Ugrás a fő tartalomra

Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár...


Hogy akadtam rá: Sokan ajánlották.

Úgy általában az egészről: Mivel Daisy nem jön ki a mostohaanyjával, ezért lepasszolják őt Angliába a rokonokhoz nyárra. A lány nem is sejti, hogy gyökerestül meg fog változni az élete, nem csak az épp kitörő háború miatt, de ott van a rejtélyes Edmond is.

Elkövettem azt a hibát, hogy bár nem akartam, de mégis sikerült a könyvből készült film előzetesét megnéznem olvasás közben. Bár nem befolyásolt, mégis muszáj azzal kezdenem a bejegyzést, hogy míg az előzetesben bombák robbantak, látványosan fegyverekkel lövöldözve hurcolták el a hőseinket, sőt Daisy-nek pisztollyal kellett megvédenie Pipert, ez a könyvben nem szerepel. Szóval aki egy izgalmas, akciódús regényre vágyik, az csalódni fog. A filmhez még nem volt szerencsém, és sokan tudjátok, hogy én nem várom el megrögzötten, hogy a könyv és az adaptációja teljesen egyformák legyenek, de szeretném, ha az olvasók teljes egészében megadnák a könyvnek az esélyt.

Ugyanis ez a történet lassú és csendes, nem tudom jobban kifejezni, észrevétlenül kúszott be a bőröm alá, és bár rövid kötet, hosszasan letettem és elgondolkoztam, én vajon mit tennék a hősök helyében. Az elmésélés is közrejátszik ebben a csendes hangulatban, ugyanis Daisy majdnem tíz év távlatából meséli el a dolgokat, így kevés a konkrét jelenet, minden homályos, és az egész háborúból annyit tudunk meg, amennyit egy cseppet érzéketlen lány elárul nekünk. Daisy nem tipikusan kedvelhető karakter, nem kedves és nem is aranyos, de nagyon valós, és hiába nem akarta, én még is megszerettem. Ugyanis a mesélés módjából én kiéreztem, hogy bár Daisy megossza velünk a történetét, azért sem részletekbe menően ír a szenvedéséről és a fájdalmáról, hogy nehogy meg merjük sajnálni (vagy kedvelni), mert köszöni szépen, ő abból nem kér.

És egy picit gondban is vagyok ezzel: Egyfelől Rosoff ezzel a fajta elbeszéléssel adott valamit a történethez, ezt a sajátos hangulatot, viszont valamit el is vett. A könyv rövid, 224 oldal összesen, és e között és Daisy távolságtartása között elveszett valami. Lehetett volna ez az a történet, ami darabokra tör és a szívembe markol, de mivel úgy éreztem, mindenen átrohanunk – valószínűleg mert Daisy se akarta felidézni a fájdalmát –, ezért nem tudott meghatni, ezért nem lett a könyv hat pontos.

A regény egyik főtémája persze a háború, de hogy pontosan kik és miért csatáznak egymással, azt nem látjuk. Az egészet csak egy kislány szemszögével követjük végig, és pont ettől lesz jó. Nem a hatalmi harcokat, miérteket látjuk, hiszen az sokszor el se jut a lakossághoz, hanem pont annyit, amennyit a civilek tudnának. Először a hőseinket nem is érdekli az egész, hiszen messze laknak a bombázásoktól, nem gondolkoznak rajta, hiszen apró porszemek csak az egészben, de szép lassan kihat a mindennapjaikra (nincs áram, orvosi ellátás, végül élelem.) Végig bizonytalanságban vagyunk Daisyvel együtt, hiszen a pániktól és a média hazugságaitól nem lehet tisztán látni. A háború képét pedig ijesztő közelségbe is helyezi a regény, mivel ha belegondolunk, tényleg olyan könnyű káoszba taszítani egy országot, bármikor megtörténhet akár velünk is, és ettől lesz olyan elborzasztó hangulata a regénynek.



„Minden háború történetének van fordulópontja, és minden emberének is.”


Viszont nem csak a háború viszontagságairól szól a könyv, vagyis ha pontos akarok lenni, akkor pont, hogy nem, és ez a szörnyűség csak szokatlan és embertelen körülményt nyújt az igazi tartalomnak, ami az önmagunk, az otthon, a szeretet és az elfogadás megtalálása.

Daisy a történet elején egy az anyja hiányával küszködő, szeretetéhes, anorexiás lány, aki szarkasztikus humorral és tettetett nemtörődömséggel védi magát. Az unokatestvérei és nagynénje szeretete és kedvessége váratlanul éri, de végül meglágyítják a lányt, és valahol ez a regény lényege. Daisy megtalálja az igazi családját, megismeri a feltétel nélküli szeretetet, és őszintén, engem Daisy Piperrel való kapcsolata jobban megérintett, mint a romantika, ugyanis úgy éreztem, ez jobban formálja a lányt, és inkább ezt véltem annak az erőnek, ami átsegítette minden borzalmon. Daisy-t az is meglepi, hogy a háború idején ismeretlenek sokkal kedvesebbek és segítőkészebbek, mint a saját apja, és ezáltal tudja feldolgozni, hogy a család nem feltétlen az, akihez a legszorosabb vérkötelék köt.




„Egyúttal azon töprengtem, hogy lehet egy másik embert jobban szeretni, mint önmagadat. Amikor már nem az izgat, hogy egy háború közepébe csöppentél, és lehet, hogy meg fogsz halni, hanem az, hogy az a másik életben maradjon.”   



A romantika szálat is meg kell említeni: számomra nem volt előtérben, hiába az szerepel a borítón, hogy „Szerelem a harmadik világháború idején.” Persze az elején ott van Edmond, de a történet javarészt nem róla szól, hanem, hogy Daisy hogy talál haza (fizikailag és lelkileg is) és úgy éreztem, a fiú csak töredéke ennek. Talán már kitalálhattátok, hogy Daisy és Edmond unokatestvérek, ami nem mindenhol számít vérfertőzésnek, de Daisy úgy tekint rá. Ez nem egy szép szerelemi történet, és igazából a visszaemlékezős stílus miatt az, hogyan szeretnek egymásba nem is kerül elő, talán ezért sem éreztem át ezt a szálat nagyon. Mindenesetre a könyv végén a szál megoldása kifejezetten tetszett.

A Majd újra lesz nyár… egy szomorkás történet a felnövésről, ami éppen egy háború alatt játszódik. Valós, keserédes, de se nem végletekbe menően szomorú vagy vidám. Aki egy kis elgondolkodtató történetre vágyik a szeretet és az összetartozás erejéről, azoknak ajánlom.

A kötetet pedig köszönöm az Európa kiadónak!

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a mondanivaló

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Európa

Kiadás dátuma: 2013. október (eredeti: 2004.)

Oldalszám: 224 oldal

Honnan: recenziós példány kiadótól

Megjegyzések

  1. Örülök, hogy tetszett. :) Én az írónőtől még a Just In Case-t olvastam, ami a depresszióval meg az élet értelmével foglalkozik, nekem az is nagyon tetszett.

    *SPOILER... sort of*

    Amúgy nagyjából mindennel egyetértek, amit leírtál. Bennem különösen mély nyomokat hagyott az epilógus, emlékszem, kifejezetten meglepett például az, hogy Isaac hogy kinőtt Edmond árnyékából, miután a testvére összeroppant. Meg tényleg szép volt a lezárás.

    Egyébként a film trailerét én is megnéztem, sőt, elolvastam a tartalmat és úgy tűnik, hogy ott kispórolják belőle a szerelmi szál vérfertőzős jellegét, amit nem preferálok. :D

    VálaszTörlés
  2. @WildWorld: A Just in Case is listás nálam. :) Bár már írtam. Amúgy a vége nekem is tetszett, hogy nem lett rózsaszín nyál és látszik, hogy megviselte őket a háború.

    Na fene, úgy látszik, a vérfertőzést minden filmadaptációból kiszednek? (Lásd Virágok a padláson, és ahogy hallottam a Csontváros is.) Amúgy tartalmat nem olvastam, nekem Edmond rokonnak tűnt trailerből, de hiszek neked, ha leírást olvastál. Én nem tudom, mikor jutok el filmig, lehet, csak ha DVD-n kijön, de tervezem megnézni. :)

    VálaszTörlés
  3. Azóta megnéztem a filmet, és nem spórolták ki belőle a vérfertőzést. :D Csak megöregítették Edmondot pár évvel, hogy legalább azzal ne legyen gáz, meg beleraktak pár nagyon fura változtatást, például Isaac jellemvonásait is Edmond kapta. Összességében azért tetszett, de némelyik változtatás szerintem nem feltétlenül volt jó ötlet.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …