Ugrás a fő tartalomra

Libba Bray: Rettentő Gyönyörűség

Hogy akadtam rá: A Könyvmolyképzősök újdonsága volt, de nem volt kedvem elolvasni először, mondván, hogy nem a mondern időkben játszódik. De a fogadott ikertesóm (Percy) ajánlotta.

Úgy általában az egészről: A regény nem a modern korban játszódik, nekem ezért volt úgymond nehézkes, hogy elkezdjem. Sosem voltam jóban a régebbi korokban játszódó történetekkel. De mikor a Dorian Gray arcképét olvastam, rájöttem, hogy az a kor egészen tetszik. És mivel Percy (kedves internetes ikertestvérem) állította, hogy jó ez a könyv, nosza nekiestem. (Mellesleg nem kaptam meg boltban a "Megjelölvét," ez is oka annak, hogy ezt olvastam.)

Szóval adott nekünk Gemma Doyle, aki Indiában él, és mindenáron Londonba akar menni, mint a többi "normális" lány ilyenkor. A nagyanyja ír leveleket Angliáról, és ezért is vágyódik annyira oda. Az elején főhősünk makacsul és persze gyerekesen viselkedik. Ezért miután összeveszik édesanyjával, elmenekül, utána pedig rájön, hogy eltéved. Előtte persze az édesanyját fura idegenek közelítik meg és beszélnek valami Kirkéről. Gemma édesanyja azonnal tervet vált, és nem engedi Gemmának, hogy vele menjen. Gemma ezen sértődik meg, hiába is kapja meg édesanyja szerencsehozó talizmánját "kiengesztelésképp" (mellesleg a nyakláncra a helyiek elég rossz szemmel néznek). Miután főhősünk eltéved, találkozik az egyik fiatalemberrel, aki az édesanyjára ráijesztett, közben pedig látomása lesz arról, hogy anyját megölik. Persze, ez be is következik. Két hónappal később pedig Gemmát elküldik a Spence-be, Angliába, hogy jókislányt neveljenek belőle.

Adva van az iskola, ahol persze a szokásos klikkek is megtalálhatók, meg Gemma fura adottsága, hogy látja a jövőt, látomásai vannak. Plusz egy rejtélyes fiatalember is állandóan figyelmezteti, hogy hagyja abba a hókuszpókuszt (komolyan, milyen könyv lenne már rejtélyes fickók nélkül). A könyv egyáltalán nem olyan volt, mint amire számítottam. Nagy izgalom annyira nincs benne, ki lehet találni a dolgokat, legalábbis a fülszöveg is sokat segít ebben, mégis olvastatja magát a könyv (egy nap alatt olvastam ki). Az írásmód hiába jelenidő, szinte az ember észre sem veszi, az író nagyon jól bánik a szavakkal (gondolom a fordítónak is van ehhez köze). Mellesleg tetszett a fordítóban, hogy a szóvicceket nem magyarázta túl, egyszerűen becsillagozta.

A történetben a humor még kiemelhető, jókat tudtam derülni, főleg a karakter megszólalásain. Bár régebbi kort mutat be, Gemma persze küzd a kor "normái" ellen, hogy a nőknek mennyire alárendelt szerepük van, és valahogy ezzel mi, mostani olvasók természetesen jobban tudunk azonosulni. Gemma mellett feltűnik még három főszereplő. Egyik sem különösebben megkedvelhető (legalábbis számomra). Viszont mindannyian emberiek is. A könyv tökéletesen bemutatja az akkori társadalmat, ehhez hűen a lányok élete nem fenékig tejfel. Tetszett, tetszett, de mégis valahogy hiányzott, hogy én magam is kiemeljek egy mellékszereplőt és megszeressem. Valahogy túl sokszor csapják be szegény főhősünket...

A könyvben meglepett még, hogy annyira nincs túl romantikázva. Ha már a fülszövegben is kiemelik a fiút, gondoltam, lesz benne valami nagyobb romantikus szál, de ez így jó, nem hiányzik belőle. Összességében kellemes kis regény, várom a folytatást, bár nekem akár még így is elmenne befejezettnek.

Kedvenc karakter: (?)

Ami kifejezetten tetszett: A kor ábrázolása, a nem tökéletes karakterek

Ami nem tetszett: nincs senki komolyabban megkedvelhető karakter

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige