Ugrás a fő tartalomra

Laurell K. Hamilton: Végzetes Flört

Hogy akadtam rá: Gimnáziumban kezdtem el olvasni a sorozatot, baráti ajánlásra.

Sorozat: Az Anita Blake 18. része

Úgy általában az egészről: Anita Blake-nek sosincs nyugta, még a hétköznapi munkájában sem, ami a halottkeltés. Kénytelen visszautasítani több pénzes ügyfelet is, mivel nem a megfelelő okok vezérlik őket a zombik feltámasztásához, ám valaki nem fogadja el a nemet, és Anita ismét súlyos helyzetben találja magát.
Mivel ez egy kisregény (novella?), amolyan töltelék rész két nagy kötet között, ezért nem is vártam sokat tőle. Sokan kérdezik, hogy ha a Micah nem jelent meg magyarul, ugyan ez miért látott napvilágot, vagy miért nem egyben a kettő. Ugyan, erre nem tudok válaszolni, de van egy feltételezésem: A Micah-t nem olvastam, fogalmam sincs, mennyit ad hozzá a történethez, de rémesen rossz értékelést kapott, ezért nem is tudok haragudni a kiadóra, hogy az nem jelent meg. Viszont a Végzetes Flörtnek örültem, mert nemcsak egy új karaktert hoz be, és ezért lényegesebb a nagy történet szempontjából, de kellemes kikapcsolódást is nyújtott.

Most jön az, hogy miért szeretem Hamiltont, ez a kötet is nagyon jól példázza. Mert hiába „csak” egy erotikus, horror fantasy történet, mégis olyan jól ábrázolja az emberi lélek dolgait, a legsötétebbtől, a kétségbeesetten át, a jóra való törekvésig. Mivel Anita munkája, hogy zombikat éleszt fel, nap mint nap dolgozik a gyászolókkal, akik nem tudják, vagy nem akarják felfogni, hogy egy zombi nem ugyanaz, hiába nem is tudja az magáról, hogy halott.

Bár történet itt is van, és inkább az, mint erotika, a rövid terjedelem miatt nem igazán csavaros, nem meglepő, (ezért is jár neki csak a négy csillag), de szórakoztató és kikapcsoló, amilyennek egy Anita Blake regényt is elvárnék. Megvan a szokásos vér, zombik, és a már megszokott „Anita mindent megold maga, nem kell neki segítség” attitűd.

De mégis most valahogy így visszanézve a többi kötetet Anita egy pici változáson ment keresztül, ami a novella nyugis részén volt igazán érezhető. Anita egy kicsit fellazult, legalábbis próbálkozik derűsebben állni az emberekhez, ennek oka az is, hogy mindenkitől átvesz valamit az ember egy-egy kapcsolatban, főhősünknek pedig akad egy pár férfi az életében, akitől tanulhat. Sokan vannak a hárem ábrázolása ellen, engem viszont ez nem zavar, mert már Anita sem áll olyan lehetetlenül a dologhoz. Lehet, hogy nem igazán fekszik ez a mai normák közé, de én mindig is olyan voltam, hogy szívesen olvasok olyanról, ami az árral szemben megy, plusz elképzelhetőnek tartom ezt a felállást. No persze Anita világában eléggé idealizáltan van ábrázolva, de itt is és más kötetekben is imádtam olvasni arról, hogy sok sérült szereplő megtalálja a párját, megtalálják önmagukat, és alapítanak egy olyan családfélét, ahol nem számítanak a külső és belső sebek, és Anita is végre feldolgoz pár dolgot a saját gyerekkorából.

Persze, a szokásos még egy pasi elmaradhatatlan, meg a szex jelenet, és még magam sem tudom, hogy mit fogok az új szereplőnkről gondolni, mert annyira nem mutatkozott be. De itt van a jól megszokott erkölcsi kérdésünk is: mit teszünk meg a szeretteinkért. Anita (a szememben legalábbis) eléggé antihős, de nem mondom, hogy meg tudnám ezért vetni, mindig is jobban bírtam azokat, akikben van egy kis negatív hatás is, de kíváncsi vagyok, hogyan fogják feldolgozni, amit most ebben a részben meglépett és nem volt éppen egy kedves, aranyos dolog.

Lehet, hogy sokan földhöz vágják ezt a könyvet, hogy megint egy rész, ahol Anita begyűjtött egy pasit, de én az említettek miatt másképp látom a könyvet. Olyan Anitás, ahogy szeretem, de sosem titkoltam, hogy mennyire elfogult fanatikus vagyok. Ami hiányzott számomra belőle: Jean-Claude, mert bármennyire is imádom Nathanielt és Micah-t, egyedül számomra kevesek voltak, és a kedvenc vámpírom hiánya azért űrt hagyott a pici szívemben. Nagy reményekkel várom a következő részt, ami fülszövegből tökéletesen izgalmasnak hangzik.

A kötetet köszönöm az Agave kiadónak!

Kedvenc karakter: Micah, Nathaniel, Anita

Ami kifejezetten tetszett: a zombik :D

Ami nem tetszett: rövid

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2012. június 7.

Oldalszám: 176 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d