Ugrás a fő tartalomra

Elizabeth Scott: Living Dead Girl (Élőhalott lány)

Hogy akadtam rá: Kedvenc kiadóm adja ki, Goodreads ajánlotta, Nancy-től megkaptam, aki sokat áradozott a könyvről és az írónőről. :)

Úgy általában az egészről: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki nem tudta, hogy milyen jó az élete. Megfizetett érte.
Így látod a helyzeted: Alice Ray-jel lakik, az apjával, aki a lányt otthon tanítja, mert szegény beteg, és hát látszik is rajta, elég sovány. De persze erről a betegségről mindenki tud, hiszen ez egy kis közösség.

Valójában pedig ez történik: A lány neve nem Alice. Ray öt éves korában rabolta el, és azóta is fogva tartja, és olyan dolgokat tesz vele, amit soha senkinek nem szabadna átélnie. Ray csak a nagyon fiatal lányokat szereti, és Alice viszont közelít a tizenötödik életévéhez, hiába is éheztetik, már látszik rajta, hogy öregszik, ami csak egyet jelent, Ray-nek nem lesz többé rá szüksége.

Most fejeztem be ezt a könyvet, és jónak láttam erről most írni, mert később sem fogom a megfelelő szavakat találni rá. Rövid a történet, összesen 170 oldalas, de ennyi idő alatt is Elizabeth Scott kitépte a szívemet és apró darabokra törte, ahogy a főhősét is.

Az elmesélés már különös, hiszen először hozzánk szól a narrátor lány, hogy mi hogyan látnánk az ő helyzetét, mint külső szemlélő, és ezzel már felvesz egy olyan közvetlen stílust, amitől úgy éreztem, hogy Alice velem szemben ül, és nekem meséli el a történetét személyesen. Na ettől csak még jobban a szívembe markolt az egész.

A történetet két idősíkon meséli el Alice, visszaemlékszik az elrablására, mindig „egyszer volt, hol nem volt” motívumot használva, amivel még inkább kiemeli Scott azt, hogy mennyire tagadja magában a főhősünk, hogy volt egy másik, jobb élete is. És közben látjuk a jelent, ahogy a megtört Alice próbál élni.

Ez az a könyv, ami hiába rövid, nem lehet annyira gyorsan olvasni, ahogy szeretnénk, mégpedig a téma miatt. A rövid, tömör mondatokkal és gyönyörű, kegyetlen hasonlatokkal, képekkel Scott közben úgy játszik az olvasó érzelmeivel, mintha mi magunk is átélnénk az egészet. Alice üressége és reménytelensége végig beköltözött az én mellkasomba is, az ő fájdalma az enyém lett, és olyan ritkán éreztem ezt regényeknél!

A téma maga is nehéz: a pedofília és az emberrablás. A pedofília nálam az a téma, ami nagyon nehezen megy, mert mindig felfordul tőle a gyomrom, és noha itt a nemi erőszak jelenetek (amiből te jó ég, mennyi van!) nincsenek leírva részletesen, még a nemi szerv szó sem szerepel, hiszen ifjúsági könyv mégis úgy megviseltek, hogy le kellett tennem a könyvet, visszaszorítanom a könnyeimet, és megedzenem magam a folytatásra.

Elizabeth Scott nem tudom mennyi kutató munkát végezhetett, de az egész beteges dolgot hihetően mutatja be. Hogy az áldozat miként irtja ki magából az érzelmeket, hogy tovább éljen, hiszen, ahogy Alice is megjegyzi, hiába hiszik az emberek, hogy valamit nem képesek túlélni, de sikerül, csak éppen nem jönnek ki jól és lelkileg egészen belőle.

„Mindenhez hozzá tudsz szokni. Azt hiszed, hogy nem, meg akarsz halni. De nem teszed. Nem fogsz. Egyszerűen csak vagy.”

Alice végig fájdalmasan üres, lemondott már mindenről, és olyan fizikai és lelki terrort élt át, ami borzasztó. Noha tényleg a könyv nem részletesen, végig a hideg rázott tőle. Ezenfelül bemutatja, hogy milyen is az, ahogy a társadalom áll ehhez: „Miért nem szólt az áldozat? Miért nem kért segítséget?” Scott pedig választ ad erre, hogy a rettegést a fogva tartók hogyan is használják, illetve, hogy hiába látnak az emberek akár a szomszédjukban olyat, amiről ösztönösen érzik, hogy nincs rendben, lehet, hogy nem fognak szólni, direkt félrenéznek. Vagy pedig a másik eset, hogy észreveszik, hogy a másik ember mennyire megtört, és pont ezért még jobban kihasználják, ha már más is megtette.

Ezzel felvet egy elég elborzasztó gondolatot: mennyire romlott is lehet az emberi lélek. Itt a fogva tartónak is megvan a maga oka, hogy miért a kislányokhoz vonzódik, és ez is rettenetes, és sajnos megeshet akárhol, akármikor. Nem mondja ártatlannak Ray-t az írónő, félreértés ne essék, de ő is volt áldozat, és ezzel felfesti azt a szörnyű képet, hogy erőszak erőszakot szül: esetünkben nemi erőszak nemi erőszakot. Mivel ha egy ember ilyen borzalmas dolgokon esik át, lehet, hogy nem segít rajta semmilyen terápia, és ha túlságosan megtört, túl kevés emberiség maradt benne, betegessé és romlottá válhat annyira a lelke, hogy pont azt teszi, amit vele is, hogy visszaszerezzen valami uralmat az élete felett. Ez kisebb mértékben, de jelen van Alice-ben is: vajon ő belőle is erőszak tevő lesz? Mert ráérez ám az ízére ő is, hogy milyen szédítő érzés, ha másoknak árthat, ahogy neki is. Ezek mellett pedig egyéb apróságokat is látunk a háttérben, például, hogy nem muszáj ahhoz erőszakos tettnek bekövetkeznie ahhoz, hogy valaki megtörjön, és a drogokhoz nyúljon a feledés ködéért.

A könyv és a történet ott ér véget, ahol kell, igazán hatásos lezárást kapunk, és pár percen át, csak ültem fájdalommal a mellkasomban, és kavarogtak bennem az érzések és a gondolatok. Erős idegzettel bíróknak ajánlom a könyvet, vagy akit érdekel a téma. Tényleg nem részletes, és jómagam 14 év felett simán bárkinek a kezébe nyomnám, de annyira sötét és komor hangulata van, hogy nem mindenki fogja bírni. Tökéletes könyv ez, és most már radaromra tettem Elizabeth Scottot.

Kedvenc karakter: Alice

Ami kifejezetten tetszett: a téma, a hangulat, a vége

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból (habár a tartalomhoz illik)

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2008. szeptember 2.

Oldalszám: 170 oldal

Megjegyzések

  1. Basszus.... én az ilyen könyveket nem bírom elolvasni. Mire a bejegyzésed végére értem már felment a vérnyomásom és kivert a verejték....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @szilvamag: Én is nehezen olvasom az ilyeneket, de valamiért (nem fogom tudni biztosan megmagyarázni) szeretek komoly témás könyveket olvasni. Minden megrendít azért, nem vagyok ám kőből. :D Néha szeretek szomorú, valóságban gyökerező történeteket olvasni. A pedofília az, amitől tényleg mindig felfordul a gyomrom, és van, amikor le is kell tennem a könyvet. (Kedvenc írónőm hasonló regényét fél év alatt olvastam el.)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…