Ugrás a fő tartalomra

Stephenie Meyer: Twilight


Hogy akadtam rá: Kalandos volt, az biztos. Szeretem a Harry Pottert, nyilvánvaló. És ugye vannak a fanfictionok (fanok által írt történetek), abban a shippek (párosítások). Nah, ott a kedvencem a Tom Denem/Hermione Granger páros, és sokan szeretik és csinálnak hozzá videókat youtube-on. Feliratkoztam az egyik ilyen videó készítőre, vagyis kapok értesítést, ha új videót csinál. Feltöltött egy Alex/Hermione videót (az Alex Rider sorozatból) és a Twilight film előzetese volt alatta hang. Hmm... Annyi esett le, hogy ez egy igazi film lesz, és hogy valamiféle halhatatlanokról szól. Rákerestem az eredeti előzetesre. És láttam a bűvös "Based on Book" feliratot. Én azokat imádom, szóval rákerestem a könyvre (bevallom hibám, tényleg neten olvastam először, de az égiek látják lelkem, anyám meg a számlát meg a könyvespolcot - megvan mind a négy rész angolul és a magyar puhakötéseseket is megvettem).

Úgy általában az egészről: Elkezdtem olvasni. Fene tudta, hogy vámpírokról szól. Nekem az a trailerből nem esett le. Magyarországon még csak egy kis oldal volt erről a könyvről (http://twilight-info.org/), akik anno még fordítást is készítettek. Azt kezdtem el olvasni.

Adott egy lány, akinek elváltak a szülei, és bár nem bánja, hogy szeleburdi édesanyja ismét férjhez ment, viszont az zavarja, hogy édesanyja nem boldog, hiányzik neki Phil (jól emlékszem a nevére? mostanában túl sokat olvasok, keverem a sok nevet), amikor épp távol van. Ezért főhősünk Bella fogja magát, Forksba költözik apjához. Eleve egy visszahúzódó, sehova sem beillő lány. Teljesen azonosulni tudtam vele, eddig. (Kis faluban lakom, van itt erdő, sok zöld - lásd. Forks, szüleim elváltak, apám rendőr, barna a hajam - ezek csak ilyen apróságok, tudom, átlagos dolog.)

Aztán az iskolában hiába rajzanak körülötte, mert ugye ő az új gyerek, őt a szintén kívülálló Cullenék érdeklik. Akik Charlie (Bella apja) állítása szerint, csak azért lógnak ki a sorból, mert ők is újonnan költöztek ide. És akkor jön az ominózus eset, Bella a legfiatalabb Cullen mellé ül bioszon, és a fiú furán viselkedik, aztán mikor meg szembe akarna vele állni, hogy megkérdezze mi a problémája vele, a fiú (Edward) nem megy iskolába.

Majd később, miután Edward visszatér, megmenti Bella életét, megállít egy kocsit puszta kézzel. Majd jön Bella nyomozása, és kiderül, hogy Edward vámpír.

A történet, az érzelmek leírása annyira magával ragadó, hogy egyhuzamban olvastam el. Nem, nem tudtam, hogy mekkora rajongás van körülötte, kit érdekelt. Megfogott és kész. Sokan, amikor meglátták a trailert, szörnyülködtek, hogy "ÚÚÚRISTEN NAPON VÁMPÍROK!!!". Khm... nem tudom meddig, valahol pedig utánanéztem, a vámpírok napon jártak! 1900-as években jött valaki és kitalálta, hogy éljenek csak éjjel. Ami nem baj, az is jó. De a nappali vámpír létezése is volt mítoszban, ennyi.

Először én is csak néztem, hogy egy 100 valahány éves vámpír meg egy 17 éves lány. De ez egyáltalán nem számít. Ha veszünk egy 500 éves vámpírt meg egy 30 éves nőt, az miben másabb? Ott is nagy a korkülönbség. És ne legyen az a vélemény, hogy egy 30 éves mégiscsak érettebb... Egy 500 éveshez képest? Tényleg?

Jönnek a kritikák, magyarok is meg külföldiek is, hogy érdemtelen elolvasni... Hogy Bella nem igazi karakter, Mary Sue (nem látták még Anita Blake-t, félreértés ne essék, szeretem azt is, mégis fura egy kicsit az a hárem, meg hogy mindenki őt akarja), és amit a legújabban olvastam, hogy támogatja az abúzív kapcsolatokat. Tényleg bármilyen könyvhöz lehet, akármit kitalálni, csak erősen oda kell képzelni.

Én úgy vagyok vele, szép és jó Edward/Bella kapcsolata, sosem képzeltem magam Bella helyébe (valahol olvastam, hogy az olvasók 90%-a ezt teszi). Nekem ők így voltak tökéletesek, fanficben sem tudnék más párost írni. Ez egy igazi cukros-habos-babos sztori, kell ilyen is. De hogy miért kötnek bele? Valószínű, mert sikeres, és túl nagy a felhajtás, és azt hiszik, rossz sztori, hiszen nem mindenkinek tetszhet. A Harry Pottere is mennyi negatív kritika volt, bevallom én is először hülyeségnek tartottam, és no lám elolvastam, fan lettem.

De vissza a Twilighthoz, Bella karakterével nem értettem, mi a gondja sokaknak, jó nekem sem a szívem csücske, de mégsem utálom. És hogy egy agyatlan papírmasé figura lenne? Nem hiszem. No de, elég erre a részre ennyi. :D Jön az Újhold.

Pár szó a kiadóról: Könyvmolyképző. Először, mikor megláttam, hogy micsoda helyesírási hibákkal van kiírva az Alkonyat, kikészültem (ez valamilyen netes vásárlós oldalon volt). De kiderült, hogy csak az oldal hibája volt, ugyanis a könyvben a fordítás egész jó. A kiadót szó szerint imádom. Kiadták ezt a könyvet, amire oly sokan vágytak, és belevágtak abba, amit én személy szerint hiányoltam a piacról, a YA (young adult - fiataloknak szóló) fantasy könyvekbe. És kedvesek a rajongókkal (Alkonyat megjelenési buli Lolával), bár sok a reklám fogásuk (Lola, gyűjtsd össze a címkéket és lufit kapsz - mellesleg attól még van Lola autgrammom meg a lufis izét is visszaküldöm :D), de mégis törődnek velünk. Én is nyúztam őket emaillel és válaszoltak, és még amit ajánlottam könyvet ki is adják (bár kötve hiszem, hogy az én ajánlásom miatt). Szóval szeretjük őket.

Kedvenc karakter: Edward, Alice, Emmett

Ami kifejezetten tetszett: Az érzelmek leírása.

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, és csak gratulálni tudok a könyvmolyosoknak, hogy megtartották az eredeti borítót, eredeti címmel.

Megjegyzések

  1. Szia
    Én most nem a könyvhöz írnák hanem a kiadóhoz.
    Van nekik egy olyan programuk hogy: Jonatán könyvmolyképző program. Ez már a kisiskolásokkal megszeretteti a könyvet, és a végén kapunk egy kártyát aami több % kedvezményt ad a könyvekere. Tehát IMÁDJUK a könyvmolyképzőt.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem az egész Twilight Saga rettenetesen manipulatív és értéktelen olvasmány a fiataloknak. Bevallom, olvastam mindet (és filmeket is láttam...az aztán tényleg az alja), kisebb koromban elvoltam vele (bár Bellát ki nem állhattam), de így érvén egy picit megláttam, hogy káros, butító, értéktelen, és tele van rejtett mormon hülyeségekkel, amit az író szinte ránk erőszakol. Pozitívnak ábrázol borzalmas dolgokat, mindenki logikátlan,nincs karakterizálás; nulla az egész. Nem adnám a gyerekem kezébe.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség