Ugrás a fő tartalomra

Neil Gaiman: Fortunately, the Milk (Szerencsére a tej...)

Hogy akadtam rá: Neil Gaiman rajongó vagyok.

Úgy általában az egészről: Amikor anya elmegy otthonról üzleti útra, akkor jön rá az ember, hogy igazából ő tartja össze a háztartást. Apa elfelejt bevásárolni, és ráadásul még órákig is tart neki, még leugrik a boltba tejért, ám kiderül, hogy nyomós oka volt rá, hiszen tűzön-vízen át – vagy inkább időn és téren át – kellett küzdenie magát, hogy gyermekeinek elhozza a reggelihez szükséges tejet.

Igazából nem lehet olyan sokat írni erről a kis képes mesekönyvről, de feltétlen akartam valami bejegyzés-félét írni hozzá. Nagyon rövid, illusztrált kis mesekönyv Neil Gaiman tollából, és valahogy most pont erre is vágytam, mikor a kezem közé kaptam.

Talán sokan várják, hogy ha Gaiman, akkor rémmese, de ez nem az: egy egyszerű kalandos történet, amiben a főszerep – a csodálatos és világmegmentő tej mellett – az időutazásé. Egy feltaláló dinoszaurusz társaságában főhősünk, a feledékeny apa nekivág annak a feladatnak, hogy hazakerüljön a gyerekeihez időn és téren át, miután elrabolták az UFÓk. Igen, ez olyan össze-vissza, szedett-vedett történet, amilyennek hangzik, és valahol ebben van a bája.

Ez nem más, mint egy olyan történet, amit az apák szőnek a gyerekeik szórakoztatására, tényhibákkal, folytatólagossági bökkenőkkel, amikre a gyerekek vidáman rámutatnak, mégis élvezik apjuk mesemondó tehetségét (vagy annak hiányát,) mert minden olyasmit bele akarnak zsúfolni egy történetbe, amit a gyerekük szeret. (Bónusz pont, hogy a lány testvér mindenáron szép és szomorú vámpírokat akar és a Twilight paródiája a Bitelight is előkerül.)

A rajzok szépen kidolgozottak, megadják a hangulatát a humoros, könnyed kalandnak, sokszor a hallgató gyerekek ábrándjait vagy reakcióját is tartalmazzák, ezzel még jobban feldobva a történetet.

Nem egy világmegváltó mese, és a Coraline-hoz és a Farkasok a falban-hoz nem ér fel, de kikapcsolódásnak tökéletes egy órára.



Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a humor, a kalózok és vámpírok :D

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: HarperCollins

Kiadás dátuma: 2013. szeptember 17.

Oldalszám: 128 oldal

Honnan: saját, e-book
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is
6 megjegyzés
További információk

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére
Megjegyzés küldése
További információk

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige
Megjegyzés küldése
További információk