Cassandra Clare, Libba Bray, Claudia Gray és még mások: Vacations from Hell (Pokoli Vakációk)

2009. október 31., szombat

Hogy akadtam rá: Stephenie Meyer műveit kutattam. Így találtam meg a Pokoli Báléjszakák novelláskötetet, aminek folytatása is van, bizony. Ez mondhatni a "Hell"-es sorozat harmadik része.

Úgy általában az egészről: Az alapja ennek a kötetnek, hogy a vakáció legyen természetfeletti, bármi megtörténhet. A fülszövegen azt olvassuk, hogy lesznek itt átkokat szóró boszorkányok, meg átkok is. Meg, hogy mindenhol felvirágzik a szerelem. Míg a Pokoli Báléjszakák nagy része romantikus történet volt, kellemes, ez a kötet izgalmasabbra sikerült. Nekem jobban tetszett. No, de lássuk sorban a mi íróinkat és műveiket.

Az első novella Sarah Mlynowskitól a Cruisin' (Hajókázás). A címből nyilván következik, hogy adott nekünk egy luxus hajó, az utat pedig Hajókázás a Semmibe címen reklámozzák, mert három napra kimegy egy szép nagy hajó sok-sok emberrel a fedélzetén a nyílt vizekre. Adott nekünk a főszereplőnk és a legjobb barátnője, akik jutalomból elmehetnek egyedül erre a túrára. Ők ketten találkoznak egy másik lánnyal, Haileyvel, össze is barátkoznak vele (Hailey anyja kidöntötte magát Vicodine-nal, mert a pasija a hajó út előtt dobta). Hailey persze előáll a nagy rémsztorival, VÁMPÍROK támadtak mostanában az ilyen hajóutakon. Jajj, ez félelmetes. A főhősünk mindenáron el akarja veszíteni a szüzességét, és csak random ki akar választani valami helyes pasit, aki majd az első lehet. A novella nekem nem tetszett. Őszintén. Azért rakták szerintem legelsőre, hogy mindenki elolvassa (ha elölről kezdjük a könyvet). Egyszerűen E/1-ben írva olyan csattanót akart csinálni az írónő, ami már másnak sem jötte össze előtte. És itt még cselekmény se nagyon van.

Második novella: Claudia Gray (óh, ne) a címe pedig: I don't like your girlfriend (Nem tetszik a barátnőd). Kezdjük azzal én Grayt, mint írót nem szeretem. Legalábbis az eddigi könyvei alapján. De azért adtam egy esélyt a novellájának. Adott nekünk Cecily, aki rendmániás, illetve inkább szervezésmániás, mindenről listát csinál, önfejlesztő kis izéket, pl. kedvesebb lesz a nyolcéves öccsével, nem fogja érdekelni a nyaraláson az ősellensége. Ilyesmik. Ja és hogy rendesen figyel a koven órákon. Merthogy Cecily boszorkány, ahogy az édesanyja is. Természetesen az apja és az öccse mit sem tud erről, mivel alapszabály, hogy nem mondhatják el senkinek sem, hogy létezik mágia, és hogy ők boszorkányok. Cecily anyja pedig a régi kovenével is tartja a kapcsolatot, minden nyáron összegyűlnek, kibérelnek egy házat, és a gyereket tanítják, a családok pedig barátságot kötöttek már rég. Cecily édesanyjának legjobb barátnőjének lánya pedig... Cecily ősellensége. Lehetne ezt mondani. Kathleen az a tipikus felszínes, szőke lány. Cecily mindig is utálta miatta a "nyaralásokat." De főhősünket meglepetésként éri egy nagyon is helyes/udvarias/kedves/furcsán tökéletes fiú. Aki mintha csak a megtestesült vágyálma lenne, egy baj van Scottal. Még pedig, hogy Kathleen pasija. A novella aranyos nagyon. Szívmelengető kis történet, semmi nagy, semmi megjósolhatatlan, de Gray itt legalább nem akart semmit sem erőltetni. Sőt, még a szerelmi vonal is jobban hihető, mint Lucas/Bianca. Scottról többet tudunk meg a novellában, mint Lucasról. Kedves Claudia Gray, írj még ilyet. :D Ne Evernightot.


Félve kezdtem bele, mert ismeretlen író, legalábbis számomra. Maureen Johnsontól a Law of the Suspect (Gyanúsak elleni törvény). A történetben főhősünk Charlotte (Charlie) és testvére Marylou Franciaországba ruccannak ki egy rokonhoz. Mivel édesanyjuk kiköltözött Amerikába, nem sokat találkozott a két lány a rokonokkal. Aztán Claude bácsi úgy gondolta, itt az ideje megismerni a lányokat. A két lány örömmel ment bele, hiszen ki ne akarna Párizsba menni? Igen ám, de Claude nem így képzelte el az egészet, ő majd megmutatja a két lánynak az igazi francia életet... vidéken. De persze Claude fontos üzletember, dolga akad, így a két lány egyedül marad egy régi házban, messze mindentől. Persze ételt mindig hozatnak nekik. Eltelik három nap... Mivel nincs térerő a mobilon ezért Charlotte úgy gondolja, ideje elmenni körülnézni, pár mérföld séta után találkozik is Henrie-vel, aki elveszettnek tűnik, zavarodottnak, láncdohányosnak, és mellesleg a kutyáját keresi. (Ja, és nincs semmi, abszolút semmi a fürdőszobájában.) Majd elkezd beszélni a Francia Forradalomról. Tudom, hogy az angol cím nem az, amit én oda fordítottam, de ez is a Francia Forradalomból van. Amikor bárkit kivégezhettek minden ok nélkül... A két testvér neve pedig kísértetiesen szerepel a régi történelemben. Charlotte hírhedt gyilkos volt, testvére neve pedig egy áldozaté. Charlie persze alig figyel, majd hazamegy testvéréhez. Viszont épphogy beszámol erről, beállít egy jóképű srác, Gerard. Ki ne akarna francia pasit, mi? Gerard ugyanúgy pszichológiát hallgat, mint Marylou, jól elbeszélgetnek, de ahogy valami kifogással elküldi Marylou-t, Charlie-hoz fordul és valami furcsát mond neki, az élete múlik azon, hogy most azonnal kövesse. Mi lesz? Röviden: a novella először izgalmas, majd egy kicsit sablonos (ismerős lesz horrorfilmekből a történet), de igazán magával ragadó és hátborzongató. Egyszerűen még most is a hatása vagyok. Javaslat: Sose olvasd el, ha azt írják rá "Ne olvasd el!"

Következő novella: Cassandra Clare - Mirrorhouse (Tükörház). Nem tudom mit mondjak. Mit mondhatnék? Imádom Clare-t és az írását, kb. mint Neil Gaimenét. Óh, nem a két író két külön asztal, csak, hogy is mondjam. Mindketten jók mitológiából és mindkettejüknek fordulatos írásaik vannak. Szóval Tükörház: Főhősünk Violet, aki nászútra megy édesanyjával és annak új férjével (Phillippel) és újdonsült mostoha testvérével, Evansszel. Szerintem itt ki is mondtam a kulcsszót ugye. :D Cassandra Clare... testvérek. :D Mi következhet? Bizony! Ők szerelmesek. Gondolhatjátok milyen érzés volt szegény Violetnek mikor mindig figyelt egy fiút a suliban, aztán az édesanyjának elkezdett udvarolni Phillip, és mikor a férfihez mentek vacsorára, álmai pasija nyitott ajtót. Szomorú tény. Cassandra Clare ismét megcsillogtatja írási tehetségét, bár itt fogadott testvérek szerelmesek egymásba, mégis azt mondanám, ez a testvér vonal egy kicsit paródiának számít. A novella nem teljesen vidám, mindenesetre kreatív és imádtam.

Libba Bray Nowhere is safe (Sehol sem vagy biztonságban). Ezzel a novellával különösebb bajom nem volt. Alaptörténet, hogy három fiú és egy lány elmennek világot látni, mert egyetemisták és megtehetik. Persze, hol lyukadnak ki? Budapesten... Legalábbis itt is. Budapesten a vonatukra felszáll egy Mrs. Smith nevű jós, aki elmondja a főhősnek, hogy tesztelni fogják, és bizony sok dolga lesz még a gonoszokkal. A főhőseink kiszúrnak maguknak egy kisvárost, amiről úgy hírlik, hogy régen gyereket áldoztak a Sátánnak, hogy sikeresek maradjanak. A novella kiszámítható (mint Bray regénye is), de élvezetes az írásmód, kellemes kis horrorsztori. Ami egyedül nem tetszett benne, hogy valahova Magyarország és Románia közé teszi a helyszínt... kisváros, és a főhősök sem tudják eldönteni, hogy magyarul vagy románul beszélnek a helyiek. Mindegy is. Mert saját nyelvük van. A lényeg, hogy nagyon visszamaradottnak ábrázolják őket. Nem veszem sértésnek, csak kb. minden amerikai sorozatban mi visszamaradott, parasztruhát viselő, babonás akárkik vagyunk. :D Itt ez zavart leginkább, hogy mintha a falucska a középkorban lenne, Bray inkább maradjon a "történelmi" regényeknél, a viktóriánus kornál és ilyesmi, gondolom, azt kedveli, ahhoz tud írni.

Összességében kellemes kötet, bár inkább rémmesék, izgalmasak és nem csöpögős romantikusak. Egyértelműen megéri elolvasni és senki ne az első novella alapján ítéljen.

Az egész: 6/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Novemberi olvasólista

2009. október 28., szerda

Tudom, tudom, még nincs november. De azért felvésem, hogy miket szeretnék elolvasni. Sajnálatos módon jó sok kiadó belehúzott a jobbnál jobb könyvek kiadásába. Nekem pedig keretem nincs erre. Szóval ha valami nagyon sokat csúszik olvasás szinten, az a piszkos anyagiak műve is. No de lássuk a listát:

Laurell K. Hamilton - Az éjfél simogatása (Merry Gentry 4.)

Neil Gaiman: Anansi fiúk

Libba Bray: Lázadó Angyalok (Gemma Doyle trilógia 2.)

Richelle Mead: Vámpírakadémia (Vámpírakadémia 1.)

Suzanne Collins: Az éhezők viadala

P. C. Cast és Kristin Cast: Elárulva (Az Éjszaka Háza 2.)

Alyson Noel: Shadowland (Halhatatlanok 3.)

Monika Feth: Eperszedő

Carla Jablonski: Reckonings (Leszámolások) (Books of Magic 6.)

P. C. Cast és Kristin Cast: Megjelölve


Hogy akadtam rá: Csak úgy böngészgettem bookline-on és mintha előtte is láttam volna valahol amazon.com-on. Végül ez a sorozat nyert a szavazáson. Erre voltak a legtöbben kíváncsiak. Könyvesboltban pedig csak nem találtam, ezért késtem jó pár hónapot az elolvasásával.

Úgy általában az egészről: Nem is tudom, hol kezdjem ezt a kritikát. Talán a történet felvázolása jó kiindulópont lesz. Adott Zoey, akinek megváltozik az élete (mert nem könyv lenne, ha nem), ugyanis megjelölik, egy holdat rajzolnak a homlokára. Méghozzá ezt egy vámpír Nyomkövető teszi, ugyanis a vámpírok így "vadásszák le" a jelöltjeiket. Zoey barátnője Kayle ahogy meglátja a Jelet, egyből úgy viselkedik Zoeyval, mintha szörny lenne, és Zoey majdnem-ex-pasija, Heath és annak haverjai szintén elhúzzák a csíkot Zoeytól, mivel főhősünket vonzza a vér. Tekintve, hogy vámpír lesz belőle, ez minket nem lep meg annyira. Aztán Zoey szépen hazamegy, arra számít, hogy édesanyja végre mellé áll, de sajnos csalódnia kell, ugyanis a pótapja, úgy tűnik, hogy teljesen irányítja az anyját. És dehogy akarják őt elvinni az Éjszaka Házába, ahova Zoeynak mennie kell, inkább csak imádkoznak érte.

Nos felvázolom itt a vámpírokat. Tetoválásaik vannak, így változnak vámpírrá, hogy egyszer csak valami kis rajz lesz rajtuk. Holdacska, Nüx jelképe. (Nüx/Nyx görög éjszaka istennő). Itt Nüx él és virul és minden vámpír őt imádja. Az emberek tudnak a vámpírok létezéséről, de megvetik (?) őket, ha pl. egy gyereket átváltoztatnak vámpírrá, az nagy probléma és szörnynek tekintik (pedig a szerencsétlenek még csak vért sem isznak akkor). A lényeg, hogy minden vámpírjelöltnek be kell költöznie egy bentlakásos iskolába, az Éjszaka Házába (mert anélkül meghalnak), és ott kell felkészülniük a vámpírlétre. Igen ám, de hogy még nagyobb legyen a móka, bármikor meg is halhatnak, ugyanis valakinek a teste egyszerűen megtagadja az Átváltozás folyamatát, azok egyszerűen meghalnak. Ez bekövetkezhet korán, de akár az utolsó évükben is. Így az átlagosnak amúgy sem mondható, félvámpír, este tanulós bentlakásos iskolás, lányklikkes életüket még az is felborzolja, hogy bármelyik pillanatban meghalhatnak.

Alapjában véve a történet nálam az átlagos szintet üti meg, de szinte sehova sem tudom besorolni. El is mondom, hogy miért. Az írásmóddal az a baj, hogy túlságosan hajaz arra, hogy tinédzser könyv legyen, ezért tele van káromkodással, az egész szinte felesleges lenne benne, túlzás. A másik bökkenő a sok zárójelez megjegyzés, ami egy-egy okos/vicces közbeszólás lenne az E/1-es írásmódunkban, de néhol túlságosan is szétszedi a szöveget. No meg a sok filmes/színészes utalás... Tudom, fiatalos regény akar lenni, de valahogy itt egy kicsit kilógott ez.

Történetileg a baj az volt, hogy gyakorlatilag az egész könyvben alig történt valami. Bemutatták a vámpíriskolai életet. Oké, sorozat, értem én, el lehet húzni, ki lehet fejteni. De ha kifejtős, akkor az elején miért kapkodott? Már az első fejezetben hopsz sietünk, hogy Zoey minél hamarabb vámpír lehessen. Ehhez képest úgy lelassulnak az események... van, amit meg az író(k) túl hosszan írnak le, szinte unalmas. Viszont ez még eszembe jutott az írásmódról, ahhoz képest, hogy szlenges az egész a leírások kifejezetten szépen sikerültek, ennyi élvezetes volt benne.

A karakterek: ajj, mit is lehetne mondani erről? Tipikus sablon karakterek? Egy okos, egy meleg, egy ilyen, egy olyan, de valahogy a karakterekkel még sincs annyira baj. Csak senki sem tetszett meg különösebben. Néhol érzékelem, hogy a következő részben még több is ki fog derülni, erre kíváncsi vagyok. Mindenesetre egy részből annyira nem lehetett őket megismerni. Zoey emberi világához kapcsolódó karakterek meg túlságosan el voltak túlozva szerintem.

Zoey pedig... Zoey pedig egy kifejezett Mary-Sue (tökéletes karakter a fanok által írt művekben, gyakran az íróról mintázták). Zoeynak olyan ereje van, amiről még senki sem hallott, abszolúte, teljesen különleges. Persze, Harry Potter is az volt, de valahogy túlzásnak érzem, hogy csak az ereje miatt emeljék ki. Minden főhős a fantasy könyvekben valamiért különleges, több erejük van. De Zoeynál ezt valahogy túlzásnak találtam. És jómagam nem értem, hogy Erik miért vonzódik hozzá, amikor nem is ismeri. Oké, nem "ribanc" típus Zoey, de hogyan mondhat olyat Erik, hogy a lány a "szívét érinti meg," mikor nem is beszéltek, nem is ismeri? Persze, persze szerelem első látásra, De azt sem mondhatjuk, hogy Zoey kiemelkedően szép, mert ugye ez vámpír suli... és elég szép számmal akadnak jól kinéző csajok. No mindegy. Amúgy a romantikus szál legalább nem volt úgy eltúlozva, mint az Evernightban, ez azért plusz pont.

Két alapvető problémám volt a könyvvel: 1) Ha tinédzsereknek írták (márpedig szerintem ez felnőtteknek, illetve már nekem sem volt annyira élvezetes), akkor miért van benne orális szex?

2) Miért írtak bele vámpírokat?

De komolyan, miért? Semmi vérivás nincs benne, elvileg majd csak valamikor nagyon későn lesz vérivásra hajlamuk a tanulóknak. Én azzal sem vagyok megbarátkozva, hogy a vámpírok társas lények, a legtöbb regényben valahogy mégis maguknak valók. Szóval a vámpíriskolán máris nevetnem kellett a fülszövegben. De mit nem mondjak, minden szépen le volt írva. Külön vallásuk van és létező istenük és egy csomó rítust csinálnak, és olyan erejük van, mint gyógyítás, meg macskákkal beszélés, meg minden elem irányítása....

Jó lenne, ha nem vámpírokról lenne szó. Egyszerűen nevetségesnek találtam, hogy wicca, avagy oké, régi istentisztelő rítusokat használnak a vámpírok, és csak egy istent tisztelnek, Nüxöt. És akkor a többiek is élnek? Mert ez abszolút nem derül ki, és engem például zavart. Annyi vámpírság van bennük, hogy nagyjából este mennek ki (nem, nem égnek el a napon ezek sem, szomorú, és még hegyes szemfogaik sincsenek). Hibának találom, hogy szerintem erőltetve belegyömöszölték a vámpírtémát, ahelyett, hogy bevállalták volna, hogy boszorkányos-bentlakásos iskolás könyvet írnak. Na igen, akkor meg mondhatták volna, hogy kész Harry Potter. Mellesleg olvastam egy aranyos kritikát, amiben a HP-hez hasonlították a könyvet. :D Valamennyi alapja úgy ahogy van, nekem nagyon tetszett.

Mellesleg, ha abban a világban legálisak a vámpírok, tudnak róluk, akkor hogyhogy ugyanazok a téves mítoszok lengik be az emberek világát, mint a miénket? Mert oké, ha a vámpírokról senki nem tudna, de hogy élhet abban a tetoválásos-napon-járós-iskolába-járó vámpíros világban az a tévhit, hogy a vámpírok elégnek a napon, hogy a vámpírok félnek a fokhagymától (mikor amúgy meg is eszik) és a többi. Mellesleg egy csomó sztár is vámpír. Egyszerűen nem tudtam összerakni a képet.

Összességében nem rossz regény, de nem is egy kiemelkedő szösszenet. A végén akadt valami izgalom, de amúgy elég lapos volt, minden szinten. Egy átlagos regény, egy átlagos délutánra.

Kedvenc karakter: Damien, ha már választani kell, a meleg srác mindig jó döntés (ugye Soni?)

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: a vámpír ráerőltetés

A történet: 3/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Lisa Jane Smith: The Awakening - Az ébredés

2009. október 20., kedd


Hogy akadtam rá: A sorozat (Vámpírnaplók) megtetszett, és gondoltam nosza olvassuk el a könyveket is. Sok helyen olvastam, hogy hasonlít az Alkonyatra, csakhogy ezt 1991-ben adták ki. Így egészen biztosan ez volt előbb.

Várható magyar megjelenés: 2010. április - Könyvmolyképző kiadó

Úgy általában az egészről: Hol is kezdjem ezt a kritikát? A Vámpírnaplók kedvelői megfognak engem utálni... az biztos. Aki látta a sorozatot és arra kíváncsi húha, mi lesz a folytatás, hátha a könyvből megtudja, az ne, ismétlem NE OLVASSA EL a könyveket. A sorozat és a könyv ég és föld.

Na de a könyvekről is mondjak valamit. Az alaptéma vámpír pasi, ember lány, nevezhetnénk lerágott csontnak, de ismétlem, régi könyv ez. Adott a főhős, az iskola legnépszerűbb lánya, szőke, csinos, mindenki ugrál neki, csak meghaltak a szülei, ezért az anyja testvére és annak férje vigyáz majd Elenára (a főhősre) és kistestvérére (lány, 4 év körüli, és elfelejtem mindig a nevét). Bemutatkoznak a barátnők is: Bonnie (aki állítólag boszorkány/médium vagy mifene) és Meredith (aki a sorozatból kimaradt, de egy igazán szimpatikus karakter). Bonnie úgy próbálja megmutatni, hogy ő tényleg valami boszi, hogy jósol Elenának, "találkozol egy sötét idegennel" és persze megjelenik egy jó kis márkás kocsival, Stefan Salvatore, az új diák. Igen, Alkonyat szagú, a kocsi márkája pontosan le van írva, akár a Volvo... Mindenkinek tetszik Stefan, mert miért ne? Akkor ez nem egy tiniregény lenne. (De Kelley Armstrong bebizonyítja, hogy nem kell mindig mindenkinek nyálaznia egy pasiért, hogy jó pasi legyen az illető - nem lényeges, nem ide tartozik.) A történet egyszerű: Elena Stefant akarja, Stefan pedig mindent elkövet ez ellen.

A könyv nagyjából két személy szemszögéből íródik: Elena és Stefan. Így mi már tudjuk, hogy Stefan csak állatokon élő vámpír. Ő jókisfiú és vissza-visszaemlékszik szomorú múltjára, testvérére, Damonra és egy lányra, akit mindketten szerettek (nem mellesleg pedig vámpír volt), Katherine-ra. Katherine kiköpött Elena kinézetre, ezért is vonzódik Stefan a lányhoz.

A történet? Unalmas. Nagyjából semmi nem történik, nincs nagyobb nyomozás, semmi agyjáték, hogy jéé, ez vámpír. Teljesen véletlen és nagyon egyszerűen Elena rájön. Stefan meg persze mindent bevall. Nagyon Alkonyatszagú mondatokat olvashatunk (de lehet, hogy egy vámpír/ember kapcsolatban csak ezek hangzanak el, nem tudom, nem volt vámpír pasim). És mégis miért pontoztam le ezt a könyvet? A karakterek miatt is. Elena a szőke csitri, akit mindenki imád, és teljesen felszínes, majd váltás, és már meg akar küzdeni Stefan szerelméért? Egyszerűen nem hihető, és túl gyors/éles a karakterfejlődés (egyáltalán ez az?). Stefanról persze megtudjuk, hogy szegény szenved, meg az alapsztori tényleg jó (mármint a két testvér háttértörténete), de egyszerűen nem érzem a szerelmet ebben a könyvben. Elena meglátja Stefant, kijelenti, hogy neki kell, aztán smárolás és örök szerelem. Hiányzik nekem innen valami, ami az Alkonyatban megvolt. Sőt, nem csak abban. De nem fogom megint a kedvenc párosaimat emlegetni, amik megérdemlik a naaagy szerelmiii pááár címet (azért mégis: Edward/Bella - Alkonyat, Jace/Clary - Csontok Városa, Derek/Chloe - The Summoning).

A könyv a feléig unalmas, szinte semmi sem történik benne, egy átlagos tini regény (kiemelem az átlagos szót, nem rossz, csak átlagos). Az elején Stefan szemszögéből írt szösszenetek tartottak életben, mert azoknak volt értelme. De Damonról is essen szó, a mi gonosz testvérünkről. Igazán kedvelni való karakter a maga három mondatával. :D Igazi rosszfiús kinézet (full fekete, fekete ruha, fekete haj, fekete szemek (miért hiszi mindenki, hogy ettől gonosz lesz egy karakter?)).

A könyv önmagában édeskevés. Nem állja meg a helyét egy regényként. Egyszerűen, mintha félbevágták volna, amikor kezd izgalmas lenni a sztori, megjelenik a THE END felirat. Nem csodálom, hogy külföldön egybe is kiadták az első két részt. Lehet, úgy olvashatóbb. Nem lombozok le senkit, lehet kezdek én kinőni a romatikából (?) Vagy csak jobban kedvelek egy bizonyos Árnyvadász fiút, vagy egy bizonyos mogorva vérfarkast? A lényeg, hogy nálam ez egy átlagos könyvnél tovább nem jutott, csalódtam benne, többet vártam tőle.

Kedvenc karakter: Damon, Meredith

Ami kifejezetten tetszett: Damon

Ami nem tetszett: az érzelmek hiánya, a cselekménytelenség, a főhős

A történet: 3/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: ehhez túl régi a borító, de a Könyvmolyosok biztos alkotnak valami szépet

Libba Bray: Rettentő Gyönyörűség

2009. október 19., hétfő

Hogy akadtam rá: A Könyvmolyképzősök újdonsága volt, de nem volt kedvem elolvasni először, mondván, hogy nem a mondern időkben játszódik. De a fogadott ikertesóm (Percy) ajánlotta.

Úgy általában az egészről: A regény nem a modern korban játszódik, nekem ezért volt úgymond nehézkes, hogy elkezdjem. Sosem voltam jóban a régebbi korokban játszódó történetekkel. De mikor a Dorian Gray arcképét olvastam, rájöttem, hogy az a kor egészen tetszik. És mivel Percy (kedves internetes ikertestvérem) állította, hogy jó ez a könyv, nosza nekiestem. (Mellesleg nem kaptam meg boltban a "Megjelölvét," ez is oka annak, hogy ezt olvastam.)

Szóval adott nekünk Gemma Doyle, aki Indiában él, és mindenáron Londonba akar menni, mint a többi "normális" lány ilyenkor. A nagyanyja ír leveleket Angliáról, és ezért is vágyódik annyira oda. Az elején főhősünk makacsul és persze gyerekesen viselkedik. Ezért miután összeveszik édesanyjával, elmenekül, utána pedig rájön, hogy eltéved. Előtte persze az édesanyját fura idegenek közelítik meg és beszélnek valami Kirkéről. Gemma édesanyja azonnal tervet vált, és nem engedi Gemmának, hogy vele menjen. Gemma ezen sértődik meg, hiába is kapja meg édesanyja szerencsehozó talizmánját "kiengesztelésképp" (mellesleg a nyakláncra a helyiek elég rossz szemmel néznek). Miután főhősünk eltéved, találkozik az egyik fiatalemberrel, aki az édesanyjára ráijesztett, közben pedig látomása lesz arról, hogy anyját megölik. Persze, ez be is következik. Két hónappal később pedig Gemmát elküldik a Spence-be, Angliába, hogy jókislányt neveljenek belőle.

Adva van az iskola, ahol persze a szokásos klikkek is megtalálhatók, meg Gemma fura adottsága, hogy látja a jövőt, látomásai vannak. Plusz egy rejtélyes fiatalember is állandóan figyelmezteti, hogy hagyja abba a hókuszpókuszt (komolyan, milyen könyv lenne már rejtélyes fickók nélkül). A könyv egyáltalán nem olyan volt, mint amire számítottam. Nagy izgalom annyira nincs benne, ki lehet találni a dolgokat, legalábbis a fülszöveg is sokat segít ebben, mégis olvastatja magát a könyv (egy nap alatt olvastam ki). Az írásmód hiába jelenidő, szinte az ember észre sem veszi, az író nagyon jól bánik a szavakkal (gondolom a fordítónak is van ehhez köze). Mellesleg tetszett a fordítóban, hogy a szóvicceket nem magyarázta túl, egyszerűen becsillagozta.

A történetben a humor még kiemelhető, jókat tudtam derülni, főleg a karakter megszólalásain. Bár régebbi kort mutat be, Gemma persze küzd a kor "normái" ellen, hogy a nőknek mennyire alárendelt szerepük van, és valahogy ezzel mi, mostani olvasók természetesen jobban tudunk azonosulni. Gemma mellett feltűnik még három főszereplő. Egyik sem különösebben megkedvelhető (legalábbis számomra). Viszont mindannyian emberiek is. A könyv tökéletesen bemutatja az akkori társadalmat, ehhez hűen a lányok élete nem fenékig tejfel. Tetszett, tetszett, de mégis valahogy hiányzott, hogy én magam is kiemeljek egy mellékszereplőt és megszeressem. Valahogy túl sokszor csapják be szegény főhősünket...

A könyvben meglepett még, hogy annyira nincs túl romantikázva. Ha már a fülszövegben is kiemelik a fiút, gondoltam, lesz benne valami nagyobb romantikus szál, de ez így jó, nem hiányzik belőle. Összességében kellemes kis regény, várom a folytatást, bár nekem akár még így is elmenne befejezettnek.

Kedvenc karakter: (?)

Ami kifejezetten tetszett: A kor ábrázolása, a nem tökéletes karakterek

Ami nem tetszett: nincs senki komolyabban megkedvelhető karakter

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Carla Jablonski: Consequeances - Következmények

2009. október 6., kedd

Hogy akadtam rá: A kedvenc képregényem regényesített változata.

Úgy általában az egészről: Az alapszituáció az, hogy adott nekünk Tim, aki mindenáron el akarja mondani Mollynak, hogy ő bizony varázsló. Nehéz dolog ez... De épp kapóra jön Timnek, hogy rájön, hogy minden, amiben kiskorában hitt, életre kelt. Ebbe beleszámítanak ilyen kis fából készült lényecskék, amik megvédték Timet anno, makkal dobálták a gyerekeket, ilyesmi. De ami még rosszabb, hogy kitalált ő más lényeket is. Olyat, ami mindent megevett (régi ruhákat, stb.), amit nem akart használni. Elég kegyetlen kis madárszerű lény, na ő a régi képzeletbeli barátokat akarja megenni. Tim persze segít nekik.

De hogy mi vár Timre ebben a kötetben? Daniel, aki azt hiszi, hogy Tim rabolta el az ő szerelmét, Maryát, aki persze csak balettozik Londonban.

Auberon, a tündérek királya is kap egy mellékszálat, aki rájön, hogy Titánia megcsalta, és amúgy sem volt épp vidám élete/házassága, szóval elindul a Földre, de amilyen szerencsés, találkozik egy árussal, aki állítása szerint a boldogságot árul, de igazából ellopja Auberon lelkét...

A történet maga annyira nem egy izgalmas dolog. De annál jobb az értelme. Következmények... mindennek következménye van, és ezt Tim is megtanulja. Timnek mindenegyes gondolata rettenetes következményekkel jár, ugyanakkor szól ez még a boldogságról, és a szerelmről is. Hiába tizenévesek a karakterek, ez nem kifejezetten nekik szól. Legalábbis az eredeti képregény biztosan nem. Sajnálom, hogy átírták a regényeket, ezen már jobban látszott a szerkesztgetés. De végül is, így is élvezet volt olvasni. Az egyetlen bökkenő, hogy a képregényben sem szerettem ezt, vannak benne robotok, meg hát Daniel, aki számomra szörnyen unszimpatikus karakter, persze kínozták gyerekkorában, de képtelen felnőni.

Készült az alábbi képregény kötetek alapján: A rejtett iskola, Áldozatok (Eszközök, Áldozatok, Oltárok), A Mesterséges Szív (A szegényiskola használt ruhái, Sivár Házak, Nehéz Idők, A mászó fiú), Kis üveg világ (Hiányzó színek, Átlátszó hazugságok)

Kedvenc karakter: Tim Hunter

Ami kifejezetten tetszett: A háttér mondanivaló.

Ami nem tetszett: Danielt nem szeretem. xD

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Októberi tervezett olvasólista

2009. október 2., péntek

Elérkezett megint egy hónap... az olvasólistával pedig nagyon nem haladtam. De íme az ehavi kiszemeltek.

Laurell K. Hamilton: Az éjfél simogatása (Merry Gentry 4.)

Carla Jablonski: Lost Places (Elveszett Helyek) (Books of Magic 5.)

P. C. Cast: Megjelölve (Éjszaka háza sorozat 1.)

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.