Alyson Noel: Evermore - Mindörökké

2009. június 23., kedd

Hogy akadtam rá: Tetszett a borítója Amazon.com-on. De előbb olvastam el csomó más sorozatot, és mire észbe kaptam, a Könyvmolyképző kiadta. Gratula nekik ismét.

Úgy általában az egészről: Adott egy lány, aki majdnem meghalt, szép visszaemlékezésből látjuk, hogy miként tévedt el lélekként, és a végén visszahozták. Tetszett a leírás. Majd kiderül, hogy főhősünk, bár tipikus menő csaj volt régen, most egy gót lánnyal és egy meleg fiúval lóg, akik ugye kilógnak a nagy átlagból (Bajos csajok feeling). Ezzel eddig semmi baj nincs, igazából megragadt a "gaydar" kifejezés azért választottam ezt a könyvet az Evernighttal szemben. Merthogy csak egyre volt anyagi keretem (a többi Könyvhetes könyv mellett), és gondoltam, beleolvasok mindkettőbe először, és aztán veszem meg. Az Evernight volt szimpatikusabb, ezt a könyvet csak tologattam. De az Evernight elejéről egy szó jutott eszembe: "borzalmas." Nem mondom, hogy rossz Claudia Gray regénye, el sem olvastam, majd ha vége a vizsgaidőszaknak, ígérem elolvasom, és úgy ítélek. Na, de: Evermore.

Szóval beleolvastam, és basszus majdnem a felét elolvastam úgy magával ragadott. E/1-ben íródik, jelen időben(!), és ez először azt gondoltam, istenem, ez nem lesz így jó. De annyira sodor a sztori, hogy 3 oldal után fel sem tűnik. Szóval adott a lány, Ever, ami nem hangzik jól magyarul (már megint eltérek a történettől). Evermore - itt láthatóan benne van az Ever, és van egy ilyen szópoén is, amit magyarban kivágtak, azután van, hogy az ötödik fejezetben Miles megkérdezi Damentől "Katonagyerek vagy?"

"Ever lived in Oregon," Miles says, placing the candy on the center of his tongue before
chasing it down with a swig of VitaminWater.
"Portland." Damen nods.
Miles laughs. "Not a question, but okay. What I meant was, our friend Ever here, well, she
lived in Oregon,"

vagyis:

- Ever Oregonban lakott. (Ever ugye valaha is lehet, mint kérdés, hogy lakott-e ott.)
- Portland - bólint Damen.
Miles felnevet.
- Nem kérdés, de oké. Amire én gondoltam, hogy a mi barátunk, Ever, hát, ő lakott Oregonban.

Nem kötözködöm, tényleg angol szóhumor. Ezt nem lehetett lefordítani úgy, hogy ne magyarázott poén legyen. Semmi bajom nincs a fordítással amúgy, csak megjegyeztem, hogy nehéz dolguk lehetett ilyen névvel. Ezt még átmagyarosítani se lehetett.

De végre rátérek a sztorira: Ever aki mióta visszatért az életbe, aurákat lát, gondolatokat hall, egy érintésből kiolvassa egy ember egész élettörténetét, és ettől változik meg, kapucnit húz, maxon zenét hallgat, otthon pedig a halott kistestvérével beszélget. Mert Ever még a szellemeket is látja. Új srác jön a suliba, Ever mellé ül valamelyik órán (én és az emlékezetem, talán angol óra, ha már az Üvöltő Szelekről van szó). Persze Ever rá sem néz, de tudja, hogy mindenki oda van az új srácért. Még a barátai is (igen, Miles is). Aztán pedig Damen elkezd érdeklődni a lány után.

Az eleje Alkonyat gyanús, nagyon. Sok a hasonlóság, de elárulom, egyáltalán nem olyan a vége. Az elején a kellemes kis kerülgetéseket jó volt olvasni, és az ember egyre kíváncsibb, hogy micsoda is Damen, merthogy Ever mellette nem hallja a hangokat (gondolatokat), és a fiúnak nincs aurája sem.

Tetszett Damen karaktere, nem egy Edward, és pont ez a jó, annyira szerintem nem "tökéletes", de mégis megvan a stílusa. Az alaptörténet, amit nem fogok elárulni, meglepő, a mai vámpíros-fantasys közegben, ahová sorolnánk ezt a könyvet, biztos nem találnánk ki, hogy mi is Damen titka.

Ami zavart: néhol kicsit kapkod az író, a vége pl. nekem túl gyors és túl rövid, a megoldás pedig túl egyszerű. Ahogy a főgonoszt elintézik, és ahogy el lesz magyarázva, nekem egy picit sántított, még reggel 7-kor is (amikorra a végére jutottam). De ettől még nem mondom, hogy rossz, a történet megérdemli az öt pöttyöt, sokat nevettem rajta. Lesz itt sok tulipán, érdekes fordulat, rejtélyes pasi, és még Orlando Bloom is feltűnik (amin szintén jót derültem). Egyszóval: ajánlom és nem csak Twilightereknek.

Kedvenc karakter: Damen

Ami kifejezetten tetszett: Hogy bár az eleje iszonyatosan Alkonyat szagú, a vége meglepő, Ever mélypontja

Ami nem tetszett: "A végső csata", vagyis ahogy a gonosz meghal... olyan hirtelen... olyan semmilyen

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 az eredeti jobban tetszett, pedig úgy reméltem, hogy megtartják a Könyvmolyosok.

7 megjegyzés:

Zsófia írta...

Nagyon pozitívnak tartom, hogy nem próbálkozott egy Twilight utánzattal. Ez most kicsit furán hangzik, de ne tessék félre érteni. Nagyon tetszett a könyv. Ever mélypontja eléggé ledöbbentett, de alapvetően ez egy könyvnél pozitív. Tetszett ahogy összerakta a történetet és már tűkön ültem, hogy végülis Damen mi. Bár szerintem kicsit elcsépelt és
SPOILER
néha azzal viccelődök, hogy RedBull-t ivott életital helyett.
Spoiler vég.
Tudom kicsit hülyeség de nekem ez nem tetszett benne. Igazából a gonosszal való leszámolás nem zavart annyira, legalábbis a módja. Bár én túl gyors lefolyásúnak tartottam. Legalább valami gondolatmenet Ever fejében, hogy talán. Vagy Damen elmondhatta volna neki ELŐTTE. Vagy nem is tudom. De igazából nagyon jó könyv. Alig várom, hogy olvashassam a folytatást...

Zsófia írta...

Módosítok:
Nem annyira próbálkozott Alkonyat hasonlattal...

Névtelen írta...

Én majd' elaludtam ezen a könyvön. Annyira vontatott, ötlettelen és sablon volt, hogy a felénél már az öngyilkosság gondolata kerülgetett. De aztán csak a végére értem (ne is beszéljünk róla), és arra jutottam, hogy adok még egy utolsó esélyt a sorozatnak. Elolvastam a Blue moont aztán meg a Shadowlandet is, és... nem találtam szavakat. Véleményem szerint a Halhatatlanok sorozat egyike a világ legrosszabb könyveinek.
Egy szó mint száz, nekem erről a könyvről jutott eszembe az, hogy "borzalmas".

Névtelen írta...

Alapjaba veve nem olyan rosz. Nekem az elsö könyv bejött, bar Ever kicsit bamba, makacs es gyerekesen hülye (elnezest a kifejezesert, de erröl a Blue Moonban megbizonyosodhattunk)
A fögonosszal valo leszamolasrol csak annyit, hogy habar rövid volt, nem is a gonoszon volt a hangsuly a könyvben, inkabb Damen titkan.
Nekem tetszett, ha nem is olyan jo mint a csontvaros.

viszont inkabb 16 ev alattiaknak ajanlando, nem tul komoly.

Chibi írta...

Egy jó ideig szemeztem vele, aztán húgomtól kölcsönkértem (minden Vörös Pöttyös könyvet megvesz, ami megtetszik neki, ha jó, ha irgalmatlanul pocsék), és egy nap alatt kiolvastam. Ééés nem tetszett. Maga az alapsztori nem lett volna rossz, de utána valahogy... Nem is tudom... Nem, egyszerűen valamit elszúrt a tisztelt Írónő, és annál a mondatnál, hogy *SPOILER* "Már hatszáz éve próbálsz bejutni a bugyimba!", feladtam. Ahol egy szerelmespárból az egyik fél a megmenekülésük után egy ilyen kijelentést tud tenni a másiknak, abból köszönöm szépen, nem kérek. *SPOILER VÉG* Azóta se próbálkoztam a többi résszel.

ChibiOFF

Névtelen írta...

szia!Azt akarom megkérdezni,hogy ez egy sorozat?

Gigi írta...

@Névtelen: Igen, egy hat részes sorozat (és 6 részes melléksorozat is íródott hozzá, ami nem kapcsolódik hozzá szervesen, és a főhős testvéréről szól), habár az első részre 5 csillagot adtam, bevallom, a többi szerintem rémes lett. :)

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.