Ugrás a fő tartalomra

Laurell K. Hamilton: A Harlekin

Hogy akadtam rá: Gimiben AB fanatikus lettem, egyik barátnőmnek hála.

Úgy általában az egészről: És jó sok idő után itt a magyar 14. rész, angol 15. Én inkább az angol számozással békélek meg. A legtöbb AB fan várta ezt a részt, én lényegében ezért mentem el Könyvhétre, hiszen ki ne akarná tudni, mikor lesz a sorozat már a régi. Hamilton pedig írja nekünk a könyveket (annak aki kitartóan még mindig olvassa ezt a sorozatot), és azt kell, hogy mondjam, most ismét nagyot alkotott.

Az alaptörténet, hogy van nekünk a Harlekin, amitől még a vámpírok is félnek, akiről még ők sem beszélnek, csak ha éppen feltűnnek. És igen, meg is jelennek, Malcolm, az Öröklét egyház vezetője beparázik, és még gyónni is akar. Innen gondoljuk, hogy elég nagy lehet a gond. Majd Anita talál egy fehér maszkot, amit persze, hogy a Harlekin küldött, mert ez a szokásuk/szabályuk. Persze, nem lenne AB kötet, ha minden vámpír a szabály szerint játszana, és a Harlekin ugyan minek tegye azt, saját törvényeiket is megszegik. Innentől pedig nyomozgatnak, Anita meg sokszor kerül életveszélybe. Jön Edward is, és hozza a bombabiztos csoportját is, akiknek Anita nem örül: a nevelt fiát (akit eléggé megkedveltem) és a jó öreg Olafot.

Olafot nem bírtam az Obszidián Pillangóban, de itt... Istenem, végén az a jelenet, hogy én azon mennyit röhögtem. Nem árulom el, tessék elolvasni.

Végre elmondhatjuk, hogy visszatért a történet (bár a következő AB részbe belelestem, és nekem nem kecsegtet valami nagy cselekménnyel), bár az ardeur problémánk még mindig ott van, és persze Anita megint lefekszik jó pár emberrel, aki eddig nem volt a listán, és akikről nem gondolnánk. Lehet, hogy Hamilton inkább már erre fekteti a hangsúlyt? Azt gondolja, nem a cselekmény, a történetbeli fordulatok számítanak az olvasónak, hanem a minél több pasi? Persze, megértem, biztos jó dolog a poligámia, meg a nagy hárem, és ha már valóságban nem lehet, írjuk ki magunkból. Hamilton elég jól is tette, mert hiába annyi negatív kritika, piszok jó helyen végeznek a könyvei. Szomorú lenne, hogy erre van kereslet? Nem hiszem, mert ez legalább jól van megírva (eddig). És amúgy a negatív kritikákról, múltkor olvastam, hogy Hamilton EL SE OLVAS SEMMILYEN KRITIKÁT. Mert minek? Végül is igaz, sosem lehet tudni, ki gondolja komolyan, ki csak úgy írogat. Persze, mindenkinek megvan a saját véleménye, és ez így jó.

Vissza a történetre: Hamilton meglepő módon, annyi férfi szereplőt írt a történetbe, most már tudjuk, miért. Mert minden részben van elég választék, hogy kivel fektesse le Anitát, amin majd jól meglepődünk, vagy fogjuk a fejünket "jesszusom, ő is" csatakiáltással. Tényleg nem tudom, Hamilton ezt már vajon az első résztől tervezte... mármint ezt a vonulatot. De ennél a résznél annyira nincs okunk panaszkodni, megoldják, és csak 3-4-szer van rá szükség. :D

Óh és a szereplőkről: Nathaniel (aki nekem elég szimpatikus) is a sakára áll, és "problémázik", hogy neki mi hiányzik a kapcsolatból. Ami okés, csak furcsa, hogy hova jutnak (utalás a következő rész elejére). Richard... ő is megjelenik mert miért ne, és ismét csak egy szenvedő ****. Nem értem Hamilton miért tette bele, mint Anita nagy szerelmét, és utána csak ő az egyetlen, akivel nem találja meg a közös nevezőt. Biztos a drámaiságért, hogy ne legyen cukros az egész. De amikor Richard színen volt, én személy szerint mindig téptem a hajam (jelentem még maradt elég a fejemen), vagy csak a Richard ellenesség beszél belőlem? Nem tudom, írja már meg egy Richard fan a véleményét. :)

Összességében végre kaptunk egy jó kötetet, ahol a szex elnézhető, ha az ember nem szeret így olvasni róla. És persze Edward :D akkor már tudjuk, hogy jó rész lehet. Várjuk a következő AB-t, és remélem, nem lesz megint csalódás.

Utólagos bejegyzés szerkesztés: Hát nem kihagytam, amit akartam. Egy rövid megjegyzés, hogy bár sokat csúszott az új kötet kiadása, de megérte, kevés elgépelési hiba van benne, vagyis nincs is. Végre helyén vannak a fejezetek és a pontok. Ezért megérte várni.


Kedvenc karakter: Edward, Jean-Claude

Ami kifejezetten tetszett: Olafos részek, Edward *Team Edwardos zászlót előkapja (milyen multifunkciós, Alkonyatnál is, AB-nál is jó)*

Ami nem tetszett: A vámpírok anyukája még mindig csak ébredezik, szex jelenetek, ill. új partnerek

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 ismét szép Agave alkotás

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige