Ugrás a fő tartalomra

Cressida Cowell: Így lehetsz kalóz

Hogy akadtam rá: Van az 1. részből film.
Sorozat: Az Így neveld a sárkányodat 2. része.

Úgy általában az egészről: Harald túlélte a sárkányának kiképzését, ami igazából nem is csoda, hiszen Fogatlan a világ legkisebb sárkánya. Hősünk hiába lett végre viking hős, azaz megmentette a faluját két óriás sárkánytól, így sem bizonyította, hogy ő a jövőbeli vezető, még mindig piszkálják, és lenézik. Ezen az sem segít, hogy meg kéne tanulnia rettegett kalóznak lennie, és nem igazán megy neki a kardozás, pedig a vérében kéne, hogy legyen. Harald unokatestvére még mindig azon van, hogy hősünket megölje, de mázlijára találnak egy koporsót, ami talán, de csak talán elvezetheti őket a híres ősük még híresebb kalóz kincséhez.

Igazság szerint féltem ettől a könyvtől, mert rendben van, hogy mese, de ugyan, hogy lehetne azt elhúzni 10 köteten át, mert ennyi részből fog állni ez a sorozat. Csak fel kell nőnie a főhősünknek, nem? Hát Harald jelenleg 10 éves még mindig, vagy talán 11, de bevallom, el bírnám viselni ezt ifjúsági könyvben is. Álom, álom, édes álom, de beszéljünk a könyvről, ne kanyarodjak el.

A történet meglepően izgalmas, noha persze nem fordulatos egy tapasztalt olvasónak, mivel meséről van szó. Az elejétől kezdve oda van bökve, ez itt a gonosz, de senki nem látja, csak Fogatlan, és Harald is érzi, hogy valami nincs rendben. De ha jobban belegondolunk, ez neveli a kicsiket arra, hogy bizony, aki jónak mutatkozik, és felettébb kedves, nem mindig jó, lehetnek aljas szándékai. Ez persze vonatkoztatható való életre, és nevelheti az apró molyokat a csalafinta könyvek rejtélyeire is (hiszen hányszor van áruló a nagy hőseink között.)

Ezek mellett még is úgy éreztem, hogy teljesen izgalmas és akció dús gyerekmesének. Van benne olyan megint, amin meglepődtem (kicsi aranyos sárkányokat esznek meg, én teljesen összetörtem, hogy ez mese, ezeknek nem szabadna meghalni!) és van, amin még én is elborzadtam: leírják, hogy a szörny miként eszi meg az embereket (elvágja az Achilles-sarkukat, és élve felfalja őket), a szörny átlátszó és a hőseink látják a bendőjében küzdő, vergődő még élő áldozatokat. Természetesen a kicsik nem fogják fel ezt olyan drasztikusan, mint én, de a gyermeki lelkem horrornak érezte. (Mindazonáltal nem azt mondom, hogy kicsiknek nem való, csakhogy felnőtteknek is lehet izgalmas.) Míg a filmben Takonypóc első körben egyből átpártolt Harald oldalára, itt kb. csak Halvér az, aki tényleg barátja Haraldnak, és Takonypóc mindenáron meg akarja ölni Haraldot, amin én szintén meglepődtem.

Valahogy a mese ártatlanságát és báját, humoros helyzeteit, fiúknak való kalandozást keveri össze olyan szívhez szóló jelenetekkel, ami a legtöbb ifjúsági regényből is hiányzik. És ez itt a lényeg, hogy érzelmes, és jól megfogja a karakterek lényegét.

Van itt az apa-fia viszony, mert Harald mindenáron bizonyítani akarja apjának, hogy ő elég jó, és mindig mindent elszúr, ezzel a csalódást okozással, hogy nem érünk fel a szüleink elvárásáig, szerintem sokan együtt tudnak érezni. Harald pedig önmagában is egy nagyon követendő figura, és örülök, hogy van egy ilyen mesehős. Szarkasztikus humora van, ami miatt könnyű megszeretni, meg mert esetlen, de nehéz helyzetben, mindig leül gondolkozni, és ő menti meg a többieket, persze, hogy az eszével. Rámutat olyan tényekre, amit a legtöbb olvasónak magának kell megtanulnia: a pénz nem minden. Megkérdezi, hogy ugyan, ha boldogok, minek neki arany kalózkincs? És amit a végén tesz Harald, na azaz igazi hősiesség!

Fogatlan, a másik képtelen hős, aki egy arrogáns dög (nincs rá jobb szó), de szépen lassan azért felolvad a jég szíve, és már többször és jobban segít Haraldnak, aminek igazán örültem. Na meg a kettejük elmélyülő barátságát igazán jó volt látni.

Mivel gyerekmese sok nagy betűs Tanulság van benne: A felnőttek és a többi viking (kivéve Harald és Halvér) mind a saját régi hagyományuk szerint, előbb ölnek, aztán kérdeznek, és belevetik magukat az öngyilkos küldetésbe minden gondolkodás nélkül. Egyrészt üdítő volt látni, hogy Harald és Halvér a két fizikailag nem éppen hősfelépítésű karakter a hős, és látják az átlátszó csapdákat, és hogy ezért nem éppen dicsérik őket, még ha meg is mentik a többiek életét. Elmarad az a mindent elsöprő imádat, és még küzdhetnek tovább normális emberként. Másfelől a felnőtt JÓ karakterek is esendőek, ez az, ami igazán megfogott a mesében. Főleg Harald apja, a főnök, használja egyszer a strucc stratégiát, mert a vikingek irracionálisan félnek a mágiától. Na milyen üzenet ez?

És ezt imádom Cowellben, egy halom ilyen apró üzenetet burkol humoros köntösbe: bátorság, barátság, a szokásos meseelemek. A vikingek, ha másért nem, a szabadságukért küzdenek a legjobban, és ugyan, mi fontosabb, mint a szabadság?

Összességében méltó folytatása az Így neveld a sárkányodnak, izgalommal, sárkányokkal, a megszokott humorral és KALÓZOKKAL! (Mert mi jobb, mint a kalózok? :D)

Kedvenc karakter: Harald, Fogatlan, Halvér, Horrorcow

Ami kifejezetten tetszett: a humor, a mondanivaló, Fogatlan és Harald barátsága

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Egmont

Kiadás dátuma: 2007.

Oldalszám: 224 oldal

Megjegyzések

  1. Szia! Nem tudod véletlenül, honnan lehet beszerezni a sorozat részeit angolul, lehetőleg utánvétellel? :)

    VálaszTörlés
  2. @Névtelen: Szia! Életemben nem hallottam külföldről való utánvétes vásárlásról, úgyhogy nem tudok segíteni. Viszont innen http://bookdepository.com/ meg tudod rendelni, és totál megbízhatóak, én is innen vettem őket, nem kell hozzá semmilyen kártya sem, csak egy a neveden lévő bankszámla és paypal, aminek létrehozása és fenntartása ingyenes. :)

    VálaszTörlés
  3. Okés,köszi szépen! :D Egyébként király a blog, a szemétkedőket meg le kell kaksizni :))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség