Ugrás a fő tartalomra

Elana Johnson: Surrender (Megadás)

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között és a kedvenc kiadóm adja ki.
Sorozat: A Possession 2. része

Úgy általában az egészről: Szabadság városában nincs szabadság. Mindig figyel valaki, monitorozzák még az emberek gondolatait is, kiválasztják, kihez menjenek hozzá és minden este agymosáson esik át az összes lakos. A kormány állítása szerint egyedül Szabadságban lehet élni, ugyanis a Nagy Epizód után, összeomlott a Föld, és csak a Gondolkodók, olyan emberek, akik különleges képességekkel rendelkeznek, tudtak létrehozni egyetlen zárt közösséget, ahol az emberek életben maradhatnak. De ez már rég volt, és a Beavatottak mást akarnak, változást, hogy végre ismét demokrácia lehessen.
Mivel a Beavatottak belülről szerveznek lázadást, ezért mindig kiválasztják azokat az embereket, akiknek a képessége magára vonhatja az egyik legbefolyásosabb Igazgató figyelmét, mivel Hightower Igazgató egy dologra vágyik: Hogy ő irányíthasson az égvilágon mindent, és ezért a legerősebb képességekkel megáldott embereket maga mellé gyűjti.

Ebben a világban él Raine és Gunner. Gunner remekül tud repülni, ezért valószínű, hogy a Katonaság akarja beszervezni, de valamiért a Beavatottak nevezett csoport is szeretné őt maguk között tudni. Gunnert ez igazán nem érdekeli, csak annyi a fontos, hogy legalább Raine, akibe szerelmes, szóba áll vele néha napján, mert ő a Beavatottak egyik tagja. Raine-nek különleges és borzalmas képessége van, amit az apja kihasznál, de nem tehet semmit, ha fenn akarja tartani a kettősügynök szerepét. Hiába vágyik csak egy normális családra, az anyja halott, az apja hatalom mániás, így kénytelen a lázadók sorába beállni, és bármennyire is szerelmes Gunnerbe, nem ő a kiválasztott Társa. Ezek mellett pedig ott van Vi, aki a legerősebb agymosáson esett át, és Raine apja mindent tudni akar a lányról. Vajon mi lehet Vi titka? És mit tehet Raine és Gunner, hogy viszonylag szabadon éljenek?

Annyira, de annyira vártam ezt a könyvet, talán a legjobban 2012-ben, és nagyon magas is volt a mércém. Miért is? Mert Elana Johnson első könyvére sikerült összehoznia egy rémesen jó sztorit, csavarokkal, érzelmekkel, humorral, izgalommal és szerethető karakterekkel, ÉS NEGATÍV VÉGGEL! Amikor belekezdtem a Surrenderbe, nem tudtam, hogy ez egy trilógia középső része, azt hittem csak egy két részes „sorozat zárókötete,” de persze, ahogy történtek az események, leesett nekem, hogy van itt még, amire várhatunk.

Az elején feltűnt, hogy picit másképp van megszerkesztve, mint az első rész, amivel ugye sosem tudok, mit kezdeni, de ide ez így jó volt. Van két nézőpontunk: Gunner és Raine, és hogy még inkább összezavarja az átlagolvasókat, most itt mások a főszereplők, de látjuk Vit, azért mellékszerepben. Ilyenkor bízom azért az íróban, hogy tudja, miért kell ez a nézőpontváltás, és tényleg lényeges, és itt: IGEN, AZ VOLT! Vi az első rész végén rosszul járt, és őszintén nekem tökéletesen zárt volt, és remekül elfogadtam volna egy önálló regénynek, de Johnson folytatta a történetet, és hát, agymosott főhőssel mihez kezdtünk volna? Ezért váltott Raine-re. Ami még kétségkívül bajos lett volna, hogy az első részben mind Jag, mind Vi nagyon erős és szimpatikus karakter volt, hogyan lehetne hozzájuk mérten ugyanolyan szerethetőeket és badass figurákat írni? HÁT ÍGY! Ugyanis a mostani két főszereplőnk teljesen más, mint az előző részbeliek, de ugyanúgy hamar megszerettem őket, és drukkoltam nekik. Tehát Johnson tudja, hogy mit csinál.

Noha a történet komorabb, mint az első rész, hiszen disztópia, és nagyobb az elnyomás Szabadságban, mint a Jók Földjén, de itt már kevesebb humoros helyzet is adódik, hiszen nincs semmiféle játékos ismerkedés a két hős között, ők már alapjáraton szeretik egymást első oldaltól kezdve, és az egész kötet a háború és a lázadás előkészítésén dolgozik, ami nem egy könnyed téma. Habár nem véres, nem brutális, és teljesen a tinédzser kategóriába sorolható, mégis bemutatja, hogy milyen is ez, amikor egy elnyomó társadalom ellen kell küzdeni, akár gyerekfejjel. Hiába lenne ott Raine-nek és Gunnernek a szokásos tinédzserproblémák, hogy mik ők, kik ők, mit is akarnak az élettől, egyszerűen nem foglalkozhatnak vele, mert éppen hozzá kell járulni a lázadáshoz, és ez bizony nem egyszerű. Raine-nek kettősügynököt kell játszania, ami igazán nehéz, hiszen a „rossz oldalra” is le kell tennie valamit az asztalra, és ezzel a bűntudattal együtt kell élnie. Természetesen minden karakter ezzel szenved, akik a Beavatottak közé tartozik, hiszen hihetően kell alakítaniuk és nem szabotálhatnak mindent: elárulom, hogy valaki olyan, de olyan nehéz helyzetbe került, hogy még az én szívemet is megtépázta Johnson. Ezzel is hangsúlyozza, hogy nehéz időkben nehéz dolgokat kell megtenni, tök mindegy hány éves az illető, és ez bizony nyomot fog hagyni rajta.

Noha nem véres a regény, tele van izgalommal, rejtélyekkel és csavarokkal. Volt, ami még engem is sikeresen meglepett, volt, akinek a kiléte annyira nem titok, csak a karaktereink nyomoznak utána (de ez sem unalmas, annyira sok minden történik egyszerre), és Gunnernek rá kell jönnie, hogy vajon ki is a valódi apja, hiszen nem is ismeri őt, csak egy rejtélyes naplót hagyott hátra, ami a lázadók nagy, szent könyve.

Ami nagyon nagy erőssége a könyvnek: a váltott nézőpontok remek használata. Mind Gunnernek, mind Raine-nek eleve erős, szimpatikus karaktere van, és mindkettőnek a többi emberrel való kapcsolata mély érzelmekkel tarkított, tehát arról is élvezetes olvasni. Gunnernek ott van az anyja, aki igenis fontos neki, és ő csak a családja, és szeretné biztonságban tudni, míg Raine-nek csak apja van, aki a főgonosz, és hiába mondhatnánk, hogy egy kőszívű diktátor, azért az ember lányában mindig benne van, hogy szeretne családot, és valahol Raine is küzd végig azzal, hogy az apjában van még egy kis emberiség. Emellett újabb szerelmi háromszögünk van, de nem úgy, ahogy elsőre azt gondolnátok. Raine-nek van egy kiválasztott társa, a legjobb barátja, akivel soha semmi nem volt köztük, de rá kell jönnie a főhősünknek, hogy igenis szereti, és nagyon szereti, de biztos (?) nem szerelemmel. Mégis volt egy mondat, amitől én nem tudom eldönteni, hogy most kit látnék szívesen Raine mellett. De nem csak a karakterek szerethetősége miatt jó a két nézőpont, hanem így látunk két múltat, amit izgalmasak, és jó összerakni, hogy mi is történt a két főhőssel, mert gyakran vannak visszaemlékezések (noha nem túl sok, nem megy a pörgős cselekményvezetés rovására). Bónuszban két teljesen különálló cselekményt is kapunk: Raine és Gunner lehet, hogy mindketten a lázadásnak dolgoznak, de külön-külön gondjaik és feladataik vannak, így duplán izgalmas a kötet!

Ezek mellett ott vannak a régi karaktereink: Zenn, Jag és Vi, és be kell valljam, ugyanolyan erősek voltak, mint az első részben, semmivel sem kisebb a szerepük. És Johnson bemutatta, hogy lehet szívet tépő szerelmi háromszöget írni a háttérben. Tehát aki azt várta, hogy vajon mi lesz Viékkel, az is rendesen megkapja a maga dráma adagját.

Ráadásul a világfelépítéshez is kapunk pár bónuszt, végre megtudjuk, hogyan is alakult ki ez a helyzet, ami van a bolygón, és bár most Szabadság van a főszerepben, mégis látjuk, hogy mi lett a másik két hellyel: a Jók és a Rosszak Földjével. Bár sokaknak túl erős ez a fajta világfelépítés: mert nem részletezi Johnson, hogyan működnek egyes technikai tárgyak, nem megy bele fizikailag-technikailag ez most hogyan lehetséges, de nem is ködösít, tehát nem kell az olvasónak kitalálni, hogy egyes szavak most mit jelenthetnek, mégis sokan ezt kifogásolták. No meg, hogy van egy fantasys beütése egyesek szerint, mivel a genetikailag mutálódott embereknek különféle képességeik vannak: én ezt egy laza sci-finek fel tudom fogni. Amúgy a képességeket nem lövöm le, nagyszerűek, és jól játszik velük Johnson!

Ebben a regényben minden megvan, ami egy ifjúsági, disztópiához kell: izgalom, kaland, rejtélyek, egy kis negatív hangulat (főleg a vége, ismét sikerült nem rózsaszín cukros hangon befejeznie a történetet Johnsonnak) és egy csipetnyi romantika. Elmondhatatlanul akarom a harmadik részt!

Kedvenc karakter: Raine, Gunner, Vi, Zenn, Jag, Hightower Igazgató

Ami kifejezetten tetszett: a világ, a cselekmény

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2012. június 5.

Oldalszám: 480 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…