Ugrás a fő tartalomra

Stephenie Meyer: Breaking Dawn - Hajnalhasadás


Hogy akadtam rá: Kalandos volt, az biztos. Szeretem a Harry Pottert, nyilvánvaló. És ugye vannak a fanfictionok (fanok által írt történetek), abban a shippek (párosítások). Nah, ott a kedvencem a Tom Denem/Hermione Granger páros, és sokan szeretik és csinálnak hozzá videókat youtube-on. Feliratkoztam az egyik ilyen videó készítőre, vagyis kapok értesítést, ha új videót csinál. Feltöltött egy Alex/Hermione videót (az Alex Rider sorozatból) és a Twilight film előzetese volt alatta hang. Hmm... Annyi esett le, hogy ez egy igazi film lesz, és hogy valamiféle halhatatlanokról szól. Rákerestem az eredeti előzetesre. És láttam a bűvös "Based on Book" feliratot. Én azokat imádom, szóval rákerestem a könyvre (bevallom hibám, tényleg neten olvastam először, de az égiek látják lelkem, anyám meg a számlát meg a könyvespolcot - megvan mind a négy rész angolul és a magyar puhakötéseseket is megvettem).

Úgy általában az egészről: Egyetemi életem első felében ezt olvastam. Lehet ezért maradt ki egy csomó előadás? Azért mekkora ügyesség kell ennek a vaskos könyvnek a pad alatt rejtegetéséhez. :D

Na, de a történetről. Bella szép kocsiban vezet az elején, mert ugye ez is megállapodás, ez az "előtt" kocsija, majd lesz "után" kocsija is. Vagyis tudjuk, hogy Bellát át fogják változtatni, megkapja a várva várt öröklétet. Legalábbis megígérték neki. De Meyer még egy utolsót bonyolít ezen, és végleg megadja a habos-babos-cukor véget, ami valljuk be, szerintem ehhez a sztorihoz illik. Meg lehetett volna írni tragédiának is, de azért a tinik kedvét mégse rontsuk el. Némely pontnál a történetben szívszorító sztorikat lehetett volna írni, de hát erre vannak a fanficek.

Kemény Spoiler: Az, hogy leírja az esküvőt, a nászéjszakát (nem részletesen), a gyerekszületést, minden az, ami egy cukros véghez kell, de nem egy YA - fiataloknak szóló könyvbe. Nem baj, ide tökéletes, én imádtam ezt a részt is. Spoiler vége

Jacobot itt szerettem meg, amikor nézőpont váltás volt.

Sokan írják, hogy Meyer önmagának mondd ellent. Hogy nagyon sok minden, amit felépített, hirtelen megváltozik. Kemény Spoiler: Hogy Rosalie-nak nem lehet gyereke, de Edwardnak igen. Hogy nem ver a vámpírok szíve, ergó nem megy sehova a vér, de mégis tettre kész a hímtag. Engem az ilyen részletek nem érdekelnek. Ugyan biológiai ellentmondás. De sokan ezen akadtak ki, és persze, hogy az esetlen, átlag Bellából (akivel azonosult az olvasó) hirtelen átváltozik csodálatos, szép izévé (vámpírrá). Engem ez sem zavart, hiszen így kapta meg a főhősünk, amire vágyott. Egy vámpírcsaládot.Spoiler vége

Kifejezetten tetszett, hogy a végén nem volt nagy hollywoodi csata. Ez az első részben is jó volt. Elborzasztja a nagy vámpír-horror fanokat. *gonosz kacaj* Ki mondta, hogy a vámpíroknak csak a vérről és a belezésről kell szólnia? Pl. Anne Rice sem arról ír. Szeretem ahogy a halhatatlansággal megküzdenek, ahogy végül is szenvednek, ahogy megélik. Ki hogy dolgozza fel az öröklétet. De már nagyon eltértem a tárgytól. Itt romantikus-érzelmes vámpírjaink vannak és rózsaszín nyitott vég, ami jó. Már csak azt kívánjuk Meyer írja meg az ötödik részt is.

Kedvenc karakter: Edward, Alice, Emmett

Ami kifejezetten tetszett: Az érzelmek leírása.

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Megjegyzések

  1. Én imádtam:) Talán a legjobb a 4 közül.

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    "megvan mind a négy rész angolul és a magyar puhakötéseseket is megvettem" írtad,... érdeklődni szeretnék, hogy honnan szerezted meg a negyedik kötetet magyarul, amikor elvileg csak februárban jelenik meg?

    Előre is köszönöm válaszodat!

    Vikk

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Hmm... lehet rosszul fogalmaztam. Úgy értettem, hogy megvan mind a négy rész angolul és a magyarból a puhakötésesek, amik megjelenetek. Bocsi, hogy zavarosan írtam.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség