Tracy Bilen: What She Left Behind (Ami maradt utána)

2012. május 16., szerda

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Úgy általában az egészről: Sara és az édesanyja menekülni akarnak otthonról. Muszáj nekik, mert Sara édesapja veri a feleségét, sőt, emiatt lett öngyilkos Sara bátyja. A régen oly tökéletes család romokban hever, ahol az apa még mindig nem hiszi el, hogy a fia meghalt, és az anya és Sara nem akarják ezt neki elmondani, így azt tettetik, hogy él. (Ami felettébb logikus, ugye.) De baj történik, mert Sara anyja nem jön el a megbeszélt találkozóra, így a lány kénytelen randizni a suli legmenőbb pasijával. (Szegééény.) Ezek után Sarának muszáj rájönnie, hol az anyja, vagy hogy egyáltalán él-e még, és vajon milyen szörnyűségek várnak rá, ha egyedül marad a házban az apjával.
Nekem ez a könyv instant-vásárlólistán volt, egyszerűen azért, amiről szól: családon belüli erőszak, gyász és egy leheletnyi nyomozás. Aztán mikor kinyitottam a könyvet, oltári nagyot csalódtam. Megint. Úgy látszik, most ilyen a formám.

Eleve ez egy 300 oldal alatt lévő könyv, amitől nem várok sok cselekményt, hiszen nem lehet, viszont érzelmek igen, és mivel komoly könyvnek van besorolva, ezért vártam, hogy majd jó sokat sírok ezen. Ott kezdődtek a bajok, hogy hiába az alapszituáció nagyon is érzelmes és szomorú, egy deka leírás nincs. Egy óvódás fogalmaz így, tényleg. Amikor a főhős rájön, hogy lehet, hogy meghalt az anyja, nemcsak, hogy hülyeségeket csinál (amire picit később kitérek), de egyszerűen három szavas mondatokban van tényközlés. Mivel E/1-es regény, ezért át lehetne jobban érezni a főhős helyzetét, lehetne sírni végtelenségig, lehetne izgulni, stb., stb. Már ha lenne leírás. A főhős belső monológja kimerül annyiban, hogy ő most bizony szexelni akar. Jól olvastátok.

És ez az egyik legzavaróbb dolog a könyvben, hogy csöpög a romantikától. Értem én, hogy kellett valaki új Sarának, aki felfigyel rá, hiszen a tanárok tesznek rá, senki nem veszi észre, hogy verik otthon, pedig látható sebei vannak. De túl soknak éreztem, hogy PONT a suli legmenőbb pasija, aki igazából érzelmes, értelmes és könyvmoly (ezért figyel fel a főhősünkre, mert órán véletlen mellékerül és a csaj Kinget olvas). Ráadásul a nagy dráma az, hogy a főhősünk legjobb barátjára lesz féltékeny a Menő Pasi. Könyörgöm, a főhős anyja lehet, hogy halott, a főhőst bármikor megölheti az apja, ÉS EZ A LÉNYEG?!

A nagy nyomozás a könyv feléig el se kezdődik, és az egész logikátlan, a főhős egyre csak követi el a nagyobb és nagyobb hülyeségeket. Tudom, hogy az apja ex-rendőr, ezért nem hisznek a rendőrök neki, hogy az apja meg is ölheti, vagy hogy verte az anyját, de ott vannak a tanárok, az iskola pszichológus, bárki. Nem arról van szó, hogy Sara annyira szereti az apját, hogy nem meri senkinek elmondani, nem arról van szó, hogy szégyelli, nincs itt semmi ilyesmiről szó, ami hihető indok lenne, vagy legalábbis lélektanilag rendben lenne, nem, egyszerűen csak Bilen nem tud mit kezdeni a témával. Ugyanis Sara elmondta a legjobb barátjának, nem mindent, de elég lényeges dolgokat, tehát egy külső szemlélődő máris van, aki tudna lépni, DE NEM CSINÁLNAK SEMMIT, pedig 17-18 évesek.

A nyomozás erőltetett, már ha lehet nyomozásnak hívni, ugyanis a könyv fele után, jóval utána, esik le a Sarának, hogy ajj, apámnak van naplója, amibe MINDENT leír, biztosan leírta, hogy megölte az anyámat, vagy hogy anyám hova szökött el szerinte. Még később rájön, hogy az apjának van ám bérelt raktára is a városon kívül, hátha ott van a hulla. Könyörgöm, első nap ezt nem lehetett elintézni? Egy hetet kellett rá várni?

Ráadásul értem én, hogy Sara szeretné, hogy az anyja életben legyen, és ezért lenne izgalmas thriller, mert mi is ezen ennénk magunkat, ha lenne érzelemleírás, de Sara kb. olyan, mint egy öt éves agyilag. Amikor épp olyanja van, hogy berúgott partin, ahol majdnem elveszíti a szüzességét, akkor felhívja az anyját, AKI ELTŰNT, mondván, biztosan eddig csak viccelt az anyja, és most érte jön. Tudom, hogy valahol van benne remény, de ez akkor is logikátlan húzás volt, és nem volt annyira beállva, hogy igazolható legyen azzal. És nem egyszer csinál ilyet, azt gondolja, ha a suliban bajba kerül, majd az anyja érte jön és a többi.

Aztán a vége jelenet átcsap egy átlagos, középszerű thrillerfilmbe, amitől a hajamat téptem. Semmi magyarázat nincs rá, hogy Sara apja mitől lett agresszív és olvastam már pár ilyen könyvet, néztem sorozatokat, tálalni lehet ezt úgy, hogy a negatív szereplőt meg lehessen érteni, és tényleg amúgy is, mindig van ok, hogy miért olyan a bántalmazó karakter, amilyen. Ha szociopata, akkor szociopata, de legyen valami. Itt az idilli családapa átmegy pszichó gyilkosba csak úgy.

ÉS A LEGVÉGE? A LEGVÉGE? Mindenféle érzelemkifejtés nélkül ez olyan volt, mintha közölte volna a mekiben, hogy ő most salátát kér. És akkor higgyük el, hogy mennyire hiányzik neki a bátyja, az anyja, sőt ez az egész történet mekkora lelki sebet hagyott rajta? Nem, nem hihető, mert egyszerűen semmi nincs leírva, csak hogy milyen ruha van rajtuk és mit esznek.

Nem mondom, hogy a világ legrosszabb könyve, de nem szól semmiről. Aki érzelmes, sírós könyvet vár, nehogy belevágjon. Hiába a pár gyenge párhuzam arra, hogyan „nő fel” ahhoz Sara, hogy szembenézzen az apjával, nekem egy szappanoperás és egy öreg lovas hasonlaton kívül több kell.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: az alaphelyzet jó lett volna

Ami nem tetszett: a buta főhős, az egész logikátlan, érzelemmentes

A történet: 3/5 pontból

A karakterek: 1/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2012. május 1.

Oldalszám: 256 oldal

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.