Ugrás a fő tartalomra

Lisa Jane Smith: The Awakening - Az ébredés


Hogy akadtam rá: A sorozat (Vámpírnaplók) megtetszett, és gondoltam nosza olvassuk el a könyveket is. Sok helyen olvastam, hogy hasonlít az Alkonyatra, csakhogy ezt 1991-ben adták ki. Így egészen biztosan ez volt előbb.

Várható magyar megjelenés: 2010. április - Könyvmolyképző kiadó

Úgy általában az egészről: Hol is kezdjem ezt a kritikát? A Vámpírnaplók kedvelői megfognak engem utálni... az biztos. Aki látta a sorozatot és arra kíváncsi húha, mi lesz a folytatás, hátha a könyvből megtudja, az ne, ismétlem NE OLVASSA EL a könyveket. A sorozat és a könyv ég és föld.

Na de a könyvekről is mondjak valamit. Az alaptéma vámpír pasi, ember lány, nevezhetnénk lerágott csontnak, de ismétlem, régi könyv ez. Adott a főhős, az iskola legnépszerűbb lánya, szőke, csinos, mindenki ugrál neki, csak meghaltak a szülei, ezért az anyja testvére és annak férje vigyáz majd Elenára (a főhősre) és kistestvérére (lány, 4 év körüli, és elfelejtem mindig a nevét). Bemutatkoznak a barátnők is: Bonnie (aki állítólag boszorkány/médium vagy mifene) és Meredith (aki a sorozatból kimaradt, de egy igazán szimpatikus karakter). Bonnie úgy próbálja megmutatni, hogy ő tényleg valami boszi, hogy jósol Elenának, "találkozol egy sötét idegennel" és persze megjelenik egy jó kis márkás kocsival, Stefan Salvatore, az új diák. Igen, Alkonyat szagú, a kocsi márkája pontosan le van írva, akár a Volvo... Mindenkinek tetszik Stefan, mert miért ne? Akkor ez nem egy tiniregény lenne. (De Kelley Armstrong bebizonyítja, hogy nem kell mindig mindenkinek nyálaznia egy pasiért, hogy jó pasi legyen az illető - nem lényeges, nem ide tartozik.) A történet egyszerű: Elena Stefant akarja, Stefan pedig mindent elkövet ez ellen.

A könyv nagyjából két személy szemszögéből íródik: Elena és Stefan. Így mi már tudjuk, hogy Stefan csak állatokon élő vámpír. Ő jókisfiú és vissza-visszaemlékszik szomorú múltjára, testvérére, Damonra és egy lányra, akit mindketten szerettek (nem mellesleg pedig vámpír volt), Katherine-ra. Katherine kiköpött Elena kinézetre, ezért is vonzódik Stefan a lányhoz.

A történet? Unalmas. Nagyjából semmi nem történik, nincs nagyobb nyomozás, semmi agyjáték, hogy jéé, ez vámpír. Teljesen véletlen és nagyon egyszerűen Elena rájön. Stefan meg persze mindent bevall. Nagyon Alkonyatszagú mondatokat olvashatunk (de lehet, hogy egy vámpír/ember kapcsolatban csak ezek hangzanak el, nem tudom, nem volt vámpír pasim). És mégis miért pontoztam le ezt a könyvet? A karakterek miatt is. Elena a szőke csitri, akit mindenki imád, és teljesen felszínes, majd váltás, és már meg akar küzdeni Stefan szerelméért? Egyszerűen nem hihető, és túl gyors/éles a karakterfejlődés (egyáltalán ez az?). Stefanról persze megtudjuk, hogy szegény szenved, meg az alapsztori tényleg jó (mármint a két testvér háttértörténete), de egyszerűen nem érzem a szerelmet ebben a könyvben. Elena meglátja Stefant, kijelenti, hogy neki kell, aztán smárolás és örök szerelem. Hiányzik nekem innen valami, ami az Alkonyatban megvolt. Sőt, nem csak abban. De nem fogom megint a kedvenc párosaimat emlegetni, amik megérdemlik a naaagy szerelmiii pááár címet (azért mégis: Edward/Bella - Alkonyat, Jace/Clary - Csontok Városa, Derek/Chloe - The Summoning).

A könyv a feléig unalmas, szinte semmi sem történik benne, egy átlagos tini regény (kiemelem az átlagos szót, nem rossz, csak átlagos). Az elején Stefan szemszögéből írt szösszenetek tartottak életben, mert azoknak volt értelme. De Damonról is essen szó, a mi gonosz testvérünkről. Igazán kedvelni való karakter a maga három mondatával. :D Igazi rosszfiús kinézet (full fekete, fekete ruha, fekete haj, fekete szemek (miért hiszi mindenki, hogy ettől gonosz lesz egy karakter?)).

A könyv önmagában édeskevés. Nem állja meg a helyét egy regényként. Egyszerűen, mintha félbevágták volna, amikor kezd izgalmas lenni a sztori, megjelenik a THE END felirat. Nem csodálom, hogy külföldön egybe is kiadták az első két részt. Lehet, úgy olvashatóbb. Nem lombozok le senkit, lehet kezdek én kinőni a romatikából (?) Vagy csak jobban kedvelek egy bizonyos Árnyvadász fiút, vagy egy bizonyos mogorva vérfarkast? A lényeg, hogy nálam ez egy átlagos könyvnél tovább nem jutott, csalódtam benne, többet vártam tőle.

Kedvenc karakter: Damon, Meredith

Ami kifejezetten tetszett: Damon

Ami nem tetszett: az érzelmek hiánya, a cselekménytelenség, a főhős

A történet: 3/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: ehhez túl régi a borító, de a Könyvmolyosok biztos alkotnak valami szépet

Megjegyzések

  1. szia!

    Teljesen egyet értek a véleményeddel. Kiolvastam az első 4 részt. Azt kell mondanom, a 3. rész volt az, ahol először éreztem, h kezd "izgalmas" lenni a történet. Nekem a 4. tettszett a legjobban - persze a körülményekhez képest -, és ezt olvastam el a leghamarabb. Az 5. (The Return: Nightfall) résznek még csak az első pár oldaláig jutottam, mert közbe jött a Csontváros (amit nem bánok)! A sorozatot még nem láttam, de sajnálom, h kimaradt Meredith.

    Adri

    VálaszTörlés
  2. Én a sorozat miatt olvastam el a könyveket, és bár a sorozat sem egy nagyon izgalmas dolog, mégis jó nézni Damon tevékenykedéseit, meg "nagy tervét." Ehhez képest a könyvben még annyi esemény sem volt, mint egy részben a sorozatban. Valahogy azt hittem, hogy ha ez egy híres és sokak által dicsért, régebbi vámpíros könyv, mint a Twilight, akkor jó lehet. Hát az első rész nem lopta be magát a szívembe, azért remélem, hogy a sorozat többi része azért tartogat valamit. :)

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Én is nézem a sorozatot, nekem tetszik:)Az elején zavart a jó vámpír, rossz vámpír szerep kiosztás Damon és Stephan között, de mostmár megszoktam.
    Btw csak azt akartam mondani hogy láttam hogy te csináltál feliratot a 12. részhez, és nem is sikerült rosszul:)

    VálaszTörlés
  4. Szia!

    Végre sikerült megnéznem a sorozatot. A regény a minimális alapot képezi csak, és abból kerekítettek egy modernebb, eseménydúsabb, izgalmasabb filmet. Teljesen igazad van, Elena karaktere sokkal hihetőbb; Damon pedig hatalmas!:D Nekem nagyon tettszik!:)

    Adri

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige