Ugrás a fő tartalomra

John Steinbeck: Egerek és emberek

Hogy akadtam rá: Sokan ajánlották, köztük édesanyám is, végül kölcsönkaptam barátnőmtől.

Úgy általában az egészről: Lennie és George, a két vándormunkás új tanyára érkeznek, annak reményében, hogy végre meg tudnak maradni egy helyen hosszabb ideig, és egy kis pénzt tudjanak összekaparni, hogy saját kis földet tudjanak venni. A gond csak az, hogy Lennie mentális problémákkal küzd, ezért sokan értik félre és sokszor bajba kerül, főleg, hogy erősebb és nagyobb termetű az átlagnál.

Rövidke kis történet ez, mégis annyira szíven ütött, hogy kellett pár nap, mire egyáltalán fel tudtam magamban dolgozni az egészet, és még mindig nem tudom, pontosan hogyan tudnám szavakba önteni, milyen hatással volt rám. Az is közrejátszhat, hogy pont A nagy Gatsby után olvastam, ahol az anyagi jólét körülményei között is az emberek az álmukat kergetik és mindhiába. Itt viszont a gazdasági világválság a háttér és valahogy mégis ugyanerről szól a történet. Különösen szívfacsaró volt látni, hogy milyen kevés jelentett a karaktereknek sokat, viszont ez valahol rezonál a mostani gazdasági helyzetben nagyon sok emberrel. A szereplők nem vágytak igazán másra csak arra, hogy otthonuk, saját házuk és szabadságuk legyen, és ne legyenek magányosak, a legalapvetőbb emberi szükségleteket akarták kielégíteni, és ahogy a Gatsbyban, itt is hiába küzdöttek.

Lennie az egyetlen karakter, aki csak a pozitív dolgokra tud figyelni, és ettől valahogy úgy éreztem, hogy ő a megszemélyesítése a vágyaknak és álmoknak, az optimista embereknek, akikben egy csepp önzőség és rosszindulat sincs. Ettől még jobban a reménytelenség az uralkodó hangulat, mivel látjuk, hogyan bánnak a többiek Lennie-vel és milyen sorsa lesz. Ide kapcsolódnak még az állatmotívumok is, mert az állatok leginkább hűségesek, kedvesek, (bár lehet a nagy állatszerető beszél belőlem, akinek még az egerek halálát is nagyon nehéz volt feldolgozni a könyvben), és az a probléma velük, hogy mindig meghalnak, illetve a rossz indulatú, kicsinyes, hibákkal teli emberek megölik őket.

Habár az egyetlen női karakter semmilyen, aki Steinbeck szerint sem volt más, csak cselekményelem, szimbólum, nem igazi ember − amit az erősít, hogy neve sincs −, még ő is rendelkezik álmokkal és vágyakkal, amiktől megfosztották, részben a körülményei, részben a társadalom, és részben pedig a saját tettei. (Bár azért leginkább minden karaktert a meghatározott rossz helyzete korlátoz a legjobban, mégis úgy éreztem, hogy saját maguk is önmaguk útjában állnak a beletörődöttségükkel.) És még Curley feleségére is ráillik a történet másik nagy motívuma, ami az emberi magányosság.

A könyvben minden szereplő magányos, és Lennie és George barátsága ritkaszámba megy, és mindenki rá is csodálkozik, mert az emberek a saját dolgukkal törődnek. Ez az elidegenedés az egyik központi téma, hogy hogyan fordulnak az emberek magukba és ezzel egyidejűleg hozzák ki magukból a legrosszabb dolgokat. Curley feleségét az idegeníti el a többiektől, hogy nő, másfelől pedig a férje féltékenysége, Crookst a bőrszíne, de ugyanakkor mindenki fél is a másiktól: Egyrészt nem bízik egyik ember sem a másikban, mert mindenkiben az önzőséget látják/félik, másrészt pedig attól is félnek, hogy mi lesz, ha a másikkal történik valami − félnek az emberek kockára tenni a saját érzelmeiket, saját maguk egy részét a másikért. És ez nem örök emberi dilemma? Vajon megéri-e kockáztatni, hogy bajunk esik, csak azért, hogy ne legyünk egyedül? Hiszen, ahogy a szereplők is megjegyzik, az ember beleőrül a magányosságba.

Ezt a témát még jobban hangsúlyozta, hogy mindenki leül beszélgetni Lennie-vel, aki úgy tűnik, hogy nem tud rájuk figyelni/úgyis elfelejti, amit mondanak neki, ezért mindenki megnyílik neki. Apró utalás van arra is, hogy George is csak ezért van Lennie mellett, mert mindegy, hogy kivel, de valakivel szeretne együtt lenni. Ugyanakkor a történetben felvetődik az a kérdés is, hogy mit vagyunk megtenni egy-egy kapcsolatért/barátságért, még akkor is, ha ez a valami egy szörnyű tett lenne. Ezt persze, Candy és a kutyája története előrevetíti és szépen ki is egészíti.

Az Egerek és emberek egy egyszerű, mégis gyönyörűen megírt történet, ami képes apró darabokra törni az olvasó szívét. Zseniális.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a mondanivaló

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: -/5 pontból

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás dátuma: 2006. (eredeti: 1937.)

Oldalszám: 102 oldal

Honnan: kölcsön

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve

Hogy akadtam rá: Féltem tőle, mert felnőtt fantasy, aztán Kelly úgy döntött elküldi nekem, én is élvezzem. :D

Úgy általában az egészről: Diana Bishop az alkímiára szakosodott történész élete fenekestül felfordul, mikor kikéri az egyetem könyvtárából az Ashmole 782 kéziratot. Diana boszorkány, de mióta szülei meghaltak hét éves korában, a mágia mindenféle módjától elzárkózott, ezért is választotta a történelmet a tanulmányai témájának. Igen ám, de az Ashmole 782 bűbáj alatt áll, és ha ez nem lenne elég, megjelenik egy lélegzetelállítóan gyönyörű vámpír is, Matthew, közvetlen azután, hogy a kéziratot Diana kikérte. Mi olyan különleges ebben a könyvben?

Sejtéseim szerint sokan vagytok úgy vele, hogy ki akartok kapcsolódni, mikor egy könyvet a kezetekbe vesztek, legalábbis a szórakoztató irodalom erre való. Felteszem, nem csak én vagyok már 18 fölött, aki szeret az első szerelemről olvasni, ezért inkább YA (ifjúsági) könyveket olvas. De valahogy mégsem az igazi az, hogy 16 évesek bőrébe kel…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …