Stephanie Kuehn: Charm & Strange (Bájos & Furcsa)

2013. szeptember 9., hétfő

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Úgy általában az egészről: A tizenhat éves Winston Winters tudja magáról, hogy nem jó ember, és ezért tart mindenkit távol magától. Egyszerűen így könnyebb. Egy családi tragédia után, amiben meghalt a húga és a bátyja, új nevet vesz fel és az édesanyja egy bentlakásos iskolába íratja, ahol kívülállóként éli az életét. Régi barátja – legalábbis amilyen szinten lehetnek barátai – Lex, egy öngyilkossági kísérlet után Win elsőszámú ellenségévé vált, ám Winstonnak kisebb gondja is nagyobb ennél, ugyanis az iskola mögötti erdőben egy széttépett hullát találtak, és az eset egészen közel történt a teliholdhoz. Winston pedig nem emlékszik rá, hogy hol volt aznap éjjel. És persze pont ilyenkor kell az újonnan érkezett, különc lánynak is felfigyelnie Winre…

Andrew Winters kilenc éves és fényes jövő áll előtte, hiszen profi teniszjátékos. Egészen addig így is van, amíg meg nem történik Az Incidens, amikor is kórházba juttat egy másik gyereket. Andrew valamiért agresszív, lakozik benne valami mérhetetlen düh, amit nem tud kezelni. Bármennyire is szeretne a sportra összpontosítani egész nyáron, hogy behozza a lemaradását, a bátyjával kell mennie nyaralni. És ez egy olyan nyár, ami mindent megváltoztat…

Mivel éppen beteg vagyok, ezért valami rövid könyvre vágytam, és valami különlegesre, ami ilyenkor is le tudná kötni a figyelmemet. Mikor átlapoztam a friss megjelenéseket, nem igazán akadt meg rajta a szemem, de úgy szoktam könyveket válogatni, hogy ami fantasy, disztópia vagy nagyon komoly regény, azokat felteszem várólistára, még ha a fülszöveg esetlen is.  Hogy miért ecsetelem a találkozásomat ezzel a könyvvel? Mert bizony goodreadsen és molyon is, ez vérfarkasos, romantikus fantasynak van felcímkézve, és emiatt majdnem ki is húztam a listámról, mert nem szeretem az alakváltós történeteket. Aztán elolvastam az egyik kedvenc bloggerem véleményét, aki megnyugtatott, hogy ez bizony sötét, egyedi, és legfőképpen realisztikus regény.

Nem érzem úgy, hogy ez felettébb spoiler lenne, ugyanis a 20. oldalon már az olvasó látja, merre tart a regény, és hogy ennek vajmi köze van a fantasyhoz. Nyomokban olyan a könyv, mint Neil Gaiman Óceán az útvégénje, de míg ott a történet mind fantasyval, mind realista megközelítéssel értelmezhető volt, itt egyértelműen nem ez a helyzet, és nem is ez a regény központi témája. Kuehn nem akarja az olvasót megkavarni, minden szereplő a narrátoron kívül tudja, hogy a vérfarkasok csak a főhős képzeletének szüleményei, ezzel az elemmel csak a főhős zavarodott elméjét festi fel és egy kis feszültséget is kelt, hogy vajon a főhősünk ölte meg azt az embert, akit holtan találtak, (mert lenne rá oka) vagy tényleg egy vadállat volt.

De ez nem is krimi, ez egy lélektani regény leginkább, ugyanis a főhős két legnehezebb időszakát látjuk párhuzamosan. És ezért is kicsit emlékeztetett ez a regény az Óceánhoz, mert itt is egy családi traumát dolgoz fel/mesél el a narrátor több év távlatából. (És ugyanúgy pont egy nyáron történt.) Persze ebben semmi Gaimanes nincs, hanem inkább hasonlít Ellen Hopkinshoz, (és az ő ajánlása is található a borítón, ami most kivételesen igaz reklámnak bizonyul.)

A két történet önmagában is szívszorító, de annyira remekbe szabottan fonja őket össze Kuehn, hogy az valami leírhatatlan. Én egy nap alatt olvastam el a könyvet, mert bár kitaláltam az említett 20. oldalon a főhős sötét titkát, (túl sok ilyenfajta regényt olvasok), attól még érdekelt, hogy mi történt Winnel és pontosan hogyan, és az egész inkább a körül forog, hogyan is haltak meg a testvérei, ami szintén nem meglepő, de az a jelenet méltó tetőpontja a könyvnek. És extra bónusz érzelmi kínzás az olvasónak látni a három testvér boldogabb napjait, nem tudtam, mit tenni, mint szurkolni nekik, pedig az első laptól egyértelmű, hogy a két másik testvér halott.

Ez a regény egy érzelmi utazás, nincs nyomozás, nincs semmi iskolai cselekményközpontú történet sem. Lényegében egy nap zajlik le a jelen síkon (ami a „matter,” vagyis anyag címet viseli) és eközben engedi meg magának Win, hogy visszaemlékezzen arra a sorsdöntő három hónapra (ami az „antimatter,” vagyis antianyag címet kapta.)

Nagyon nyomasztó és sötét ez a könyv, és bár egyszerű a prózája, (de vannak benne gyönyörű mondatok), nem egy könnyed olvasmány. Néha meg kellett állnom, és letennem (ugyanakkor nem tudtam letenni, ez ilyen paradox), és volt, amit nem bírtam, és át kellett magam erőltetnem rajta, mert olyan gyomorforgató. Nem, nem véres és horror, hanem a lelki terror. A könyv tetőpontjai az érzelmileg megrázó és kifacsaró jelenetek, amiket még zseniálisabbá tesz a vérfarkasos-szürrális ábrázolás, ami még jobban hangsúlyozza a főhős zavarodott állapotát.

A regény lényegében azt meséli el, hogy Winston két világ között ragadt, nem akar meghalni, viszont élni sem tud, és a nap/a történet végére el kell döntenie, hogy mit tesz, mert az élet több mint lélegzés és létezés. Megöli-e magát vagy megpróbál végre élni? Ez az a főkérdés, ami hajtja előre a történetet, és az olvasót.

A könyv a traumák feldolgozásáról szól és a minden körülményt átvészelő szeretetről, hiszen hiába is éltek a karaktereink egy embertelen helyzetben, az egymás iránti szeretet tartotta őket életben. Hangsúlyos téma az öngyilkosság és a depresszió, hiszen több szereplőnek is ezzel kell megküzdenie, és míg van, akinek nem sikerül, jó páran kapnak második esélyt. (Akár megérdemlik, akár nem.) Felmerül még az alkoholizmus, a drogfüggőség, és akad csúnya beszéd, figyelmeztetésként azoknak, akiket ez zavar.

Enyhe spoiler, amit azért tartok fontosnak leírni, mert bár ajánlanám ezt a könyvet, tudom, hogy sokaknak pont ez a téma a vízválasztó. Tehát jelöljétek ki a szöveget az olvasáshoz:

A könyv főtémája a nemi erőszak, a pedofília és a vérfertőzés. Nem egy vérfertőző kapcsolat van benne, és nem is kettő. Kuehn zseniálisan bánik a témával és pont ettől lesz nagyon elborzasztó egy regény.

A Charm & Strange az idei év egyik legnagyobb meglepetése, hiszen hiába kezdő író, a történet briliáns. Sötét, lelki vívódásokat ábrázoló regény, ami felteszi a kérdés, van-e olyan, hogy valakit túlságosan megtört az élet? Vajon begyógyulnak-e a sebek annyira, hogy újra megtaláljuk a boldogságot vagy vannak alapvetően kárhozott és rossz emberek? Összetett, megrázó, szívbe markoló történet. Aki elég erősnek érzi magát, azoknak ajánlom.

Kedvenc karakter: a három testvér, Lex, Jordan

Ami kifejezetten tetszett: a mondanivaló, hogy összetörte a szívemet

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: St. Martin's Griffin


Kiadás dátuma: 2013. július 11.

Oldalszám: 224 oldal

Honnan: saját, e-book

3 megjegyzés:

L Littlewood írta...

A 6/5 pontból nagyon ígéretessé teszi. Jó, hogy leírtad, hogy nem vérfarkasos-romantikus fantasy. Így valószínűleg el is olvasom.

Névtelen írta...

ÉN IS ÚGY SZERETNÉM ELOLVASNI. De én németet tanulok és abban sem vagyok a legjobb. :( Magyarul pedig még nincs - ahogy láttam - és nem is biztos, hogy lesz. :( Pedig annyira felkeltette az érdeklődésemet ez a történet. Mindegy, azért reménykedem, hogy talán megjelenik valamikor :)

Gigi írta...

@Névtelen: Reménykedni lehet, ezért is írok angol könyvekről, hátha valakiknek megtetszik és ajánlgatják kiadónak. :) De elég rizikós téma, és mint látjuk sokan a biztos vizeken eveznek.

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.