Ugrás a fő tartalomra

Holly Black: Valiant - Vitéz

Hogy akadtam rá: Cassandra Clare barátnője Holly Black. Egymás sorozatába beleírták egymás szereplőit. Gondoltam, itt az ideje, hogy megkeressem a Mortal Instrumentses utalást.

Úgy általában az egészről: És íme a Modern Tale of Faerie (A modern tündérmese) következő része. Amikor megláttam, hogy teljesen más karakterekről szól ez a rész, elszomorodtam. Tudni akartam, mi lett Kaye-val és Roibennel. Erre kaptam Valt, aki épp randira készül. De egy-két perc olvasás után magával ragadott a történet, és azt kell, hogy mondjam, nem hittem, hogy az első résznél lehet jobb, de tévedtem, ez ezerszer jobban sikerült.

Adott Val és a barátja és az anyja. Val élete összeomlik, és elszökik otthonról. Mégis mi miatt? Az édesanyja meg a barátja kavartak... És miután rájuk nyitott, úgy gondolta, inkább elmegy otthonról. Levágta a vonaton a haját, így még azt se mondhatjuk, hogy "gyönyörű" főhősünk van. Az állomáson alszik, stb. És találkozik az utcagyerekekkel, Luis-val, Dave-vel (ők tesók) és Lollipoppal. Ők lent éldegélnek a metróalagútban, és köszönik szépen elvannak úgy. Csakhogy Lolli drogfüggő, bizonyos Nevermore (mivel Poe idézet van azt mondanám, Sohamár, de a használati utasítása annak a szernek "soha többet egy nap egyszer" stb. erre a Sohamár nem jön ki :S). Ezt a szert Luis szállítja a tündéreknek, mert segít nekik túlélni a vas okozta betegséget. És hogy honnan szerzi? Egy szörnytől, aki valamelyik alagútban lakik. Lolli azt mondja Valnak bizony léteznek tündérek, Luis látja őket, azért is van csak egy szeme, mert félig megvakította egy tündér. Val persze ebben nem hisz, és felkeresik a "szörny" rejtekhelyét, ahol egy Ravus nevű trollt találnak. És mivel Lolli meglopta, Val helyette vállalja az egy hónap szolgálatot, így ő is szállítja a Nevermore-t. És mitől lesz izgalmas a sztori? Valaki folyamatosan öli a Nevermore-t szedő tündéreket, sokan Ravust gyanúsítják, de persze, ő ártatlan.

A történet teljesen lebilincselő. Nem mondom, hogy a főhősök mindig kedvesek, hiszen drogfüggők, és bizony borzasztó dolgokat is csinálnak. De nagyon tetszett az egész ábrázolása, és Val, akit Valiantnak - Vitéznek becéznek, mert tényleg olyan lovagias. És a szerelmi szál... először nem arra gondoltam volna. Egyszerűen az összes karakter kidolgozása, motívációja nagyon tetszett.

Kedvenc karakter: Val, Luis, Ravus

Ami kifejezetten tetszett: a Nevermore függőség ábrázolása, ahogy lent éltek a metróalagútban hajléktalanként

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség