Ugrás a fő tartalomra

Tracy Bilen: What She Left Behind (Ami maradt utána)

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Úgy általában az egészről: Sara és az édesanyja menekülni akarnak otthonról. Muszáj nekik, mert Sara édesapja veri a feleségét, sőt, emiatt lett öngyilkos Sara bátyja. A régen oly tökéletes család romokban hever, ahol az apa még mindig nem hiszi el, hogy a fia meghalt, és az anya és Sara nem akarják ezt neki elmondani, így azt tettetik, hogy él. (Ami felettébb logikus, ugye.) De baj történik, mert Sara anyja nem jön el a megbeszélt találkozóra, így a lány kénytelen randizni a suli legmenőbb pasijával. (Szegééény.) Ezek után Sarának muszáj rájönnie, hol az anyja, vagy hogy egyáltalán él-e még, és vajon milyen szörnyűségek várnak rá, ha egyedül marad a házban az apjával.
Nekem ez a könyv instant-vásárlólistán volt, egyszerűen azért, amiről szól: családon belüli erőszak, gyász és egy leheletnyi nyomozás. Aztán mikor kinyitottam a könyvet, oltári nagyot csalódtam. Megint. Úgy látszik, most ilyen a formám.

Eleve ez egy 300 oldal alatt lévő könyv, amitől nem várok sok cselekményt, hiszen nem lehet, viszont érzelmek igen, és mivel komoly könyvnek van besorolva, ezért vártam, hogy majd jó sokat sírok ezen. Ott kezdődtek a bajok, hogy hiába az alapszituáció nagyon is érzelmes és szomorú, egy deka leírás nincs. Egy óvódás fogalmaz így, tényleg. Amikor a főhős rájön, hogy lehet, hogy meghalt az anyja, nemcsak, hogy hülyeségeket csinál (amire picit később kitérek), de egyszerűen három szavas mondatokban van tényközlés. Mivel E/1-es regény, ezért át lehetne jobban érezni a főhős helyzetét, lehetne sírni végtelenségig, lehetne izgulni, stb., stb. Már ha lenne leírás. A főhős belső monológja kimerül annyiban, hogy ő most bizony szexelni akar. Jól olvastátok.

És ez az egyik legzavaróbb dolog a könyvben, hogy csöpög a romantikától. Értem én, hogy kellett valaki új Sarának, aki felfigyel rá, hiszen a tanárok tesznek rá, senki nem veszi észre, hogy verik otthon, pedig látható sebei vannak. De túl soknak éreztem, hogy PONT a suli legmenőbb pasija, aki igazából érzelmes, értelmes és könyvmoly (ezért figyel fel a főhősünkre, mert órán véletlen mellékerül és a csaj Kinget olvas). Ráadásul a nagy dráma az, hogy a főhősünk legjobb barátjára lesz féltékeny a Menő Pasi. Könyörgöm, a főhős anyja lehet, hogy halott, a főhőst bármikor megölheti az apja, ÉS EZ A LÉNYEG?!

A nagy nyomozás a könyv feléig el se kezdődik, és az egész logikátlan, a főhős egyre csak követi el a nagyobb és nagyobb hülyeségeket. Tudom, hogy az apja ex-rendőr, ezért nem hisznek a rendőrök neki, hogy az apja meg is ölheti, vagy hogy verte az anyját, de ott vannak a tanárok, az iskola pszichológus, bárki. Nem arról van szó, hogy Sara annyira szereti az apját, hogy nem meri senkinek elmondani, nem arról van szó, hogy szégyelli, nincs itt semmi ilyesmiről szó, ami hihető indok lenne, vagy legalábbis lélektanilag rendben lenne, nem, egyszerűen csak Bilen nem tud mit kezdeni a témával. Ugyanis Sara elmondta a legjobb barátjának, nem mindent, de elég lényeges dolgokat, tehát egy külső szemlélődő máris van, aki tudna lépni, DE NEM CSINÁLNAK SEMMIT, pedig 17-18 évesek.

A nyomozás erőltetett, már ha lehet nyomozásnak hívni, ugyanis a könyv fele után, jóval utána, esik le a Sarának, hogy ajj, apámnak van naplója, amibe MINDENT leír, biztosan leírta, hogy megölte az anyámat, vagy hogy anyám hova szökött el szerinte. Még később rájön, hogy az apjának van ám bérelt raktára is a városon kívül, hátha ott van a hulla. Könyörgöm, első nap ezt nem lehetett elintézni? Egy hetet kellett rá várni?

Ráadásul értem én, hogy Sara szeretné, hogy az anyja életben legyen, és ezért lenne izgalmas thriller, mert mi is ezen ennénk magunkat, ha lenne érzelemleírás, de Sara kb. olyan, mint egy öt éves agyilag. Amikor épp olyanja van, hogy berúgott partin, ahol majdnem elveszíti a szüzességét, akkor felhívja az anyját, AKI ELTŰNT, mondván, biztosan eddig csak viccelt az anyja, és most érte jön. Tudom, hogy valahol van benne remény, de ez akkor is logikátlan húzás volt, és nem volt annyira beállva, hogy igazolható legyen azzal. És nem egyszer csinál ilyet, azt gondolja, ha a suliban bajba kerül, majd az anyja érte jön és a többi.

Aztán a vége jelenet átcsap egy átlagos, középszerű thrillerfilmbe, amitől a hajamat téptem. Semmi magyarázat nincs rá, hogy Sara apja mitől lett agresszív és olvastam már pár ilyen könyvet, néztem sorozatokat, tálalni lehet ezt úgy, hogy a negatív szereplőt meg lehessen érteni, és tényleg amúgy is, mindig van ok, hogy miért olyan a bántalmazó karakter, amilyen. Ha szociopata, akkor szociopata, de legyen valami. Itt az idilli családapa átmegy pszichó gyilkosba csak úgy.

ÉS A LEGVÉGE? A LEGVÉGE? Mindenféle érzelemkifejtés nélkül ez olyan volt, mintha közölte volna a mekiben, hogy ő most salátát kér. És akkor higgyük el, hogy mennyire hiányzik neki a bátyja, az anyja, sőt ez az egész történet mekkora lelki sebet hagyott rajta? Nem, nem hihető, mert egyszerűen semmi nincs leírva, csak hogy milyen ruha van rajtuk és mit esznek.

Nem mondom, hogy a világ legrosszabb könyve, de nem szól semmiről. Aki érzelmes, sírós könyvet vár, nehogy belevágjon. Hiába a pár gyenge párhuzam arra, hogyan „nő fel” ahhoz Sara, hogy szembenézzen az apjával, nekem egy szappanoperás és egy öreg lovas hasonlaton kívül több kell.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: az alaphelyzet jó lett volna

Ami nem tetszett: a buta főhős, az egész logikátlan, érzelemmentes

A történet: 3/5 pontból

A karakterek: 1/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2012. május 1.

Oldalszám: 256 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige