Ugrás a fő tartalomra

Stephenie Meyer: A burok


Hogy akadtam rá: Stephenie Meyer fanként el akartam ezt is olvasni, bár tudtam, hogy a sci-fi nem az én műfajom. De mikor megláttam a "Sci-fi azoknak, akik nem szeretik a sci-fi" feliratot, úgy döntöttem, megveszem.

Úgy általában az egészről: A földet megszállták az űrlények. Alig vagyunk már páran emberek, és azokat is Hajtók keresik. Így kapják el Melanie Stridert (remélem, még jól emlékszem a nevére), de hiába ültetnek belé egy kis űrlényt (Vándort), nem adja meg magát, és küzd, emlékeit, érzéseit rázúdítva Vándorra. Így megy ez egy ideig, majd végül űrlényünk nem bírja tovább ő is érezni kezdi azt, amit Melanie, történetesen beleszeret Jaredbe, a gazdatest szerelmébe. (Ja igen, az eredeti cím A gazdatest, hát tényleg elég suta, bár a burokkal is meg kellett küzdenem, mire megszerettem.)

Aztán jön egy csomó sivatagi séta és az emberek búvóhelyének bemutatása, Vándor, később Vanda beilleszkedése az emberek közé. És persze a szerelmi sok-sok szög. Mert ez is bonyolult helyzet. Valaki beleszeret Vandába, de ott van Melanie, meg persze, miután Jared elfogadja, hogy Melanie még mindig ott van, akkor ő is vonzódik a sok énnel rendelkező lányhoz.

A történet maga jó, nagy akció itt sincs, az érzelmi szálak vannak előtérben, Stephenie Meyernél megszokott ez a cukrozás. De ezt nem sértésnek mondom, én így szeretem, és így rajongok érte. Ebben a kötetben is voltak könnyes jelenetek. De ez ellentétben a Twilighttal egész lezártnak tűnik... elvileg viszont Meyer folytatni fogja. Már alig várom.

Ami az egészben kicsit abszurd és ilyen pici "izék" a Twilightban is vannak, írtam az Eclipse kritikában, pl itt, hogy minden van abban a kis barlangban. Persze, eleve azért költöztek oda, mert van víz, de ilyen víz is olyan víz is, speckó felszerelte Jeb bácsi az egészet, hogy lehessen lent növényeket termeszteni. Meg pont megvan oldva a WC is. Nem, nem lehetetlen, de egy picit szemet szúr. Nekem annyira nem, Meyer ezt is elfeledteti velem. De pl. kedves barátom ebbe kötött bele, illetve nagyon is furcsállta.

Kedvenc karakter: Vanda, Ian

Ami kifejezetten tetszett: a kis búvóhely leírása, és hogy mennyire nem a sci-fi részre figyelt az ember.

Ami nem tetszett: az hogy milyen fiatal gazdatestet találtak végül Vandának. :S

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, és jó, hogy az Agave megtartotta az eredetit, bár amúgy is szépet alkottak volna.

Megjegyzések

  1. Ismét egy remek könyv.
    Mestei módon írja le az érzelmeket. Igazi mély érzelmeket amiket az írónő nagyon jól kezel. Könnyen el lehetett volna rontani, de Stephenie-ről beszélünk. Kedvenc szereplőm nekem Ian volt. Bár én nagyon fűződtem Jared karakteréhez is.
    Ez a könyv elgondolkoztatott. Tudom, hogy furcsa de emlékszem, hogy az a hatás érvényesült bennem, mint a Twilightnál. Az az enyhe depi.
    De ez pozitív. :)

    VálaszTörlés
  2. Én a téma miatt eleve nem olvastam volna el, de megfogott az a mondat, hogy "sci-fi, nem sci-fi rajongóknak." Meyer itt is megmutatta, hogy mennyire jól bánik az érzelmekkel. Mondjuk engem itt jobban elfogott az a bizonyos "depresszió," mint a Twilightnál, elgondolkodotató és jó könyv tényleg. Már csak reménykedhetünk a folytatásban.

    VálaszTörlés
  3. Összességében nekem ez a könyv is nagyon tetszett, bár én is azért vettem kézbe, merthogy Stephenie Meyer, és mert állítólag jó ennek a története is. Valami az elején nagyon meg is fogott benne, főleg, ahogy az olvasó is megérti Vanda miért kezd el érzelmeket táplálni egy emlékekből megismert férfi iránt... De ez még sem volt annyira megfogó, szóval a könyv első felét "szenvedve" olvastam. Amikor olvastam akkor élveztem, de egyébként nehezen vettem újra kézbe. De a vége fele... faltam. :) Ian nagyon szép helyezést ért el a kedvenc karaktereim listáján! :)
    A burok tényleg lehetne egy lezárt történet, de sajnos vagy nem sajnos van egy epilógusunk... amit elolvasva ugyanaz a beteg érzés fogott el : "mikor jön a folytatás?!"

    VálaszTörlés
  4. Ezt a könyvet én még nyáron olvastam, és először elég száraz volt nekem. Aztán megszerettem. Elgondolkodtató...(:

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  6. Milyen nagyon kár hogy nem folytatta sosem az írónő ezt, holott szerintem mérföldekkel jobb, mint a twilight. Mintha nem is ugyanarról az írónőről beszélnénk. Teljesen más színvilág, mást érzelmeket mozgat meg. Felnőttes, komoly, érett érzelmekkel. Annyira nagyon kár érte:(
    Még szomorúbb, hogy a belőle készülő film sem hoz sok izgalmat, legalábbis számomra, a szereplőválogatás miatt. Életembe nem láttam még olyan könyvből készülő filmet, ahol ennyire mellényúltak a szereplőknek. Kedvenc könyvem, de lehet meg se nézem a filmet!

    VálaszTörlés
  7. @Annabelle: Nekem azért ugyanazokat az érzelmeket mozgatta meg, mint a Twilight. :) Legalábbis számomra voltak hasonlóságok, noha csak annyiban, hogy mindkettőnek rettenetesen jó vége lett, de persze imádom ezt a könyvet is.
    Igen, én is sajnálom, hogy Meyer nem folytatja, úgy látszik, megírta a Twilightot, megkereste vele a kenyerét és vége. Nem tudom amúgy, miért nem ír többet, én kíváncsi lennék rá, és nem az ilyen melléknovellákra Twilighthoz.
    A filmről: Pont rossz embernek mondod ezt. :) Én odavagyok a szereplőválasztásért. Úgy vagyok amúgy az ilyenekkel, hogy úgyse lehet minden olvasó elképzelésének megfelelő színészeket találni, úgyhogy megelégszem azzal, ha tudnak játszani. (Pl. Éhezők Viadalával is így voltam, hogy húztam a szám a szereplőkre, de hát megnéztem a filmet, mert úgy érzem, ennyivel tartoztam a könyvnek és a rajongásomnak. :D)

    VálaszTörlés
  8. A könyv: .*.*
    A film: -.-
    Jobban szenvedtem a film nézése közben, mint a Burok olvasásakor (majd két hét alatt olvastam ki, nagyon lassan haladtam vele). A Burok nekem hegyek és völgyek (néhol árkok), de nagyon szeretem, még mindig. És most ezt a szeretet a film nem tudta el venni, mint a Twilightnál. :)

    VálaszTörlés
  9. @Catherine Alexander: A film nekem is szenvedés volt, pedig vártam ám, bár sejtettem, hogy nem lesz egy csoda. (Ritka a jó filmadaptáció.) Annyira nyálas lett és értelmetlen, kivettek belőle mindent, amit a könyvben szerettem.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

Cassandra Clare: Clockwork Angel - Az Angyal

Hogy akadtam rá: Clare mániás vagyok a fanficjei óta. Úgy általában az egészről: Íme az Infernal Devices 1. része, az új Árnyvadász trilógia, amire annyira vártunk az Üvegváros után. Ismerjük Clare stílusát és szeretjük, ezért nagy volt az elvárás, főleg ugye pasi karakter szinten. De úgy írom le a kritikát, hogy mindenki értse, hiszen ez a kötet is ilyen, nem kell feltétlen előtte olvasni a Végzet Ereklyéit. 1878-at írunk, és a prológusban már találkozunk Willel és Jemmel a két férfi szereplőnkkel, akik nem mások, mint Árnyvadászok, azaz félangyal félember démonvadászok. Most is épp démonvadásznak, miközben egy rejtélyes gyilkosságba botlanak, ami után el is kezdenek nyomozni. Eközben Tessa Gray, ami igazi főszereplőnk megérkezik Londonba, mivel a nagynénje meghalt, és amellett is árva, már nem maradt más neki a világon, csak a bátyja. Igen ám, de hamar rá kell jönnie, hogy a bátyját, Nathanielt elrabolták a Sötét Nővérek névre hallgató warlockok. (Warlockok = féldémonok, akik