Ugrás a fő tartalomra

Laurell K. Hamilton: Végzetes Flört

Hogy akadtam rá: Gimnáziumban kezdtem el olvasni a sorozatot, baráti ajánlásra.

Sorozat: Az Anita Blake 18. része

Úgy általában az egészről: Anita Blake-nek sosincs nyugta, még a hétköznapi munkájában sem, ami a halottkeltés. Kénytelen visszautasítani több pénzes ügyfelet is, mivel nem a megfelelő okok vezérlik őket a zombik feltámasztásához, ám valaki nem fogadja el a nemet, és Anita ismét súlyos helyzetben találja magát.
Mivel ez egy kisregény (novella?), amolyan töltelék rész két nagy kötet között, ezért nem is vártam sokat tőle. Sokan kérdezik, hogy ha a Micah nem jelent meg magyarul, ugyan ez miért látott napvilágot, vagy miért nem egyben a kettő. Ugyan, erre nem tudok válaszolni, de van egy feltételezésem: A Micah-t nem olvastam, fogalmam sincs, mennyit ad hozzá a történethez, de rémesen rossz értékelést kapott, ezért nem is tudok haragudni a kiadóra, hogy az nem jelent meg. Viszont a Végzetes Flörtnek örültem, mert nemcsak egy új karaktert hoz be, és ezért lényegesebb a nagy történet szempontjából, de kellemes kikapcsolódást is nyújtott.

Most jön az, hogy miért szeretem Hamiltont, ez a kötet is nagyon jól példázza. Mert hiába „csak” egy erotikus, horror fantasy történet, mégis olyan jól ábrázolja az emberi lélek dolgait, a legsötétebbtől, a kétségbeesetten át, a jóra való törekvésig. Mivel Anita munkája, hogy zombikat éleszt fel, nap mint nap dolgozik a gyászolókkal, akik nem tudják, vagy nem akarják felfogni, hogy egy zombi nem ugyanaz, hiába nem is tudja az magáról, hogy halott.

Bár történet itt is van, és inkább az, mint erotika, a rövid terjedelem miatt nem igazán csavaros, nem meglepő, (ezért is jár neki csak a négy csillag), de szórakoztató és kikapcsoló, amilyennek egy Anita Blake regényt is elvárnék. Megvan a szokásos vér, zombik, és a már megszokott „Anita mindent megold maga, nem kell neki segítség” attitűd.

De mégis most valahogy így visszanézve a többi kötetet Anita egy pici változáson ment keresztül, ami a novella nyugis részén volt igazán érezhető. Anita egy kicsit fellazult, legalábbis próbálkozik derűsebben állni az emberekhez, ennek oka az is, hogy mindenkitől átvesz valamit az ember egy-egy kapcsolatban, főhősünknek pedig akad egy pár férfi az életében, akitől tanulhat. Sokan vannak a hárem ábrázolása ellen, engem viszont ez nem zavar, mert már Anita sem áll olyan lehetetlenül a dologhoz. Lehet, hogy nem igazán fekszik ez a mai normák közé, de én mindig is olyan voltam, hogy szívesen olvasok olyanról, ami az árral szemben megy, plusz elképzelhetőnek tartom ezt a felállást. No persze Anita világában eléggé idealizáltan van ábrázolva, de itt is és más kötetekben is imádtam olvasni arról, hogy sok sérült szereplő megtalálja a párját, megtalálják önmagukat, és alapítanak egy olyan családfélét, ahol nem számítanak a külső és belső sebek, és Anita is végre feldolgoz pár dolgot a saját gyerekkorából.

Persze, a szokásos még egy pasi elmaradhatatlan, meg a szex jelenet, és még magam sem tudom, hogy mit fogok az új szereplőnkről gondolni, mert annyira nem mutatkozott be. De itt van a jól megszokott erkölcsi kérdésünk is: mit teszünk meg a szeretteinkért. Anita (a szememben legalábbis) eléggé antihős, de nem mondom, hogy meg tudnám ezért vetni, mindig is jobban bírtam azokat, akikben van egy kis negatív hatás is, de kíváncsi vagyok, hogyan fogják feldolgozni, amit most ebben a részben meglépett és nem volt éppen egy kedves, aranyos dolog.

Lehet, hogy sokan földhöz vágják ezt a könyvet, hogy megint egy rész, ahol Anita begyűjtött egy pasit, de én az említettek miatt másképp látom a könyvet. Olyan Anitás, ahogy szeretem, de sosem titkoltam, hogy mennyire elfogult fanatikus vagyok. Ami hiányzott számomra belőle: Jean-Claude, mert bármennyire is imádom Nathanielt és Micah-t, egyedül számomra kevesek voltak, és a kedvenc vámpírom hiánya azért űrt hagyott a pici szívemben. Nagy reményekkel várom a következő részt, ami fülszövegből tökéletesen izgalmasnak hangzik.

A kötetet köszönöm az Agave kiadónak!

Kedvenc karakter: Micah, Nathaniel, Anita

Ami kifejezetten tetszett: a zombik :D

Ami nem tetszett: rövid

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2012. június 7.

Oldalszám: 176 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Ann Redisch Stampler: How to Disappear (Így lehet köddé válni)

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónő könyveit. Úgy általában az egészről:   Nicolette-tel valami szörnyűség történik az erdőben, aminek következtében kénytelen elmenekülni otthonról. A régen népszerű lány most arra kényszerül, hogy újabb és újabb személyazonosságot vegyen fel és alkalmi munkákból tartsa el magát, nem sokáig maradva egy-egy helyen, nehogy rátaláljanak. Jack nem tudja lemosni magáról a bűnöző apja nevét, ezért is próbál annyira törvénytisztelő lenni, amennyire csak lehet. Viszont a börtönben lévő testvére, Don megbízza egy feladattal, amit muszáj lesz végrehajtania: El kell tennie láb alól Nicolette Hollandot, aki megölte az ismerősüket, Connie-t. Bár Jack eleinte vonakodik, a végén beleegyezik, mikor a maffiacsalád, akik megbízták a testvérét, figyelmeztetésként rágyújtják a házat az anyjára, és bár még nem esett neki baja, ki tudja, mi fog történni következőre. Stampler könyvei közel állnak a szívemhez, imádom a stílusát és a témaválasztásait, ezért is ö