Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

klasszikus irodalom címkéjű bejegyzések megjelenítése

John Steinbeck: Egerek és emberek

Hogy akadtam rá:   Sokan ajánlották, köztük édesanyám is, végül kölcsönkaptam barátnőmtől. Úgy általában az egészről:   Lennie és George, a két vándormunkás új tanyára érkeznek, annak reményében, hogy végre meg tudnak maradni egy helyen hosszabb ideig, és egy kis pénzt tudjanak összekaparni, hogy saját kis földet tudjanak venni. A gond csak az, hogy Lennie mentális problémákkal küzd, ezért sokan értik félre és sokszor bajba kerül, főleg, hogy erősebb és nagyobb termetű az átlagnál. Rövidke kis történet ez, mégis annyira szíven ütött, hogy kellett pár nap, mire egyáltalán fel tudtam magamban dolgozni az egészet, és még mindig nem tudom, pontosan hogyan tudnám szavakba önteni, milyen hatással volt rám. Az is közrejátszhat, hogy pont A nagy Gatsby után olvastam, ahol az anyagi jólét körülményei között is az emberek az álmukat kergetik és mindhiába. Itt viszont a gazdasági világválság a háttér és valahogy mégis ugyanerről szól a történet. Különösen szívfacsaró volt l...

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Hogy akadtam rá:   Klasszikus olvasmányt kerestem. Úgy általában az egészről: Nick Carraway Long Islandre érkezik, és itt bérel lakást a gazdagok között. Nem messze lakik unokatestvérétől Daisytől, aki időközben férjhez ment, noha nyílt titok, hogy Tomnak szeretői vannak, és Daisyék házassága nem a legjobb. A 20-as évek extravagáns partijai mellett, Nicket leköti még a szomszédja, Gatsby, akit rejtély övez, és ezzel még vonzóbb lesz mindenki számára. Az első legszembetűnőbb dolog, ami megfogott ebben a regényben, az a gyönyörű prózája. Fitzgeraldnak olyan érzéke van a leírásokhoz, amit irigykedve figyeltem, és ez egy kicsit olyan történet volt számomra, ahol meg-meg kellett állnom, hogy ízlelgessem a mondatokat. A másik szembeötlő írási módszer, hogy külső szemlélőt használ narrátorként, ami az egyik kedvencem. A külső szemlélők mindig adnak a történethez valamit, egyfajta szűrőként működnek, itt pedig Nick naivsága, magányossága és a világra való rácsodálkozása adja me...

Khaled Hosseini: Papírsárkányok

Hogy akadtam rá:   Barátnőm ajánlotta. Úgy általában az egészről:   Amirt, miután már évek óta Amerikában él, egy régi ismerőse felhívja, és arra kéri, hogy menjen vissza Afganisztánba, erősködik, hogy ez az egyetlen módja, hogy újra jók legyenek. Mivel Amirt annyira nyomasztja a bűntudat, ezért útnak indul, de előtte még visszaemlékszik arra a sorsfordító eseményre, ami gyerekkorában történt, és meghatározta egész életét és egész lényét. Amir a szolgájuk fiával, Haszannal nőtt fel, elválaszthatatlanok voltak, bár a társadalmi különbségük miatt nem nevezte volna barátjának és nem mutatkozott vele nyilvánosan. Noha Haszan a megtestesült jóság, Amir mégis féltékeny volt rá, mert az apja kitüntette figyelmével, és főhősünk másra se vágyik jobban, mint hogy az apja szeresse őt és büszke legyen rá. Ezért Amir bármire képes, főleg, mert bűntudata is emészti, hogy édesanyja a szülésbe halt bele, ő pedig se nem élsportoló, se nem annyira okos, mint apja szeretné, és fél, hog...

Bram Stoker: Drakula

Hogy akadtam rá:   Klasszikus könyveket kerestem. Úgy általában az egészről:   Jonathan Harker, angol ügyvéd Erdélybe látogat, hogy Drakula gróf ügyeit segítse elintézni. Amire nem számít, hogy hamarosan a gróf foglyaként találja magát, és hogy vendéglátója igen különös: nem mutatkozik napon, nem eszik és természetfeletti ereje van. Igazság szerint senkinek sem kell bemutatni ezt a regényt, mert mindenki halott már róla. Drakula alakja ikonikus, ott lebeg minden vámpír mögött, és több száz feldolgozás közül válogathatunk, ha éppen a vámpírok ősatyjára vagyunk kíváncsiak. Ezért is gondoltam, hogy ideje behozni a lemaradásomat és nekilátnom az eredeti regénynek, mielőtt bármiféle filmbe belevágok (bár a nagyon rövid életű Dracula sorozatot megnéztem). Első meglepetésként az ért, hogy valahogy nem hallottam sosem arról, hogy ez levélregény/naplóregény, és nagyon imádtam ezt a formátumot. Ez adta meg az elején azt a kellemes hangulatot, amire a végére az egyetlen p...

Lewis Carroll: Alice Csodaországban

Hogy akadtam rá:  Úgy éreztem, ideje bepótolni, hogy eddig nem olvastam. Sorozat: Az Alice Csodaországban 1. része. Úgy általában az egészről:   Alice követ egy fura fehér nyulat egy unalmas napon, le az üregén keresztül, egészen egy különös világba, ahol az ételek és italok lekicsinyítik vagy éppen óriás méretűre nagyítják őt, és ahol az állatok beszélnek. Szerintem senkinek nem kell bemutatni az Alice Csodaországban t, noha jómagam eddig sem a könyvet, sem a Disney mesét nem ismertem (a mesét továbbra sem, és valahogy nem is szeretném), mindenhol csak a feldolgozásaival találkoztam, ezért az ikonikus dolgokat már ismertem: macska, fehér nyúl, össze-vissza méret változás, Őrült Kalapos, Szívkirálynő és a többiek. Azt hittem, ez is olyan klasszikus mese lesz, amit teljesen tudok élvezni, és valami teljesen mást kaptam. Az Alice Csodaországban persze egy kis, könnyed mese gyerekeknek, de mégis több annál, annyi rétege van, hiszen nem hiába lehet annyit eleme...

Ira Levin: Rosemary gyermeke

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Sorozat: A Rosemary gyermeke 1. része. Úgy általában az egészről:   Rosemary és Guy Woodhouse, a fiatal házaspár végre beköltözhet álmaik házába, a Bramfordba. Az sem tántorítja el őket, hogy a háznak kísérteties hírneve van, fura öngyilkosságok történtek ott, lakott ott kannibál és sátánista szekta vezetője is. Aztán rá kell jönniük, hogy a történetekben lehet valami igazság… Azért olvastam el a könyvet, mert klasszikus horror regényként írják le, és bár valószínűleg mikor megjelent, sokkal nagyobbat ütött, szerintem még mindig megállja a helyét a mai világban is. Nem tudom, hogy az előszóban leírtak mennyire igazak, hogy ez volt az első horror regény (vagy legalábbis az első híres horror regény), ami visszahelyezte a városi helyekre, a biztonságos otthonok közelébe a horrorisztikus elemeket, de még így is, hogy ez a mostanában már elcsépelt történet, pont ezért a közelségérzetért szerettem. Hiába volt a történet ...

L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Hogy akadtam rá: Úgy éreztem, itt az ideje bepótolni a klasszikus meséket. Sorozat: Az Oz első része. Úgy általában az egészről: Dorothy nagybátyjával és nagynénjével él Kansasben, szürke élete viszont váratlan fordulatot vesz, mikor egy tornádó felkapja a házával együtt és Ozban landol, egy mágikus helyen. Találkozik az Északi Boszorkánnyal, aki segítségül annyit mondd neki, hogy el kell mennie Ozhoz, a nagy varázslóhoz a Smaragdvárosba, ő majd haza tudja juttatni a lányt. Így hát Dorothy nekivág a sárga köves útnak, és kalandjai során több barátot is szerez, a Madárijesztő, a Bádog Favágó és a Gyáva Oroszlán személyében. Igazság szerint – lehet, ez az én hiányosságaimat mutatja – ebből a meséből szintén nem láttam feldolgozást, csak talán gyerekkoromban valami színpadi darabot. (Ködösen rémlik csak már.) Annyit tudtam, hogy az ikonikusnak számító sárgaköves úton mennek hőseink, és hogy ki mit akar kérni Oztól, no meg a Nyugati Gonosz Boszorkány képe is lebegett előttem, szóval íg...

Erich Maria Remarque: Győztesek és legyőzöttek

Hogy akadtam rá: Barátnőm adta a kezembe. Úgy általában az egészről: Kevés a lőszer és az élelem, a halál pedig mindennapos, a fronton a háború már reménytelen, de a német csapatok még mindig kitartanak, pedig tudják, szinte értelmetlen az egész, hiszen bármelyik nap megköthetik a békét. Mikor felhangzik a reményt nyújtó szó és végre elindulhatnak haza, semmi sem olyan, mint képzelték, úgy érzik, elárulták őket, és annyira megváltoztak, hogy azt se tudják, mihez kezdjenek otthon. Aki egy kicsit is ismeri az ízlésvilágomat, tudja, hogy a történelem és a háborúk nem az én témám, ezért lehet meglepő ez a könyv az olvasmányaim között. Klasszikusokkal és szépirodalommal viszont teszek kivételt, és milyen jól is jártam! Remarque írásmódjába beleszerettem, ezt pedig a szinte néhol verses leírásainak köszönheti, amivel még jobban megragadja az embert, és a hangulat bekúszik az olvasó bőre alá. Nemcsak azért lesz a könyv érdekes és magával ragadó, mert Remarque a saját katonai ...

Natalie Babbitt: Örök kaland

Hogy akadtam rá: A kiadó ajánlotta a figyelmembe. Úgy általában az egészről: Winnie Fostert, a tízéves kislányt szülei mindentől óvják, ezért úgy érzi, neki meg kell szöknie, és valami kalandosat átélnie. Ez sikerül is neki, amikor találkozik az erdőben a titokzatos Tuck családdal, akik azt állítják, hogy örökké élnek, mert ittak egy közeli forrás mágikus vizéből. Hogy ezt Winnie elhiszi vagy sem, azt maga sem tudja, de megszereti őket. Eközben pedig egy rejtélyes idegen érkezik a kis városba, akinek a jelenléte felkavar mindent. Először is leszögezem, hogy egyik filmadaptációt se láttam, sőt egyikről sem hallottam, pedig kettő is van belőle, csak akkor szereztem tudomást arról, hogy film is van belőle, mikor elkezdtem olvasni, és mindenki felhozta azt példának. Szóval a filmhez hasonlítani nem tudom, de ha igaz annak a rövid összefoglalója, akkor van eltérés. Ami nem is csoda, hiszen olyan rövid könyv ez, nem is igazán értem, milyen feldolgozást lehet belőle készíteni. ...

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú...