Könyvek, kiadók, vélemények

2009. november 28., szombat

Hmm... most rámjött az írhatnék. Egy icipici agymenés. Könyvekről, kiadókról és persze mindez csak saját vélemény. Nem akarok ezzel senkit sem megbántani, nem azért készült.

Az igénytelen könyvek piaca

Mostanában sok ilyen van. Miért? Mert el lehet adni. Igazából logikátlan, kidolgozatlan, összecsapott művek ezek, amik szinte olvashatatlanok azoknak, akik már sokat olvastak, és nagy az elvárásuk. (Vagyis nem muszáj kiszámíthatatlannak lenni egy regénynek, de logikusnak igen.) Tegyük fel van egy könyv, ami remekül megvan írva, elgondolkodtató, megfogja az embert, a hatása alatt van. (Nálam ezek a Neil Gaimanek, novellák és regények egyaránt és a Cassandra Clare-ek) Ezeket persze nem mindenki találja jónak, de viszonylag kevés panasz érkezik rájuk. Gaimannél néha nem tudom kitalálni a cselekményt, ezért IS érdekes. Clare-nél, ha néha átlátszó is, legalább ténylegesen a nyomokból ki lehet találni (nem csak úgy behozott valami, mint Rowlingnál a Halál Ereklyéi, stb.) és úgy van megírva, hogy élvezetes.

Én a magam 19 évével az ilyen könyveket szeretem. Akkor ugye most vannak a divat stílusok (khm... vámpírok khm...) és ezekkel BÁRMIT el lehet adni. Miért gond ez nekem? Kivételesen engem nem zavar, hogy ha valaki az ilyet szereti. Ami logikátlan, hihetetlenül felépített, és inkább hajaz egy Mary-Sue (tökéletes karakter, általában az íróról mintázott) fanfictionre. Csak ugye én szeretem a vámpírokat, méghozzá ANNE RICE óta (csakhogy ne mondhassák rám, hogy én is Alkonyat tini vagyok), szóval minden ami vámpír, az érdekel, szeretem a rejtélyes, sötét karakterüket, ahogy lehet velük ábrázolni az emberiség bajait. No igenám ekkor jön az, hogy jön az Alkonyat, ami tiniknek szól, nem is valami bonyolult, de érzelmes. Én szeretem az Alkonyatot, nem fújjolom, átérzem, kedves, kis rózsaszín történet, ami valljuk be, néha kell az emberi szívnek. Pl. nekem. Szóval az Alkonyat megnyitotta a vámpírok kultuszát egy másik rétegnek, nem a horror kedvelőinek (itt nem a gagyi horrorfilmekről beszélek, amit ki nem állhatok), hanem a szerelmes tiniknek. Tiniregények kishazánkban, ami minőségi és külföldi? Én nem sokkal találkoztam. (Nem, Meg Cabot nálam nem az.) És ugye a tinilányok egy nagy bázis, és nagyjából két részre oszthatjuk. Azok a tinik, akik eleve nem sokat olvastak, max. romantikus történeteket, és ők a fiatalabbak (12-14 éves korosztály) és akik többet olvasnak, talán igényesebbet, klasszikusokat is (14-21 éves korosztály). Na, a YA (young adult - fiatal felnőtt) könyv kategóriát én inkább az utóbbi korosztályhoz sorolnám, de persze a YA megcélozhat fiatalabbakat is. Mit akarok kihozni? Hogy pl. amíg nekem nem tetszenek a szerintem "igénytelen" könyvek, addig egy 12-14 éves tudja értékelni, mert nincs akkor irodalmi igénye. Elhiszi, hogy első látásra van olyan szerelem, amit egy-két könyvben leírnak (Evernight, Megjelölve), hogy normális viselkedés, amit bizonyos szereplők mutatnak (Evernight, Megjelölve), mert talán nincs annyi élettapasztalatuk, vagy náluk még így működik. Hol itt a baj? Az, hogy vámpírosként árulják és nem feltétlen tinikönyvként, én pedig megveszem, elolvasom, és csalódok. Lassan már nem merem bevallani, hogy a vámpírokat szeretem, mert azt mondják, "te is az az Alkonyat fan vagy." *sóhaj* Mindenkinek más az ízlése, így amit én kidolgozatlannak találok, lehet más felnőtt és élvezi, mert ő azt szereti, mindenki más értem én. De ezeknek a könyveknek ilyen körben nagyobb a negatív visszhangja.

Alkonyat vs. Harry Potter

Kérdem én, mi a fene ez? Mi az, hogy ez vs. ez? Össze nem lehet mérni a két könyvet, össze nem lehet hasonlítani, maximum egymás mellé rakjuk, megmondjuk, hogy az író itt így ír, a másikban a másik író meg amúgy. De hogy az egyik jobb, mint a másik? Már nem azért, de ez két külön kategória. Harry Potter egy mindenkinek szóló ifjúsági regény. Minden korosztály, minden nemű emberke talál benne valamit, a világ lenyűgöző, a karakterek isteniek. Pont. Vége. Az Alkonyat pedig egy főleg lányoknak szóló, szerelmes regény. Pont. Vége. Mindkettő kultusz, de miért szidnánk egymást? A két fanság tökéletesen megfér egymás mellett. Mellesleg sokszor hallom, hogy az Alkonyat az új Harry Potter, na és, az én kedvenc sorozatomra meg azt mondják, hogy az új Harry Potter ÉS az új Alkonyat? Most kezdjem el utálni magam, mert mindhárom sorozatot szeretem?

Vámpír, vámpír, ki a házból...

Ősi téma. Sokan szeretik. Én is. Ki ne szeretné a rejtélyes, sötét karaktereket, akik az öröklét keménységével küszködnek? Klasszikus vámpírirodalmat (Bram Stroker) még nem olvastam, odáig nem jutottam, nekem Anne Rice az alapkő. Azok vámpírok. Aztán jött az Anita Blake, ott leszámítva, hogy erotikus könyvsorozatról van szó, a vámpírok PONTOSAN OLYANOK, mint ahogy én képzeltem, csomó különleges képesség, mindegyiknek más, nagyon jól kialakított világ. Egyszerűen szuper. Alkonyat, nem, ismétlem nem vámpíros könyv, szerelmes regény. A főszereplőt én először egy egyszeri halhatatlannak néztem (Edwardot), ez van, nekem le sem esett a film előzetesből, hogy vámpír. :D És igazából itt a vámpírsággal, csak kiemelnek valami elkülönülést, és eleve nem véres akart lenni ez a regény, sőt Meyer utána se olvasott a vámpíroknak. Engem itt ezek a halhatatlan lények nem zavarnak, az átlag vámpírok ott vért isznak, járkálnak napon és ölnek. Míg máshol rettenetesen nem vámpírok. Az egyik sorozatban pl. semmi vámpírság nincs bennük (nem hogy napon járnak, de X éves korukig nem is kívánják a vért, plusz valami hülyeség, ahogy átváltoznak), és miért írták úgy meg? Miért? Mert a szerkesztő azt kérte. Mert ezzel mint említettem, bármit el lehet adni.

Egyszer jártam egy könyvesboltban. Vámpíros könyvespolcon: Ward, Meyer - Twilight saga, Meyer - Burok, Evermore, Blue Moon, True Blood. Fantasy polcon: Anne Rice összes Vámpírkrónikája. Krimi polcon: Anita Blake, a vámpírvadász. Na igen, AB-ben nulla vámpír, a cím is mutatja, Anita mindet levadászta. :D Ezt sem bírom: egy csomó könyvesboltos kiküldött, mikor a Könyvmolyképzőt kerestem, "mert nincs ilyen kiadó," aztán hopssz, mégis, és most már külön Alkonyat polcuk van.

Csomó negatív kritizáló az Evermore-t is egybevonja a vámpírokkal, mikor annak köze nincs ahhoz. Olvasd el, aztán ítélkezz! Szóval most mindenki, mindent, amiben van vámpír és ő nem tinédzser, azt leszidja, mert "most ez a divat, az újabb őrület."

Ha valamiben csak egy vámpír van, és igazából démonokról és angyalokról szól az egész (ki találja ki miről írok?) azt is vámpírokkal reklámozzák. Mert most ez a menő. Lassan nem merek hozzányúlni egy vámpíros könyvhöz sem, pl. a True Bloodot sem olvastam el, mert ALKONYATTAL reklámozzák. Miért? Én ahol meglátom az ALkonyat hasonlatot, már futok is, mert valami erőltetett vámpíros könyvnek gondolom (ld. Evernight, Éjszaka háza).

Könyvmolyképző, Agave, avagy az elfogultság netovábbja

Kiadók. Ki az, aki ragaszkodik egy kiadóhoz, szereti őket, és mindenegyes könyvüket átválogatja, hogy érdemes-e megvenni? Kezeket fel! *magasba lendíti a mancsát* Igen, én is ilyen vagyok. Szeretem az Agavét, mert valljuk be, a pénzem nagy részét miattuk költöm el. Ők azok, akik a Harry Potter után belerángattak az olvasásba. Igényesen adják ki a könyveiket, szerintem még jó áron is, a kötés jó, a borítók, hát azok valami meseszépek, és jó az ízlésük. Hamilton, Neil Gaiman, amit biztos megveszek, Christopher Moore-ra eddig csak a nyálaztam, ott van Stephenie Meyer, Roger Zelazny (erre is csak pályázom), Suzanne Collins (amire már annyira vártam, hogy elolvashassam, erre nem kiadják?), ugyanígy Richelle Mead. Na, és a pólók! Azok a szép Anita Blake-es pólók, azokat csak köszönni lehet az Agavénak, hát még milyen jó, hogy nyitottak webshopot. Na, de a lényeg, én róluk ömlengek, én őket szeretem. Ez nem baj, hiszen ez még az egészséges keretek között van.

Könyvmolyképző: Régebben nem hallottam róluk, semmit sem. Aztán megszerettem Meyert meg az Alkonyatot, és lááásanak csodát, kiadják, ők. Szerveztek első találkozót, kaptunk szép ajándékokat (kitűzőt, posztert), és együtt lehettünk hasonszőrű örültekkel, akik már rég tudták mi az a Team Edward, Team Jacob és Team Svájc, míg a többieknek fogalmuk sem volt róla. Aztán elkezdték megvenni a YA fantasy könyveket, amiket feljebb említettem, és MINDEN olyan könyvet kiadtak vagy ki akarnak adni, amit valaha szimpatikusnak találtam. Ők erre mennek, behozzák azt, amire a tiniknek szükségük van. Romantikus fantasy fiataloknak. Jó, jó, az Alkonyat hajszolás (Twilight könyvklub, Twilightereknek akció) egy kicsit túlzott reklámfogás, de biztos valaki örül neki. Elismerem, az Eclipse-t egyszerre című bejegyzés sem volt valami szépen megfogalmazva, és néhányan sértőnek találhatták, de komolyan, utálni ezt a kiadót? Hahó! Hát mennyi könyvet hoznak be. Nekik bátran lehet írni, max lassan válaszolnak, vagy nem válaszolnak, de talán meghallgatják, amiket javaslunk.

Sok helyen láttam, hogy ahogy kiírta a Könyvmolyképző, hogy milyen kiadásokat tervez, egyből, ismétlem, EGYBŐL felteszik fórumra, hogy "Jajj, honnan tudnám, ezt és ezt és ezt és ezt, leszedni MAGYARUL?" Basszus, komolyan, a Könyvmolyosok felteszik a listájukat, hogy mire számítsunk, hogy örüljünk, lássuk mennyi filmesélyes könyvet megvesznek. (Mert bizony a nagyjából film lesz, amit ők kiadnak.) És erre mit adnak nekik? Csak úgy veszik a kiadót, mintha ajánlaná a könyveket.

Nos én úgy vagyok vele, hogy az Alkonyat és a Csontváros (ez lenni az én naaaaaagy kedvencem, a mindennél jobb könyvecském) az, amit biztosan megveszek tőlük. A többi? Nekem túl sokat adnak ki, hogy akár egy évbe is azokat megvegyem. És bevallom, nem mind érdekel. Az Eperszedő érdekel, a Gemma Doyle-t megvettem, ahogy az Evermore-t is, meg a Pokoli Báléjszakákat is (hogy hagyhattam ki, hogy ők voltak számomra az elsők, akik lefordítottak egy antológiát!). A kiadótól lehet mintát kérni, bele lehet olvasni, nem kell előtte leszedni. Dehogy leszedni, az még a kisebbik gond lenne, hanem...

Fordíts, mert I'm not English!

Kalózfordítás. Mindig volt, mindig lesz. Nem olyan nagy baj. Ezt már valahol kifejtettem, szóval maradok a kisebbik résznél. Sokan nem tudnak angolul. Sokan ezért várnak sokat, sok sorozat sok folytatására. Én is néha. Néha nem. Néha megveszem angolul, mert úgy jobban szeretem. Vagy megveszem így is, úgy is. Nem, nincs sok pénzem. Kiválogatom, mi kell.

A Harry Potternek nem okozott sok gondot a kalózfordítás, az amúgy is mindenkinek kellet, még az is megvette angolul, aki nem tudott angolul. Az Alkonyat hasonló. No, de a többi? Amik nem is híresek? Elhiszem, valamikor az ember előbb beleolvas, és meggyőződik róla, hogy megvegye-e, de erre ott a könyvesbolt, vagy a feljebb említett mintakérés. De azért szerintem ahhoz kell elég vastag bőr ahhoz, hogy valaki a "Várható megjelenési lista" után egyből MAGYARUL KÖVETELJE (nem kérje) azt a könyvet... Nem tudom elképzelni, hogy ezt hogy gondolja valaki...

A Vörös Pöttyös könyvek mindent visznek

Nagy monológom végére érek... És talán le is vezettem a feszültségem/hülyeségem. (Soni: Addig jó, amíg nem a 220-at vezeted.)

A vörös pöttyös könyvekkel semmi bajom. Tisztázzunk valamit. Közük nincs egymáshoz. Ha én azt mondom, hogy az Evernightot nem szeretem, akkor nem szeretem, ha én azt mondom, hogy az Alkonyatot szeretem, akkor szeretem. Ez csak egy gyűjtő csoport, ami összezavarja a könyvesboltosokat, meg gondolom ilyen fedőnév alatt adják ki a tini, romantikus könyveket. Pl. az én extra kedvenc könyvem (Csontváros - Cassandra Clare) is itt fog kijönni, és nekem az visz mindent, a Harry Pottert és az Alkonyatot is, de csak nekem, mert arról szól és úgy szól, ahogy nekem tetszik. Semmi olyat nem találtam benne, ami nem tetszett volna. Míg a két nagy kultusz sorozatban igen. És lám, ez is Vörös Pöttyös könyv. De tisztázzunk valamit, kedves olvasó társak, ezeket nem szabad egy kalap alá venni, nem egy író írta őket, nem egy színvonalúak, össze nem lehet hasonlítani.

Alkonyat rossz, akkor a többi is...

Valahol olvastam, hogy valakik (elég sok valaki) nem szereti a Könyvmolyképzőt és a Vörös pöttyös könyveket, ahogy említettem, a kedvenc sorozatom is ide jön ki. És jó könyv, tényleg, igényes és minden más, ami kell. De valakik képesek lesznek azért nem megvenni, mert... mert Könyvmolyos. Ezt sem értem. Nem a kiadó alapján kell megítélni a könyvet, és végképp nem egy kiadónál megjelent másik könyv alapján.

Ennyi voltam mára. Muszáj volt. :D Remélem, nem untattam senkit halálra.


Laurell K. Hamilton: Az éjfél simogatása

2009. november 15., vasárnap


Hogy akadtam rá: Szeretem Hamiltont.

Úgy általában az egészről: Talán másfél évnyi várakozás után kezembe vehettem a várva várt Merry Gentry következő, negyedik részét. A történet ott folytatódik, ahol a másik abbamaradt. Épp sajtótájékoztató van, Merry és testőrei szeretnék elterelni az újságírók figyelmét arról, hogy bizony egy sidhe próbálta megölni Merryt mágiával. Egy-két ügyeskedés után sikeresen véget ér a sajtótájékoztató, amit kivételesen a tündérdombokon belül tartottak. Ám kettős gyilkosság történik: egy alacsonyabbrendű feyt és az egyik riportert megölik. Nagyon úgy tűnik, hogy Merryéknek rá kell venni Andaist, a királynőt, hogy beengedjék az embereket a tündérdombokba. Erre pedig ugye nem volt még példa.

Maga a könyv ismét egy remekmű Hamiltontól. Érdekes, izgalmas, a cselekmény sodor magával, szinte letehetetlen. Persze, azért néha le kellett tennem. Van benne szexualitás, mint az Anita Blake-ben, de itt valahogy jobban beleillik. Tündérek, termékenység, miegymás. És ami még inkább tetszik ebben a sorozatban, hogy az egésznek van egybe egy története, így jóval érdekesebb, és jobban várom a következő részt. Hamilton megint csak kitett magáért a mitológiában, úgyhogy erre sem lehet panasz, ez egy nagyon jól megírt kötet. Eddig csak az első Merry Gentry részre panaszkodtam, szóval eddig ez a sorozat jobban szerepel nálam, mint az Anita Blake. No persze, ott az első 9 résszel sem volt baj. A lényeg, hogy Hamilton kreatív, és itt ezt megmutatja.

A fordításról, magyar kiadásról: A borítókat eddig ennél a sorozatnál nem szerettem, de az Agave most olyan szépet alkotott, hogy napokig csak néztem a borítót és csorgattam a nyálam. A cím, hát, ezt jelenti a Stroke of Midnight, meg hát erotikus könyv, ezért a címekben benne van, hogy ölelés, csók, simogatás, stb. De a Stroke of Midnight kifejezést amúgy is használják az angolok. Legalábbis én már találkoztam vele, és ez így lefordítva, kicsit erőltetettnek és kicsit sutának hatott, de hát a cím legyen a legkevesebb baj. A fordítás: arra nem lehet panasz, egész pofás lett. Viszont azon lepődtem meg, hogy ugyanaz a fordító, mint az első három kötetben, de számomra teljesen más volt a stílusa, vagy csak én vagyok dilis? Mindenesetre tetszett a fordítás, de persze, jó néhány helyen itt is vannak megszokott elgépelések. *sóhaj* Úgy látszik, ez már nem hiányozhat a könyvből. Pedig mennyit is dolgoztak ezen? Mennyit is csúszott a kiadás? A Harlekinnél legalább a pontokkal nem volt gond.

Kedvenc karakter: Galen, Doyle, Rhys, Misztrál

Ami kifejezetten tetszett: A mitológia

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból, megérdemli, rendkívül szép lett

Carla Jablonski: Reckonings (Leszámolások)

2009. november 5., csütörtök

Hogy akadtam rá: A kedvenc képregényem regényesített változata.

Úgy általában az egészről: A Books of Magic sorozat 6., azaz befejező része. Mármint csak lenne, mivel a képregény nem itt ér véget és nem így. Sajnáltam, hogy vége szakadt a regénysorozatnak, sajnáltam, hogy lesarkították, hogy kivettek pár szereplőt (Leah, Boldog, Cyril, stb.).

Az alaptörténet itt, hogy Timet eltiltották Mollytól és amilyen okos a mi főhősünk (tényleg bírom Timet) macskává változtatja magát, csak úgy spontán. Mert ugye macska alakban akar bejutni Mollyhoz, szerencsétlenségére Molly éppen elszökött beszélgetni Maryával. Azon tanakodnak a lányok, hogy mit is tegyenek most, hogy Timből lehet a világ legnagyobb gonosza. Ezt sajnos végighallgatja Tim is, megjelenik még a Test Művész is, aki minden férfiból kihozza az állatot. Szó szerint, állattá változtatja őket, meg mindenkinek megnézi a belső állatát. Természetesen Timünket is magával viszi, hogy kezelésbe vegye, és ennek nem éppen lesz jó hatása.

Érdekes történet, és ismét csak van mondanivalója. Ami talán egy kis rossz ízt hagyott maga után, az a vége. Ami nem ilyen volt, és még lenne tovább is. Kár érte.

Készült az alábbi képregény kötetek alapján: Nehéz szeretet, Tűhegy, Red Rover, Red Rover, Ahogy szokott lenni
Kedvenc karakter: Tim Hunter, Tamlin

Ami kifejezetten tetszett: Az egész, a tetoválás

Ami nem tetszett: Nem így van vége.

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Carla Jablonski: Lost Places (Elveszett Helyek)

2009. november 2., hétfő

Hogy akadtam rá: A kedvenc képregényem regényesített változata.

Úgy általában az egészről: A Books of Magic sorozat 5. része. A kedvenc képregényeim alapján. A prológusban Timet látjuk, de nem akármilyen Timet, a 33 éves Timet. Igen, a jövőben játszódik. És igen, amit a BoM 1-ben láttunk, valóra vált, Tim gonosz. Egy démon társaságában éldegél és Mollykat nevel. Kérdezhetitek, hogy micsoda? Igen, Mr. Timothy Hunter mániája Molly, mindenáron szeretne normális feleséget nevelni belőle. De persze a Mollyknak megvan a maguk akaratuk, vagy inkább Tim nem tudja ő mit is akar. Ám Mr. Hunterrel történik valami, amire nem számít. Megváltozik a múltja. Mert ebben a történetben a múlt sem kötött, mert ugye minden időutazós filmben/történetben/könyvben azt hisszük, hogy mi tudjuk csak megváltoztatni a jövőt, de itt nem. A múlt változik. Így Barbatos (a démon, aki oda van a gyorskajákért) és Mr. Hunter elindulnak a múltba, hogy stabilizálják.

Eközben Tim Hunter éli életét, Mollyt pedig bemutatja a narloknak, ám a békés piknikezés Tim képzeletbeli helyén rémálommá változik, amikor Mollyt és az egyik narlt elrabolják a démonok világába.

Izgalmasabb kötet, és mondanivalója is van. Mégpedig, hogy mi tesz minket azzá, amik vagyunk, hogy hova tartozunk. Aranyos, kedves történet, de mégis szívszorító. Mivel már megszoktam az írásmódot, így nem találtam a stílusban semmi kivetni valót, de lehet, hogy Jablonski teljesített itt már jobban. Tanulság: a szemüveg hasznos is lehet. :)

Készült az alábbi képregény kötetek alapján: Amit a tűz hagy belőlünk, Játszóterek (A Pokolba és vissza, Te vagy a fogó, Változékony évek, A fiúk mindig fiúk maradnak, Igazi tettetés, A lovag, a sárkány és a lány)

Kedvenc karakter: Tim Hunter, Mr. Timothy Hunter, Senki

Ami kifejezetten tetszett: A háttér mondanivaló, "A fiú, aki a tengert választotta" mese

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból
Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.