Michelle Sagara West: Silence (Csend)

2012. május 11., péntek

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Sorozat: The Queen of the Dead 1. része.
Úgy általában az egészről: Emma Hall köszöni szépen, jól van. Legalábbis minden nap ezt ismétli a barátainak és az anyjának. De igazából Emma üres belül, hiszen sok veszteség érte, köztük a szerelme, Nathan halála is. Éjjelente a temetőket járja, és itt találkozik Erickel, az új sráccal, aki az iskolában hozzá sem szól, és egy öreg nővel, akit csak ő lát, Eric nem. Hamarosan Emma hangokat hall, és rejtélyes, segélykérő üzenetek jelennek meg a laptopján, míg végül össze nem esik, és a kórházban nem mást lát, mint a halott apját. Mi történik Emmával? És mit akar tőle Eric?
Valahogy a semmitmondó fülszövegből azt hittem, hogy a főhős majd Eric (a szexi, új fiú) és Nathan (a szellem régi nagy szerelme) között fog őrlődni, és hogy ez nem lesz más, mint egy átlagos tini románc, fantasy körítéssel. Tévedtem. Már megint. Azt az előítéletes egemet!

Nem mondom, hogy annyira egyedi, hogy megváltja a világot, de kellemesen üde folt volt ez a sok, átlagos romantikus történet között. Kezdjük azzal, hogy nincs romantika. Egyáltalán. Egy deka se. És milyen dühös voltam érte! Van legalább három szereplő, akikkel Emmának olyan csodálatos kapcsolata/viszonya van, hogy máris az elején szurkoltam nekik. Külön-külön mindháromnak, igen, és frusztrált, hogy semmi nem lett belőle, noha sorozat ez is, szóval esélyem még mindig van.

Tehát ha már a viszonyok gyönyörűen vannak ábrázolva, és nem csak a baráti, hanem a szülő-gyerek is, akkor ebből adódik, hogy rémesen jók a karakterek. Bár nagyon rövid a könyv, 300 oldal sincs, mégis eléri azt, amit a többi, hangzatos fantasy regény nem: már törődtem a főhős sorsával az elején, máris szimpatikus volt, pedig nagyon különbözik tőlem Emma személyiségben. És ezt csodáltam, hogy ilyen kevés oldalon, ennyire kerek és egész karakterekkel ismerkedtünk meg. Az utolsó mellékszereplők is kedvelhetőek, és teljesek, mivel nem mindenkinek jó tulajdonsága van. Ami meglepett, hogy a tipikus csajos csajok, akik a szőke lányok vezérei, na, azok is teljesen kompetensek, nemcsak üres fejű, idegesítő libák. A fiú legjobb barát, Michael pedig autista, ami szintén egy olyan dolog, amivel nem találkoztam fantasy regényben.

Nem mondom, hogy tökéletes regény ez, mert mégis csak igen rövid. Miért gond ez? Mert megszoktam, hogy ha sorozat, akkor teljesen egybefüggő az egész, főleg, ha az a kérdés, hogy mi a csoda is a főszereplő. Itt pedig egy rész/egy történet felállás is van, mert persze halad valamennyit előre a nagy szál, de mégis, olyan kis mértékben, amit sajnálok. Amúgy izgalmas és pörgős a cselekmény, de a vége felé teljesen belassul, amikor is egy külön kis mellékszálon, az adott, kisebb cselekményt elintézik. Kicsit ettől olyan, mint egy tévésorozat pilotja. Ezt az érzést erősíti a váltott nézőpont is, Emma és Eric között, de azt hozzáteszem, hogy ezzel az írónő nagyon jól bánik, és csak fokozza az izgalmakat, mindig annyi infókivágást hagy, amitől a falat kapartam, hogy mikor tudunk meg többet. Nincs olyan nagy meglepetés, de mégis imádtam, ahogy kibontakozott az adott világ és a szellemek tulajdonságainak felépítése…

És itt jön az, amitől furcsa lesz ez a regény. (Nekem pozitívan furcsa, másnak ki tudja.) A történetben a szellemeknek, sőt, bármelyik halottnak, nincs jó sorsa. Ettől pedig olyan negatív utóélet képet fest, amitől szerintem sokan eret vágnának. Persze, ez is a cselekmény része, hogy kiderítsék, miért is van ez a szellemekkel, de akkor is egy elég negatív, szomorú hangulatot áraszt a könyv. És nem csak emiatt. Emma, noha barátok veszik körül, végtelenül magányos, hiszen apja és szerelme is meghalt, így a halál kérdése állandóan foglalkoztatja, olyannyira, hogy öngyilkos is akar lenni, mert talán az könnyebb. De eközben mégis megy előre, mégis megtesz bármit a barátaiért, de egyszerűen ahogy olvastam a könyvet, engem is átjárt Emma üressége, fájdalma. Az érzelmek leírásai annyira erőteljesen és olyan szép képekkel játszik West, hogy már az elején teljesen meghatott. És mivel szellemekről szól, ezért a gyász, mind Emmáé, mind más mellékszereplőé, sőt szereplőké, főszerepet játszik, és West se nem túlozza el, se nem csak úgy bedobja.

A végén vártam egy kis boldogságot, bármi feloldozást Emmának, nem sokat kaptam, pedig milyen ritka, hogy én boldog véget akarok. Persze, mert egy sorozat első része, ezért nem siette el West a dolgokat. A szereplők miatt akarom ezt nagyon tovább olvasni, inkább az ő kapcsolatuk érdekel, mintsem a történet. A főgonoszt megismertük, meg hogy talán valamihez köze van, de hogy miért, minek, arról semmit nem tudunk. És jajj, a vége! A vége érzelmileg kegyetlen.

Nem egy átütő erejű, katartikus regény, de kellemes kikapcsolódás, szellemekkel, ironikus humorral és gyásszal, meg egy megtört szereplővel.

Kedvenc karakter: Emma, Chase, Michael

Ami kifejezetten tetszett: a karakterek, a közöttük lévő kapcsolatok, a gyász

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: DAW

Kiadás dátuma: 2012. május 1.

Oldalszám: 256 oldal

1 megjegyzés:

Gretty írta...

Elolvastam ezt most, és az jutott eszembe: Ide vele! :)

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.