Ugrás a fő tartalomra

Cressida Cowell: Így neveld a sárkányodat

Sajnos csak libriset találtam...
Hogy akadtam rá: Van belőle film.
Sorozat: Az Így neveld a sárkányodat 1. része.

Úgy általában az egészről: Hiccup/Harald egy tíz éves viking és azzal kell bebizonyítania, hogy elég erős és bátor, hogy a törzshöz tartozhat, hogy ellop az alvó sárkányok barlangjából egy kis sárkányt, amit pár hónap alatt kiképez. De hősünk nem az a fajta, akiről bárki is elhinné, hogy ő a történet főszereplője: kis, vézna fiú, nem ért nagyon semmihez, mégis ő a főnök fia, fel kell érnie ehhez a címhez. Bár sikerül egy közönséges barna sárkányt beszereznie, lemond róla, hogy megmentse az egyik társát, így nem marad más neki, mint egy fogatlan, kerti sárkány, a lehető legkisebb az egész világon. Nos, ezzel elég nehéz lesz bebizonyítania, hogy ő nagy viking hős, de Hiccup/Harald nem adja fel.

Először a filmet láttam, és azonnal beleszerettem, szerintem nem kell ecsetelni, hogy miért. Érzelmes, sárkányos kis mese, mi kell még? Aztán mivel olyan kis dög voltam, nem vártam meg sosem a film végén a kreditet, és nem láttam, hogy ez könyvből készült, csak a molyon olvasták, és így tudtam meg. Mit tehettem, minthogy belevágtam a könyvsorozatba. Igen, ez sorozat, méghozzá 10 részes, amiből 9 jelent meg. (Hozzáteszem a filmet is trilógiára tervezik, 2014 nyarára ígérik a következő részt.)

Na, de beszéljünk a könyvről. Mese könyv, talán 10 éveseknek, tehát nem kell tőle többet várni, és lássatok csodát, élveztem minden sorát. Az elbeszélő közvetlen stílusa, váltogató nézőpontjai egyből magával ragadtak, és izgultam a főhősért ugyanúgy, mint a filmben. Természetesen tudtam, hogy a film teljesen más, mégis meglepődtem, hogy ennyire, hiszen az alaphelyzet is teljesen eltérő: itt a sárkányokat vadászokként tartják maguk mellett, nem irtják őket, és a főhősünknek is megvan mind a két szülője, és nem olyan drámai a vége, mint a filmben. (Őszintén ezt csodáltam a filmben, hogy mernek ennyi negatív dolgot beletenni.) De a könyv sem okozott csalódást.

Amit szerettem a filmben, az Fogatlan és a főhős kapcsolata (a magyar fordításban nem Hablaty a könyvben a neve, és angolul olvastam, tehát maradjunk a Hiccupnál), hogy a két faj, amik utálják egymást, hogyan találnak egymásra, mert egymásra ismernek a másikban, és elfogadják azt, ami a másik. Ugye, milyen fejbeütő TANULSÁG ez? De nem érdekel, mert mese és igaz is, hogy a toleranciának nagy szerepet kéne játszania a mindennapi életben.

Nos, itt Hiccup ugyanolyan, ugyanaz az ábrándozó, teljesen új gondolkozással megáldott, és ezért lóg ki. (Mellesleg itt beszél a sárkányokkal, ami egy pluszt ad a történethez, mert értjük, hogy a sárkányok mit gondolnak.) Míg Fogatlan teljesen más, mint a filmben, itt a lehető legkisebb, leggyengébb sárkány, amibe ha belegondolunk, tök jól működik a könyvben, hiszen nem kap csodával határos módon valami olyat a főhős, amitől a többiek irigykednek rá, hanem még inkább szánják vagy lenézik, így még jobban saját magára kell támaszkodnia. Fogatlan itt tényleg fogatlan, ami csak még inkább komikusabbá teszi a helyzetet, no meg, hogy egy önző dög, így neki is van hova fejlődni. És ez adta meg a könyv báját (legalábbis nekem), hogy bár az egyik főkarakter teljesen más, mégis ugyanarról szól, mint a film, hogy ezek ketten, hogyan is szoknak össze, és Fogatlannak sokkal többet kell változnia.

Történetileg nem több mint egy mese: inkább a főhős az eszére hagyatkozik, mint az erejére, és így oldja meg a nagy problémát, ami ugyanaz, mint a filmben. Amin meglepődtem, hogy mégis akadt annyi erőszak benne, ami még nekem is elég volt: a sárkány ugyanúgy felrobbant, mint a filmben, előtte pedig azt elemezte, hogyan is könnyű kicsontozni az embereket. Tudom ám, hogy a kicsiknek ez teljesen elfogadható erőszakmennyiség, de azt mondom, hogy nekem is tökéletes volt. Amin még meglepődtem, hogy míg a filmben mindenki megszerette Hicccupot az első rész végére, itt nem, és ugyanúgy maradtak ellenségei. Szóval lesz itt még bonyodalom a további részekre is.

Szóval tényleg a barátságról és a családról szóló kis mese ez, egy esetlen főhőssel, arról hogy mennyire fontos, hogy toleráljuk egymást, és azokat, akik mások, mindez szórakoztató, sárkányos köntösben. Ó, ha az én gyerekkoromban lettek volna ilyen mesék, előbb elkezdek olvasni.

Kedvenc karakter: Hiccup/Hablaty/Harald, Fogatlan, Halvér, Horrorcow

Ami kifejezetten tetszett: Fogatlan és Hiccup barátsága, a humor, a mondanivaló

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Egmont

Kiadás dátuma: 2007.

Oldalszám: 224 oldal

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú