Ugrás a fő tartalomra

JÖN! JÖN! JÖN! Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna magyarul!


Jó hírrel szolgálhatok, végre megjelenik magyarul a Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna című regénye! A Geopen kiadó fogja kiadni, az Ünnepi Könyvhétre, ami június 7-11-e között lesz. Megtartják a gyönyörű eredeti borítót (már van róla kép is!). A kritikámat itt olvashatjátok róla. [LINK]

Miről szól a könyv? Cas Lowood édesapja meghalt és ezek után ő folytatja a munkáját. Hogy mi is ez? Szellemvadászat. A néphiedelmek és titokzatos haláleseteket nyomozva Cas, édesanyja, a boszorkány és a léleklátó macskájuk járják az országot, hogy kiirtsák a csendes amerikai népességet fenyegető szellemeket. Ám Cas pályafutásának elérkezik a csúcspontja, meg kell ölnie a Vérbe öltözött Annát. Senki nem tudja, hogyan halt meg pontosan a lány, csak azt, hogy elvágták a torkát és a táncruháját vér fedi azóta.

De hogy mégis kiknek ajánlom ezt a könyvet? Vagy miért érdemes megvenni? Íme pár indok.

1. A mitológia: Noha sokan panaszkodtak rá, hogy a szellemeket itt láthatják az emberek egy-egy adott pillanatban, sőt még testük is van, szeretném kiábrándítani őket. Ez bizony a szellem mitológia alapja. Vannak olyan szellemek a köztudatban is, akik élik az életüket, illetve a múltjuk egy szeletét újra és újra, nem is tudják, hogy halottak, árnyékot is vetnek és testük is van. A Vérbe öltözött Anna inkább azokra az esetekre fordítja a figyelmet, akik erőszakos halált haltak, és itt ragadtak a földön, és habár lehet, hogy életükben kedves és jó emberek voltak, kénytelenek újra lejátszani a haláluk pillanatát, más és más áldozatokkal. Amitől kicsit negatív hangulat vetődik a túlvilági életre, sőt, erre az is rápakol, hogy főhősünk, Cas nem is tudja, hova mennek, nem is tudja, hogy van-e Menny, Pokol, lehet, hogy ezeknek az embereknek a lelkét megöli, de hát muszáj, ha nem akarja, hogy itt a földön öldököljenek. Ebből következik:

2. Az Odaátos hangulat: Igen, szerintem a blogolvasók egy része sejti, hogy én bizony Odaát/Supernatural rajongó vagyok, és imádom a vadászós, megtört főszereplős könyveket. És íme, itt egy ifjúsági könyv, ami ezzel áll elő. Noha Cas (már a neve is elég ismerősen cseng a sorozat rajongóinak) az apját vesztette el, és nincs igazából az anyján kívül más neki, és nem küzd mindenfajta lénnyel, csak átkokkal, szellemekkel, és említés szinten démonokkal, nekem akkor is ez a picit horroros-szarkasztikus humoros hangulat a sorozat keltette érzelmeket hozta el. (Bár azért nem olyan szenvedős, nem kell félni.)

3. A szereplők: Igaz, hogy a történet 288 oldal, és ebben benne van a köszönetnyilvánítás és minden egyéb, de mégis Kendare Blake-nek sikerült minden szereplőt rendesen és kereken megformáznia, beleértve a gonoszt is, és a férfi főszereplő is hihető lett.

4. A romantika: Van ebben a könyvben romantika? Egy apró pinduri. Aki romantikus könyvre vágyik, az ne nagyon essen neki, mert itt aztán nem ez van az előtérben. Persze, számomra szép és hihető volt a Cas és Anna közötti vonzalom, hiszen mindkettejük egy elveszett és megtört tinédzser, és meg akarják a másikat kímélni attól, ami velük történt, de nem sok idejük van arra, hogy kibontakozzon a kettejük között bimbózó érzelem. Részben azért, mert Anna csak a 70. oldal körül jelenik meg, részben azért, mert a könyv pár nap eseményeit dolgozza fel.

5. A történet: Az eleje picit lassú, hiszen Cas csak beilleszkedik az új városba, és megismeri a helyet, az ott lakókat és próbálja felderíteni a környéket. Ezért én nem tudtam elképzelni, hogy annyira oda leszek a könyvért, de ne adjátok fel, a vége kárpótol érte. Persze, nem azt mondom, hogy a szemfüles olvasókat meg fogja lepni a könyv, de logikusan felépített, kis nyomozós történet. (Szintén csak egy Odaát részhez tudom hasonlítani.) Vannak véres jelenetek, amiktől kellemesen megborzongtam, de mégsem olyan részletesen, hogy 18-as karikát kapjon.

6. A magyar fordítás: Általában sokat panaszkodom erre, sőt, a többiek is, hogy nem adja vissza az eredeti mű hangulatát, és igen, van, amikor ezért nem veszem meg magyarul a könyveket. De itt elérte a fordító, hogy teljesen ugyanolyan legyen a stílus, mint angolban, és ezért szeretném megköszönni Bíró Júliának, aki csodálatos munkát végzett vele. Olyan fiatalos a szöveg, ahogy E/1-ben egy fiú szereplőtől elvárható, és tényleg a mostanában olvasott ifjúsági könyveimből ez az egyik legigényesebb fordítás. És köszönöm a kiadónak, hogy megjelenés előtt elolvashattam a magyar szöveget.

Megjegyzések

  1. Véééégre, már nagyon vártam! Júniusban szaladok a Libribe :D

    VálaszTörlés
  2. Szerintem ez az oldal nagyon klasssz!!! Imádom a horrort. Biztos izgisek, majd utána nézek. Ja és tuti, hogy nem lopok. :)
    Aláírás: Vérkirálynő!!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Ann Redisch Stampler: How to Disappear (Így lehet köddé válni)

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónő könyveit. Úgy általában az egészről:   Nicolette-tel valami szörnyűség történik az erdőben, aminek következtében kénytelen elmenekülni otthonról. A régen népszerű lány most arra kényszerül, hogy újabb és újabb személyazonosságot vegyen fel és alkalmi munkákból tartsa el magát, nem sokáig maradva egy-egy helyen, nehogy rátaláljanak. Jack nem tudja lemosni magáról a bűnöző apja nevét, ezért is próbál annyira törvénytisztelő lenni, amennyire csak lehet. Viszont a börtönben lévő testvére, Don megbízza egy feladattal, amit muszáj lesz végrehajtania: El kell tennie láb alól Nicolette Hollandot, aki megölte az ismerősüket, Connie-t. Bár Jack eleinte vonakodik, a végén beleegyezik, mikor a maffiacsalád, akik megbízták a testvérét, figyelmeztetésként rágyújtják a házat az anyjára, és bár még nem esett neki baja, ki tudja, mi fog történni következőre. Stampler könyvei közel állnak a szívemhez, imádom a stílusát és a témaválasztásait, ezért is ö