Cassandra Clare: City of Bones - Csontváros

Hogy akadtam rá: Először lett a Harry Potter, aztán sok-sok fanfic író. Köztük Cassandra Claire, aki miatt életemben először fent maradtam egész este, hogy elolvassam a ficét, a Draco Trilógia első részét. Hamarosan megtaláltam a második részt, de akkor nem voltam jó angolos, nem tudtam tovább olvasni. Viszont megszerettem az írását. Imádtam a humorát, saját magát is kiparodizálta, és a cselekmény. Isteni. Lehet, hogy másnak a Gyűrűk Ura titkos naplók ismerős. Azt is ő alkotta. Csak leszedte netről műveit, mert megalkotta első regényét, a City of Bonest, és felvette a Cassandra Clare írói nevet.

Várható magyar megjelenés: Könyvmolyképző kiadó - november, december ???

Úgy általában az egészről: IMÁDOM! IMÁDOM! És megint csak IMÁDOM! Miután kiüvöltöztem magam belevágok a kritikába. Az egész egy idézettel kezdődik, Clare imádja a verseket és a Bibliát, néha a szereplők is abból idéznek. Adott egy lány, Clary, a legszimpatikusabb női karakter eddig olvasásom során. Imádja az animéket, rajzol, és szórakozni jár legjobb és egyetlen barátjával Simonnal. Ám az egyik este megpillant egy kék hajú helyes srácot, és őt bámulja, miközben fontolgatja, hogy oda kéne menni, bemutatkozni, ismerkedni (mivel amúgy félénk egyéniség), meglátja, hogy egy hosszú fekete hajú lánnyal távozik egy raktár helyiségbe. Elszomorodik. De a lényeg, meglát két alakot, akik a kék hajú után lopakodnak késsel! Szól Simonnak, de ő semmi különöset nem lát, de bízik annyira a lányban, hogy elmenjen egy kidobóért. Clary látja, hogy Simon alig halad, ezért megy és megnézi maga. Először senkit sem lát a helyiségben, majd szemtanúja lesz annak, hogy a három tinédzser megölik a fiút. Aztán elmagyarázzák, hogy igazából ők démonvadászok, és az egy démon volt. Persze, mikor Simon megérkezi, ő nem látja a három tinit, amin a démonvadászok, vagyis Árnyvadászok (nem tudom, hogy fogják fordítani) nem lepődnek meg. (Megjegyzés: felettébb sok a lát és a néz ige itt, de nem baj, hisz a Látás képességéről is szól. :))

Ez a kezdet. A többit nem fogom elárulni, Clary édesanyja eltűnik, őt keresi, és muszáj együttműködnie az Árnyvadászokkal, miközben rájön, hogy ő is közéjük tartozik. Mert mi másért látná őket? Clare másik könyve (még nem jelent meg) szinte ugyanezt a leírást tartalmazza, de biztos vagyok benne, hogy egészen mást hoz ki belőle.

Brilliáns író, nem tudom eléggé hangsúlyozni, jó a cselekmény izgalmas, és a humor, az feledhetetlen. Végig szarkasztikus humorral fűszerezi a könyvet, és a szereplők olyan szépen ki vannak dolgozva, és imádom, ahogy leírja őket, ahogy mozgatja őket. Persze alapjában véve romantikus regény lenne, mégis az izgalom/akció van előtérben, így akár még fiúk is elolvashatják. Szerelmiháromszög is kialakul: Clary, a barátja Simon és persze az egyik rejtélyes Árnyvadász, Jace között.

Külföldön igazi rajongó tábora van, és nem csoda, hogy miért. Maga Stephenie Meyer is imádja a sorozatot. Olvastam valahol, hogy kijelentette, ez sokkal jobb, mint a Wicked Lovely (egy másik sorozat), ezért pedig sokan megorroltak rá. És a Twilight Moms (Alkonyat Anyuk) mintájára megalapították a Mundie Moms közösséget is (vagyis Földi Anyuk, a könyvben az embereket földinek hívják).

De még egy kicsit a világról: van itt minden, kérem szépen. Angyalok, démonok, vámpírok, vérfarkasok, tündérek, warlockok. A legenda szerint az angyalok (pontosabban Ráziel angyal) hozta létre vérével az Árnyvadászokat, hogy létrehozzanak egy olyan fajt, ami segít a démonok legyőzésében. Ráziel a vérét egy kehelyben keverte össze, ami azért fontos, mert adott három szentnek nézhető tárgy, a Kehely, a Kard és a Tükör. Ezeket vadássza a főgonosz a történetben. Aztán vannak az Alsóvilágiak (én így fordítottam, amúgy Downworlders), akik az alapvető négy faj, ők félig emberek, félig démonok (a vámpírok, vérfarkasok, tündérek és warlockok). Az Árnyvadászok afféle rendőrség szerepet töltenek be, és nemesebbnek képzelik magukat (a legtöbb esetben) az Alsóvilágiakkal szemben, ugyanis csak nemrégiben kötöttek békét. Ennyit a világról. :D Ez csak egy kis ízelítés.

Még annyi az Alkonyatosoknak: ha Edwardot szerettétek, akkor Jace-t is. :D

Nem akarok spoilert írni, hiszen nagy valószínű, hogy senki sem olvasta még, illetve nagyon kevesen. De a könyv vége lenyűgöző, egész másra figyel az ember (legalábbis én), és ami kiszúrja az ember szemét, észre sem veszi. Ha elolvastátok, tudni fogjátok, mire gondolok. Én csak néztem, hajnal hatkor (akkorra értem a végére), hogy ez hogy lehet, kapkodtam ide-oda a fejem. Mellesleg megjegyzem édesanyám (akinek lefordítottam az egészet) kb. az 5. fejezetnél ráhibázott. :D

Kedvenc karakter: Jace, Clary

Ami kifejezetten tetszett: A cselekmény, a szereplők mozgatása, a humor.

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, és csak remélni tudom, hogy a könyvmolyosok megtartják az eredeti borítót (amerikait).