Neil Gaiman: Törékeny Holmik

2009. június 22., hétfő


Hogy akadtam rá: Alig vártam már, hogy kiadják. És lám hamarosan meg is jelent magyarul.

Úgy általában az egészről: Neil Gaiman és novellák. Ennyiben akár jellemezni lehetne, aki ismeri Gaimant, tudja mire számítson. Tudtam, hogy kell ám hozzá erő, nekiülni, hiszen nem mindig vidám (sőt) történetekkel ajándékoz meg minket. Sokan hasonlítgatják a novellásköteteit, akkor én is. Való igaz, a Tükör és Füstöt jobban kedveltem, de ez is megállja a helyét. Ismét akadnak olyan rövid szösszenetek, amikkel én nem tudok mit kezdeni (pl. Végezetül). A versek és ilyen szösszenetek ebben a kötetben kifejezetten tetszettek, az Utasítások az egyik kedvencem.

A smaragzöld tanulmányt érdekes volt olvasni, ugyanúgy a Kavicsok az Emlék fasorról című novellát, és a Harlekin szeret és a Keserű zacc is ebbe a kategóriába tartozik. Amit szívesen elolvastam, mégsem fogott meg. A Gondtalan boldogság derék fiúknak adatik is még idetartozik.

A Falatok és falatozók, a Susan problémája nálam a gyomorforgató kategóriába mennek, ez az amikor olvasok a buszon, és utána csak meredek előre egy ideig.

De inkább az abszolút kedvencek: Október a székben - ez nagyon megfogott, egyszerűen nem lehet leírni miért. Arcasincs pórok átokvert arái az iszonytató szomj éjének tiltott zugolyában, A másik, Szössz, Tizenöt nagyarkánum a vámpír tarot-ból - ezek mind mind abba a kategóriába tartoznak, amit bármikor imádok elolvasni. Nehéz Gaiman novellákat jellemezni, tényleg, legalábbis számomra.

A napmadár, amit ugye a lányának írt ajándékba, egy kicsit lazább Gaiman mű, aranyosabb fajta és akkor idesorolnám még a Hogyan beszéljün bulin csajokkalt is.

De amire nagyon vártam, és jó hogy a végére került, legalább az maradt az utolsó falat, a Völgy császára, ahol ismét mítoszokat elevenít meg számunkra Gaiman, kedvenc hősünket megragadva, igen Árnyékot hozta vissza az Amerikai Istenekből. Miután elolvastam, azt kívántam, bár csak írt volna még ehhez egy-két kötetet. Még megteheti, de Gaiman nem az a sorozatolós fajta.


Az egész: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, ismét az Agave dícseréte ^^

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.