magát, mégis mindenki ámulva néz fel rá. Egy hős, akit bár felemésztenek a problémái, mégis megoldja mindenki másét. Azt hiszem, ez egy tökéletesen összesűrít egy fajta fantáziát, amibe szívesen merülnek el az emberek. Van aki hercegnő szeretne lenni, van aki darabolós gyilkos/vámpírvadász, és ezzel nincs semmi baj.

Az ilyesféle regényekre azt mondom, hogy vágybeteljesítők, és bár ezt a szót általában negatív értelemben használom, nincs velük semmi gond, amíg szórakoztatóak. Ennek a sorozatnak kismillió hibája van, de eddig valahogy egy hullámhosszon voltam Hamiltonnal, és nem zavartak annyira a bukkanók, főleg Anita önfényezése és a többi nő lenézése. Most eljött az a pillanat, hogy elgondolkozom rajta, hogy folytassam-e Anita kalandjait − ezt a kötetet már ismételten csak kölcsönkértem és nem is tervezem megvenni, amíg meg nem bizonyosodom róla, hogy akarom én ezt tovább folytatni.

Noha van itt jó alaptéma (és persze a világ és a karakterek is már hozzám nőttek 11 év alatt), mégis elveszik minden a regény gyengeségei között. A főbb témák közé tartozik, már szinte persze megszokás szerint, hogy mit jelent igazi gonosznak és szörnyetegnek lenni, amivel nagyon jól tud játszani Hamilton, tekintve, hogy nem csak a természetfeletti tudnak gonoszok lenni a könyveiben. Erre itt még nagyobb hangsúlyt fektet, ahogy Anita egyre több erőt kap, és a régi barátai társai néha félő szemmel néznek rá. Illetve Anita a túlélési ösztöne és a sok tapasztalata miatt olyanokra is képes, amin mások sokkal többet gondolkoznának vagy nehezükre esne.

A másik főtéma, ha már a romantika is bekerült a sorozatba, a kapcsolatok, és hogy Anita, aki mindig is munkamániás volt inkább, hogyan próbálja a munkáját egyeztetni a párkapcsolataival, főleg hogy elég nehéz és veszélyes munkát végez. Ezzel persze a rendőrök közül nem csak Anitának vannak problémái, és ezt a részét még egy kicsit kedveltem is a könyvnek, hogy apró realistást csempész az amúgy idilli vágyálomba.

A kötet középpontjában most két karakter áll, hiszen mindig van valakinek valami problémája: Sin, aki a legfiatalabb Anita háremében azon sír, hogy Anita nem képes beismerni, hogy szereti, mert zavarja a korkülönbség, és emellett még sok tanulni valója van Anita életviteléről és hogy az milyen veszélyekkel jár. Még elviselhető lett volna ez a dráma adag, ha nem párosul hozzá Asher undorító viselkedése. Persze, hogy vannak emberek, akik képtelenek boldogok lenni a lelki sebeik és a negatív tapasztalataik miatt, de annyira teátrális, rosszul megírt és feleslegesen belezsúfolt volt ez a szál, hogy az idegeimen táncolt. Azok után, amit Asher tett, nem tudom, hogy képesek még mindig megbocsátani neki. És akkor itt már kezdődhet a logikai és írói hibák felsorolása. Állandóan emlegetik, hogy Asher új városba költözik, csak így, hogy "új városba," miért nem tudhatja meg az olvasó, hogy hova? Ettől úgy éreztem, hogy ennyire lusta volt Hamilton, hogy még a térképre se tudott rábökni.

De ennél sokkal nagyobb hibák is vannak, ami miatt kiérdemelte az egy csillagot ez a kötet. Először is teljesen aránytalan, 460 oldalas és bár az elején akcióba csöppenünk, ez hamar kifullad és gyorsan átadja a helyét több fejezeten át tartó, unalmas beszélgetésnek, ami annyira nevetséges, hogy leginkább tényleg csak vágyálmokban tudná elképzelni az ember, nem pedig kiadott könyvben. Először is Anita összeveszik Larryvel a vámpírok miatt és teljes a harag, természetesen Anita nem érezheti úgy, hogy valaki ellene megy és vége van itt egy kapcsolatnak, rögtön behoz neki Hamilton egy új srácot, aki tanulni akar Anitától, betöltve a mentorált tanonc helyét. Természetesen ez a srác meleg, szóval hagy jó három fejezetnyi időt arra, hogy politikai korrektségről beszélgessünk, ami amúgy tök jó dolog, de amikor átmegy valami fejen vágós, prédikáló valamibe, ami szótárcikkek és wikipédia oldalak kimásolása, az fárasztó és csak kellemetlen az olvasónak. Ez után persze jön a női szereplőnk, akinél Anita sokkal jobb, mert ez egy gonosz nőszemély, aki meg akarja magának szerezni a meleg srácot, és egy hihetetlen, sarkított jelenetet kapunk arról, hogy a nő semmibe veszi a pasit és Anitával beszélgetnek úgy, mintha adott fickó ott se lenne, előtte elismerve, hogy igen, rá akar arra mászni, meg jól meghágni és Anita egy ribanc és én ezt nem bírom már… Rágondolni is rossz.

A logikai hibák (miért hagyja ott Anitát a testőre csak azért, mert egy lány megijedt és el kell kísérni egy szobába, miért nem várhatják meg hogy jöjjön másik testőr?), a nevetséges istenítésig (csak Anita az egyetlen nő, aki képes polikapcsolatra), a sértő LMBT dolgokig (a biszexualitás azt jelenti, hogy valakinek mindig kell mindkét nemből partner, azt meg sem említem, hogy nem csak két nem létezik, de sebaj, tápláljuk a hülye sztereotípiákat) minden van itt, ami elveszi az olvasó életkedvét is. De leginkább az zavart, hogy semmi nem történik, és a könyv második fele már teljesen szétesett, nem is tudom regénynek nevezni, inkább csak szex novellák voltak, mindenféle koherencia nélkül.

Noha semmi baj nincs a tökös, tűsarkúval vámpírt ölő vágyálommal, egy ilyen regénynek az lenne elsősorban a dolga, hogy szórakoztasson, Hamilton pedig csak prédikál és nevetséges szex jeleneteket ír. Se ponyvának, se pornónak nem volt ez jó, és úgy érzem, tényleg jót tenne már egy szerkesztő az írónőnek.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: unalmas, tele kellemetlen, nevetséges helyzetekkel és jelenettel

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 2/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2015. június 4. (eredeti: 2012. június 5.)

Oldalszám: 464 oldal

Honnan: kölcsön
Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.