Ugrás a fő tartalomra

Kelley Armstrong: Double Play (Kettős játszma)

Hogy akadtam rá: Kelley Armstrong fanatikus vagyok.

Sorozat: A Nadia Stafford 3,5. része.

Úgy általában az egészről: Nadia és Jack boldogan élik az életüket, már amennyire ez bérgyilkosokként lehetséges. Mivel Jack tartozik egy régi mentorának egy szívességgel, ezért Írországba utazik, hogy elintézze és végre maga mögött tudhassa a múltját. De a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy várja, és Quinnt is elrabolja valaki, a Cotrapasso társaság pedig bevonja Nadiát a nyomozásba.

Alapvetően nem szeretek kiegészítő novellákat olvasni a sorozataimhoz, mert eddig mindig úgy éreztem, hogy teljesen feleslegesek. Úgy vagyok vele, hogy ha már egy regényt vagy regénysorozatot olvasok, akkor legyen benne minden, lehetnek ingyenes plusz anyagok, de anélkül is lehessen érteni a történetet, hiszen azért könyv a könyv, hogy egy teljes történetet kapjak. Ezek mellett pedig akárhányszor belekezdtem valamibe, sosem találtam olyan novellát, ami igazán bármit hozzáadott volna a sztorihoz és leginkább csak kifáradt, unalmas részletek voltak, amik azt az érzést keltették bennem, hogy ezek kerültek ki a vágószobában a kéziratból.

Az egyetlen dolog, ami miatt mégis bevállaltam ezt a kötetet, hogy rendes kisregény a maga 130 oldalával, és mert imádom a Nadia/Jack párost és nem nagyon láttuk, hogy merre tart az életük a 3. rész végén, illetve a Contrapasso társasággal túl sok kérdés maradt megválaszolatlanul. De ha azt gondoltam, hogy ezzel haladunk valamerre, hát nagyon csalódhattam, ugyanis ez csak egy kis epizodikus nyomozós eset, és ennyi.

A történetben ráadásul, bár hiába van váltott nézőpont, így (még jobban) megismerhetjük Jack gondolatait, érzelmeit és kétségeit is, mégis a kedvenc párosom javarészt nem is szerepeltek együtt. Bár a végén a Nadia/Jackre vágyó szívem is kapott pár kedves percet, mégis jobban szerettem volna, ha egész végig együtt dolgoznak. A romantika pedig sajnálatos módon a könyv végére egyszerűen átcsapott nyálasba, amit nem igazán hittem volna, főleg Jacktől, és elkapott a nevetőroham is olyan rózsaszín és bénus jelenettel találtam magam szemben.

Az akció része viszont izgalmas és pörgős, ahogy azt már Armstrong krimi/thrillerjeitől megszokhattuk. Noha nem egy nagyon csavaros történetet kapunk ekkora terjedelemben, mégsem volt túlságosan átlátszó a történet. De sajnos valahogy úgy éreztem a végére kifulladt Armstrong, ugyanis iszonyatosan összecsapott lett a sztori vége, minden szálat rettenetesen gyorsan lezavart, és gyorsan még egy epilógusszerű mesélést is kaptunk, ami talán egy regény befejezéséhez jobban illett volna.

Nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a kiegészítő kisregényt, de még mindig úgy érzem, hogy ezek a toldaléktörténetek nagyon nem nekem valók, ugyanakkor aki egy kis falat Nadia sztorira vágyik, annak tökéletes kikapcsolódást nyújthat.

Kedvenc karakter: Nadia, Jack

Ami kifejezetten tetszett: az akciójelenetek, a Jack/Nadia páros

Ami nem tetszett: a vége összecsapott és nyálas

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Traverse Press

Kiadás dátuma: 2016. április 5.

Oldalszám: 130 oldal

Honnan: saját, e-book

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Hogy akadtam rá: Úgy éreztem, itt az ideje bepótolni a klasszikus meséket. Sorozat: Az Oz első része. Úgy általában az egészről: Dorothy nagybátyjával és nagynénjével él Kansasben, szürke élete viszont váratlan fordulatot vesz, mikor egy tornádó felkapja a házával együtt és Ozban landol, egy mágikus helyen. Találkozik az Északi Boszorkánnyal, aki segítségül annyit mondd neki, hogy el kell mennie Ozhoz, a nagy varázslóhoz a Smaragdvárosba, ő majd haza tudja juttatni a lányt. Így hát Dorothy nekivág a sárga köves útnak, és kalandjai során több barátot is szerez, a Madárijesztő, a Bádog Favágó és a Gyáva Oroszlán személyében. Igazság szerint – lehet, ez az én hiányosságaimat mutatja – ebből a meséből szintén nem láttam feldolgozást, csak talán gyerekkoromban valami színpadi darabot. (Ködösen rémlik csak már.) Annyit tudtam, hogy az ikonikusnak számító sárgaköves úton mennek hőseink, és hogy ki mit akar kérni Oztól, no meg a Nyugati Gonosz Boszorkány képe is lebegett előttem, szóval íg...

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú...

Cassandra Clare: City of Glass - Üvegváros

Hogy akadtam rá: Először lett a Harry Potter, aztán sok-sok fanfic író. Köztük Cassandra Claire, aki miatt életemben először fent maradtam egész este, hogy elolvassam a ficét, a Draco Trilógia első részét. Hamarosan megtaláltam a második részt, de akkor nem voltam jó angolos, nem tudtam tovább olvasni. Viszont megszerettem az írását. Imádtam a humorát, saját magát is kiparodizálta, és a cselekmény. Isteni. Lehet, hogy másnak a Gyűrűk Ura titkos naplók ismerős. Azt is ő alkotta. Csak leszedte netről műveit, mert megalkotta első regényét, a City of Bonest, és felvette a Cassandra Clare írói nevet. Úgy általában az egészről: Alig vártam ezt a könyvet, hogy megtudjam végre, mi lesz Claryvel és Jace-szel, és ki hal meg? Ugyanis a szerző elárulta, hogy az egyik Lightwood meghal. Az Alec fanok elkezdtek poénkodni, hogy kinek a halála viselné meg Alecet és hogy akkor inkább haljon meg Max, Alec kistestvére. A kritika innentől spoileres AZ ELSŐ KÉT RÉSZRE NÉZVE! A HARMADIK RÉSZBŐL FŐBB DOLGOK...