Hogy akadtam rá: Már régóta szemeztem a filmmel is, és a könyvvel is. Úgy általában az egészről: 1981, Svédország, Blackeberg. Oskar Erikssonnak, a tizenkét éves fiúnak nincs könnyű élete, ugyanis az osztály nagymenői mindig a nyomában vannak, és nemcsak apró csínyekkel keserítik meg a mindennapjait, de néha még alaposan meg is verik. Oskarnak nincs valami sok életkedve, ezért is játszadozik el azzal a beteges gondolattal, hogy ő nem más, mint egy sorozatgyilkos, gyakorta a képzeletébe menekül, hogy kezelni tudja a helyzetét a szürke hétköznapokban. Ám mindez gyökerestül megváltozik, amikor új lány költözik a szomszédba, akivel csak este lehet találkozni, no és amikor előkerül egy rituális gyilkosság egyik áldozata. Onnantól nincs megállás… Tudom, hogy már viszonylag régen megjelent ez a könyv, és a magyar megjelenés óta szemezek vele. Tanakodtam, hogy elolvassam-e, hiszen horror, nem szeretem az agyatlan, véres történeteket. Nem vagyok oda a borzongató műfajért, hiába is fantasy, ha ...
A lelketlen kritikus véleménye