Ugrás a fő tartalomra

Apró szösszenet a blogger életéből (Sebastian Monroe társaságában)

Nem egy újabb kifogást kereső poszt érkezik, tényleg nem. Hanem elmélkedés és a többi, mert mégis azért az én blogom nem arról híres, hogy rideg, személytelen és távolságtartó. Láthatjátok, hogy kevesebb poszt van, sokan már azon gondolkoznak meghaltam-e. (MÉG NEM!) És állandóan kapom a kérdéseket, hogy DE GIGI, MIÉRT NEM ÍÍÍÍÍRSZ?

Mindenkinek biztosan van olyan életszakasza, hogy nem tud még hetente egy könyvet se elolvasni, és ha tetszik, ha nem, itt tartok. És bár lelkesen válaszolok e-mailekre és ask.fm-es kérdésekre, egyszerűen nem tudok annyi kritikát prezentálni, mint régen. Ez nem azt jelenti, hogy sírógörcs közepette bezárom a blogot, hanem írom én, ahogy tetszik.

De íme néhány ok, amit nézhettek kifogásnak, de inkább magyarázat, bár mi a különbség közte. Meg amúgy is, ki kell írnom magamból, mert ez jár a fejemben.

1) Az élet közbeszól:
Nem fárasztalak a magánjellegű problémáimmal, de sajnos ezek egy része olyan, ami akadályozó tényező abban, hogy boldogan olvassak és termékenyen írjak. Ez a legrosszabb dolog, és ez az, ami ellen nem lehet tenni.

2) A genetika:
Sosem volt valami nagy immunrendszerem és vele született betegségek egész sorával szórakoztatom magam. Ez szintén, jobb nem lesz. De most is lázasan, hörögve fekszem (innen látszik, hogy nem vagyok magamnál, ezért írok véleletlenszerű posztot.) Nem, ezt sem azért írom, hogy kapjam a szimpátiát, de konkrétan ilyenkor se tudok kritikát írni, bár holnapra beütemeztem egyet magamnak, meglátjuk a betegségem mit szól hozzá. Végre jöhetnek az izgalmas témák!

3) "nem akarok belég kötni, de irj egy "kicsit" érthetőbben ! szánalmas a hülye össze vissza irkálásod!":
Szánalmas vagyok, tudom, de még azóta is kapom ezeket a kommenteket. És ha hiszitek, ha nem, amikor eleve elegem van mindenből, akkor ezekből is. (Amúgy ez egy konkrét komment, azt hiszem, 3 évvel ezelőttről.) Nyilván nem zárok be ezért, de bárhova nézek, ezt látom, és van egy mostani szabadságharcosunk, aki azzal büszkélkedik, hogy mennyi ilyen kommentet hagyott a blogon. (Kedves Rita! Kérlek, keress már meg e-mailben, jó? Beszéljük le kettesben, ahol tudok is válaszolni, ne csak egy oldalúan kenjél kakát a homokváramra.) Amúgy meg imádom az embereket, akik azt mondják én bántom az írókat, de konkrétan ők zaklatnak engem. Ez a sok kis külföldi íróra emlékeztet, azok közül egyre, aki rendőrségre ment negatív kritikáért. Na, itt tart a blogom olvasótáborának egyik fele szellemileg, ami nem baj, mindennek kell gyűlölő-tábor is, de legyetek már viccesebbek! Régen nevetni is tudtam rajtatok, anti-Gigisek, de most? Szidjátok anyámat, a testalkatomat és a szexuális orientációmat, egyikhez sincs közötök, sőt az íróknak se.




4) "Gigi ezt mondta, Gigi azt mondta, Gigi szerint hülye vagy:"
Nem hittem volna, hogy megélem ezt. A legjobb barátomat vesztettem el a blogger közösség miatt. Ki gondolta volna, hogy mikor elkezdtem poénból/hobbiból/szórakoztatásként írni, az belefolyik a magánéletembe? A legborzasztóbb dolog, hogy annyi hülye pletyka kering rólam, és nem azért, mert ismernek, vagy látnak az emberek, mert természetes (bár hülyeség), hogy pletykálnak egy közösségben, a való életben. De hogy jutottunk el odáig, hogy engem más bloggerek kezdenek el elemezni, merthogy ők tudják mit mondtam tegnap éjjel álmomban? Fel nem tudom fogni, kinek volt jó tönkretenni kapcsolatokat ezzel, és örülhetsz magadnak a sarokban vigyorogva, mert okoztál pár álmatlan estét.

"Nem kedvellek."

Szeretnék mindenkit megkérni, hogy ha harmadik féltől hall valamit, akkor esetleg beszéljen velem is. Általában tök normális vagyok (mihez képest), ha nem "hé, kígyót-békát beléd!"-del kezdik a levelet. Ha esetleg fanfictiont írtok rólam, feltétlen linkeljétek! :D Esküszöm, már csak ez hiányzik a repertoáromból.

5) Írd már meg a blogom helyettem, oké?:
Ne tudjátok meg hány e-mailt kapok, ahol valaki elküldi a kritikáját/blogját, hogy azt kritizáljam, poénból megnyitom a linket és a saját blogommal találom magam szembe. Annyi, de annyi, de annyi plagizálás van, hogy már nem is írok molyra se értékelést, mert ott is van, aki lemásolja még azt is. És az a legviccesebb, hogy jönnek oda nekem emberek, hogy jajj, plagizáltak rólad, ki volt az, de ők meg jópofiznak a plagizálóval. Azt vettem észre, hogy ezek a másoló mókusok két dologért plagizálnak:
1) barátokért, dicséretért: MIÉRT? Ember, írjál levelet a másiknak, ha barátokat akarsz, ne jópofizz karcban, hogy de nehéz megírni a posztot, meg "leszakad a kezem, úgy gépelek," mikor másolsz.

2) ingyen könyvekért - és ezért is ódzkodom, hogy én kérjek több recenziót. Nyilván a kiadókkal, akikkel tartom a kapcsolatot, továbbra is kérek 1-2 könyvet évente, NEM HAVI 30-AT! Én értem a nehéz anyagi helyzetet, nekem is az van, de tisztességes vagyok, tudom, hogy nincs időm max. havi 4 könyvre, és a kiadók nem viccből adják a határidőt. Ezzel azt éritek el, hogy talán nem fognak több bloggernek se adni, mert nem fogja a kiadónak megérni, hogy mindig rizikót vállal az új bloggerekkel. Ráadásul van olyan bloggerünk (és olvassátok biztos jó páran), aki másol és az összes recijét eladja, mert PÉÉÉÉNZ.



És annyi új blog van, ami nem irigység, legyen, kell is! Minél több blog, annál biztosabb, hogy van mindenkinek valami olvasnivaló. De... de... úgy érzem ez már a vérfertőzés fele tart. Születnek sorra az olyan blogok, ahol 200 szót írnak recenzióért, segítek, az olyan öt mondat, és úgy gondolják ez normális. Sorra mennek tönkre a blogok, amiket figyelemmel kísértem, tele emotikonos félmondatokkal és körbepuszikkal.

Azért jöttem, mert ABBA KELL HAGYNOD!

Elment a kedvem attól, hogy blogoljak? Nem. Elment a kedvem attól, hogy a blogger közösségbe tartozzak? Nem. Elment a kedvem az álszent emberektől? El. És attól félek, hogy egy idő után az ilyen kis szemét blogok lesznek a közismertek, szóval, ha valakinek azt mondom, blogot vezetek, elhúzza az orrát, hogy én is olyan ingyenkönyvért bármit csitri vagyok.

6) Pornót írok, nem olvasok:
Ez már a pozitív dolgok egyike, hogy nem olvasok, mert annyi ötletem van íráshoz. (Még mindig angolul! Még mindig fanfictiont! És nem, nem pornót, de majdnem!) És egy-két lököttet eltekintve egy nagyon aranyos és kedves társasághoz van ott szerencsém, és ki hibáztatna, hogy szeretek elveszni a tömegben és egy jót beszélgetni a legújabb Revolution részről, minthogy drámázzak a plagizálókkal. (Szóval kedves Rita, a rossz kívánságod nem jött össze, és nem kapok annyi negatív, ócsárló kommentet, mint itt.)

És most jobban leköt, hogy írogassak mindenféle sötét, perverz, beteges dologról, minthogy olvassak. Főleg, hogy júliusban kezdődik a NaNoWriMo, ami egy írós verseny, és végre nekiállhatok annak, amire mindig is vágytam.

"És ami idebent van, az elég sötét."
Összefoglalva:
Sosem zárom be a blogot, még ha épp zombi apokalipszis lesz, akkor sem. (Ha esetleg globális áramszünet lesz, akkor sem.) De néha jól esik kiírni a gondolataimat és sajnos most bármikor ránézek a blogra, ezek a blogos drámák jutnak eszembe, és úgy vélem, talán most így ezzel a poszttal lezárhatom ezt a szakaszt. Másfelől pedig, akik sírnak, hogy nem küldhetnek el az anyukámba, mert konkrétan már ezt is felrótták nekem, szerintetek miért nem engedem fel az ilyen kommenteket? Ez építő jellegű kritika? Tényleg? Kulturált? Normális? Vagy inkább...

Őrült? Elmebajos? Téveszme? Hülyeség?
U.i.:  Miket hallottatok rólam? Hogy teliholdkor szüzeket ölök? (Talán  megtörtént.) Hogy világuralomra török? Kérem azokat a pletykákat és fanficeket rólam! :D

Megjegyzések

  1. Brüsszeli csipke2013. június 29. 21:54

    Keep calm and carry on

    Nekem így tetszik a blog, ahogy van, és már így is több könyvet vettem kézbe miattad. Szerintem ez mit sem fog változni a továbbiakban sem

    VálaszTörlés
  2. Nem lesz sok logikai összefüggés a kommentemben, amiért előre is elnézést kérek, de későre jár, és Sebastian mindig összekuszálja a gondolataimat.
    Remélem, hogy tényleg pont kerül szabadságharc és a pletykálás végére, és visszatérhetsz a könyves posztokhoz, nekem már nagyon hiányoznak. És nem azért, mert plagizálni akarom őket. :D
    A NaNoWriMohoz meg sok sikert és kitartást! (Ha esetleg én belepusztulok, meghívod Sebastiant a nevemben a temetésemre?)

    VálaszTörlés
  3. Mindig mikor a bejegyzéseidet olvasom, megnevettetsz és elgondolkodtatsz. Szeretem a blogodat, nem azért mert smúzolnék vagy ilyesmi - mert van olyan kritikád amivel nem értek egyet (Nalini Singh kritika), de nem kövezlek meg érte, mert te azt nem szereted annyira - hanem azért szeretem, mert felnyitod az ember szemét, olyan dolgokra amiket nem vesz észre olvasás közben, olyan könyvekkel ismertetsz meg, amelyekben nem csak üres locsogásról van szó, hanem komoly dolgokkal is foglalkozik. Sokat segítesz a kritikáiddal, megtanultam hogy egy karakter nem csak külső leírás alapján létezik, hanem meg kell mutatni hogy milyen belülről. Úgymond egy létező embert kell alkotnom, hogy érdekes és hiteles legyen.

    Sose gondoltam volna (pedig hallottam róla), hogy ennyi bajjal kis járhat az ha az ember megmondja amit gondol. Nem gondoltam hogy csak mert nem kedvelnek, nem hogy nem vesznek észre hanem még rád is szálnak.
    Engem bár nem ismersz, hű olvasód maradok ameddig a blogod él, vagy ameddig én élek. :)
    Sok szerencsét és sikert kívánok az életben.

    VálaszTörlés
  4. :o Úgy érzem,egy kicsit eldurvultak feléd a dolgok, és ezt nagyon sajnálom. Körülöttem szinte minden szinten áll a bál, és gyakran elgondolkodom az emberi természeten, mert hogy nem értem. Az irigység és tudatlanság szülte bejegyzéseket nyilvánvalóan nem kell komolyan venni, de azért mindenkinél eljön az a pillanat, amikor belefárad. Globálisan úgy mindenbe. Az is érhető, hogy olyasmit csinálsz inkább, amit most élvezel. Tedd is azt! Töltődj fel, érezd jól magad és gyógyulj meg! Ez a jelenlegi feladatod ;)

    VálaszTörlés
  5. Kitartás! Loki majd segít ;) @Bálintmoly

    VálaszTörlés
  6. Én nem hallottam semmit rólad, azt sem tudtam hogy ilyen durva a helyzet pletykák terén... :(

    VálaszTörlés
  7. @Brüsszeli csipke: Köszönöm. :) Pont ezért vezetek blogot.

    @Luca: Elvileg most is posztot írok, de még kell a kávé hozzá. :D Amúgy nem, sosem lesz vége a pletykáknak, amíg van blogom és látogatottságom, sajnos ez fenáll, mert beszélek az emberekkel és nem vonulok el valamiféle szerzetesként. NaNoWriMo meg menni fog! Úristen, nekem még vázlatom sincs!

    @Catherine Alexander: Jajj, köszönöm. :) Mindig jó látni a "hangtalan" olvasókat is kommentelni. Én se gondoltam volna, hogy a blognak ennyi negatív hátulütője lesz 1-2 ellentmondó kommenten kívül, de úgy látszik, a drámák ezt a közöséget sem kerülik el. :)

    @reea: hah, hát beteg mindig leszek, ez az én mázlim, de igyekszem most meggyógyulni, legalább egy poszt erejéig. :D amúgy engem is zavar, hogy már tavaly decembertől ilyen hangulatom van, de egyszerűen mindig megtalál a dráma. (nem kellett volna arról a magyar könyvről írnom.)

    @Bálint: Köszi. :D

    VálaszTörlés
  8. Kitartás! Évek óta olvasom a blogodat, és legtöbbször innen merítek ötletet, hogy mit is olvassak. Ne hagyd abba! Ne hagyd a trollokat nyerni!
    Üdv: Egy másik Rita, aki igenis bír!

    VálaszTörlés
  9. Kerestem egy helyet, hogy hova is írjam Neked, erre megtaláltam ezt a posztot. Most már azért is odaadnám, de eleve az eszemben volt:

    http://loki-olvasmanyok.blogspot.hu/2013/06/im-back.html

    Loki legyen Veled! :)

    VálaszTörlés
  10. Dehogynem kellett volna! Ha kihagyod, akkor nem az lennél, aki vagy. A könnyebb út nem mindig éri meg, főleg, ha közben elveszíted saját magad. :) Tarts ki! :)

    VálaszTörlés
  11. Szia. Én kb. 1 éve olvasom a blogodat és nekem ha egy könyvről negatív véleményed volt az is tetszett, mert viccesen adtad elő. Nekem is van blogom - bár azt szerencsére nem hiszem, hogy nagyon olvasnák az emberek. XD Nem bánom, hogy nem olvassák mások, mert inkább magamnak csinálom és addig jó, amíg senki nem köt bele. Meg amúgy se írok olyan jól, mint te :) És szerintem a legtöbb téged fikázónak, csak itt neten nagy a szája.

    VálaszTörlés
  12. Benned egy erős jellemet ismertem meg. :) Én például irigyelek bár ilyen erős lehetnék én is, mint te. Azért ennyi hideget és meleget kapni, és mégis így tartani magad. :)
    De nem fogom megérteni mai napig, hogy miért bántanak téged, mert semmi ellenszenvest nem látok benned, ráadásul nagyon jól fogalmazó, ezért neked már ezért is megéri írnod, és értékelned könyveket. Te mersze kimondani/leírni a véleményedet, akinek ez meg nem tetszik, így járt. :)

    VálaszTörlés
  13. Gondolj mindig arra, hogy a gép másik oldalán az embereknek könnyen nagy az arca, de ha szemtől szemben lennének veled, fogadok, hogy több, mint a fele meg se merné mondnai, amit valójában gondol.
    Miért?
    Mert ezek az emebrek képzelőerő, és önálló vélemény nélkül léteznek. Annyira nem tudnak mit kezdeni ezzel, hogy abban lelik örömüket, amikor másokat megszólhatnak egy álnév mögé bújva. Az ilyen emberek a mai társadalmunk melléktermékei, akiknek már a gondolkodás is fáj. Az ilyeneken ne bazd föl magad.
    Kb 2 éve találtam rá a Blogodra, azóta is olvasom, és szerettem. Sokszor, a te kritikádra támaszkodom, hogy megevgyek-e egy könyvet vagy ne. Természetesen nem feltétlenül vagyok veled mindig egy véleményen, de ez úgye nem gond, miért is lenne? Örüljünk, hogy van saját kiforrott véleményünk a dolgokról.
    Vegyél egy mély levegőt, és kapcsold be a leszarom gombot. Én nekem mindig működik. :)
    Anna

    VálaszTörlés
  14. Szép mandiner Gigi!

    Olvastalak, olvaslak és olvasni foglak.
    Jól szórakozom.
    Továbbra sem fűzök megjegyzést mindenhez (minek?).
    Körbepuszikállak! :D

    Berenice

    VálaszTörlés
  15. Imádom Sebastiant :P
    Amúgy csak így tovább, én mindig is olvasni foglak ^^

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség