Ugrás a fő tartalomra

Laini Taylor: Füst és csont leánya

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között, és jó nagy reklámja volt.

Sorozat: A Füst és csont leánya 1. része.

Úgy általában az egészről: Karou a 17 éves, valódi kék hajú lány Prágában tanul rajzolni, és éli az életét. Kicsit különcnek tartják, hiszen nem árulja el, miért festi ilyen színűre a haját, miért van a tenyerén tetoválás, miért jár el a legkülönbözőbb időpontokban titokzatos megbízásokra, és hogy mik lehetnek ezek, és honnan szedi különböző egzotikus kis csecsebecséit? Miért tud annyi nyelven? És honnan szerzi a vad ötleteit a fura lényekkel teli rajzaihoz? Hát bizony azért, mert Karounak titkos élete van, a legelső emléke, hogy egy démon, Kénkő házában játszik, és igen, a szörnyek nevelték fel őt, de szeretettel, és ezért olyan az egész, mint egy kis család. Valamiért Kénkőnek fogak kellenek a varázslataihoz, és ezeket vásárolja fel a világ összes tájairól Karou segítségével, amikért cserébe kívánságokat osztogat.
Jajj, úgy vártam ezt a könyvet! Jajj, annyira akartam szeretni! El is mondom, mit vártam. Minden kritikában kiemelték, hogy ez nem sablonos, nem nyálas, nem átlagos, ifjúsági fantasy, hanem amire vágysz, tele történettel, fordulattal, izgalmakkal és varázslatos tájakkal. Ebből az utolsó kipipálva, na de a többi?

Sokan fogják imádni és jogosan, mert valahol ez nem egy szörnyű könyv, de nem nekem való. Nem akarok senkit eltántorítani tőle, mert Taylor mesésen ír, tényleg. Annyira jók a leírások, az első 100 oldal csupa hangulat, bár lassan hömpölygött a cselekmény, és inkább a világot mutatta be, ami teljesen élvezetes volt. Imádtam Kénkő boltját, a különös lényeket (madár-pillangók), és hogy Karou mennyire szereti ezeket a démonokat, mintha a családja lenne, és tényleg, azok is. Ami viszont kétes elem az írásmódban: az a nézőpontváltás. E/3-mas a regény, ezért jobban átjönnek a leírások, és nem is annyira irritáló, ha nézőpontot vált, de történetvezetésileg volt elég rossz húzás. Van olyan lényegtelen szereplő szempontjából egy egész fejezet, ami tök felesleges, csak szószám húzás, RÁADÁSUL UGYANAZT LÁTJUK MÉG EGYSZER TELJES EGÉSZÉBEN A FŐSZEREPLŐ SZEMPONTJÁBÓL. Hozzáadott valamit, hogy láttuk, hogy kis szereplő féltékeny? Semmit. És ez a baj, hogy tele van ilyen hullámvölgyekkel a könyv. Rengeteg helyen pont a nézőpontváltás miatt lesz fájdalmasan átlátszó a történet, és ezt nagyon sajnáltam.

Tehát a történet: Az első 100 oldal az említett világbemutatás, ahol az olvasó azon töpreng, ejj, mi lehet a főhős, jajj, mi lehet itt a világgal, mire kellenek a fogak? Na, ez lenne igazán érdekes a könyvben, de történik valami, ami miatt ez kiíródik, és jön A PASI. Aztán 300 oldalon csöpög a nyál. Nekem nem tudja senki bebizonyítani, hogy A) ez nem sablonos B) ez nem túl rózsaszín, C) ez lényeges a történet szempontjából. Értem én, hogy lehet ez feltétlen kellett az írónő szerint, de nekem nem ment le a torkomon. Na, de mi is történik ebben a rózsaszín 300 oldalban? KÉT NAP! Az előtt egyszer találkozott a két főhős, és első látásra egymásba szerettek. Annyira jó nekik!

Aztán ott a rejtély, hogy micsoda is Karou, na ez az említett nézőpontváltás miatt nem meglepő, és elhúzzák. Már a könyv fele előtt ki lehet találni, hogy kicsoda ő, és 100 oldalon azon huzavonáznak, hogy elmondjam/ne mondjam/akarom tudni/nem akarom tudni. Esküszöm, legszívesebben beléptem volna a lapok közé, és felpofoztam/kibeleztem volna mindkét főszereplőt. Talán azért nem hatott meg ez a rész, mert az érzelmek nem jöttek át, egyedül Karou és Kénkő közötti apa-lánya kapcsolat és ennyi. Na de a többiek? Egyáltalán nem hatottak meg, és noha a szereplők nem annyira kartonfigurák, mégis utáltam őket, nem tudtam együtt érezni velük, és a végén, tényleg átváltott mindkettő az igazán negatív karakterbe. Vagyis nem bánnám, ha véres halált halálnak mihamarabb. Na és aztán 200 oldalon át mesélik el, hogy kis is Karou, közben nyálazva, olvadozva, hát olyan remek volt, majdnem kitéptem az összes hajam. Összevissza ugrál időben, és bevallom, ezt két mondatban le lehetett volna rendezni, nem KÉTSZÁZ oldalban.

Nem tetszett ez az aránytalanság a könyvben, mert unalmassá tette az egészet. Mert tudtam, mi lesz, mi történt, semmi nem kötött le benne, főleg az is közrejátszott, hogy a szereplők nem szerethetőek. Azt még hadd tegyem hozzá, hogy az első három fejezetben nem lehet tudni, hogy mi a jó élet folyik itt, mert a főhős elfelejti megemlíteni nekünk, hogy ő tud a természetfelettiről, pedig a fülszöveg is ellövi, így ez teljesen felesleges volt, sőt, csak még idegesítőbb lett tőle, nem izgalmas.

NA DE A MITOLÓGIA! Mint említettem, világkidolgozás az van, és szép is az elején. Aztán csavar rajta egyet, és nem a fülszöveg szerinti „jajj, a szép a jó, a csúnya gonosz, vagy fordítva” dolog áll fent. Hanem egyszerűen ezek se nem angyalok, se nem démonok, csak úgy vannak. Én azok közé tartozom, akik szeretik, ha a démonoknak és az angyaloknak köze van Istenhez, Luciferhez, a Mennyhez és a Pokolhoz, hát itt nincs, és ez az, ami még inkább levont számomra a kötetből. Szó sincs róla, kidolgozott a dolog, de pont azt festette fel, amit én utálok. (Ezt spoiler nélkül nem tudnám leírni, a lényeg: van benne egy hangulatváltás a felénél, és pont olyan lesz, amit én ki nem állhatok.)

És aztán jöjjenek a logikai bakik, mert vannak: A főhősünk, aki démonokkal él, és tudja, hogy démonok, úgy gondolja, hogy 4 démon létezik a földön, csak azok, akiket ő ismer. LOGIKA? HOL VAN EBBEN LOGIKA? A két főhős leáll beszélgetni az épp gyilkos szándékú ellenfeleik előtt, gondolván, úgysem látják, se nem hallják, hogy ők most beszélgetnek. TÉNYLEG? A rendőrök körözni kezdik a főhőst, mert repült. (ANNYIRA JÓ! A cseh rendőrségnek jobb dolga nincs. Főleg, hogy alig pár fejezetet arra pazarolt az írónő, hogy bemutassa, hogy az emberek az ilyen apró dolgokat is megmagyarázzák maguknak racionálisan.)

Vannak nevetséges dolgok, amiket nem tudtam komolyan venni: A főhős annyira gyönyörű, hogy mindenki elsőre beleszeret, és hárman vagy többen akarják megdönteni. Csinálnak a főhősnek élő sálat madarakból, akik megeszik róla a cukrot. (Mert bálba cukorral szórták be. :DDD) És a démonok eredetlegendájában az angyalok a nemi erőszaktevő Nap véréből lettek. Tudom, eredetmonda, de akkor is jót kacagtam. És akkor ott vannak az angyalok, akiknek ki van festve a szeme (a férfiaknak, ettől egzotikusak), járnak WC-re (ezért lett szerencsétlen angyal nekem Kakamatyi-Kaksimanó és a többi, mert a főhős elkezd ezen töprengeni, hogy kell-e neki kakálnia, ÉS KELL!), és lávalámpaként világít a szárnyuk a sötétben. Jajj.

De vannak jó dolgok is, az említett hangulat, az első 100 oldal környékén, az egzotikus tájak leírása, a főhős elveszettségének, magányosságának leírása, hogy mennyire elkülöníti őt a folytonos hazudozás a másik életéről. És a nagy kérdés az angyalok és démonok között, mivé tesz minket a háború, van-e más megoldás, és mi tesz minket szörnyeteggé.

A vége, nos, elvileg meghökkentő lenne érzelmi szinten, de mivel nekem egy krumpli érzelmi színvonalán mozgott a könyv, engem nem hatott meg, és mivel a 7. fejezettől kezdve tudtam, hogy ez lesz (60 fejezetből), meg se lepett. Amit még ide megjegyeznék: idegesítően minden fejezetcím az adott fejezet szövegéből szó szerinti kiemelés, és ezzel lehet engem az őrületbe kergetni.

Azt mondom, hogy ez a könyv rosszul járt velem, mert olyan a felépítése, olyan elemeket használ, amit én szívből gyűlölök, és nem, kívülről ez egyáltalán nem látszott, mert becsapós. Taylor tényleg tudna írni, a szavakkal nincs gond, de számomra túl egyetlen volt a könyv, nem azokra a dolgokra helyezte a hangsúlyt, ami engem érdekelne, és túl sok és rózsaszín volt benne a romantika. Aki viszont él-hal az angyalos-démonos ifjúsági romantikáért, annak hajrá, hátha mást jobban megnyer, nem olyan rossz, de nem is akkora történet, ahogy beharangozzák. Nekem csalódás volt.








Kedvenc karakter: Kénkő

Ami kifejezetten tetszett: a hangulata az elején

Ami nem tetszett: piszok lassú, piszok nyálas, kiszámítható, Kaksimanó :DD

A történet: 3/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Kossuth kiadó

Kiadás dátuma: 2012. május 10. (elvileg, én angolul olvastam)

Oldalszám: 432 oldal

Megjegyzések

  1. Ezek után én most mennyire örülök, hogy nem kaptam recit a könyvből!
    Köszi a posztot, mert így nyugodtan ráérek halogatni a beszerzését.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Háh, nem gondoltam, hogy ilyen lesz az első komment. Az az igazság, nem egy rossz könyv, de nagyon nem nekem való. Félek, majd a sok rajongó jön, és én leszek az egyetlen, aki megint kilóg a sorból. :D De nem baj, ilyen vagyok.
      Majd azért kíváncsi vagyok, ha olvasod, hogy fog tetszeni. :)

      Törlés
  2. Ez a poszt most feldobta a napom, én se fogom kezem-lábam törni érte, ha már egyszer úgyis le vagyok égve.Köszi! :) Ja, és Kaksimanót is, mert ha a kezembe kerül majd a könyv, ezt a nevet már biztos nem mossa le magáról... XD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj, nem akartam ám szegényre ezt a nevet ráragasztani. :D

      Törlés
  3. Ne számíts semmi jóra, ha két nap alatt alakul ki a nagy lamúr.
    Eret tudnék vágni magamon olyankor, amikor az egy életre való egymásba szerelmesedés három mondattal el van intézve, és emellett olyan dolgokra szánunk oldalakat, mint a wc használat, vagy hasonló banális dolgok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Gretty: Igazából a szerelem nekem hihetetlen volt, hiába is próbálják magyarázni az instant-love-ot, nekem instant maradt. Amúgy a wc-zésről nincs sok írva. :D Egyszer sétál el az angyal a mosdóba, és ennyi. De mondjuk nekem sok volt a töltelék jelenet, ami nem adott hozzá semmit. Viszont mindig fennáll, hogy csak én látom így. :D

      Törlés
  4. Nyugi! Ha mégis tetszene, nem foglak csuklásra kényszeríteni. :)

    VálaszTörlés
  5. Nekem lehet, hogy tetszeni fog, tudod én szeretem a nyálasabb könyveket:)) Hehe.. most a Halo-t olvasva:) az angyalok itt emberi testben vannak a földön és szintén vannak szükségleteik:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @kelly: Igen, épp az jutott eszembe, hogy szerintem ez neked bejön majd. :)

      Törlés
  6. Hajj, nem vagyok oda a túl romantikus könyvekért (többnyire), úgyhogy azt hiszem, nekem ez felejtős, amíg nem kerül véletlenül olvasókörös listára. XD

    VálaszTörlés
  7. Hát én kíváncsi lettem rá, szerintem nekem is tetszeni fog :D .......oda vagyok a romantikáért.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Szilvamag: Szerintem sokaknak tetszeni fog, mert alapjában véve jól megírt fantasy, csak szegény pont azokat az elemeket hozta be, amit én utálok, meg túl sokan mondták nekem, hogy ez cselekmény dús, nem romantikus... :D És tök mást kaptam. Szóval szerintem aki odavan a romantikáért, az imádni fogja. :) Mondjuk remélem, hogy a 2. rész jobb lesz, és hátha nekem is tetszeni fog. :D

      Törlés
  8. A magyar még meg sem jelent:)
    Tehát a kritika az angol könyvnek szólhat.
    Ezek után meglepő, hogy valaki lehúz egy 'MAGYAR KÖNYVET", úgy hogy még meg sem jelent. Jó hogy olvastad, ajánlod...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Névtelen: Neked átírják a magyar könyveket? Nem a tartalom és a fogalmazás és a karakterizálás lényeg? Magyarban miben lenne más a könyv. (Azért szoktam magyar címmel írni azokról, amit angolul olvasok, hogy tisztán lehessen látni, mit lehet majd magyarul is kapni. És a kiadó ígérte 10-ére, nem én.)

      Törlés
  9. "Neked átírják a magyar könyveket? Nem a tartalom és a fogalmazás és a karakterizálás lényeg?" Ez de igaz. :P Utálom, amikor valaki ok nélkül kötekedik... Mellesleg ízlések és pofonok. Én bírom a könyvkritikáid. :D Bár szemeztem a könyvvel, de akkor én is hátrébb rakom egy kicsit a listán. Az alapsztori miatt viszont tennék egy próbát. :D Imádom a romantikát, de nem a nyálasat. XD 2 napos szerelem meg manapság nagy divat... sajnos... Nekem inkább az ilyen sok veszekedés, aztán szerelem típusú kapcsolatok a gyengéim, illetve a fokozatosan kialakuló szerelem. :D Úgyhogy előre látom, hogy a romantikánál max falba verem a fejem egy párszor. XD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Sillya: Azzal semmi bajom nem lett volna, ha azt írja, hogy tetszik neki. :D De hogy a magyar meg angol könyv különböző, persze néha lehet rossz a fordítás stílusa, lehet, néha pont, hogy az jobb, de ez olyan mellékes, főleg, hogy az eredetit olvastam, az az alapszínvonal.
      Amúgy nem tudom spoiler nélkül megmagyarázni, hogy mi nem tetszett a romantikában, de nekem ez így sok volt, és nyálas, míg mások imádták, szóval tudom, hogy ezzel a könyvvel én lógok ki csak a sorból. :D

      Törlés
  10. Szia Gigi, én is Gigi vagyok, képzeld. :) No, de nem is ez a lényeg. Elolvastam a véleményedet és a könyvet is egymástól függetlenül. Nekem tetszett. Azok a dolgok, amiket felvetettél, így, visszagondolva elgondolkodtatnak, de, valahogy engem annyira magával ragadott a történet nem evilági, misztikus vonala, hogy tkp. nem is zavart. Azzal egy picit vitatkoznék, hogy két nap alatt szerettek egymásba. Mert, ugye ők már a másik világban érintették meg először egymást (a csatában), és a szerelem lassan alakult ki köztük. Itt, a Prágai/Marokkói színben csak felismerték egymást. Érezték a vonzalmat, csak nem tudták megmagyarázni. De, nem vitatkozásból szólok hozzá, csak friss az élmény, és érdekes volt a Te szemszögedből is végiggondolni a történetet.

    VálaszTörlés
  11. @Brigitta: *SPOILER SPOILER SPOILER SPOILER SPOILER SPOILER*
    Nem veszem ám kötekedésnek, mert nem úgy írtad. :) Viszont én nem szerettem a világ, mert konkrétan csak egy középkori felépítésű párhuzamos világ, én meg nem kedvelem az olyat, főleg, hogy angyaloknak meg démonoknak volt bejelölve.
    A romantikáról: Nekem a másik világban is első látásra történt a szerelem, és nekem az sem volt hiteles, azért írtam így kritikában is, engem ez sem győzött meg. :) Viszont attól még nem bűnrossz könyv az tény, csak nem is nekem való, meg túl sokat vártam tőle. :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige