Hogy akadtam rá: Van a film, amit meg akarok nézni. Van belőle a könyv, amit el akartam olvasni. Úgy általában az egészről: Valerie mindig is más volt, mint a többiek Daggorhornban, a kis faluban, ahol lakik. A nővére kedves, gyengéd, szép, ő pedig az örök álmodozó és lázadó. Ám már 6 éves korában megváltozik az egész élete, mikor is szembetalálja magát a Farkassal, ami a népét riogatja. Minden teliholdkor állatot kell áldozniuk a rejtélyes Farkasnak, különben belőlük lakmározna a vadállat. Ám Valerie-t, nővérét és három barátnőjüket a fiúk is lekötik, hiszen főhősünkön kívül mindenki szerelmes a falu leghelyesebb és leggazdagabb fiújába, Henry Lazarba, ám mivel Valerie inkább a veszélyt kedveli, a száműzött, sötét hajú, igen jóképű Petert. A fogalmazás igen jó, ezt meg kell hagyni. Nem mondom, hogy szépirodalmi, de becsapja az embert, mert elég élvezhető az írásmód. Viszont a többi, nem. Az első fejezet még egész élvezhető, mintegy 10 évvel az egész történet előtt játszódik. Ez mind...
A lelketlen kritikus véleménye