Ugrás a fő tartalomra

Laurell K. Hamilton: A Harlekin

Hogy akadtam rá: Gimiben AB fanatikus lettem, egyik barátnőmnek hála.

Úgy általában az egészről: És jó sok idő után itt a magyar 14. rész, angol 15. Én inkább az angol számozással békélek meg. A legtöbb AB fan várta ezt a részt, én lényegében ezért mentem el Könyvhétre, hiszen ki ne akarná tudni, mikor lesz a sorozat már a régi. Hamilton pedig írja nekünk a könyveket (annak aki kitartóan még mindig olvassa ezt a sorozatot), és azt kell, hogy mondjam, most ismét nagyot alkotott.

Az alaptörténet, hogy van nekünk a Harlekin, amitől még a vámpírok is félnek, akiről még ők sem beszélnek, csak ha éppen feltűnnek. És igen, meg is jelennek, Malcolm, az Öröklét egyház vezetője beparázik, és még gyónni is akar. Innen gondoljuk, hogy elég nagy lehet a gond. Majd Anita talál egy fehér maszkot, amit persze, hogy a Harlekin küldött, mert ez a szokásuk/szabályuk. Persze, nem lenne AB kötet, ha minden vámpír a szabály szerint játszana, és a Harlekin ugyan minek tegye azt, saját törvényeiket is megszegik. Innentől pedig nyomozgatnak, Anita meg sokszor kerül életveszélybe. Jön Edward is, és hozza a bombabiztos csoportját is, akiknek Anita nem örül: a nevelt fiát (akit eléggé megkedveltem) és a jó öreg Olafot.

Olafot nem bírtam az Obszidián Pillangóban, de itt... Istenem, végén az a jelenet, hogy én azon mennyit röhögtem. Nem árulom el, tessék elolvasni.

Végre elmondhatjuk, hogy visszatért a történet (bár a következő AB részbe belelestem, és nekem nem kecsegtet valami nagy cselekménnyel), bár az ardeur problémánk még mindig ott van, és persze Anita megint lefekszik jó pár emberrel, aki eddig nem volt a listán, és akikről nem gondolnánk. Lehet, hogy Hamilton inkább már erre fekteti a hangsúlyt? Azt gondolja, nem a cselekmény, a történetbeli fordulatok számítanak az olvasónak, hanem a minél több pasi? Persze, megértem, biztos jó dolog a poligámia, meg a nagy hárem, és ha már valóságban nem lehet, írjuk ki magunkból. Hamilton elég jól is tette, mert hiába annyi negatív kritika, piszok jó helyen végeznek a könyvei. Szomorú lenne, hogy erre van kereslet? Nem hiszem, mert ez legalább jól van megírva (eddig). És amúgy a negatív kritikákról, múltkor olvastam, hogy Hamilton EL SE OLVAS SEMMILYEN KRITIKÁT. Mert minek? Végül is igaz, sosem lehet tudni, ki gondolja komolyan, ki csak úgy írogat. Persze, mindenkinek megvan a saját véleménye, és ez így jó.

Vissza a történetre: Hamilton meglepő módon, annyi férfi szereplőt írt a történetbe, most már tudjuk, miért. Mert minden részben van elég választék, hogy kivel fektesse le Anitát, amin majd jól meglepődünk, vagy fogjuk a fejünket "jesszusom, ő is" csatakiáltással. Tényleg nem tudom, Hamilton ezt már vajon az első résztől tervezte... mármint ezt a vonulatot. De ennél a résznél annyira nincs okunk panaszkodni, megoldják, és csak 3-4-szer van rá szükség. :D

Óh és a szereplőkről: Nathaniel (aki nekem elég szimpatikus) is a sakára áll, és "problémázik", hogy neki mi hiányzik a kapcsolatból. Ami okés, csak furcsa, hogy hova jutnak (utalás a következő rész elejére). Richard... ő is megjelenik mert miért ne, és ismét csak egy szenvedő ****. Nem értem Hamilton miért tette bele, mint Anita nagy szerelmét, és utána csak ő az egyetlen, akivel nem találja meg a közös nevezőt. Biztos a drámaiságért, hogy ne legyen cukros az egész. De amikor Richard színen volt, én személy szerint mindig téptem a hajam (jelentem még maradt elég a fejemen), vagy csak a Richard ellenesség beszél belőlem? Nem tudom, írja már meg egy Richard fan a véleményét. :)

Összességében végre kaptunk egy jó kötetet, ahol a szex elnézhető, ha az ember nem szeret így olvasni róla. És persze Edward :D akkor már tudjuk, hogy jó rész lehet. Várjuk a következő AB-t, és remélem, nem lesz megint csalódás.

Utólagos bejegyzés szerkesztés: Hát nem kihagytam, amit akartam. Egy rövid megjegyzés, hogy bár sokat csúszott az új kötet kiadása, de megérte, kevés elgépelési hiba van benne, vagyis nincs is. Végre helyén vannak a fejezetek és a pontok. Ezért megérte várni.


Kedvenc karakter: Edward, Jean-Claude

Ami kifejezetten tetszett: Olafos részek, Edward *Team Edwardos zászlót előkapja (milyen multifunkciós, Alkonyatnál is, AB-nál is jó)*

Ami nem tetszett: A vámpírok anyukája még mindig csak ébredezik, szex jelenetek, ill. új partnerek

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 ismét szép Agave alkotás

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cassandra Clare: City of Glass - Üvegváros

Hogy akadtam rá: Először lett a Harry Potter, aztán sok-sok fanfic író. Köztük Cassandra Claire, aki miatt életemben először fent maradtam egész este, hogy elolvassam a ficét, a Draco Trilógia első részét. Hamarosan megtaláltam a második részt, de akkor nem voltam jó angolos, nem tudtam tovább olvasni. Viszont megszerettem az írását. Imádtam a humorát, saját magát is kiparodizálta, és a cselekmény. Isteni. Lehet, hogy másnak a Gyűrűk Ura titkos naplók ismerős. Azt is ő alkotta. Csak leszedte netről műveit, mert megalkotta első regényét, a City of Bonest, és felvette a Cassandra Clare írói nevet. Úgy általában az egészről: Alig vártam ezt a könyvet, hogy megtudjam végre, mi lesz Claryvel és Jace-szel, és ki hal meg? Ugyanis a szerző elárulta, hogy az egyik Lightwood meghal. Az Alec fanok elkezdtek poénkodni, hogy kinek a halála viselné meg Alecet és hogy akkor inkább haljon meg Max, Alec kistestvére. A kritika innentől spoileres AZ ELSŐ KÉT RÉSZRE NÉZVE! A HARMADIK RÉSZBŐL FŐBB DOLGOK...

L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Hogy akadtam rá: Úgy éreztem, itt az ideje bepótolni a klasszikus meséket. Sorozat: Az Oz első része. Úgy általában az egészről: Dorothy nagybátyjával és nagynénjével él Kansasben, szürke élete viszont váratlan fordulatot vesz, mikor egy tornádó felkapja a házával együtt és Ozban landol, egy mágikus helyen. Találkozik az Északi Boszorkánnyal, aki segítségül annyit mondd neki, hogy el kell mennie Ozhoz, a nagy varázslóhoz a Smaragdvárosba, ő majd haza tudja juttatni a lányt. Így hát Dorothy nekivág a sárga köves útnak, és kalandjai során több barátot is szerez, a Madárijesztő, a Bádog Favágó és a Gyáva Oroszlán személyében. Igazság szerint – lehet, ez az én hiányosságaimat mutatja – ebből a meséből szintén nem láttam feldolgozást, csak talán gyerekkoromban valami színpadi darabot. (Ködösen rémlik csak már.) Annyit tudtam, hogy az ikonikusnak számító sárgaköves úton mennek hőseink, és hogy ki mit akar kérni Oztól, no meg a Nyugati Gonosz Boszorkány képe is lebegett előttem, szóval íg...

Kass Morgan: The 100 - A kiválasztottak

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között, aztán készült belőle tévésorozat. Sorozat: A The 100 1. része. Úgy általában az egészről:  Clarke egy olyan városszerű űrhajón él, ahol minden bűnért halál jár. Kivéve ha kiskorú vagy, akkor bezárnak, és a tizennyolcadik születésnapodon kapsz egy tárgyalást. De Clarke tudja, hogy hiába, ez már csak látszat, ugyanis az elmúlt években mindenkit kivégeztek, ezért is gondolja, hogy lejárt az ideje, amikor a főorvos meglátogatja. Aztán rá kell jönnie, hogy a hajó Főkancellára titkos projektbe kezdett, és 100 fiatalkorú börtönre ítéltet küld a radioaktív Földre, ami egy nukleáris háború után lakhatatlanná vált. Clarke-nak amúgy sincs mit vesztenie, mert a szüleit kivégezték és az egészről a legjobb barátja, Wells tehet. Wells pedig megpróbálta felgyújtani az egyetlen Földről megmentett fát, hogy a lehető leglátványosabb bűnt kövesse el, hogy az apja, a Főkancellár ne tudja ne Clarke után küldeni az öngyilkos küldetésre, mer...