Kelley Armstrong: The Summoning - A szellemidéző

Hogy akadtam rá: Találtam egy cikket, ami az élet a Twilight után címet viselte, valami ilyesmi. Ahol fel volt sorolva négy sorozat, amit elolvashatsz, most, hogy vége a Twilightnak. A négy sorozat: Mortal Instruments (akkor már rég kivégeztem), Wicked Lovely (szintén), Evernight (terveztem olvasni, most épp olvasom) és ez a sorozat. Gondoltam, megnézem hát ezt.

Úgy általában az egészről: 12 évvel ezelőtti eseményt látunk. Kislány, tinédzser dadával, aki a kólát követeli. Aztán kiderül, hogy szellem szórakozott vele, ugyanis a kislány szellemeket lát: akasztott embert, égett nénit...
Aztán felébred főhősünk, és váltig állítja, hogy ők sosem laktak olyan lakásban, biztos csak álmodta. Aztán suliba menet lát egy fiút, mintha kiugrana a kocsi elé, szól a sofőrnek, de sehol semmi. Hmm... Végül egy iskolai takarító üldözi, akiről kiderül, hogy szellem. Főhősünk, Chloe, elkezd futni a folyosókon, épp az ablaknál áll, mindenki azt hiszi, ki akar ugrani, verekedik a tanárokkal, miközben üvöltözi, hogy ott egy alak, és hogy vigyék már onnan.

Ennek eredménye, hogy elküldik egy speciális otthonba, amit tinédzsereknek tartanak fent. A Lyle Házban szigorú rend van, és ott tanítanak mindenkit, házimunkát végeznek, stb. Amúgy a Lyle Ház egy aranyos kis ház. De kezdődnek a furcsaságok. Valaki elterjeszti, hogy Chloe azért van itt, mert szellemekkel beszél. A valaki Victoria a lehető legunszimpatikusabb karakter, a hangulatváltozásai miatt tartják bent, és édesanyja is pénzeli a Lyle Házat. De vegyük sorra a szereplőket. Rae, akinek van az a "tüzes dolga." Vagyis piromániásnak mondják, de állítása szerint a kezével éget meg embereket, vonzódik a tűzhöz. Ő bíztatja Chloe-t, hogy nézzen utána, tényleg halt-e meg takarító a sulijában, hogy megtudja skizó-e (amit a pszichomókusok belé akarnak beszélni), vagy tényleg látja a halottakat. Rae sem egy szimpatikus lény számomra. Aztán ott van még Liz, akit kedveltem nagyon, ő azt hitte, kopogószelleme van, mert ha dühös lesz, a tárgyak röpködnek körülötte, és mindenki úgy véli, hogy ő dobálózik. És ugye ha Chloe látja a szellemeket, segíthetne neki, csakhogy a lány körül sehol egy szellem.

A fiúk: van ott valami fiatal gyerek, de az elején hazamegy, talán Peternek hívták, és elég csendes és fiatal volt, szinte lényegtelen. Simon és Derek, nah, ők már izgalmasabb téma, két testvér. Simonnak itt se kéne lennie, ő csak kíséri a testvérét, Dereket, akinek a láthatóan a legtöbb problémája van, és iszonyatos ereje...

Chloe és Rae elkezdik a nyomozást, hogy vajon mi is folyik itt. Végül kiderül, hogy talán a Lyle Ház egyáltalán nem az, aminek látszik.

Az írás maga élvezetes, az írónő nagyon tud. A romantikus szálakat szépen ábrázolja, mert tisztán látszik, hogy Simon vonzódik Chloe-hoz, de Chloe-t meg hidegen hagyja, illetve annyira nem is gondolkozik a pasikon. Simon szőke és ázsiai (és természetes szőke!), kedves, elbüvölő. Derek fekete hajú, pattanásos és mogorva, magábaforduló. És mégis neki van az olvasót hamarabb elbüvölő karaktere.

Nem tudom eléggé hangsúlyozni Kelley Armstrong tehetségét a romantikus helyzetek megteremtésében, mi látjuk, hogy a karakterek vonzódnak egymáshoz, ők nem, és azok a helyzetek. Ráadásul egy csók sem csattan el.

Kedvenc karakter: Derek

Ami kifejezetten tetszett: DEREK :D, a romantikusabb részek, a humor, az izgalmas cselekmény

Ami nem tetszett: rettenetes függővég van, mintha csak egy fejezetnek lenne vége.

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, bár a csaj a borítón alig hasonlít a főhőshöz, de a kavics szép.