Lissa Price: A testbérlők

2012. június 20., szerda

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között, és az Agave be is jelentette, hogy hamarosan jön magyarul, így megvártam úgy, nem kezdtem bele angolul. :)

Sorozat: A testbérlők 1. része

Úgy általában az egészről: A világot a háború majdnem elpusztította, egy különleges bomba miatt teljes generációk haltak meg, így csak a 20 év alattiak és a 80 év felettiek élték túl a támadást. Mivel a kiskorúak nem dolgozhatnak, így aki család nélkül maradt, arra az intézetek szörnyűsége vár, vagy pedig elmehetnek illegálisan dolgozni, miközben az utcán élnek. Callie Woodland szintén árva, de kistestvére különös betegségben szenved, ezért nem élhetnek örökre fedél nélkül, és mikor az utolsó menedéküket is elvesztik, Callie belekényszerül, hogy eladja testét. Azaz csak kibérelhetik a dús gazdagok, hogy a fiatalságukkal elvesztett fittséget és szépséget visszaszerezzék egy kis időre. Ám valami nem jól működik Callie beültetett chipjével, így az egyik bérlés alatt tudatára ébred, és rá kell jönnie, hogy talán nem minden testbérlő csak szórakozni akar a fiatal testekben.

Ez az a könyv, amit szintén nagyon-nagyon reklámoztak külföldön, de sorra érkeztek a negatív kritikák. Megacéloztam magam, azt mondtam, én teszek erre, nekem ez tetszeni fog és kész. Az első 150 oldallal még nem akadt semmi bajom, és noha nem volt egy tökéletes könyv, lekötött, aztán… aztán rájöttem, hogy bizony itt semmit nem kapok meg, amit vártam ettől, és kicsit el is szomorodtam, de a VÉGE! A vége kárpótolt mindenért.

Na, de kezdjük az elején, tele van ilyen reklámszövegekkel a könyv: „Az Éhezők Viadala rajongói imádni fogják.” Ezért azt vártam, hogy ez izgalmas, akciódús regény lesz, no meg azért, mert ez is van ráírva, hogy pörgős, adrenalin lökettel teli. Annak nem igazán mondanám, mert oké, hogy a főhős rohangál egy szál pisztollyal, de ez azért messze van attól, hogy izgalmassá tegye. Szóval a reklámok picit mellélőttek, és ha nekem kéne hozzá reklámszöveget írni, én valami ilyesmit alkottam volna: „Hamupipőke története sci-fi thrillerként.”

Őszintén bevallom, még most sem tudok mit kezdeni a Hamupipőke párhuzammal, és ez se nem negatív, se nem pozitív. Valószínűleg egy jóval sötétebb történetet vártam, hiszen disztópia, és az említett reklámozás sem segített, de e helyett számomra tele volt mesés elemekkel. Nem, konkrétan ez nem mese átírat, de a főhős magát Hamupipőkének látja, hiszen szegény utcalány, aki egy kis segítséggel (habár nem a jótündér, hanem sci-fi csodatechnikák és a pénz varázsolja széppé), bekerül a gazdagok világába, ahol találkozik egy jóképű, befolyásos családból származó fiúval. Sőt, még az oly jellegzetes báljelenet is megvan, az elhagyott cipővel. Talán emiatt van, hogy nem annyira komor a könyv, hiszen a főhősnek egy-egy varázsütésre sikerül megoldania a főgondot, ha ő előállít egy problémát, elmondja a Nagy Igazságot, akkor mindenki vidáman csapódik hozzá, hiszen biztosan igaza van, míg a főhősnek tart vagy pár száz oldalig, míg leesik neki valami.

Nagyon látszik a könyvön, hogy kezdő író tollából származik, és hiába érdekes a világfelépítés, nem annyira kidolgozott, és noha az első 100 oldal a világot mutatja be és az alaphelyzetet, mégis utána eltűnik ez a hangulat és simán egy gazdag-szegény herceges-hercegnős történetbe csapott át egy ideig legalábbis. A történet aránytalanul van vezetve, míg az elején lekötött a bemutatás, és nem panaszkodtam, azért a könyv közepén már húztam a számat, mert még a szokásos tini szerelmi háromszöget is lenyeltem egy ideig (mert épp most rózsaszín cukormázra vágytam, de azt sem kaptam, erről később), de a történet sok ponton elnyújtott, és NEM a nyomozásra fekteti a hangsúlyt, ami izgalmas lenne. A baj az, hogy az olvasó az első 30 oldalon kitalálja, hogy ki is van még a dolgok mögött, illetve, hogy milyen „nagy rejtélyek” lapulnak még meg a testbérlés mögött, és azután eléggé kínzó, hogy a főhős csak a huszadik elmagyarázásra, a könyv háromnegyedénél jön rá erre.

A világkidolgozás annyiban érdekes, és ez a könyv egyik nagyon jó pontja, hogy a testbérlés végül is nem más, mint prostitúció, noha elvileg itt vannak szabályok, hogy nem lehet bérelt testben szexelni, ugyan, ki tartja ezt be. (A könyv egyik hiányossága, hogy ezeket a szabályszegéseket, amik számunkra nyilvánvalóak, nem mutatja be, ezzel is lágyítva a képet, ami disztópiában nem pluszpont.) Kirázott a hideg, ahogy úgy beszéltek a tinédzserekről, mintha csak ruhák lennének, vagy új kocsik, és valljuk be, a prostitúció is erről szól, hogy mennyire semmibe veszik azt, akit éppen kihasználnak. Ezért a háttértartalomért már megéri ezt a könyvet olvasni, de a kezdő írók betegségei a nagyon kritikusoknak levonhat az olvasás értékéből.

A legnagyobb hiba talán az, hogy nincs a könyvnek érzelmi mélysége. A főhős és a testvére közötti ragaszkodás rendben van, néha még sikerült meg is érintenie, hogy csak ők vannak egymásnak, mégis alig kapott jelenetet Callie öccse, pedig az jót tett volna a könyvnek. Ott van Michael, a jó barát, aki szexi és a gazdag, jóképű fiú, Blake, ebből máris következik a szerelmi háromszög, ami nem túl rózsaszínes, mert nincs annyira előtérben, de sehol nem éreztem az érzelmeket, így nem drukkoltam egyik fiúnak se, és meg se kaptam a romantika adagomat, aminek örültem volna. Leginkább talán az a gond, hogy a karaktereknek sincs semmi mélysége, így senkivel nem tudtam azonosulni, és a főhősnek akadt pár irreális reakciója, amitől néha a hajamat téptem.

A világfelépítésében is akadnak lyukak, főleg, hogy az egész könyv arról szólna, hogy aki szép és nincsenek rokonai, azokat beszervezik, hogy még szebbé tegyék őket, és eladják a testüket. Na, már most, ha már alapból van olyan csodatechnikájuk, amitől akárhogy alakítgathatnak valakit, akkor nem hiszem, hogy az alapszépség annyit számítana, de még ha igen, akkor is van egy jelenet, ahol a főhős szétver valakit, hogy ne vigyék el. Megjegyzem, a sebeket tíz perc alatt be tudják gyógyítani. Ezek mellett a társadalom különböző rétegeire se nagyon veszteget időt Price, csak a nagyon gazdagokat és a nincstelen kiskorúakat mutatja be, és habár magát a háborút nem részletezik, és az nem zavart, többet akartam megtudni a társadalomról.

Ami viszont a legjobb, ami miatt azt mondanám, hogy érdemes elolvasni, az a vége. Teljesen meglepett, és tényleg olyan jó helyzetet állított fel a következő részre Price, hogy nem érdekeltek az apróbb logikai bukfencek és hogy lassú volt a cselekmény folyása, így várom a második részt. Ha az olvasó nem vár egy véres, komoly, nyomozós regényt, hanem egy kellemes, kikapcsoló disztópiát, annak jó, olyan kis nyári regény.

A kötetet köszönöm az Agave kiadónak!


Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a testbérlés ötlete, a vége

Ami nem tetszett: lassú, a logikai bakik, a fordítás

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2012. június 7.

Oldalszám: 336 oldal

13 megjegyzés:

Amy írta...

Azon a jeleneten én is meglepődtem, amikor Callie beverte a kislány arcát, de végül úgy értelmeztem a dolgot, hogy azért tette, hogy ne látsszon, hogy szép-e alapvetően és talán feleslegesen nem viszik el magukkal begyógyítani a sebet, mert hátha alatta nem az és akkor nem éri meg.

SPOILER SPOILER SPOILER

Neked nem volt gyanús Blake az elejétől? Van az első találkozásuknál egy ilyen rész, hogy "Üdítőt tartott a kezében, és két másik pasival beszélgetett. Határozottan volt benne valami különös." Na most az a tapasztalatom, hogy ezekben a könyvekben ha valami különös, vagy van egy furcsa megjegyzés, furcsa tárgy, túl sokszor nézegetnek vagy említenek valamit, annak lesz is jelentősége. Arra nem gondoltam, hogy Blake-ben az Öreg van (bár felmerült), mivel azt hittem, az Öreg Callie apja és morbid lett volna, ha vele csókolózik. Ezt meg amiatt gondoltam, hogy el van takarva az arca és eltorzítva a hangja, ez egyszer nyilván lekerül és ha egy akárki van alatta, akkor abban nincs elég wtf, még akkor sem, ha Callie valahonnan ismerte, de nekünk nem lett megemlítve a személy. C-nek látványosan sokszor hiányzott az apja, jobban mint az anyja és amikor kiderült, hogy senki nem látta, hogy meghalt, akkor már biztos voltam benne, hogy él.

A könyv elejétől két tippem volt, az egyik, hogy ők a jók (ismeretlen okból), a másik hogy hadsereget szerveznek azért, hogy megnyerjék a háborút.

Az egésszel annyi volt a bajom, hogy rettenetesen kiszámítható, a cipő elhagyásánál meg sírtam a röhögéstől kínomban.

WildWorld írta...

Eleve nem értek vele egyet, hogy egy disztópia kellemes és kikapcsolós legyen, de ha nagyon nem lesz más, esetleg még ráfanyalodom. :D

Gigi írta...

@WildWorld: Nem úgy értettem ám, hogy humoros, de ez a tipikus vízparton olvasom könyv... Hiába van benne ez a testbérlés és hiába éheznek, stb. Annyira nincs azon a hangsúly, hogy nem volt nekem komor a sztori. És igen, ezért volt fura ezt disztópiába megírni. De nem rossz könyv ám, viszont nem tudok róla ódákat zengeni.

Gigi írta...

@Amy: *SPOILER SPOILER SPOILER SPOILER SPOILER SPOILER*

Arra gondoltam, hogy Blake-ben lakik valaki, csak az Öregre nem tippeltem, mert szerintem is Callie apja az Öreg. :DDD Nálam pont ezért a morbid gondolatért kapott egy bónusz csillagot a könyv, aztán majd kiderül a következő részben.

Amit nem értettem: Oké, hogy Blake boldognak látta magát, és azt hitte, ő járt a csajjal (ilyen más könyvben is van, ott szellemek szállnak meg embereket, és később az ember gazdatestek meglátják a szép, szerelmes képeket), de itt Callie tudta, hogy Blake-et nem is ismeri, minek akar vele járni? Jajj, mert szexi... :D Ez azért kiborított.

Anna. írta...

Én tegnap olvastam el a könyvet, nekem tetszett, de mókásabb lett volna, ha például jobban kidolgozza és elmeséli, hogy mi is történt valójában anno, és a visszaéléseket is jobban kifejti.

*SPOILER SPOILER SPOILER SPOILER SPOILER SPOILER*

Nagyon remélem, hogy nem az apja lesz az Öreg, hanem csak ismeri a Callie emlékeit, mert az nagyon, de nagyon morbid lenne, hogy az apja kb felkeni a csajt a falra és úgy csókolóznak.

Timi írta...

Hello!

Azt írtad, hogy nagyon jó 1. résznek a befejezése, de én azt olvastam az egyik ajánlásban a könyv belső borítóján, hogy "Callie története megérne egy egész könyvsorozatot, nem csak egy könyvet." Akkor várjuk a következőt, vagy ennyi volt?

Gigi írta...

@Timi: A poszt elején is oda van írva, hogy ez bizony sorozat. :) Jövőre jön a 2. része. (Nem tudom, hány részes lesz.)

Katamanó írta...

Kettő, az Enders a befejezés :)

WildWorld írta...

SPOILER SPOILER SPOILER

Mindenki arra jutott, hogy Callie apja az Öreg? XD Szerintem is számtalan dolog erre utal... na jó, a csókolózást leszámítva. De gyanús, hogy él még, és mivel állítólag valami hiperszuper tudós volt (mert feltalálta a KARLÁMPÁT, LOL), ezért akár ezt a technológiát is kifejleszthette. Csak a motivációit nem értem. Meg a smárolást. XD De biztos, hogy ő áll emögött, csak esetleg nem egyedül ő. De ha nem ő lenne az Öreg, akkor nem lenne poén ez a maszkos-hangtorzítós dolog. Meg akkor hogy hallotta Callie a fejében az apja hangját a végén?

Zsuzsi írta...

Lehet tudni, hogy mikor jön a második rész?

Gigi írta...

@Zsuzsi: Az Agave általában úgy szokta beütemezni, hogy egy rész/egy év (ha nem hosszú sorozatról beszélünk), leghamarabb júniusra várnám, de a madarak azt rebesgették, hogy az Agave kiszáll az ifjúsági piacról, ebből nem tudom mennyi igaz, de biztosabbat a kiadótól tudhatsz meg.

Zsuzsi írta...

Köszi!

Gigi írta...

Névtelen, akinek nem tudom felengedni a kommentjét, mert jelöletlen spoilert tartalmazz, keress meg mailben. :) (gyiag@freemail.hu)

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.