Ugrás a fő tartalomra

Kelley Armstrong: Made to be Broken - Arra szánták, hogy megtörjön


Hogy akadtam rá: Kelley Armstrong Darkest Powers sorozata nagyon tetszett. Gondoltam, elolvasok tőle még valamit, de a másik sorozata iszonyat hosszú. :D

Úgy általában az egészről: És megérkezett a Nadia Stafford sorozat második, elvileg befejező része. A történet ott kezdődik, hogy Nadia épp dolgozik... Quinnel. Jackkel meg hónapok óta nem beszélt. Majd Evelyn hívja, hogy Jack bajban van, eltörte a bokáját, és kéne neki egy hely, ahol meghúzódhat, és gondolta, hogy Nadia szállója pont jó lenne. Nadia egy kis noszogatás után belemegy. Szóval Jack, mint unokatestvér (azt hiszem) megszáll nála. Imádom Jack karakterét, azt a bőbeszédűséget. :D Jókat lehet rajta mosolyogni. Eközben Nadia egyik tizenéves alkalmazottja eltűnik, ő pedig keresni kezdi. Gyanús, hogy az anya nem aggódik, egyből el akarja adni a házát, stb.

Jack persze besegít a nyomozásba, és Quinn is előtűnik. Ez a nyomozás nekem pörgősebbnek tűnt, mint az első részben, ez jó volt. Bár Nadia elég megszállottja lesz az ügynek, hiszen unokatestvérét megerőszakolták és megölték, mellesleg ennek ő szemtanúja is volt kiskorában. És arra gyanakszanak először, hogy a lányt egy ilyen ember csalta el. Végül persze egészen más lesz az indíték, tele van fordulatokkal a történet, apró romantikával, semmi nagy érzelem. Jacket még mindig imádtam, főleg a "fucking tulips" résznél.

A legnagyobb gond az egészben, hogy nincs vége. Egyik csávóval sem jön össze, lelőttem a poént. Evelynnek sem válaszol, teljesen nyitott az egész. Kelley Armstrong, írj nekünk még részeket, vagy egy befejező részt, könyörgöm!

Kedvenc karakter: Jack

Ami kifejezetten tetszett: ismét csak a romantika, a szereplők

Ami nem tetszett: Nincs rendes vége, pedig elvileg ez az utolsó része a sorozatnak

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség