Ugrás a fő tartalomra

Victoria Schwab: New Beginnings (Új kezdetek)

Hogy akadtam rá: Victoria Schwab rajongó vagyok.

Sorozat: Az Everyday Angel 1. része.

Úgy általában az egészről: Gabby és családja új városba költözik, így a lány végre tiszta lappal kezdheti újra az általános iskolát, ugyanis miután rákot állapítottak meg a bátyjánál, minden a feje tetejére állt, és az egész élete a bátyja betegsége körül forgott. Gabbyt kínozza, hogy nem tudja, mi lesz a bátyjával, ugyanakkor szeretné, ha az anyja nem felejtené el, hogy van másik gyereke is. Gabby elveszett, csendes, alig veszik észre, és épp ezért jön el hozzá Aria, az őrangyal, aki akkor kaphatja meg a szárnyait, ha segít három bajba jutott emberen.

Valami könnyed, szórakoztató regényre vágytam, amikor ebbe belekezdtem, mert voltam olyan bolond, hogy nem olvastam el a fülszöveget. Ha Victoria Schwab írta, mindegy milyen korosztálynak, nekem az automatikusan kell. Annyit tudtam a könyvről, hogy gyerekeknek szól, és van benne egy muffin őrült angyal, plusz olyan kis kedves, rózsaszín a borítója. Nem gondoltam volna, hogy rákról szól meg az elmúlás feldolgozásáról gyerekszemszögből, és hogy ennyire szíven fog ütni.

"Mind szomorú rutinként kezelték a halált tragédia helyett."

A történet főtémája a súlyos − esetleg halálos − betegségek feldolgozása, hogy milyen hatással van ez a betegre és a családjára, hogy mennyire ekörül forog mindenki élete a közvetlen környezetben és mennyire rányomja ez a bélyegét az életre. Egyfelől Marcót mint küzdő és bátor gyereket látjuk magunk előtt, és ott van Henry is, akiről az olvasó előbb tudja, hogy halálos beteg és ezzel Marco betegségének egyik lehetséges kimenetelét vetíti előre nekünk is, később pedig a szereplőknek.

Azt boncolgatja a történet, hogy hogyan is lehet megküzdeni ezzel a ténnyel, hogy mindent a betegség tudata ural, milyen azzal a tehetetlenséggel harcolni, ami abból fakad, hogy várni kell, míg az orvosok tehetnek valamit (műtét, vagy amíg a gyógyszer/kezelés hatása eldől), és hogy közben hogyan segíthetünk a betegen, miközben tovább élünk, mert élni a saját életünket mindig kell.

Látjuk a betegségek hatását a családra: A testvérpár anyja érthetően a beteg gyerekre fókuszál, csak annyira ideges és fél, hogy a másik gyerekét észre sem veszi. Erről is szól a regény, hogy attól még, hogy egy ilyen nehéz és tragikus dolog történik, nem szabad, hogy teljesen efelé forduljon a figyelmünk, bármilyen nehéz. Gabby és az édesanyja kapcsolata szívszorító, mert Gabby önzőnek érzi magát azért, mert szeretné, ha az anyja otthon is lenne néha, vagy csak szimplán meghallgatná, ő hogyan éli meg Marco betegségét és lehetséges halálát.

A másik téma Gabby énkeresése, amit elnyom a rák miatti aggódás, de eközben rá kell jönnie, hogy mindenkinek joga van a saját problémáihoz, és ha elfojtja a gondjait, attól még másnak nem lesz jobb. Gabby keresi a helyét az életben, hogy mihez kezdjen, ki is ő, mi érdekli, és ebben segít neki Aria, no meg a művészetek, mert itt is előkerül az a téma, hogy az emberek a kreativitással fejezik ki magukat, és mennyit tud segíteni, ha így dolgozzuk fel a problémáinkat.

"− Magának van kifogása, hogy miért nem írt, Miss Blue?
Aria megvonta a vállát.
− Még nem éltem eleget, hogy írjak róla.
Mr. Robert szomorúan rámosolygott.
− Milyen egzisztenciális."

Aria, aki az őrangyal, is kap nézőpontot − egy fejezet Gabby, egy fejezet Aria szemszögéből van − így látjuk, hogy ebben a világban milyenek is az angyalok. Noha nincs nagyon kidolgozva a fantasy szál, legalábbis még nem tudjuk a részleteket, egyáltalán nem zavart. Aria sem tudja magáról, hogy kicsoda − egy kicsit ezzel hasonlít Gabbyra −, mert nem emlékszik semmire, csak tud néhány szabályt, hogy mit nem tehet − nem tud gyógyítani − és mire képes − tárgyakat elővarázsolni, láthatatlanná válni −, ezért a könyv elején csak próbálgatja az erejét. Bár Aria kedves és amolyan "hangos" személyiség, mégis ő is elszomorodik néha, mert hiányolja, hogy neki nincs családja és végül is fél attól, hogy a következő küldetésén esetleg elveszíti az emlékeit vagy önmagát. Kifejezetten szerettem, hogy az angyalok nem mindenható és mindentudó lények, és ezzel a történet egyfajta párhuzammá is válik olyan emberekre, akik kedvesek velünk pont akkor, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Utána akár ki is lépnek az életünkből, nem lesznek örök barátaink, de mégis meghatározó személyiségek, és talán egy kis rejtély is övezi őket, amitől legalább pár pillanatig elgondolkozunk rajta, hogy nem létezik-e olyan dolog, hogy sors vagy végzet.

A New Beginningsben minden megvan, amihez Victoria Schwab nagyon ért: érzelmek, családi kapcsolatok, szomorúság, az élet és a halál különleges kapcsolata. Gyerekkönyvbe oltott reménnyel teli, de reálisan keserédes mese ez a nehéz és lehetetlen helyzetek túléléséről.

Kedvenc karakter: Gabby, Marco, Henry, Aria

Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, a komoly téma kezelése

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Scholastic

Kiadás dátuma: 2014. május 27.

Oldalszám: 208 oldal

Honnan: saját példány, e-book

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség