Ugrás a fő tartalomra

Neil Gaiman: Coraline


Hogy akadtam rá: Neil Gaiman fan lettem, így bármi megjelenik, megyek megvenni.

Úgy általában az egészről: Szögezzük le az elején, ez egy gyerekkönyv (!), lehet, hogy valakinek félelmetesnek hat, meg rémmese, szóval a kisgyereket (12 év alatt) erre ne vigyék el a moziba, de attól még mese. Olyan stílusban van megírva, itt nincsenek cirkalmas mondatok, bő leírás, akit eddig is zavart Gaiman állítólagos "leírás hiánya", az ebbe bele se kezdjen. Rövid könyv, két óra alatt kiolvasható, sajnos. De szép kemény kötésben, illusztrációval kapjuk az Agavétól, aminek felettébb örültem.

Van, aki azt mondja ez lerágott csont, és még jól sincs megírva. Az írásmódjára szerintem választ adtam, legalábbis én így látom. A történet, a gyerekeket evő szörnyeteg, még szép, hogy lerágott... nah, de inkább a történetről:

Van egy kislány, akire nem figyelnek a szülei, új házba költöznek. Coraline pedig imád felfedezni, ezért mindent körbe jár. Talál egy ajtót, ami nem vezet sehova (legalábbis először), ugyanis be van falazva. Aztán persze egyszercsak kinyílik az ajtó, és átmegy a másik világba. Ami pontosan olyan, mint az övé, csak sokkal jobb. Másik szülei is vannak, és törődnek vele, finomat kap enni, stb. De Coraline-nak már elsőre leesik, hogy ez mégsem olyan jó, és azért megy vissza, mert másik anyja elrabolta az igazi szüleit. Közben pedig a macska segíti, akit egyszerűen imádok. A legjobb karakter.

Ami még jó a könyvben, hogy van benne egy-két elgondolkodtató beszéd (pl. a bátorságról). Szóval jó kis történet, nem tudom, hogy én kiskoromban hogy fogadtam volna, de én így nem találtam félelmetesnek.

A filmről: Tele van utalásokkal, hol vannak Coraline szülei, nem bírtam. Coraline-t egy kicsit lebutították ott, de hát el kellett húzni a filmet. És a durvább jeleneteket is (ami talán az lett volna) persze, hogy kiírták. Meg persze az új szereplő... mert miért ne írnának Coraline-nak fiút? De a macska legalább önmagam maradt. :)

Kedvenc karakter: a macska

Ami kifejezetten tetszett: ahogy Coraline először vonakodik, mégis elfogadja a reggelit a másik anyjától, a macska :)

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Megjegyzések

  1. épp azt tervezgettem h.megnézem a filmet,de ahogy te írtál róla azt hiszem először inkább elolvasom a könyvet.meg aztán mindenki Neil Gaimant emlegeti,szóval már kíváncsi vagyok milyen író...soha nem olvastam egy könyvét se tőle :P de szerintem tetszeni fog,mert elég érdekesnek tartom a könyveit,így az általad leírtak alapján :D

    VálaszTörlés
  2. Isteniek a könyvei, az egyik kedvenc íróm, szóval csak ajánlani tudom. :) A film és a könyv nem sokban különböznek, legalábbis ennél a könyvnél, mivel a könyv tényleg pár óra alatt kiolvasható, szét kellett húzni a filmet, de azért élvezhető volt. Még pl. a Csillagpornál előbb ajánlom a könyvet, mert ott a film teljesen más, mégis külön nagyon jó. A kettő szinte teljesen különbözik.

    VálaszTörlés
  3. oh,a Csillagpor az egyik kedvenc filmem :P majd azt is kiolvasom.holnap be is szerzem a Coraline-t meg a Csillagport is.úgy is jövő héten nálam vakáció van és akkor lesz időm olvasni :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige