Oláh Gábor: Holnap más leszek

2012. június 12., kedd

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Úgy általában az egészről: Nórát pszichológushoz küldik szülei, mert több napra meglógott otthonról, de a valódi okot e mögött nem is sejtik. De Nóra maga se tudja, hogy miért olyan amilyen: nem történt vele semmi tragikus, nem váltak el a szülei, nem verik, nem erőszakolták meg. Sőt nem is szingli, legalábbis általában akad pasija, ez sem gond. Amit viszont nem tud kiverni a fejéből, hogy ott volt a diszkó balesetnél, ahol többen is meghaltak, és szembesülnie kellett azzal, hogy milyen rövid is az élet.
Ez az a könyv, amit nagyon vártam, mert a fülszövege sok jót ígért, és ráadásul magyar író tollából származó magyar helyszínen játszódó történet. Mivel már sokszor csalódtam könyvekben, ezért mindig félve kezdek ahhoz, amiről már előtte elgondoltam, hogy milyen remek lehet. De most nem csak, hogy azt kaptam, amit reméltem, de még többet is!

Az elmesélés sem a megszokott regény stílus, itt nincsenek párbeszédek, csak Nóra szövegét látjuk, amit elmesél a pszichológusnak, semmi mást. (És mivel az egész élőbeszéd, Nóra mondanivalója, ezért nem éreztem soknak a szlenget, csak hitelesebb lett tőle a regény.) De ez cseppet sem zavaró, pont ettől lesz igazán közvetlen, és ettől tudtam még jobban átérezni a főhősünk helyzetét, az pedig még többet dobott az egészen, hogy Nóra szarkasztikus humorral tálal mindent, így a legapróbb, legjelentéktelenebb eseményeken is tudtam nevetni, és ugyanúgy lekötöttek, mint a lelki gondok.

Mert ebben a könyvben nem a történet a lényeg, igazából az nincs is, ez nem az a fajta, hanem az elgondolkoztató féle. Felvet egy halom kérdést, ami vagy az átlagos tinédzser problémák közé tartozik, vagy pedig a valóságos világbeli dolgok közé, amit sokan hiába tagadnak, hogy Magyarországon úgy sincs, mert van.

Bár Nóra teljesen más, mint én voltam akkoriban, mégis együtt tudtam vele érezni, ahogy nem találja a helyét a világban, mert szerintem ezen mind átestünk. Ő magam sem tudja, hogy ki ő, minek van itt, és ez a céltalanság a tinédzserek életére nagyon jellemző probléma. Ezek mellett ilyenkor kezdi el az ember az élet nagy kérdéseit fejtegetni: ráeszmélünk, hogy halandóak vagyunk, az élet rövid, élni kell, de mégis hogyan? A könyv nem mélyed bele ebbe, sőt semelyik problémát nem erőltetni ránk, csak Nóra gondolatai és felvetései között merülünk el ebben mi is, és átrágjuk, hogy mi hogyan állunk hozzá.

De persze a halál mellett ott a másik nagy horderejű dolog: a szerelem. Nóra ezt is elemezgeti, hogy ugyan mi lehet az, és különféle kapcsolatokat is látunk a könyvben. Ott van Nóra és a két régi expasija, amivel remekül bemutatja az író a szenvedélyes tinédzser „szerelmet,” ami igazán talán nem is igazi, bármennyire is elsodornak minket akkor az érzelmek. A háttérben Nóra szüleivel és nagyszüleivel festi fel, hogy hiába élnek együtt jó ideje, bármikor felléphetnek egy kapcsolatban problémák, és vagy leküzdik őket vagy nem. Viszont aki attól fél, hogy Nóra majd végtelenül szerelmes lesz, és átcsap rózsaszínbe a történet, azt megnyugtatom, itt semmi ilyesmiről nincs szó. (Ennek én személy szerint nagyon örültem.)

De nem is végtelenül komor a könyv, egyszerűen csak valóságos. Érint még olyan témákat, mint az öngyilkosság, a családon belüli erőszak, tinédzser terhesség, drog, alkohol, abortusz, de egyik sincs annyira előtérben, hogy elriassza azokat, akik részletesen nem bírják az ilyen témákat. Viszont pont ezzel mutatja be, hogy az emberek nagy része mennyire közömbös az ilyenekkel szemben, hiszen hány olyan van, hogy valaki félrefordítja inkább a tekintetét, és úgy gondolja, hogy ettől megszűnnek a gondok. Nóra is küzd ezzel, hogy ugyan ott vannak a világ globális dolgai, és ahhoz túl kicsi, hogy bármit is tegyen, mikor a közelében is akadnak olyanok, akik segítségre, tanácsra szorulnak, és azokkal sem tud mindig mit kezdeni.

Ezen kívül még két témát érint jobban a könyv: az egyik a barátság, és a tinédzser (főleg lányok) közötti nagyon szélsőséges és változó kapcsolatokat. A másik pedig önmagunk elfogadása, ugyanis Nóra nagyon sokat küzd azzal, hogy szépnek/normálisnak lássa és érezze magát.

A könyv végén sok szál marad nyitva, ami engem nem zavart, így az író ránk bízza, hogy kinek milyen sorsot szánunk, és valljuk be, az élet is ilyen, nincs semmi elvarrva, mindig lesznek újabb akadályok.

A Holnap más leszek egy kellemes regény, kikapcsol, megnevetett, elgondolkodtat, visszaidézi a tinédzser éveket, és bár nincsenek eget rengető izgalmak, jó volt látni, ahogy Nóra összerakja önmagát, és rájön, hogy miért is érdemes élni, és hogy van kiút a rossz helyzetekből. A történet nem több, nem kevesebb, mint egy szelet a magyar tinik életéből, és annak kiváló. Remélem, hogy még látunk ifjúsági regényt Oláh Gábortól.

Kedvenc karakter: Nóra, Eszter, Rőzse, Panni

Ami kifejezetten tetszett: a téma, a hangulat, a kivitelezés, a humor

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból (annyira illik a tartalomhoz, hogy miután eljutottam a történetben a cipőig, engem is állandóan kísértett, ha ránéztem a könyvre)

Kiadó: Ciceró

Kiadás dátuma: 2012. június 7.

Oldalszám: 222 oldal

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.