Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

gyász címkéjű bejegyzések megjelenítése

Sally Nicholls: An Island of Our Own (A mi kis szigetünk)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls fanatikus vagyok. Úgy általában az egészről: Holly árva, amikor 11 éves volt, elvesztette az anyját, 6 éves korában pedig az apját. Azért nem került csak állami gondozásba, mert a bátyja, Jonathan 18 évesen elvállalta, hogy a testvérei gyámja legyen, noha le kellett mondania így arról, hogy egyetemre menjen. Jonathan egy kávézóban dolgozva próbál elég pénzt keresni, de így is szűkösen jönnek ki és új ruhákra már nem igazán telik. Hiába élnek még a nagyszüleik, ők már annyira öregek és betegek, hogy nem tudják őket ellátni, és sokat sem tudnak segíteni, ezért is kell Hollynak vigyáznia bébiszitter helyett az öccsére, így sok mindenből kimarad és hiányolja, hogy önfeledten gyerek lehessen. Ezen a nyáron azonban Irene nagynéni kincse, amit rájuk hagy, megváltoztathatja az életüket, ha sikerül megtalálniuk. Ha már Sally Nicholls neve szerepel egy gyászról szóló könyvön, akkor felkészültem arra, hogy órákig sírni fogok rajta. De sajnos/nem ...

Sally Nicholls: Season of Secrets (Titkok évadja)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Miután Molly édesanyja meghalt, őt és a testvérét a nagyszüleikhez küldik, és a két lány két teljesen különböző módon próbálja feldolgozni az őket ért tragédiát és az apjuk depresszióba süllyedését. Míg Hannah el-elszökik otthonról és a lázadó tinédzser álcája mögé bújik, addig Mollyt leköti a férfi története, akivel egy őszi napon az erdőben találkozik. Hamarosan rájön, hogy a sebesült férfi, akit egy halom vadász üldöz nem más, mint a Tölgyfakirály, vagy más néven Zöld Ember, és a tavasz és a nyár istene, és Molly mindent megtenne, csakhogy ne veszítsen el újra valakit és segítsen a régi istenen. Azt hiszem, ez az első Sally Nicholls könyvem, amin nem bőgtem − mert az írónő védjegye, hogy ripityára töri az olvasó szívét −, de ettől még nem lett kevésbé jó. Rövid kis olvasmány ez, mégis bekúszik az ember bőre alá, és úgy éreztem, Mollyval együtt engem is elkapott egy rövid időre a té...

Ellen Hopkins: Rumble (Morajlás)

Hogy akadtam rá:   Ellen Hopkins rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Matt öccse az iskolai zaklatások hatására öngyilkos lett, és a fiú ezt egyszerűen nem tudja feldolgozni. Nem érti, miért várja el tőle mindenki, hogy bocsásson meg a zaklatóknak, amikor úgy érzi, senkit sem érdekel, mi lett a testvérével. Bár Matt küzd a rajta eluralkodó dühvel és haraggal, de köszöni szépen, jól van, a jegyei jók, és noha nem tudja, hogy mihez kezdjen a jövőjével, melyik egyetemre jelentkezzen, nem minden tizenéves így van? Matt bár sok barátját elveszítette az öccsét övező botrány miatt, hálás azért, hogy mellette van a szerelme, a számára tökéletes lány, Hayden. Noha a lány már-már lassan fanatikusan hisz Istenben, Matt pedig ateista, a fiú nem hiszi, hogy ez elronthatja a kapcsolatukat. Ismét egy újabb Ellen Hopkins regény, és nem meglepő, hogy nem kellett csalódnom a kedvenc írómban, ismét a szokásos szívfacsaró, őszinte érzelmekkel és hiteles tinédzser karakterekkel ...

Lisa Schroeder: I Heart You, You Haunt Me (Szeretlek, Te Pedig Kísértesz)

Hogy akadtam rá: A kedvenc kiadóm adja ki. Reklámszöveg: Néhány kapcsolatnak egyszerűen nincs vége. Úgy általában az egészről: Ava élete nem könnyű, ugyanis mindent elborít a gyász az életében, mikor a fiúja, Jackson meghal. Hiába vannak ott a barátai, Cali, Jessa és Zoe és a szülei, mégis magába fordul, hiszen elvesztette szerelmét. Ezen az sem segít, hogy magát hibáztatja Jackson haláláért és lassan mindenhol látni kezdi a fiút, és szentül hiszi, hogy Jackson szelleme őt kísérti. Mit is lehetne erről a regényről mondani? Teljesen gondban vagyok tényleg. Először is, szerintem nem árt tisztázni, hogy ez versregény, azaz szabad versekben van írva az egész. Tehát mire lehet számítani? Hogy nincsenek benne összetett mondatok, tájleírások, és nagyon sok párbeszéd se. Illetve nincsenek nagyobb monológok. A versregények valahogy az érzelmekre hatnak, mivel rövid, ritmusos kifejezéseikkel tényleg jobban ragadják meg az érzéseket, a hangulatot, mint bármi mást. Tehát nincs nag...

Jessica Verday: The Haunted (A Szellemjárás)

Hogy akadtam rá: Simon Pulse-os könyveket kerestem, és láttam xoxo_abby -nél molyon. Úgy általában az egészről: Miután Abby, az Álmos Völgy kisvárosának lakosa rejtélyes körülmények között elvesztette legjobb barátnőjét, nem éppen érzi magát épelméjűnek. Pláne, hogy beleszeretett egy fiúba, Caspianba, aki mint kiderült már rég halott és lehet, hogy csak ő képzelte maga mellé a gyász miatt. Mikor erre rájött, Abby úgy döntött ideje elköltöznie otthonából a nagynénjéhez és pszichológushoz járnia sem ártana. Ám nem csak szeptemberben kell hazatérnie az új tanévre, a kis közösség felépítette a hidat, aminek építkezési helyén meghalt Kristen és úgy gondolták, hogy a lány emlékének fogják dedikálni, ezért főhősünknek haza kell térnie, hogy beszédet mondjon. Igen ám, de Álmos Völgyben valahogy semmi sem ugyanolyan, Abby még inkább kívülállónak érzi magát, ahogy eddig, bár Ben még mindig aranyos, és talán Caspiant látta a hátsókertben? Mivel az első rész egy ötszáz oldalas prológus volt, rem...

Jessica Verday: The Hollow (A Völgy)

Hogy akadtam rá: Simon Pulse-os könyveket kerestem, és láttam xoxo_abby -nél molyon. Úgy általában az egészről: Abby kénytelen megtenni azt, ami bármelyik embernek iszonyatosan nehéz, eltemetni egy számára fontos embert, jelen esetben a barátnőjét. Ám Álmosvölgy kárpótolja a lányt a veszteségéért, mikor felbukkan a temetésen és majd később a megemlékezésen egy rejtélyes, szőke fiú, Caspian. Nos először is tisztázzuk, hogy ez a könyv minden, csak nem fantasy regény, sőt még a regény szóban is kételkedem. Hogy miért? A fülszöveg olvasása nélkül indultam neki izgatottan a könyvnek, de közben, mikor 300 oldalon nem történt semmi, kénytelen voltam megnézni a fülszöveget, ahol ígértek nekem gyászt, nyomozást és rejtélyeket meg romantikát. Ebből semmi nincs benne, ugyanis a főhős csak eszik, alszik, iskolába jár, vásárol, és főz. Ezen kívül gyakran sétál és sír és rémeket álmodik. Azon lepődtem meg őszintén, hogy a fogalmazás nem rossz, az ötlet, amit akarna, nem rossz, ha meg is történ...