Gigi olvasmányai

Hogy akadtam rá:   Ask.fm-en hívták fel rá a figyelmem. Úgy általában az egészről:   Főhősünket megkéri az orvosa, hogy publikálja a naplóját, amit tizenhat évesen írt, amikor éppen teljesen összeomlott. Az orvos úgy érzi, hogy a narrátor története bepillantást nyújthat a tinédzser lányok lelkébe a legsebezhetőbb időszakban, főleg, hogy a főhősünk borderline személyiségzavarral és depresszióval küzdött. Így hát a főhősünk elolvassa a saját naplóját, hogy a végén kommentálhassa az eseményeket: A 16 éves főhősünk megérkezik a lányoknak fenntartott bentlakásos iskolájába, ahova az édesanyja a családi tragédia miatt küldte. A narrátor apja öngyilkos lett, és a lány megpróbálja ezt feldolgozni, de leginkább csak magába fordul, ám van egy lány, aki kirángatja az élet szürkeségéből: ő Lucy, aki a legjobb barátnője lett. Minden jól alakul idén szeptemberben, Lucyval egybenyíló szobát sikerült szerezniük, de aztán az idilli képet széttöri az új, rejtélyes, külföldi diák: Ernessa Blo...

Hogy akadtam rá: Laurie Halse Anderson rajongó vagyok. Úgy általában az egészről: Hayley Kincaid eddig az úton élt apjával, aki mióta visszatért Irakból nem ugyanaz az ember, mint aki volt. Nem találja a helyét a világban a háború szörnyűségei után, de úgy dönt, hogy a lányának ideje normális életet élnie, ezért visszaköltöznek Hayley szülővárosába. Ám Hayley semmire nem emlékszik a gyerekkorából és utálja az embereket, az új iskolájában pedig borzalmasan teljesít. Az életét pedig nehezíti, hogy az apja képtelen egy állást is megtartani, Hayley régi, részeges mostoha anyja ismét vissza akar térni az életükbe, és még az iskolában egy helyes fiú is megkörnyékezi a lányt. Laurie Halse Anderson az egyik kedvenc íróm, és noha még nem olvastam az összes könyvét, azt reméltem, hogy ez is olyan szívfacsaró és/vagy elgondolkodtató lesz, mint a Hadd mondjam el… vagy a Jégviráglányok , főleg mert itt a főtémának a poszttraumás stressz zavar volt bereklámozva, noha nem a főhős küszködi...

  Hogy akadtam rá: Amy Reed rajongó vagyok. Úgy általában az egészről: Isabel és Connor egy nyári táborban találkoztak, és miután összebarátkoztak úgy döntöttek, hogy e-mailben tartják a kapcsolatot. Connort egyedül neveli édesanyja, és bár a fiúnak nincs semmi különösebb problémája, mégsem elégedett az életével, főleg azért, mert nem tud beilleszkedni az osztálytársai közé, és nincsenek barátai. Ezt csak tetézi, mikor a barátnője szakít vele, miután rájön, hogy ő homoszexuális és csak próbaképpen volt Connorral. Isabel a fiú ellentéte, harsány, életvidám személyiség, bár a családja éppen szétesőben: édesanyja a munkába temetkezik és más nem is érdekli, apja pedig a munkanélkülisége okozta lelki sérelmeket alkohollal kezeli. Isabel bátyja drogfüggő és ki-bejár a rehabokról, nővére pedig már a saját családját építi feleségével, ezért a lány úgy érzi, kevesebbet foglalkoznak vele. Talán ezért is ragaszkodik Isabel annyira Trevorhoz, a zenész pasijához, aki szörnyen bánik vel...

Hogy akadtam rá: Sokan ajánlották. Úgy általában az egészről: Mivel Daisy nem jön ki a mostohaanyjával, ezért lepasszolják őt Angliába a rokonokhoz nyárra. A lány nem is sejti, hogy gyökerestül meg fog változni az élete, nem csak az épp kitörő háború miatt, de ott van a rejtélyes Edmond is. Elkövettem azt a hibát, hogy bár nem akartam, de mégis sikerült a könyvből készült film előzetesét megnéznem olvasás közben. Bár nem befolyásolt, mégis muszáj azzal kezdenem a bejegyzést, hogy míg az előzetesben bombák robbantak, látványosan fegyverekkel lövöldözve hurcolták el a hőseinket, sőt Daisy-nek pisztollyal kellett megvédenie Pipert, ez a könyvben nem szerepel. Szóval aki egy izgalmas, akciódús regényre vágyik, az csalódni fog. A filmhez még nem volt szerencsém, és sokan tudjátok, hogy én nem várom el megrögzötten, hogy a könyv és az adaptációja teljesen egyformák legyenek, de szeretném, ha az olvasók teljes egészében megadnák a könyvnek az esélyt. Ugyanis ez a történet lassú...

Hogy akadtam rá: Nova Ren Suma rajongó lettem. Úgy általában az egészről: Lauren Woodman tizenhét éves, és semmiben sem különbözik azoktól a lányoktól, akik nyom nélkül eltűntek. Mivel a rendőrségnek nincs kapacitása minden tinédzser után nyomozni, Lauren úgy gondolja, az ő küldetése, hogy megtalálja a környéken eltűnt lányokat, kezdve Abby Sinclairrel, akinek a nyáron veszett nyoma egy ottani táborban. De hogy miért is hiszi Lauren, hogy neki kell megmenteni a lányokat? Mert a lányok maguk mondják ezt neki, követik őt szellemképként mindenhova, megmutatják az emlékeiket, és Lauren álmában is egy furcsa házban jár, ahol az összes eltűnt lány ott van. Nehéz erről a könyvről írni, mert nem rossz, mégis csalódtam benne, és ez talán annyira fog látszani az értékelésemben, hogy önkéntelenül is lebeszélek róla pár embert, pedig nem szeretnék. Suma különlegesen ír, ezt le kell szögezni, nem az az ifjúsági, szerelmetes fantasy, mint a többi könyv, és maga a fogalmazása és a hangulat...

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről: A tizenhat éves Winston Winters tudja magáról, hogy nem jó ember, és ezért tart mindenkit távol magától. Egyszerűen így könnyebb. Egy családi tragédia után, amiben meghalt a húga és a bátyja, új nevet vesz fel és az édesanyja egy bentlakásos iskolába íratja, ahol kívülállóként éli az életét. Régi barátja – legalábbis amilyen szinten lehetnek barátai – Lex, egy öngyilkossági kísérlet után Win elsőszámú ellenségévé vált, ám Winstonnak kisebb gondja is nagyobb ennél, ugyanis az iskola mögötti erdőben egy széttépett hullát találtak, és az eset egészen közel történt a teliholdhoz. Winston pedig nem emlékszik rá, hogy hol volt aznap éjjel. És persze pont ilyenkor kell az újonnan érkezett, különc lánynak is felfigyelnie Winre… Andrew Winters kilenc éves és fényes jövő áll előtte, hiszen profi teniszjátékos. Egészen addig így is van, amíg meg nem történik Az Incidens, amikor is kórházba juttat egy m...

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:  Loann Rochester egy szürke kisegér, és mindig a háttérbe olvad a tökéletes testvére, Claire mellett. Próbál rájönni, hogy ő miben is jó, mit is kezdjen az életével, hiszen már 11-es, és hamarosan az egyetemen kell gondolkoznia. De mégis akadnak más problémái is, mint mindenkinek: a legjobb barátnőjével egy piti dolgon összeveszik, a lány pedig bosszú hadjáratot indít Loann ellen, akinek így csak egy csendes, iskolában bántalmazott fiú marad társául. Viszont Claire pasija, akibe Loann hatodik óta szerelmes, valamiért felfigyel a lányra, de Loann rá se hederít, mert szereti a nővérét és nem fog keresztbe tenni neki. Mégis fel kell tennie magában a kérdést: Mit láthat ő benne a suli élsportolója a tökéletes nővére mellett? Féltem ettől a könyvtől, mert a fülszövegben Loannt úgy állítják be, hogy elárulja a nővérét és mindent megtesz a népszerűségért és Joshért, a nővére helyes pasijáért, de...

Hogy akadtam rá: Kedvenc kiadóm adja ki, Goodreads ajánlotta, Nancy -től megkaptam, aki sokat áradozott a könyvről és az írónőről. :) Úgy általában az egészről:  Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki nem tudta, hogy milyen jó az élete. Megfizetett érte. Így látod a helyzeted: Alice Ray-jel lakik, az apjával, aki a lányt otthon tanítja, mert szegény beteg, és hát látszik is rajta, elég sovány. De persze erről a betegségről mindenki tud, hiszen ez egy kis közösség. Valójában pedig ez történik: A lány neve nem Alice. Ray öt éves korában rabolta el, és azóta is fogva tartja, és olyan dolgokat tesz vele, amit soha senkinek nem szabadna átélnie. Ray csak a nagyon fiatal lányokat szereti, és Alice viszont közelít a tizenötödik életévéhez, hiába is éheztetik, már látszik rajta, hogy öregszik, ami csak egyet jelent, Ray-nek nem lesz többé rá szüksége. Most fejeztem be ezt a könyvet, és jónak láttam erről most írni, mert később sem fogom a megfelelő szavakat ...

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:  Sara és az édesanyja menekülni akarnak otthonról. Muszáj nekik, mert Sara édesapja veri a feleségét, sőt, emiatt lett öngyilkos Sara bátyja. A régen oly tökéletes család romokban hever, ahol az apa még mindig nem hiszi el, hogy a fia meghalt, és az anya és Sara nem akarják ezt neki elmondani, így azt tettetik, hogy él. (Ami felettébb logikus, ugye.) De baj történik, mert Sara anyja nem jön el a megbeszélt találkozóra, így a lány kénytelen randizni a suli legmenőbb pasijával. (Szegééény.) Ezek után Sarának muszáj rájönnie, hol az anyja, vagy hogy egyáltalán él-e még, és vajon milyen szörnyűségek várnak rá, ha egyedül marad a házban az apjával. Nekem ez a könyv instant-vásárlólistán volt, egyszerűen azért, amiről szól: családon belüli erőszak, gyász és egy leheletnyi nyomozás. Aztán mikor kinyitottam a könyvet, oltári nagyot csalódtam. Megint. Úgy látszik, most ilyen a formám. Eleve ez e...

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:  Penelope „Lo” (erről csak nekem jutott eszembe, hogy „ló?”) Marin élete rossz, ugyanis bátyja halála óta az édesanyja depressziós, és szinte semmit sem csinál, csak bezárkózik a szobájába, édesapja pedig a munkába temetkezik. Így esik meg Lóval (xD), hogy mivel nem tudja mással tölteni az idejét (hobbi minek? tanulás minek?), ezért a város legszegényebb negyedébe buszozgat, mert ott halt meg a bátyja, és azt várja, hogy ha eleget bolyong, belefut valakibe, aki ismerte. Amilyen szerencsés, egy gyilkosság közepén találja magát, ahol ő maga is majdnem meghal, és ezek után találkozik egy szexi, hajléktalan fiúval. Ha ez nem lenne elég, a meggyilkolt prostituált ékszereit ellopja Lo a bolhapiacról, mert kleptomániás. És innentől pedig nincs más hátra, mint a nyomozás és a RANDIZÁS! Ugye milyen zagyvaságnak hangzik ez az egész? Mentségemre legyen szólva, gyönyörű a borítója, és érdekes a fülszöv...

Hogy akadtam rá: A „raise awareness” projektre kerestem könyveket. EZ AZ ELSŐ KÖNYV, AMIT A CSÖKKENTSD A VÁRÓLISTÁDAT JÁTÉKRA OLVASTAM. Úgy általában az egészről: A tizenkilenc éves Esther Greenwood élete lehetne akár felhőtlen is. Ösztöndíjjal került be az egyik legjobb iskolába, és egy divatlapnál nyert pályázatot, így még tizenegy lánnyal egy hónapra New Yorkba kerül. Ám bármennyire is kecsegtető lenne számára a jövő, egyszerűen nem köti le semmi sem, és semminek nem tud örülni. Nehezen ültem neki ennek a véleménynek, mert úgy éreztem, hogy én ehhez kevés vagyok, és őszintén, ez igaz is. Aztán eszembe jutott, hogy bármennyire is akarja jó sok ember elhitetni magával, hogy én igazi kritikusnak képzelem magam, ez a blog azért jött első sorban létre, hogy a személyes benyomásaimat megörökítsem, és jó esetben megosszam másokkal. Tehát, ami ilyen súlyú és kaliberű könyv, mint ez, annál ne várjatok tőlem irodalmi elemzést, mert nem olyan szemmel nézem, egyszerű olvasói szem...