Ugrás a fő tartalomra

Carla Jablonski: Lost Places (Elveszett Helyek)

Hogy akadtam rá: A kedvenc képregényem regényesített változata.

Úgy általában az egészről: A Books of Magic sorozat 5. része. A kedvenc képregényeim alapján. A prológusban Timet látjuk, de nem akármilyen Timet, a 33 éves Timet. Igen, a jövőben játszódik. És igen, amit a BoM 1-ben láttunk, valóra vált, Tim gonosz. Egy démon társaságában éldegél és Mollykat nevel. Kérdezhetitek, hogy micsoda? Igen, Mr. Timothy Hunter mániája Molly, mindenáron szeretne normális feleséget nevelni belőle. De persze a Mollyknak megvan a maguk akaratuk, vagy inkább Tim nem tudja ő mit is akar. Ám Mr. Hunterrel történik valami, amire nem számít. Megváltozik a múltja. Mert ebben a történetben a múlt sem kötött, mert ugye minden időutazós filmben/történetben/könyvben azt hisszük, hogy mi tudjuk csak megváltoztatni a jövőt, de itt nem. A múlt változik. Így Barbatos (a démon, aki oda van a gyorskajákért) és Mr. Hunter elindulnak a múltba, hogy stabilizálják.

Eközben Tim Hunter éli életét, Mollyt pedig bemutatja a narloknak, ám a békés piknikezés Tim képzeletbeli helyén rémálommá változik, amikor Mollyt és az egyik narlt elrabolják a démonok világába.

Izgalmasabb kötet, és mondanivalója is van. Mégpedig, hogy mi tesz minket azzá, amik vagyunk, hogy hova tartozunk. Aranyos, kedves történet, de mégis szívszorító. Mivel már megszoktam az írásmódot, így nem találtam a stílusban semmi kivetni valót, de lehet, hogy Jablonski teljesített itt már jobban. Tanulság: a szemüveg hasznos is lehet. :)

Készült az alábbi képregény kötetek alapján: Amit a tűz hagy belőlünk, Játszóterek (A Pokolba és vissza, Te vagy a fogó, Változékony évek, A fiúk mindig fiúk maradnak, Igazi tettetés, A lovag, a sárkány és a lány)

Kedvenc karakter: Tim Hunter, Mr. Timothy Hunter, Senki

Ami kifejezetten tetszett: A háttér mondanivaló, "A fiú, aki a tengert választotta" mese

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige