Hogy akadtam rá: Barátnőm a kezembe nyomta.
Úgy általában az egészről: Florentino Ariza és Fermina Daza fiatalon, szenvedélyesen egymásba szerettek. Aztán Fermina Daza mégis úgy dönt, hogy egy neves és gazdag orvoshoz, Juvenal Urbinóhoz megy hozzá, de Florentino nem tudja, és nem is akarja elfelejteni a lányt, eldönti, hogy még ha addig is kel várnia, míg Urbino meghal, ő kitart a szerelme mellett.
Úgy általában az egészről: Florentino Ariza és Fermina Daza fiatalon, szenvedélyesen egymásba szerettek. Aztán Fermina Daza mégis úgy dönt, hogy egy neves és gazdag orvoshoz, Juvenal Urbinóhoz megy hozzá, de Florentino nem tudja, és nem is akarja elfelejteni a lányt, eldönti, hogy még ha addig is kel várnia, míg Urbino meghal, ő kitart a szerelme mellett.
Ez az a könyv, aminél megint nem gondoltam, hogy ennyire fog
tetszeni. Félve vettem a kezeim közé, mert valahogy úgy gondoltam, hogy annyira
romantikus és nyálas lesz, vagy annyira szépirodalmi, hogy nem fogom értékelni.
De csodák csodájára kellemesen csalódtam, és fel is írtam a többi Márquez
könyvet a várólistámra.
De miért is fogott meg annyira ez a könyv? Márquez
csodálatosan teremt hangulatot, és ezért is haladtam lassan a könyvvel. Nekem
ez olyan volt, mint egy szép, élénk színekkel teli festmény, amit komótosan
kell körbekémlelni, és felfedezni benne az apróbb részleteket. Pont úgy éreztem
magam, mintha én is visszarepültem volna az időben, és a karakterekkel együtt
csodálkoztam volna rá a technika új vívmányaira, hallgattam volna velük a
dalokat, a madárcsicsergést.
Ami talán sokaknak nem tetszhet, legalábbis nekem sem lenne
éppen ínyemre más írónál, az a rengeteg leírás. És nem arra gondolok, hogy
minek ennyi tájleírás és ilyesmik, hanem minden apróbb szereplőnek is bemutatja
akár a teljes életét, és mivel Florentino Ariza rengeteg nővel találkozott, ez
elég sok oldalt és szereplőt foglal magába. De pont ettől, hogy megismerünk
mindenkit, és hogy nem csak egy nézőpont van, sőt néha a nézőpontokon kívül is
kimutat jövőbeli dolgokra, na, ettől a furcsa keveréktől lesz az egész olyan,
mint maga az élet.
A könyv javarészében a három főszereplő életútját követjük
végig kis koruktól kezdve egészen az ötvenes évükig. És noha kívül-belül jól
megismerjük, talán túl jól is, Juvenal Urbinót, Fermina Dazát és Florentino
Arizát, rengeteg más szereplő is bemutatkozik, és igen, ezzel mutatja be
Márquez, hogy akár egy szerelem története is hány emberre kihat, és milyen
hatással van rájuk. Noha nem mondom, hogy Florentino minden szeretője
megsínylette a dolgot, de egészen biztosan más lett volna az életük, ha nem
ismerik meg a fiút/férfit.
Maga a történet a szerelemről szól, mint a cím is utal rá,
mégsem fogom tudni rendesen megfogalmazni, hogy miféle szerelemről. Persze,
hogy úgy magában az egész érzelmet is bemutatja, hogy meddig képesek elmenni
érte az emberek, a rengeteg kis karaktert is látjuk, hogy javarészt a szerelem
és a szeretet vadászata hajtja, keresik máshol a boldogságot nem a házasságban,
akár az utcalányokkal, de mégis magában többször szól a könyv. (Egészen
biztosan vannak olyan elemezhető részei, amik nem jutottak el az én tudatomig,
de átlagolvasóként állok ehhez a történethez.) Florentino és Fermina között
fellobban a már mindenhonnan jól ismert ifjú kori szerelem, amin
eltöprenghetünk, hogy vajon tényleg megér-e mindent, vajon tényleg az első
szerelem, amit mi oly elsöprően élünk meg és mindig azt hisszük, hogy örökké
tart, vajon ez tényleg az? Nem csak fellángolás? Mivel Fermina Dazát is hasonló
kétségek gyötrik, hozzámegy egy biztos ponthoz, Urbino doktorhoz, akit ugyan
eleinte nem szeret, de tudja, hogy jól összeillenek. Ez megint egy másik fajta
szerelmet mutat be, ami a közös pontokon és a barátságon alapul. Ez így leírva
egyszerűen hangozhat, hogy ugyan, melyiket kéne Ferminának választani, de az
élet nem ilyen egyszerű, nem mindig a heves szerelem és az érzelmek a helyes
megoldás, és ezt egyensúlyozza és boncolgatja Márquez. Igazság szerint a könyv
nyitottan hagyja a kérdést, mindenki eldöntheti magának, hogy végül is mi tett
volna Fermina Daza helyében, és hogy a nő helyesen cselekedett-e. Illetve
szintén ugyanez Florentino hozzáállásával, noha nekem a végén az egyik tettének
hatása épp elég bizonyíték volt arra, hogy talán maga az író sem tartja jó
ötletnek, hogy menjünk és essünk neki minden nőnek, akinek csak tudunk, mert igenis
van, akinek fájdalmat okozunk eközben.
Mindenesetre azt bemutatja, hogy a szerelem szenvedéssel
jár. Talán ez az egyik legtalálóbb idézet is benne: „A szerelemnek ugyanazok a
tünetei, mint a kolerának.” És bár a szerelmet nem tartja rózsaszín, teljesen
kellemes érzelemnek, amitől reális lesz, nem komor a könyv, hanem pont az
ellentéte. Mindegyik szereplőnek vannak humoros megszólalásai, és ebben rejlett
a könyv bája számomra, hogy amellett, hogy el tudtam rajta gondolkozni, hogy
melyik szereplő tettéről hogyan vélekedek, még jókat nevettem is rajta, és pont
ezért nem zavartak a néhol a cselekmény szempontjából feleslegesnek tűnő
történetek.
Mivel a szereplőink egész életét végigkövetjük, ezért
természetesen van más téma is a szerelmen kívül: még pedig a halál és az
elmúlás. Mindhárom főszereplőnk szép lassan megöregszik, és ebbe kénytelenek
belenyugodni, elfogadni az emberi korra járó nyomorúságokat, miközben éles
párhuzamban pedig a technika és a tudomány vívmányai változnak és virágzanak.
A könyv elején egyik szereplőnk elhalálozik, sőt, nem is egy
ember hal meg, hiszen ilyen az élet, így a gyász témáját is feszegeti a könyv.
De ezek mellett a házasságot is, milyen is az, hogy vajon minden házasságban
vannak bukkanók, veszekedések, milyen az, amikor elfogadjuk a másikat a
hóbortjaival és inkább a biztonságos stabilitást keressük a kapcsolatban. Ezek
mellett pedig rengeteg özvegyasszonyt is látunk, akiknek fel kell állniuk nem
csak a gyászból, hanem meg kell találniuk ismét önmagukat, ha elveszítették azt
a házasság során.
Nyilván nem elemeztem ezt a könyvet úgy, ahogy megérdemli,
amilyen műalkotás, de ezt már sokszor leszögeztem, hogy nem erre törekszem.
Számomra ez a könyv, egy kellemes kikapcsolódás volt, néha az élet nagyobb
kérdéseivel (hiszen van-e fontosabb a szerelemnél és a kapcsolatoknál?), néha
megnevetetett, néha megbotránkoztatott, de örülök, hogy elolvastam, mert egy
kihagyhatatlan élmény volt. Akik szeretik a lassú folyású regényeket és az
érzelmeket, azoknak azt mondom, hajrá!
Kedvenc karakter: Fermina Daza, a teknős meg a papagáj :D
Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, a humor
Ami nem tetszett: Florentinót a végére nem éppen zártam a szívembe, de ez ilyen személyes kis megállapítás
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 5/5 pontból
Kiadó: Magvető
Kiadás dátuma: 2006.
Oldalszám: 422 oldal
én a Száz év magányért vagyok oda Marqueztől :)(: szerintem az is tetszene neked :)(:
VálaszTörlés@Röfipingvin: Az is tervben van. :)
TörlésÚgy szeretem, amikor szépirodalomról írsz :)
VálaszTörlés@zenka: Pedig olyan kínkeservesen írok róluk. :D Szeretem olvasni, de sosem tudok jó posztot összehozni róla.
Törlés