Hogy akadtam rá: Victoria Schwab rajongó vagyok.
Sorozat: Az Everyday Angel 1. része.
Úgy általában az egészről: Gabby és családja új városba költözik, így a lány végre
tiszta lappal kezdheti újra az általános iskolát, ugyanis miután rákot
állapítottak meg a bátyjánál, minden a feje tetejére állt, és az egész élete a
bátyja betegsége körül forgott. Gabbyt kínozza, hogy nem tudja, mi lesz a
bátyjával, ugyanakkor szeretné, ha az anyja nem felejtené el, hogy van másik
gyereke is. Gabby elveszett, csendes, alig veszik észre, és épp ezért jön el
hozzá Aria, az őrangyal, aki akkor kaphatja meg a szárnyait, ha segít három
bajba jutott emberen.
Valami könnyed, szórakoztató regényre vágytam, amikor ebbe
belekezdtem, mert voltam olyan bolond, hogy nem olvastam el a fülszöveget. Ha
Victoria Schwab írta, mindegy milyen korosztálynak, nekem az automatikusan
kell. Annyit tudtam a könyvről, hogy gyerekeknek szól, és van benne egy muffin
őrült angyal, plusz olyan kis kedves, rózsaszín a borítója. Nem gondoltam
volna, hogy rákról szól meg az elmúlás feldolgozásáról gyerekszemszögből, és
hogy ennyire szíven fog ütni.
"Mind szomorú rutinként kezelték a halált tragédia helyett."
A történet főtémája a súlyos − esetleg halálos − betegségek
feldolgozása, hogy milyen hatással van ez a betegre és a családjára, hogy
mennyire ekörül forog mindenki élete a közvetlen környezetben és mennyire
rányomja ez a bélyegét az életre. Egyfelől Marcót mint küzdő és bátor gyereket
látjuk magunk előtt, és ott van Henry is, akiről az olvasó előbb tudja, hogy
halálos beteg és ezzel Marco betegségének egyik lehetséges kimenetelét vetíti
előre nekünk is, később pedig a szereplőknek.
Azt boncolgatja a történet, hogy hogyan is lehet megküzdeni
ezzel a ténnyel, hogy mindent a betegség tudata ural, milyen azzal a
tehetetlenséggel harcolni, ami abból fakad, hogy várni kell, míg az orvosok
tehetnek valamit (műtét, vagy amíg a gyógyszer/kezelés hatása eldől), és hogy
közben hogyan segíthetünk a betegen, miközben tovább élünk, mert élni a saját
életünket mindig kell.
Látjuk a betegségek hatását a családra: A testvérpár anyja
érthetően a beteg gyerekre fókuszál, csak annyira ideges és fél, hogy a másik
gyerekét észre sem veszi. Erről is szól a regény, hogy attól még, hogy egy
ilyen nehéz és tragikus dolog történik, nem szabad, hogy teljesen efelé
forduljon a figyelmünk, bármilyen nehéz. Gabby és az édesanyja kapcsolata
szívszorító, mert Gabby önzőnek érzi magát azért, mert szeretné, ha az anyja
otthon is lenne néha, vagy csak szimplán meghallgatná, ő hogyan éli meg Marco
betegségét és lehetséges halálát.
A másik téma Gabby énkeresése, amit elnyom a rák miatti
aggódás, de eközben rá kell jönnie, hogy mindenkinek joga van a saját
problémáihoz, és ha elfojtja a gondjait, attól még másnak nem lesz jobb. Gabby
keresi a helyét az életben, hogy mihez kezdjen, ki is ő, mi érdekli, és ebben
segít neki Aria, no meg a művészetek, mert itt is előkerül az a téma, hogy az
emberek a kreativitással fejezik ki magukat, és mennyit tud segíteni, ha így
dolgozzuk fel a problémáinkat.
"− Magának van kifogása, hogy miért nem írt, Miss Blue?
Aria megvonta a vállát.
− Még nem éltem eleget, hogy írjak róla.
Mr. Robert szomorúan rámosolygott.
− Milyen egzisztenciális."
Aria, aki az őrangyal, is kap nézőpontot − egy fejezet
Gabby, egy fejezet Aria szemszögéből van − így látjuk, hogy ebben a világban
milyenek is az angyalok. Noha nincs nagyon kidolgozva a fantasy szál,
legalábbis még nem tudjuk a részleteket, egyáltalán nem zavart. Aria sem tudja
magáról, hogy kicsoda − egy kicsit ezzel hasonlít Gabbyra −, mert nem emlékszik
semmire, csak tud néhány szabályt, hogy mit nem tehet − nem tud gyógyítani − és
mire képes − tárgyakat elővarázsolni, láthatatlanná válni −, ezért a könyv elején
csak próbálgatja az erejét. Bár Aria kedves és amolyan "hangos"
személyiség, mégis ő is elszomorodik néha, mert hiányolja, hogy neki nincs
családja és végül is fél attól, hogy a következő küldetésén esetleg elveszíti
az emlékeit vagy önmagát. Kifejezetten szerettem, hogy az angyalok nem
mindenható és mindentudó lények, és ezzel a történet egyfajta párhuzammá is
válik olyan emberekre, akik kedvesek velünk pont akkor, amikor a legnagyobb
szükségünk van rá. Utána akár ki is lépnek az életünkből, nem lesznek örök
barátaink, de mégis meghatározó személyiségek, és talán egy kis rejtély is
övezi őket, amitől legalább pár pillanatig elgondolkozunk rajta, hogy nem
létezik-e olyan dolog, hogy sors vagy végzet.
A New Beginningsben minden megvan, amihez Victoria Schwab
nagyon ért: érzelmek, családi kapcsolatok, szomorúság, az élet és a halál
különleges kapcsolata. Gyerekkönyvbe oltott reménnyel teli, de reálisan
keserédes mese ez a nehéz és lehetetlen helyzetek túléléséről.
Kedvenc karakter: Gabby, Marco, Henry, Aria
Ami kifejezetten tetszett: a
hangulat, a komoly téma kezelése
Ami nem tetszett: -
A történet: 6/5 pontból
A karakterek: 6/5 pontból
A borító: 4/5 pontból
Kiadó: Scholastic
Kiadás dátuma: 2014. május 27.
Oldalszám: 208 oldal
Honnan: saját példány, e-book
Megjegyzések
Megjegyzés küldése