Cressida Cowell: Így lehetsz kalóz

Hogy akadtam rá: Van az 1. részből film.

Sorozat: Az Így neveld a sárkányodat 2. része.

Úgy általában az egészről: Harald túlélte a sárkányának kiképzését, ami igazából nem is csoda, hiszen Fogatlan a világ legkisebb sárkánya. Hősünk hiába lett végre viking hős, azaz megmentette a faluját két óriás sárkánytól, így sem bizonyította, hogy ő a jövőbeli vezető, még mindig piszkálják, és lenézik. Ezen az sem segít, hogy meg kéne tanulnia rettegett kalóznak lennie, és nem igazán megy neki a kardozás, pedig a vérében kéne, hogy legyen. Harald unokatestvére még mindig azon van, hogy hősünket megölje, de mázlijára találnak egy koporsót, ami talán, de csak talán elvezetheti őket a híres ősük még híresebb kalóz kincséhez.

Igazság szerint féltem ettől a könyvtől, mert rendben van, hogy mese, de ugyan, hogy lehetne azt elhúzni 10 köteten át, mert ennyi részből fog állni ez a sorozat. Csak fel kell nőnie a főhősünknek, nem? Hát Harald jelenleg 10 éves még mindig, vagy talán 11, de bevallom, el bírnám viselni ezt ifjúsági könyvben is. Álom, álom, édes álom, de beszéljünk a könyvről, ne kanyarodjak el.

A történet meglepően izgalmas, noha persze nem fordulatos egy tapasztalt olvasónak, mivel meséről van szó. Az elejétől kezdve oda van bökve, ez itt a gonosz, de senki nem látja, csak Fogatlan, és Harald is érzi, hogy valami nincs rendben. De ha jobban belegondolunk, ez neveli a kicsiket arra, hogy bizony, aki jónak mutatkozik, és felettébb kedves, nem mindig jó, lehetnek aljas szándékai. Ez persze vonatkoztatható való életre, és nevelheti az apró molyokat a csalafinta könyvek rejtélyeire is (hiszen hányszor van áruló a nagy hőseink között.)

Ezek mellett még is úgy éreztem, hogy teljesen izgalmas és akció dús gyerekmesének. Van benne olyan megint, amin meglepődtem (kicsi aranyos sárkányokat esznek meg, én teljesen összetörtem, hogy ez mese, ezeknek nem szabadna meghalni!) és van, amin még én is elborzadtam: leírják, hogy a szörny miként eszi meg az embereket (elvágja az Achilles-sarkukat, és élve felfalja őket), a szörny átlátszó és a hőseink látják a bendőjében küzdő, vergődő még élő áldozatokat. Természetesen a kicsik nem fogják fel ezt olyan drasztikusan, mint én, de a gyermeki lelkem horrornak érezte. (Mindazonáltal nem azt mondom, hogy kicsiknek nem való, csakhogy felnőtteknek is lehet izgalmas.) Míg a filmben Takonypóc első körben egyből átpártolt Harald oldalára, itt kb. csak Halvér az, aki tényleg barátja Haraldnak, és Takonypóc mindenáron meg akarja ölni Haraldot, amin én szintén meglepődtem.

Valahogy a mese ártatlanságát és báját, humoros helyzeteit, fiúknak való kalandozást keveri össze olyan szívhez szóló jelenetekkel, ami a legtöbb ifjúsági regényből is hiányzik. És ez itt a lényeg, hogy érzelmes, és jól megfogja a karakterek lényegét.

Van itt az apa-fia viszony, mert Harald mindenáron bizonyítani akarja apjának, hogy ő elég jó, és mindig mindent elszúr, ezzel a csalódást okozással, hogy nem érünk fel a szüleink elvárásáig, szerintem sokan együtt tudnak érezni. Harald pedig önmagában is egy nagyon követendő figura, és örülök, hogy van egy ilyen mesehős. Szarkasztikus humora van, ami miatt könnyű megszeretni, meg mert esetlen, de nehéz helyzetben, mindig leül gondolkozni, és ő menti meg a többieket, persze, hogy az eszével. Rámutat olyan tényekre, amit a legtöbb olvasónak magának kell megtanulnia: a pénz nem minden. Megkérdezi, hogy ugyan, ha boldogok, minek neki arany kalózkincs? És amit a végén tesz Harald, na azaz igazi hősiesség!

Fogatlan, a másik képtelen hős, aki egy arrogáns dög (nincs rá jobb szó), de szépen lassan azért felolvad a jég szíve, és már többször és jobban segít Haraldnak, aminek igazán örültem. Na meg a kettejük elmélyülő barátságát igazán jó volt látni.

Mivel gyerekmese sok nagy betűs Tanulság van benne: A felnőttek és a többi viking (kivéve Harald és Halvér) mind a saját régi hagyományuk szerint, előbb ölnek, aztán kérdeznek, és belevetik magukat az öngyilkos küldetésbe minden gondolkodás nélkül. Egyrészt üdítő volt látni, hogy Harald és Halvér a két fizikailag nem éppen hősfelépítésű karakter a hős, és látják az átlátszó csapdákat, és hogy ezért nem éppen dicsérik őket, még ha meg is mentik a többiek életét. Elmarad az a mindent elsöprő imádat, és még küzdhetnek tovább normális emberként. Másfelől a felnőtt JÓ karakterek is esendőek, ez az, ami igazán megfogott a mesében. Főleg Harald apja, a főnök, használja egyszer a strucc stratégiát, mert a vikingek irracionálisan félnek a mágiától. Na milyen üzenet ez?

És ezt imádom Cowellben, egy halom ilyen apró üzenetet burkol humoros köntösbe: bátorság, barátság, a szokásos meseelemek. A vikingek, ha másért nem, a szabadságukért küzdenek a legjobban, és ugyan, mi fontosabb, mint a szabadság?

Összességében méltó folytatása az Így neveld a sárkányodnak, izgalommal, sárkányokkal, a megszokott humorral és KALÓZOKKAL! (Mert mi jobb, mint a kalózok? :D)

Kedvenc karakter: Harald, Fogatlan, Halvér, Horrorcow

Ami kifejezetten tetszett: a humor, a mondanivaló, Fogatlan és Harald barátsága

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Egmont

Kiadás dátuma: 2007.

Oldalszám: 224 oldal