Ugrás a fő tartalomra

Stephenie Meyer: New Moon - Újhold


Hogy akadtam rá: Kalandos volt, az biztos. Szeretem a Harry Pottert, nyilvánvaló. És ugye vannak a fanfictionok (fanok által írt történetek), abban a shippek (párosítások). Nah, ott a kedvencem a Tom Denem/Hermione Granger páros, és sokan szeretik és csinálnak hozzá videókat youtube-on. Feliratkoztam az egyik ilyen videó készítőre, vagyis kapok értesítést, ha új videót csinál. Feltöltött egy Alex/Hermione videót (az Alex Rider sorozatból) és a Twilight film előzetese volt alatta hang. Hmm... Annyi esett le, hogy ez egy igazi film lesz, és hogy valamiféle halhatatlanokról szól. Rákerestem az eredeti előzetesre. És láttam a bűvös "Based on Book" feliratot. Én azokat imádom, szóval rákerestem a könyvre (bevallom hibám, tényleg neten olvastam először, de az égiek látják lelkem, anyám meg a számlát meg a könyvespolcot - megvan mind a négy rész angolul és a magyar puhakötéseseket is megvettem).

Úgy általában az egészről: Ahogy végeztem az Alkonyattal, belekezdtem. Kíváncsi voltam, most akkor mi lesz. Bellából mikor lesz vámpír. Vártam az izgalmas "kalandokat." Erre megkaptam a lehető legszomorúbb könyvet, és Stephenie Meyernek sikerült az, ami a szerelmes filmeknek és a Titanicnak sem sikerült. Megríkatott. Ugyanis, ennyit gondolom mindenki tud a sztoriról: történik egy kis baleset Bella születésnapján (megvágja az ujját a csomagoló papírral) és Edward úgy dönt elmennek, csak hogy Bellát otthagyják.

Bella pedig zombi szerű állapotba kerül. Meyer pedig olyan szívszorítóan írja le, hogy egy-két fájdalomról szóló mondatnál ténylegesen megkönnyeztem, ilyen pedig elég ritkán történt. Bellánkat Jacob segíti ki rossz hangulatából, és ekkor mi már sejtjük azt a nagy szerelmi háromszöget. Nekem semmi bajom ezzel, én szeretem a szerelmi háromszögeket, sokan mondják, hogy nem lehet egyszerre két embert szeretni, szerintem pedig igen is lehet. És mit ne mondjak, az Alkonyatban én is megtaláltam a saját életemre/párkapcsolataimra való vonatkozást. (Nem, nem vámpír a pasim.) Így még jobban megérintett, felidéztem életemnek azt a borzalmas szakaszát, amit átéltem és túléltem, ahogyan Bella is.

Ez is egy gyönyörűen megírt rész, Meyer ért ehhez, ha nincs is tele nyomozással, bonyolult szálakkal a történet, az érzelmek kárpótolnak mindent. Ez a kedvenc Twilight saga részem.

Kedvenc karakter: Edward, Alice, Emmett

Ami kifejezetten tetszett: Az érzelmek leírása.

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, és csak gratulálni tudok a könyvmolyosoknak, hogy megtartották az eredeti borítót, eredeti címmel.

Megjegyzések

  1. Utálok olvasni de a film iszonyatosan megfogott!!kb.10-szer nénztem meg,és imádom!!!!Megvettem mind a 2 kötetetet,és olyan villám gyorsan kiolvastam hogy magam is meglepődtem:)Iszonyat jóó!!Az Újholdnál volt egy kis gondom,annál a résznél amikor Edward elhagyta Bellát,merthát a könnyeimmel kellett küszködnöm mert nem láttam a betüket.A napfogyatkozással is végeztem már,nem bírtam ki hogy ne töltsem le:):)IMÁDOM,kár hogy egyszer vége lesz,hiányozni fog nagyon!!!!ezt az örökkévalóságig tudnám olvasni!

    VálaszTörlés
  2. Sok kritikát olvastam erről a könyvről, imádtam a filmet, de a könyvre még nem tudtam rá venni magam.
    Eddig ez volt az első pozitív megnyilvánulás a könyről, mindenkinek elege volt már Bella több100 oldalon át tartó depijének. Ezért én is el fogom olvasni, kíváncsi vagyok, én is nyálzűasnak fogom-e tartani, vagy tényleg fantasztikus érzelemáradatnak.
    Azért ez a sok negatív kritika elszomorít, és örülök, hogy van azért olyan, akinek tetszett is. Mindenesetre nekem a filmben tetszett Bella depizése, kb én is így élem meg a dolgokat, szóval el tudom képzelni hogy van ilyen.

    VálaszTörlés
  3. Nekem ez a kedvenc kötetem. Talán azért nem tűnt fel, hogy nyálas lenne, mert valahogy én is tudok ilyen lenni. Túlérzelmes, talán. És át tudom érezni ezt a részt, hasonló tapasztalatok alapján, valószínűleg ezért tudok vele azonosulni ennyire. Mellesleg nekem filmben nem annyira tetszett, de ezzel csak én vagyok így. :D Valahogy nem adta azt meg, amit a könyv.

    VálaszTörlés
  4. Ilyen szőke nöket se láttam még soha!
    A vérfarkasos-vámpíros szappanopera újabb felvonása ennél giccsesebb már nem is lehetne, kivéve, ha kiderülne, hogy Bella igazából zombi. Természetesen a két srác nem törődne ezzel az aprócska, elhanyagolható ténnyel, így egy hatalmas nekrofil orgiában teljesedne ki a szerelmi háromszög majd valamikor az utolsó rész végén. De én arra már nem leszek kíváncsi. Soha többet nem akarom látni ezt a borzalmat, a kritikában olvasható, néhol kicsit sértő kifejezésekért/igazságokért pedig ez úton kérek elnézést. Negatívumok fentebb olvasva megtalálhatók, pozitívum meg nem volt

    VálaszTörlés
  5. Kedves Névtelen!

    Az az igazság, hogy én elviselem a negatív kritikát (mint oly sokszor írtam, nem tetszhet mindenkinek a Twilight saga), és valahogy a kommentedet nem is találtam sértőnek, inkább csak jót derültem rajta, főleg a nekrofíliás részen. Ez is egy szemlélet mód, és valahol tényleg túl giccses, de én azt mondom, hogy néha kell ilyen is.

    VálaszTörlés
  6. Teljesen egyetértek Gigi első kommentárjával. A film nem adta úgy át Bellám érzelmeit,mint a könyv, viszont a filmzenék olyan hatást keltettem bennem, mintha én magam lennék Bella, én szenvednék a reménytelen szerlemtől, én lennék az aki mással nem is tudná meghálálni azt a bartáságot amit Jacob nyújtott, mint szerelemmel. egy kitűnő olvasmány egy fantasztikus írótól.

    VálaszTörlés
  7. én azt sajnálom,hogy engedtem,a tesóm elmesélje a könyv elolvasása előtt szinte az egész történetet.ezért nem tudtam igazán átélni a dolgokat,pedig általában szokásom.azóta nem engedem senkinek,h a lényegesebb dolgokat elmondja a könyvről amit el akarok olvasni.én imádom a történetet,szerintem is kell néha ilyen történet.egyben habos-babos,de mégis izgalmas.
    a film is egész jó,csak ugye kevésbé tudja átadni az érzelmeket mint egy regény,mert ez film.legalább nem változtattak meg rajta olyan szembetűnően fontos dolgokat.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige